Új Néplap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-01 / 178. szám

2006. AUGUSZTUS 1., KEDD 13 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Nyolcadszorra voltunk tiszazugi találkozón Vidám találkozó színhelye volt a közelmúltban a martfűi Városi Művelődési Központ és Könyv­tár díszterme, ahol a helyi Kos­suth Klub a diabetikus és moz­gássérültek klubjaival 8. alka­lommal tartotta tiszazugi talál­kozóját. A gondolat azért született, hogy a környék falvainak nyugdíjasai megismerjék egy­mást, életüket, klubjaik mun­káit, és évente együtt töltsenek néhány kellemes, szép órát. Ezen a rendezvényen részt vett mintegy kétszáz vendég a ti- szaföldvári, cibakbázi, tisza- kürti és tiszainokai nyugdíjas- klubokból. A klubok képviselői bemutatták legújabb produk­cióikat, valamint verseket, énekkari előadásokat. A szűkös anyagiak ellenére a találkozó létrejöttéhez hozzájá­rult, hogy a rendezvényt támo­gatta a helyi önkormányzat, va­lamint a helyi gyárak és vállala­tok is. A martfűi Kossuth Klub elnöke, Tóth Fekete Mihályné munkáját dicséri a rendezvény sikeressége. Saffer Veronika, Szolnok A tiszazugi találkozó egyik jelenete Harmincéves találkozó szervezése Győri Imréné kőtelki olvasónk ar­ról írt szerkesztőségünknek, hogy 30 éves érettségi találkozót szeret­ne szervezni, volt osztálytársait értesíteni. Az Új Néplapban ilyen felhívásokat a hirdetéseket tartal­mazó oldalakon, fizetett hirdetés­ként jelentetünk meg. Ezért kér­jük Győri Imrénét, szíveskedjék felkeresni az Új Néplap hirdetés- felvétellel foglalkozó munkatársa­it (telefon: 56/516-716, 56/516- 700) Szolnokon, a Mészáros L. út 2. szám alatt. Öregdiákok. Az egykori újballai iskolások nemrég ismét találkoztak. Több kedves tanítónk is közöttünk volt: Lehel Ilona tanító néni, dr. Gyergyói János egyetemi tanár, dr. Gyergyói Jánosné tanító néni és Szabó László tanár úr. A jól megszervezett, jó hangulatú találkozót a Törökszentmiklósi Katolikus Népkör elnökének, Markot Józsefnek és feleségének, Erzsikének köszönhetik a résztvevők. B. T. E. Tiszapüspöki Meddig kell még tűrnünk? hajléktalanok A bokorlakók ügyét a hatóság komolyan vegye Sok minden megtörtént már vá­rosunkban, és még fog ezután is. Van, amikor nem tudjuk, hogy hová tegyük az itt történteket, pe­dig a város mi, az itt lakók va­gyunk, csupán vannak „hivatá­sos” képviselők, akik eljárnak, vagy el nem járnak helyettünk. Félelem a bokorlakóktól - írta a minap Bozsó Anikó - a lapban, melyre a közterület-felügyelet szerint nincs törvényes lehető­ségük a hajléktalanok eltávolí­tására. Nem olvashattam arról az egészségtelen tényről sem például, hogy a játszótérközeli bokrok alja egyúttal a WC-je, szemetelő helye a hajléktalanok­nak, és azt is eltűrik. Ez a téma sem hatáskörileg, sem nyilatko­zásban nem a felügyelet asztala? A Hajléktalan Segítő Szolgálat sem hatóság, ezért tehát joguk intézkedés tételére nekik sincs. Hihetetlen hogy száznyolcvan haj­léktalan van Szolnokon. Rengeteg elhagyott, üres épület, ház áll a vá­rosban céltalanul. Már rég építhetett volna valaki egy kényszerszállót, amely egyben munkásszálló, vagy hajléktalan szálló is lehetne, hiszen többüknek van nyugdíja, eseüeg keresete is. Nem, nem könnyen, és főleg nem gyorsan oldható meg az ilyen embe­rek ügye. Mi, városlakók nem va­gyunk kötelesek eltűrni a közterü­letek igénybevételét, zavarását, szennyezését, gusztustalan bepisz- kítását Ezzel úgy gondolom, hogy a hatóságnak kellene foglalkoznia, mely szerintem közérdek. Bizonyosan nem vagyok egye­dül, aki lát megoldást a hajlékta­lanügyre, és határozott intézke­désre is számítok, hogy mielőbb rend és tisztaság legyen a város zöldterületein. P. György, Szolnok Nagy zaj ellen nem lehet tenni semmit csend A birtokháborítás szó tartalmát sokan nem igazán ismerik Nap mint nap hallom, olvasom a zajjal kapcsolatos panaszt, ame­lyet éjszakánként az emberek­nek el kell szenvedniük. Egyet­értek a panaszosokkal, és nem értem az illetékeseket, miért nem lehet tenniük valamit? Nem városban élek, mégis szenvedek a zajtól. Egyes fiata­lok „összeszedik” a roncsautó­kat, borzalmas motorhanggal járnak vele, és a zenedoboz mindegyikben ott dübörög tel­jes hangerővel. Messziről lehet hallani jövetelüket, dübörgésü­ket. Gyanítom azt is, hogy nem mindegyik rendelkezik jogosít­vánnyal. Hogyan lehet úgy fi­gyelmesen közlekedni egy autó­val, miközben üvölt, dübörög a zene úgy benne, hogy az autó majdhogy szétesik a hangerő­től. A közlekedésben vajon mennyi balesetet okoznak az ilyen autóvezetők? Elgondolkodtató az is, hogy a szom­széd szülő, amikor segélyért sorako­zik, akkor a cseme­tének vajon miből telik üzemanyagra, ha ő sem dolgozik! Napjainkban akinek munkahelye van és dol­gozik, még az is nehezen tart fenn egy autót. Másfajta zaj érkezik a szom­szédoktól reggeltől estig, esté­től sokszor késő éjszakáig, haj­nalig. Falun élek, tehát tudni, honnan jön a „szórakoztató” ze­ne. Nem a kulturált szórakozást ítélem el, hanem az erő­szakos, neveletlen szomszédokról van véleményem. Ugyanis az udva­rokból igen nagy az áthallás, azonban néhányan azt csi­nálnak a házukban-kertjükben, amit akarnak. Nem vesznek figyelembe kö­zel lakó-élő időseket, betegeket, kisgyerekeket. Az ablakba kihe­lyezett recsegő magnó, hangfal hangereje idegileg kikészíti azo­kat, akik ebben nem találnak örömet. A csendháborítás szó tartalma - mely egyben talán birtokhá­borítás is - ismeretlen jónéhány fiatal számára. Az Ilyen esetek előfordulása­kor senki nem tesz semmit. Csak a szomszédok veszeked­nek, szenvednek. Ráadásul ha 'szólnak, hogy halkabban zenél­jenek, könnyen meg is támadják őket. Ha a rendőr intézkedni pró­bál, a „sértettek” először azt vizs­gálják, mit is tett a rendőr. Ki ér­ti ezt a mai világot? Egy szomorú nyugdíjas ■ A csendháborí­tás szó tartal­ma — mely egy­ben talán bir­tokháborítás is — sajnos isme­retlen jónéhány fiatal számára. Mi, magyarok szívesen eszünk húsféléket Mostanában a tévében, újság­ban sok szó esik az ér- és ér­rendszeri megbetegedésekről, amelyek szívinfarktushoz ve­zetnek. Okait a sok olcsó mar­garin, étolaj fogyasztásában vé­lik, mert nagy mennyiségű ka­lória van bennük. Ugyanis az étkezési szokásokban a zsírt fel­váltotta az olaj és a margarin. A folyamatban lévő tudományos vizsgálatok döntik majd el, me­lyek is valójában azok a marga­rinok, olajok, amelyek ártalma­sak szervezetünknek. Szakér­tőink fél évvel ezelőtt azt java­solták, naponta két evőkanál ét­olaj jó hatással van szerveze­tünkre. Én azóta nemcsak meg­kenem, hanem falatonként jól megmártva fogyasztom el a reg­geli pirítósomat. Hatvan éve hazánkban áttér­tünk a hússertés fogyasztásá­ra, pedig a magyar mangalica őshonos sertés, mely esszenci­ális zsírsavakat tartalmaz, és az érfalak belső falára nem ra­kódnak le, amit gyógyszeri ku­tatások igazolnak. A mangalica zsírsertés, kevés húsa van. Tíz éve újból tenyésztik országunk­ban, de nagyrészt exportálják a jó jövedelmezősége miatt. Fel­dolgozva hazai fogyasztásra is van ugyan belőle, de borsos áron. Tenyésztésének elterjedé­se azonban még várat magára, mert hazánk állampolgárai in­kább a húsevők közé tartoznak. F. K.-né, Szolnok Olvasóinktól leveleket, fotókat várunk írásokat, melyek környezetük, életük jeles örömteli családi ese­ményeiről, élményeiről szólnak, vagy lapunk cikkeihez fűzött vé­leményüket tartalmazza. A beér­kezett levelekből válogatunk. A megjelenésre kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával - szerkesztett, rö­vidített formában kerülnek a lap­ba. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. A névtelen, címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket olvasói levélként kezelje. Várjuk leveleiket, írásaikat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu e- mailre, vagy az Új Néplap 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. Kérjük, a borítékra írják rá: „A szerkesztőség postája ”, Együtt muzsikálás az erdő csendjében táborozás Délelőtt közös zenélés, délután kézműves-időtöltés és játék Nemrég olvastam, hogy kevés pedagógus próbálkozik termé­szeti környezetben tartandó tá­borok szervezésével. A gyerekek és a szülők ragasz­kodnak magasabb színvonalú szolgáltatásokhoz a nyaralások alkalmával is. Néhány éve rend­szeresen - ha nem is sok gyere­kekkel —, de megszervezte a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és az Ádám lenő Magán­zeneiskola a zenei tábort az Abony és Szolnok között találha­tó újszilvási Club Szilvás Lovas­tanyán. Az internetes szervezés segítségével az ország különbö­ző városaiból jelentkeznek tanu­lók: Szegedről, Kunszentmárton- ból, Recskről, Veszprémből. Dél­előtt hangszeres ka­maramuzsika törte meg nemrég az erdő csendjét, délután kézműves-foglalkozáso­kon lehetett kikapcsolódni, és a gyerekek minden nap lovagol­hattnak. Idén angol nyelvi kom­munikáció is színesítette a tábo­rozok délutánjait, este pedig az elmaradhatatlan tábori vetélke­dőn, bátorság- és ügyességi próbán vehettek részt. A tisztáson egy búcsúkoncerten a szülők, barátok, ro­konok hallgathatták meg az egy heti közös zenélés alatt ta­nult produkciókat. Ezek a gye­rekek, ha nem is készülnek ze­nei pályára, igen fontos szá­mukra a zene, az együttmuzsi- kálás öröme. Nekünk, pedagógusoknak pedig erőt ad az, hogy a szülők ránk bízzák a gyerekeket, hi­szen van, aki már a hatodik nyarat tölti velünk. Az idei táborozás is remélem színvonalasra sikeredett, és nyu­godt, békés, vidám, élménydús, szórakoztató kikapcsolódás volt minden résztvevő gyermeknek. Péli Ildikó ■ A diákok a természetben zenéltek délelőttönként. Évforduló. Gyulai János és Majoros Margit nemrég ünnepelték 50 éves házassági évfordulójukat. Minden családtagja és ismerőse reméli és azt kívánja, hogy az ünnepeltek sok boldog évet töltsenek még jó egészség­ben együtt. Gyulai Jánosné Tiszaörs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom