Új Néplap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-26 / 200. szám

2006. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT 13 P. NAGY ISTVÁN Körömvers lesáált a cipőm talpa mely talpamat eltakarta hosszú út-a láb maradna útnak fáj, ha járnak rajta hová mennék patkolatlan a főid elkopik alattam a kavicsok simogatnak mily védtelen puha talpam eltörhetem vándorbotom elmííhetetlen bocskorom melegét nem érzem már rég a világ a körmömre ég Napvivők, Danka Attila rajza Még nem is láttam apósom sír­kövét. Évek óta ki se mentem abba a temetőbe. Pedig valami­kor szerettem sírkertekben bók­lászni. Belélegezni az örökzöl­dek illatát, nézni, miként nyüs­töli az idő a fejfákat, a síremlé­keket, olvasgatni ismerős és is­meretlen neveket, sorsot kép­zelni az évszámok közé, nézni a temető talajából serkent kúszó- kat, cserjéket, fákat. Mindig úgy képzeltem, hogy a gyökerek le­másznak a halottakig, s azok tápláljál a vegetációt, azért zöl­debbek ott a növények. Hogy leszoktam a temetőben mászkálásról, annak nem volt megokolható lelki folyamat az oka, mondjuk változó viszonyom a halálhoz, nem, egyszerűen csak félek a kullancsoktól. De most a felségem falujában töltöt­tünk pár napot, s egyik esti sé­tánkkor, amikor kicsit szelídült már a forróság, arrafelé kerül­tünk. A kertek alatti öregtemető gazos volt és elhanyagolt, egy­két gondozottabb folt mutatta csak , mely sírok halottainak él­nek még hozzátartozói a telepü­lésen. KULTÚRA Jubileum a Takács-tanyán alkotótelep '56-os emlékművet kap Mezőtúr a szobrászoktól Györfi Sándor terveit a múlt héten öntötték bronzba a Takács-tanyán. Az '56-os emlékművet Mezőtúr városa kapja meg. Immár 25 esztendővel az első művésztelep megren­dezése után idén ismét megnyitotta kapuit a mezőtúri Takács-tanyán működő képzőművészeti alkotótelep. Szilvási Zsuzsa Az idei alkotótábor nem csak az évforduló kapcsán vált kis­sé rendhagyóvá, az eddigiek­től eltérően ugyanis külön- külön kaptak meghívást a festő- és szobrászművészek. A festők július első hetét töl­tötték a Takács-tanyán. A mű­vészeti vezető Nagy Gábor volt. Az újonnan érkezők közül többen még sosem jártak Mezőtúron, sőt az Alföldet is ritkán látogatták. így azután a házigazda város mellett a program részeként egy na­pos kirándulás keretében Ló­ránt János Demeter szülővá­rosa, Békésszentandrás, va­lamint Gyomaendrőd és Szarvas nevezetességeivel is megismerkedhettek. Hagyo­mányosan a Városi Galériá­ban mutatkoztak be egy tár­lat keretében a festők. A kiál­lított alkotások közül minden művésztől egy-egy munka a város közgyűjteményét gaz­dagítja. A szobrászművészek az elműt hetekben vendégesked­tek a mezőtúri Takács-tanyán. Györfi Sándor a telep művé­szeti vezetője. Az alkotótelep­nek idén különle­ges célja volt. A ta­valy megtervezett mezőtúri '56-os emlékmű bronz munkálatainak ki­vitelezése a legfon­tosabb, de termé­szetesen egyéb al­kotások is szép számmal készültek. A Györfi Sándor tervei alapján megva­lósuló emlékművet a város­háza előtt fogják felállítani.- Gyakorlatilag teljes egé­szében az 56-os emékműnek szenteltük az idei évet, hiszen ez olyan nagyszabású, szinte ipari méretű munka, amelyet általában nem is szoktak mű­vésztelepek bevállalni — mondta a szobrász.—A mező­túri képzőművészeti alkotóte­lepről azonban most valóban szép emlékművet kap a város. Úgy érzem, a gondos odafi­gyelésnek köszönhetően kü­lönösen jól sikerült a bronzba öntés, főként annak tudatá­ban, hogy a Ta- kács-tanyán azért nehezebb körülmények között dolgo­zunk. A kisebb műhelymun­kák pedig még ezután követ­keznek. Termé­szetesen a mű­vészeknek idén lehetőségük nyílt rá, hogy emellett még két-két kisebb alkotást kiöntsenek, melyek­ből egyet hagyományosan a város kap meg. S hogy mi adja a Takács-ta­nya, a mezőtúri alkotótelep va­rázsát, melynek köszönhetően A mezőtúri képzőművésze­ti alkotótelep olyan értékte­remtő műhely- lyé vált az évek során, amelyre számos más város büszke lehetne. immár negyed százada évről évre visszatérnek a festők és szobrászok? Prokai Gábor , a Képzőművészeti Lektorátus Képző- és Iparművészeti Osz­tály vezetője szerint minde­nekelőtt az egyedülálló kör­nyezet, a természet közvetlen jelenléte és különleges hangu­lata, amely inspirálja az alkotó­kat. Kár lenne tagadni, igen csábító a szobrászok számára, hogy a mezőtúri alkotótelepen a megálmodott formától egé­szen a kiöntésig az egész alko­tó folyamatra lehetőség nyíik, csupán a végső dzellálás ma­rad otthonra. Emellett pedig az a mag, amely évről évre talál­kozik a Takács-tanyán, emberi­leg, művészileg, barátilag egy­aránt olyan közösséget alkot, amely az újak számára is nyi­tott, s valóban lehetőséget te­remt az alkotó munkára. Mind­ezek együtt azt eredményezik, hogy a mezőtúri képzőművé­szeti alkotótelep olyan értékte­remtő műhellyé vált az évek során, amelyre számos más város büszke lehetne. Programajánló augusztus 28. és szeptember 2. között HÉTFŐ Tiszafüreden a Városi Műve­lődési Központban nyílik a Kiállítás a kézművestábor anyagaiból elnevezésű tárlat. KEDD A szolnoki Atlantis Clubban Martini Retro Party lesz, ahol a régi idők zenéit kedvelő fiatalt és időst szeretettel várják. SZERDA A jászberényi Hamza stúdió­ban továbbra is megtekinthető a Jászszentandrási Aba-No- vák-freskók című fotókiállítás. Szeptember 17-ig látogatható. CSÜTÖRTÖK A Szolnoki Galériában tekinthető meg az Élő művé­szet című kiállítás, amely válogatás a T-ART Alapítvány gyűjteményéből, és szeptem­ber 24-ig látogatható. PÉNTEK A szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtárban nyílik a Szolno­ki képeslapok című kiállítás, melyet szeptember harmin- cadikáig tekinthetnek meg a látogatók. SZOMBAT A túrkevei Városi Sportcsar­nokban rendezik meg a Vadá­szati, természetvédelmi kiál­lítást és a civil szervezetek bemutatóját. SZENTI ERNŐ Reggel és este Hiába találsz rá a megfelelő szóra. Ha hiányzik a megértés szándéka. Nyomot hagynak benned a történtek: beleakadta versláb a szóhurokba Tanuld meg a valósággal gazdálkodást' Kövesd a végtelen nyomvonalát! Van, ami se nem cél, se nem eszköz: elleshető az élettel bánni tudás. Áradatként hömpölygő divatmánia Vérszegénységgel rokon igazsághiány. Szempontokkal összhangba hozott tanács: jó kedély reggel, hitre támaszkodás este. Tárca A kövesút másik oldalán lévő újtemetőben viszont nagy volt a forgalom. Asszonyok cserélget­ték a sírokon a virágokat, gyom- lálgattak, cseverésztek, egy fér­fi a ravatalozó felé tolta a bicik­lijét. Az épület fenyők mögött kibukkanó tornyán a vakolat szürkésfehéren málladozott. El­képzeltem, milyen lenne vakító­an fehérre meszelve. Az ott, az a különleges alakú, JENE! GYULA mutatott a feleségem a bejárótól nem messze, a harmadik sor­ban fekvő fekete kőre. A sír tele volt virágokkal. Egy tartóban muskátli, a másikban pozsgá­sak — összevissza kavalkádja a család, a rokonok ízlésének. A sírokat errefelé lebetonoz­zák, de még a köztük lévő közle­kedő utakat is. Itt nem terebé­lyesednek bukszusok, sírokra, árnyat adó fákra itt nem fut bo­rostyán. Nyomasztóan hatott rám a sok beton. Feleségem meg durcásan szedegette össze azo­kat a nehezen meghatározható színű rózsákat, amelyekből vala­ki meglehetősen sokat vitt az ap­ja sírjára. Nem szereti a selyem­virágokat. Később más rokonok nyughe­lyét kerestük a csalóka emléke­zettől többszörösen megtréfálva ugyan, de végül a nagyszülőkét megleltük. Azon is ugyanolyan meghatározhatatlan színű ró­zsák. Tudom már, ki hozta a mű­virágokat, mondta a feleségem a nagynénjére célozva, aki éppen délelőtt ugrott be hozzánk - va­gyis anyósomékhoz - egy zacs- kónyi csokoládét és némi süte­ményt hozva a gyerekeknek. Vé­gigbeszélték fél óra alatt, amit egy-két évente végig szoktak, né­hány percet szánva arra is, hogy a nagynéni legidősebb testvér­ként hogyan nevelte öccsét, fele­ségem apját, akinek épp aznap készült a sírjához. Hazafelé menet felségem azt mondta, majd megüzeni az anyjával, hogy ő szedte le, s vitte szemétbe a nagynénje virágait. Én pedig arra gondoltam, talán mégse kéne szólni. Inkább szid­ja a nagynéni a virágtolvajokat, gyanakodjon a rokonokra, eméssze a bizonytalanság. Mert az a fajta bizonyosság sokkal bántóbb, hogy unokahúga nem szereti a művirágokat, s ezért eltüntette az ő tiszta szívvel kihordott csokrait. Ebben ugya­nis az van, hogy művirágokat vinni bunkóság. Két generáció ízléskülönbsége. Egy testvéré és egy lányé. De inkább nem mond­tam semmit Csak sajnáltam a nagynénit. Nem kellett volna leszedni azokat a virágokat. Este a szomszéd szobában feleségem és anyósom vitatkoz­tak. Utóbbi hangjában mély­séges megbántottsággal. Ő hur­colta ugyanis a selyemrózsákat a sírra. A művirágokat különben én seni szeretem. Nem is bántam, hogy feleségem eltüntette őket. Selyemrózsák Szerelem, Gyurcsek Ferenc ceruzarajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom