Új Néplap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-29 / 229. szám

Ilyennek látja településének jelenet es jovojet a polgármester Három kérdést teszünk fel pol­gármestereknek. 1. Mire a leg­büszkébb, amellyel települése gazdagodott az elmúlt négy év­ben? 2. Milyennek képzeli tele­pülését húsz év múlva? 3. Mivel töltené legszívesebben az időt a következő 4-6 esztendőben? 14 Szokolai Lajos Cserkeszőlő (kunszentmártoni kistérség) Terület 37 km2 Lakosság; 2278 Főbb intézmény: Cserkeszőlő Község Önkormányzata Főbb látnivaló: Gyógy- és strand­fürdő, templomok. 1. Büszke vagyok arra, hogy sikerült európai színvonalúvá tenni településünk központját. Ezt követően már a külterület fej­lesztésén gondolkodhatunk. Ar­ra is büszke vagyok, hogy nyolc év alatt több mint nyolcszorosá­ra növeltük a község vagyonát, és ötszörösére a költségvetését. Büszke vagyok gyógyvizünkre, a fürdőnkre, amelynek hat és fél­szeresére nőtt az árbevétele, és ötszörösére nőtt a vendégéjsza­kák száma. Az ott dolgozó embe­rekre, akik ezt a létesítményt a sajátjuknak tekintik. A fürdőben lévő gyógycentrumunkra, és a sóbarlangra, amelynek szeptem­ber 15-én volt az átadása. Továb­bá büszke vagyok arra is, hogy decemberben adjuk át az ez idő alatt felépült százkilencvenedik lakást, és a teljesen felújított is­kolánkra, intézményeinkre, a munkahelyeket teremtő vállal­kozásokra, befektetőkre, és Cserkeszőlő lakosságára, akik­nek élvezve 8 éves bizalmát, mindezek részese lehettem. 2. Húsz év múlva Cserkesző­­lőt nyugodt, békés és egymást tisztelő emberekkel teli kisvá­rosnak látom, ahol nincsenek munkanélküliek, és az embe­rek jól élnek. Tele van rengeteg fiatallal, az iskola és az óvoda is ricsajozó gyermekektől hangos. A szüleik bíznak a jövőben, és gondtalan nagyszüleik a múl­ton élcelődnek. 3. Legszívesebben szolgálnám még továbbra is Cserkeszőlő la­kosságát. Számos tervem, elkép­zelésem van, amelyek mind­mind a fejlődés lehetőségét hor­dozzák. Ezeket még tovább fo­kozva, remélem egészségesen, de biztos, hogy nagy ambícióval szeretném, hogy be tudjam fe­jezni azt az álmot, amelyet el­képzeltem. (Fizetett politikai hirdetés) MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2006. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK Ötletes, izgalmas és érdekes A szerző példázatnak szánt da­rabját általában úgy játsszák, hogy a játék végén a függöny előtt megjelenik egy színész, s arra kéri a tisztelt nézőt, j keresse és találja meg maga / ;<< a látottak megoldásának ! kulcsát. Esetünkben vá- 1 laszt arra a kérdésre: ho­gyan is juthat jó sorsra az ember itt, ezen a földi téren; egy olyan világban, amely te­le van „nyomorral, aljassággal, zülléssel”, amelyben még jó­nak sem lehet lenni anélkül, hogy ne cselekednénk rosszat. Nos, ezúttal ez a kérés utó­hangként elmarad. Szabó Má­té, A szecsuáni jólélek színre vivője, aki bátran nyúl klasszi­kus tárgyához, úgy gondolja, nincs is szüksége rá. Minek is! Beszél az előadás önmagáért, magában hordozza kulcsát is a megoldásnak. Mert korántsem holmi példázat ez a jó és rossz viszonylagosságáról, sokkal in­kább kíméletlen, ám humoro­san ironikus feltárása egy olyan világnak, amely velejéig romlott: tehát változtatásért ki­ált. És ezt ráadásul csak ma­gunk végezhetjük el. Lám, a já­tékban is az istenek, akik hár­man valának, s földre „szán­ván” felfedezik jó emberként maguknak a jólelkű utcalányt, amikor az végbajba jut, segítsé­güket kéri - mit kellene ten­nie, hogy mégis boldog lehes­sen -, „angolosan” távoznak, s minden rendben szerintük. Fa­képnél hagyják azt a lányt, aki kezdetben igyekszik minden­kivel jót tenni, befogadja a hoz­zá fordulókat, akik aztán -Az előadás kettős szerepében Gubik Ági a három istennel. Tanulmányt érdemelne, ahogy a rendező megteremti a különös, újszerű színpadi víziót. ilyen az élet - rátelepedvén, pi­óca módjára élősködnek rajta, így a körülmények szorításá­ban, menekülvén a csőd elől, kénytelen magát gonoszságra adni, felöltvén keménykezű nagybácsijának maszkját, s do­hánygyárosként olyasmiket cselekedni, amik nem illenek hozzá. Micsoda világ ez! Derűsnek bizony aligha mondható, mégis igen szórakoz­tató, mert ötletesen, nagyszerű­en van megjelenítve az ifjonti tűztől fűtött, szenvedélyes, ám ésszerűen megalkotott előadás­ban, egy szellemében és formá­jában ízig-vérig mai produkció­ban. Szabó Máté jól használja a humor eszközeit is, pompásan rajzolja meg a negatív figurák torz, groteszk képét. (Milyen mulatságos még a „kínais” topo­­gásuk is.) Metafórás ötletek so­kaságával teszi a játékot szemlé­letessé. ■ Kíméletlen, ám humoro­san ironikus feltárása egy olyan világnak, amely velejéig romlott. Tanulmányt érdemelne, ahogy a fiatal rendező megte­remti a különös, újszerű színpa­di víziót, alkalmazván a jelzése­ket. Itt elegendő például annyi, hogy a közönség eltakarja kezé­vel a szemét, s már ki is van „ürítve” a bírósági ülésterem. A konkrét helyszínek ábrázolásá­val nem bíbelődik, azokat is épp csak jelzi, ahogyan szükséges. A hangvételt pedig igencsak erő­síti a mértékkel mért diszhar­monikus zene. Népes csapat a színészeké, kezdve Gubik Ágival, aki az elő­adás homlokterében „kettős” szerepben látható: Sen Te, a jó­lelkű utcalány és Sui Ta, a zsar­nok dohánygyáros. Előbbiként igazi ember, színes és közvet­len a jóságban, viszont az utób­biban könyörtelen a gonoszság­ban, remekül vált. játéka tisz­­tultan egyszerű, ugyanakkor hihetetlen energikus. Már ami­kor színre lép, rögvest légkör veszi körül. Aztán Barabás Bo­­tond, kinek vízárusa mint vala­mi vándorlegény furulyával, ló­gó nagy tarisznyával az olda­lán; ahogy robog és lobog az időben és a térben, akár a nép­mesékből is érkezhetett volna. (Csak az a beszéd!) Czapkó An­tal az állástalan repülőt hozza visszafogottan, de hangsúlyoz­ván arcátlanságát, kapzsiságát. Gombos Judit „szögletes", ki­mért üzletasszony, háztulajdo­nosként; Kaszás Mihály pu­­hány, piperkőc, férfiatlan bor­bélya undorító. Sebestyén Éva totyogó járású jóságos öregasz­­szony, a szőnyeg-kereskedőné. És folytathatnám a sort, ha a hely engedné, mert valójában itt mindenki a helyén van, és valamennyien a siker részesei. Végül: ha valaki netán a látot­takban némi ismerősét vél felfe­dezni, gondolatban napjainkra is társít, az korántsem a véletlen műve. Nem, az az igen átgondolt és szellemiségében friss, eleven előadásnak köszönhető. premier Brecht-bemutatóval nyitotta meg kapuit a Szolnoki Szigligeti Színház Erről az előadásról — sze­rintem — sok mindent le­het mondani. Nyilván mondanak is. Azt az egyet azonban biztosan nem, hogy unalmas. Valkó Mihály Válas(s)z Szalay Ferenc polgármesterjelölt úr nyílt levelére Tisztelt Polgármesterjelölt Űr! Nyílt levele arról árulkodik, a cik­kemben szereplő tényekre érdemi cáfolatot nem tudott adni. Valószí­nű azért, mert a tények makacs dolgok. Ezért egyetértek levelének mottójával: a tényeket elferdíteni bűn, mint ahogy ezt folyamatosan tették Önök a politikai hirdetése­ikben. Emlékszik-e Ön, hogy 1999-ben az akkor kormányon lévő FIDESZ bízta meg Balsay István országgyű­lési képviselőt a megyerendszer felszámolásának előkészítésével? Hogy ez nem történt meg, nem Önökön múlott! Emlékszik-e Ön ar­ra, hogy a FIDESZ a megyék érde­kei ellenére és véleményük kikéré­se nélkül ráerőltette az országra a régiókat, amely ellen ma is tiltako­zik a Jászság és a Tiszazug? Em­­lékszik-e Ön, mint a regionális fej­lesztési tanács tagja, azokra a regi­onális támogatási döntésekre, ahol erősen Hajdú-Bihar megye felé lej­tett a pálya, s Jász-Nagykun-Szol­nok megye és Szolnok város érde­keinek képviselete a háttérbe szo­rult? Hol volt akkor az Ön érdekér­vényesítő képessége? Ön látszatnyilatkozatokkal vádol meg a megyéket illetően, holott Ön is tudja, hogy a megyerendszer iránti elkötelezettségem közismert. Önökkel ellentétben eredménye­sen képviseltem négy éven át a re­gionális fejlesztési tanács megyei tagjaival együtt megyénk érdekeit a régiós fejlesztési pénzek elosztá­sánál, a támogatási döntések meg­hozatalánál. Ennek köszönhető, hogy a megye közel megháromszo­rozta a támogatási forrásokat az előző ciklushoz képest. Önök csak 494 millió Ft támogatást tudtak Szolnokra hozni, melyből alig ju­tott a helyi vállalkozóknak. 2003- 2006. között 1.370 millió Ft össze­gű támogatást kapott a város a de­centralizált keretekből, melyből 640 millió Ft-t kaptak a helyi vál­lalkozások. Hiába riogatják Önök a választó­kat azzal, hogy minden dekoncent­rált szervezet Debrecenbe kerül. Az egyeztetések során - Jász-Nagy­­kun-Szolnok megye és Szolnok Megyei Jogú Város következetes ér­dekérvényesítésének eredménye­ként - a valóságban ezek arányos elosztására kerül sor Ön rendszeresen vádolja a jelen­legi városvezetést és a megyei MSZP-s országgyűlési képviselő­ket azzal, hogy az Önök - Szolnok fejlesztésére irányuló - módosító in­dítványait sorra leszavazták. Javas­lom Önnek, hogy nézze át a FI­DESZ 1998-2002. közötti Szolnok városra vonatkozó programját. Fel­tűnt-e Önnek, hogy egy sor - meg nem valósult - ígéretet tartalmaz: Kaán Károly úti és Eötvös téri szo­ciális otthon bővítése, új szociális otthon építése, új rendőrőrsök léte­sítése, 4-es út rekonstrukciója, szolnoki korzó, tiszaligeti gyalogos híd? Miért nem tudta elérni, hogy ezek közül csak egy is megvalósul­jon? Miért nem érvényesült az elő­szeretettel hangoztatott érdekérvé­nyesítő képessége? Úgy látszik, Önnek egyszerűbb másokon szá­mon kérni be nem teljesített ígére­teit, esetleg újból megígérni, s az­tán ismét nem teljesíteni. Igen, büszke vagyok arra, hogy MSZP tagként képviselhettem Jász-Nagykun-Szolnok megyét mindenütt, ahol a megye érdeke fontos volt. Büszke vagyok arra, hogy a szocialisták nem viszik ki felelőtlenül az embereket az utcá­ra, nem csinálnak Budapestből csa­tateret, képviselőjüket nem tartóz­tatják le az esztelen rendbontás so­rán elkövetett köztörvényes bűn­­cselekmény vádjával, s nem vesz­nek részt az ország hírnevét rontó, már-már alkotmányos rendet, de­mokráciát veszélyeztető tüntetése­ken. A szocialisták nem kezdemé­nyeznek békétlenséget, nem okoz­nak ribilliót, s nem tartják félelem­ben Magyarországot. Önök együttműködést, közös ér­dekérvényesítést ajánlanak ne­künk, ugyanakkor minden meg­nyilatkozásukban az ellentétet szít­ják, kirekesztő módon a megoldás egyedüli letéteményeseként tünte­tik fel magukat, akiknek nem együttműködőkre, hanem kudarc esetén bűnbakra van szükségük. Ezzel szemben mi az elmúlt négy évben sikeresen dolgoztunk együtt a kistérségekkel, városokkal, köz­ségekkel. Soha ennyi, az emberek életkörülményeit lényegesen javító fejlesztésről nem számolhattak be korábban a települések polgármes­terei politikai hovatartozástól füg­getlenül, mint ebben a ciklusban. S ebben - dicsekvés nélkül - nem kis érdeme van a megyei önkor­mányzat MSZP-s vezetésének. Tokár István MSZP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének elnökhelyettese ▲ (Fizetett politikai hirdetés) Eredményesnek bizonyult a Tourist Police A Szolnoki Főiskola tizenkét hallgatója két hónapon keresz­tül négy helyszínen kísérte el a rendőrjárőröket. — Pénz hiányában az utóbbi években nem, idén azonban új­ból lehetőség adódott a Tourist Police működtetésére - mondta az idei program tapasztalatairól Molnár Miklós ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közbizton­sági igazgatója. - Megyénkben általában július elejétől augusz­tus 20-ig jelentkezik kiemelten az idegenforgalmi szezon. A leg­frekventáltabb helyek a Tisza-tó, Cserkeszőlő és Berekfürdő, míg a megyeszékhely a rendezvénye­inek köszönhetően látogatott eb­ben az időszakban. Ám a térség számos településén alkalman­ként egy-egy jelentősebb ese­ményt szerveznek, ahol a ven­dégeken kívül a bűnözői körök is megjelennek. Ilyenkor a legel­terjedtebb jogsértések a vagyon elleniek. A Tourist Police beveté­se idén eredményesnek bizo­nyult. Tíz százalékkal visszaes­tek a korábbi évekhez képest a jogsértések. ■ M. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom