Új Néplap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-12 / 188. szám
Messze zeng a dudaszó egykor volt vár csonka fokáról Kevés oly vidám társaság valék az Földnek kerekén, mint az Hollóének Hungarica Régizene Együttes. Mikoron az szerencse úgy hozta vala, hogy találkozhattam vélük, rögvest meg es kedveltem Ókori Jellegű zenei előadás A bakelitlemezek vilá múltidéző Koruk lejárta után is stílust kölcsönöznek vala úgy magukat, miként az messze csengő zenéjüket. Bár csupán féltucatnyian valának, méges felérnek akár száz trubadúr játékával. Mert nem csak egyszerű zenélés az, mit ők nagy lelkesen előadának. Jóval több, hisz vérökben valék az népeknek mulattatása. Ha vásári komédia kell, vagy az nemes várúr lakomája kévánja, tüstént ott teremnek, s megnevettetik még az oly savanyú atyafiakat es. Értenek ők mindenhez, mivel csak zenélni lehet, légyen az duda avagy koboz. Bár hangzó anyaguk még nem jelent vala meg, s alig három esztendőnyi valék az história es, mit magú- < kénak vallhatnak, keresztül- kasul béjárták vala immáron i az országot. Még Németföldre I es eljutottak vala, hogy síró f síppal, dobogó dobbal, messze 1 zengő dudaszóval vigyék hírét Hj az magyaroknak. Játsznak ők W\ gall, tálján, német zenét, mint . egykoron, s moldvai dallamok w es szárnyra kelnek az sípokon. Még táncra es tanítnak ha úgy hozá az szükség, hogy ne csak az fülünk, de lábunk es vigadják. Komáinak ők mindünkkel, ki nyitva vagyon rája, így levék már én es az zenészek jóbarátja. ■ Sasvári István A régi, recsegős hangú felvételeken számos közkedvelt slágert hallgathatunk vissza. Ezek digitalizálása és megőrzése már a mai kor vívmánya. Bozsó Anikó A műszaki szempontból teljesen hibás kifejezés megőrzésével egyszerre utalhatunk a hétköznapi szóhasználatra, illetve e tárgyak technológiai sajátosságain, zeneipari használatán túlmutató kultúrájára.- Hosszú évekig gyűjtöttem a lemezeket, de mára alig botiok bele egy-egy érdekes darabba - meséli hobbija okozta élményeit Köves Sándor, régiséggyűjtő. — A lemezek olyan emlékeket, sztorikat rejtenek magukban, amikre a mai fiatalok már nem is emlékezhetnek. Volt olyan vásárlóm, aki azt sem tudta, hogy kik énekelnek a polcokra dísznek kirakott albumokon. A csillogó fekete korongok mindig többet jelentettek a zeneipar fogyasztásra szánt termékeinél, vagy a kultúra szempontjából semleges hanghordozóknál. A lemezek más jelentőséggel bírtak, és bírnak ma is a „hétköznapi” zenebarát lemeztulajdonosok, a felhalmozó és rendszerező gyűjtők, illetve az azokat munkaeszközként használó lemezlovasok számára. — Azok, akik számtalan példányt tudhatnak magukénak, különös kötődést érezhetnek irántuk. Ezt csak az értheti meg, akinek van valamilyen szenvedélye. Ennek él az ember minden percében. Ha elmegyek egy régiségbolt előtt Budapesten, vagy bármelyik nagyvárosban, soha nem állom meg, hogy be ne térjek szétnézni. Persze ilyenkor teljesen biztos, hogy veszek valamit. A lemezek ugyanúgy lehetnek a hangzó kultúra megőrzésének eszközei, mint az egyén állandóságát kifejező szimbolikus vagy szentimentális tárgyak, amelyek a múlt világával teremtenek kézzel fogható kapcsolatot De nem csak a múltat köti össze a jelennel, hanem embereket, sorsokat, kultúrákat és távoli helyeket is. A lemezekhez rejtett és személyes történetek kapcsolódnak, s csak tulajdonosaik tudják, hogy életük mely időszakát, pillanatát, hangulatát idézik. —Jártam már olyan múzeumban, vagy egy kicsit flúgos ismerősöm nyolcvanas éveket idéző tetőtéri lakásában, ahol kifejezetten hangulatkeltő elemként használták a korongokat. Érdekes látvány volt. Kicsit olyan É« bakelitlemez CD kazetta 1996 ' 53000 3 095 000 4 333 000 2001 2216 3 258 742 2 698 167 2002 1194 3 026 577 1 804 006 2003 1432 3 324 793 1638 923 2004 2400 5 029 028 1940 437 2005 1194 4129 916 1007 019 ez, mint amikor az autók visz- szapillantóján lóg néhány elhasznált CD. Több évtizeddel a hanglemezek kereskedelmi forgalmának megszűnése után még mindig nem merültek a feledés homályába. Mint alkalmazott grafikai motívum, mint divatcikk, lakásdekorációs és használati tárgyak alapanyaga élik tovább változatos életüket. Annak ellenére, hogy a bakelitlemez a hangrögzítés történetében már lezárt fejezet, népszerű, képzeletben és a mindennapokban ma is élő, folyamatosan alakuló világot képez. Hanganyagokra költött összeg 1996-ban 11,1 2001-ben 1,4 2002-ben 1,2 2003-ban 1,8 2004-ben 1,8 2005-ben 1,5 FORRÁS: WWW.MAHASZ.HU A recsegő hangú korongok világa bárkit megigézhet egy régiségboltba betérve A versek éltetik immár tizennégy éve költői lét Mottója: Gondolkodjon el az olvasó a kész mű mondanivalóján Az egyik legnagyobb hazai kommunikációs szolgáltatócég szolnoki kirendeltségvezetője első verseskötetének kiadásán munkálkodik. Munkatársunktól Tizennégy éves írói háttérrel szép számban gyűltek össze a fiatal költő munkái. Ezért gondolta úgy, hogy épp itt az ideje közkinccsé tennie verseit.- Próbálkoztam időközben sok mindennel, mint például amatőr színészettel és avantgárd művészetekkel - meséli a kezdeteket Báli János. - Eleinte az Art of Nonsense nevű csapattal szerveztünk mindenféle kulturális programokat magunknak, többek között tábort is. Ezeken együtt dolgoztam Csizmadia Tiborral, Bozó Andreával és Jász Attila költővel. De végül akárhogy is próbálkozott más irányzatokkal, mindig visszatért a verseihez. Az elmúlt tizennégy év termését szeretné most egy kötetben látni. Ennek érdekében február óta egy budapesti kiadóban fekszik a kötet kézirata. Bár nem ebből akarna meggazdagodni, egyszerűen csak jó lenne kézben Beletúr kócos hajamba a vasárnap reggeli szél. Suttog, halkan beszél, s nem vág szavamba. Merre vagy? Vártalak a nyitott ablakban arcomat az égre emelve, megvíva harcomat a marcona téli hideggel. Szemhéjam még nehéz, tartani a végeredményét a sok évi munkájának.- A kedvenc versformám a mai napig is haiku. Ez egy japán versforma, amely csupán háromsoros. A lényege, hogy nem kell benne valami nagyot mondani. Csupán egy pillanatot, egy képet ír le, örökít meg a mindennapokból. Persze emelálmodni szeretnék. Csókot váltani veled, még mielőtt a tavasz benéz a szobába. Nézlek! Most velem nevetsz. Zavarhat téged, ha felnő, sok bolond szürke felhő, el sosem mehetsz! Ülj mellém a párkányra napsugár! lett a szabadversek és a rím nélküli költemények is szépen sorakoznak a füzetében. Hogy honnan veszi az ihletet? Az élete minden területéről lehet meríteni. Akár a buszon, vagy vonaton utazva, esetleg az internetes csetelés során egy- egy megkapó, elejtett kifejezés, mondat, egy kirívó egyéniség.- Bármiről lehet írni, nem csak az olyan közhelyekről, mint a szerelem. Természetesen nincs olyan író vagy költő, aki legalább egyszer ne próbált volna meg szerelmes verset írni. A lényeg, hogy gondolkodjon el az olvasó. Az írók és festők arra törekednek, hogy ne legyen egyértelműen ráhúzható egyfajta értelmezés a műre. Sokáig adjon lehetőséget a gondolkodásra, elmélkedésre. A gond csak az, hogy nincs meg az induló tőke a kötet kiadásához, így támogatót keres. Napsugár
