Új Néplap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-12 / 188. szám

Messze zeng a dudaszó egykor volt vár csonka fokáról Kevés oly vidám társaság valék az Földnek kerekén, mint az Hol­lóének Hungarica Régizene Együt­tes. Mikoron az szerencse úgy hozta vala, hogy találkozhattam vélük, rögvest meg es kedveltem Ókori Jellegű zenei előadás A bakelitlemezek vilá múltidéző Koruk lejárta után is stílust kölcsönöznek vala úgy magukat, miként az messze csengő zenéjüket. Bár csupán féltucatnyian valának, méges felérnek akár száz truba­dúr játékával. Mert nem csak egyszerű zenélés az, mit ők nagy lelkesen előadának. Jóval több, hisz vérökben valék az népek­nek mulattatása. Ha vásári ko­média kell, vagy az nemes várúr lakomája kévánja, tüstént ott te­remnek, s megnevettetik még az oly savanyú atyafiakat es. Értenek ők mindenhez, mivel csak zenélni lehet, légyen az duda avagy koboz. Bár hangzó anyaguk még nem jelent vala meg, s alig három esztendőnyi valék az história es, mit magú- < kénak vallhatnak, keresztül- kasul béjárták vala immáron i az országot. Még Németföldre I es eljutottak vala, hogy síró f síppal, dobogó dobbal, messze 1 zengő dudaszóval vigyék hírét Hj az magyaroknak. Játsznak ők W\ gall, tálján, német zenét, mint . egykoron, s moldvai dallamok w es szárnyra kelnek az sípokon. Még táncra es tanítnak ha úgy hozá az szükség, hogy ne csak az fülünk, de lábunk es vigadják. Komáinak ők min­dünkkel, ki nyitva vagyon rája, így levék már én es az zenészek jóbarátja. ■ Sasvári István A régi, recsegős hangú felvételeken számos köz­kedvelt slágert hallgatha­tunk vissza. Ezek digitali­zálása és megőrzése már a mai kor vívmánya. Bozsó Anikó A műszaki szempontból telje­sen hibás kifejezés megőrzésé­vel egyszerre utalhatunk a hét­köznapi szóhasználatra, illetve e tárgyak technológiai sajátos­ságain, zeneipari használatán túlmutató kultúrájára.- Hosszú évekig gyűjtöttem a lemezeket, de mára alig botiok bele egy-egy érdekes darabba - meséli hobbija okozta élménye­it Köves Sándor, régiséggyűjtő. — A lemezek olyan emlékeket, sztorikat rejtenek magukban, amikre a mai fiatalok már nem is emlékezhetnek. Volt olyan vásárlóm, aki azt sem tudta, hogy kik énekelnek a polcokra dísznek kirakott albumokon. A csillogó fekete korongok mindig többet jelentettek a zeneipar fo­gyasztásra szánt termékei­nél, vagy a kultúra szempontjából semle­ges hanghordozóknál. A leme­zek más jelentőséggel bírtak, és bírnak ma is a „hétköznapi” ze­nebarát lemeztulajdonosok, a felhalmozó és rendszerező gyűjtők, illetve az azokat mun­kaeszközként használó lemez­lovasok számára. — Azok, akik számtalan pél­dányt tudhatnak magukénak, különös kötődést érezhetnek irántuk. Ezt csak az értheti meg, akinek van valamilyen szenvedélye. Ennek él az ember minden percében. Ha elmegyek egy régiségbolt előtt Budapes­ten, vagy bármelyik nagyváros­ban, soha nem állom meg, hogy be ne térjek szétnézni. Persze ilyenkor teljesen biztos, hogy veszek valamit. A lemezek ugyanúgy lehetnek a hangzó kultúra megőrzésének eszközei, mint az egyén állandó­ságát kifejező szimbolikus vagy szentimentális tárgyak, amelyek a múlt világával teremtenek kéz­zel fogható kapcsolatot De nem csak a múltat köti össze a jelen­nel, hanem embereket, sorsokat, kultúrákat és távoli helyeket is. A lemezekhez rejtett és szemé­lyes történetek kapcsolódnak, s csak tulajdonosaik tudják, hogy életük mely időszakát, pillanatát, hangulatát idézik. —Jártam már olyan múzeum­ban, vagy egy kicsit flúgos is­merősöm nyolcvanas éve­ket idéző tetőtéri lakásá­ban, ahol kifejezetten han­gulatkeltő elemként hasz­nálták a korongokat. Érdekes látvány volt. Kicsit olyan É« bakelitlemez CD kazetta 1996 ' 53000 3 095 000 4 333 000 2001 2216 3 258 742 2 698 167 2002 1194 3 026 577 1 804 006 2003 1432 3 324 793 1638 923 2004 2400 5 029 028 1940 437 2005 1194 4129 916 1007 019 ez, mint amikor az autók visz- szapillantóján lóg néhány el­használt CD. Több évtizeddel a hangleme­zek kereskedelmi forgalmának megszűnése után még mindig nem merültek a feledés homályá­ba. Mint alkalmazott grafikai mo­tívum, mint divatcikk, lakásdeko­rációs és használati tárgyak alap­anyaga élik tovább változatos éle­tüket. Annak ellenére, hogy a ba­kelitlemez a hangrögzítés törté­netében már lezárt fejezet, nép­szerű, képzeletben és a minden­napokban ma is élő, folyamato­san alakuló világot képez. Hanganyagokra költött összeg 1996-ban 11,1 2001-ben 1,4 2002-ben 1,2 2003-ban 1,8 2004-ben 1,8 2005-ben 1,5 FORRÁS: WWW.MAHASZ.HU A recsegő hangú korongok világa bárkit megigézhet egy régiségboltba betérve A versek éltetik immár tizennégy éve költői lét Mottója: Gondolkodjon el az olvasó a kész mű mondanivalóján Az egyik legnagyobb ha­zai kommunikációs szol­gáltatócég szolnoki kiren­deltségvezetője első ver­seskötetének kiadásán munkálkodik. Munkatársunktól Tizennégy éves írói háttérrel szép számban gyűltek össze a fiatal költő munkái. Ezért gon­dolta úgy, hogy épp itt az ideje közkinccsé tennie verseit.- Próbálkoztam időközben sok mindennel, mint például amatőr színészettel és avant­gárd művészetekkel - meséli a kezdeteket Báli János. - Eleinte az Art of Nonsense nevű csapat­tal szerveztünk mindenféle kul­turális programokat magunk­nak, többek között tábort is. Ezeken együtt dolgoztam Csiz­madia Tiborral, Bozó Andreával és Jász Attila költővel. De végül akárhogy is próbál­kozott más irányzatokkal, min­dig visszatért a verseihez. Az el­múlt tizennégy év termését sze­retné most egy kötetben látni. Ennek érdekében február óta egy budapesti kiadóban fekszik a kötet kézirata. Bár nem ebből akarna meggazdagodni, egy­szerűen csak jó lenne kézben Beletúr kócos hajamba a vasárnap reggeli szél. Suttog, halkan beszél, s nem vág szavamba. Merre vagy? Vártalak a nyitott ablakban arcomat az égre emelve, megvíva harcomat a marcona téli hideggel. Szemhéjam még nehéz, tartani a végeredményét a sok évi munkájának.- A kedvenc versformám a mai napig is haiku. Ez egy ja­pán versforma, amely csupán háromsoros. A lényege, hogy nem kell benne valami nagyot mondani. Csupán egy pillana­tot, egy képet ír le, örökít meg a mindennapokból. Persze emel­álmodni szeretnék. Csókot váltani veled, még mielőtt a tavasz benéz a szobába. Nézlek! Most velem nevetsz. Zavarhat téged, ha felnő, sok bolond szürke felhő, el sosem mehetsz! Ülj mellém a párkányra nap­sugár! lett a szabadversek és a rím nél­küli költemények is szépen so­rakoznak a füzetében. Hogy honnan veszi az ihletet? Az élete minden területéről le­het meríteni. Akár a buszon, vagy vonaton utazva, esetleg az internetes csetelés során egy- egy megkapó, elejtett kifejezés, mondat, egy kirívó egyéniség.- Bármiről lehet írni, nem csak az olyan közhelyekről, mint a szerelem. Természete­sen nincs olyan író vagy költő, aki legalább egyszer ne pró­bált volna meg szerelmes ver­set írni. A lényeg, hogy gondolkodjon el az olvasó. Az írók és festők arra törekednek, hogy ne le­gyen egyértelműen ráhúzható egyfajta értelmezés a műre. So­káig adjon lehetőséget a gondol­kodásra, elmélkedésre. A gond csak az, hogy nincs meg az induló tőke a kötet ki­adásához, így támogatót keres. Napsugár

Next

/
Oldalképek
Tartalom