Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-29 / 176. szám
12 KULTÚRA 2006. JULIUS 29., SZOMBAT Jenei Gyula minden nehézség ellenére Immár nyolc éve életben tartja az Eső című, Szolnokon készített országos folyóiratot Egy költő a kollégiumból felfedezés Verset ír, műsort vezet, folyóiratot szerkeszt Jenei Gyula a szolnoki kulturális élet egyik jellegzetes alakja. Degeszre tömött táskája az Eső című folyóirat „szerkesztősége”. Bistey András Személyiségével újrafogalmazza a látvány főbb elemeit Egy, az alföldi festészet legjobb hagyományait őrző és továbbvivő művész kiállítása nyílt meg a közelmúltban a szolnoki Damjanich János Múzeum folyosógalériájában. A Szolnokon született, tanulmányait Budapesten és Szegeden folytató, majd szülővárosába visszatérő Meggyes László Vendel festőművész azok közé az alkotók közé tartozik, akiknek nincsen szüksége harsány, látványos témákra ahhoz, hogy megtalálják a művészi kifejezés számára legmegfelelőbb eszközeit. ■ Nincsen szüksége harsány, látványos témákra ahhoz, hogy megtalálják a művészi kifejezés eszközeit. Chiovini Ferenc hasonlatával élve, képesek egy négyzet- kilométeren belül is felfedezni a teremtés harmóniájából azt, ami megörökítésre, átfogalmazásra érdemes, igazodva az alföldi táj sajátosságához, hogy fokozatosan, mértékkel tárja fel az érdeklődő szem előtt kincseit. Művészete mentes a drámai fordulatoktól, mindenféle pátosztól. Teljesen természetes módon szövi kompozícióit, bontja a látvány elemeit részeire, hogy saját személyiségén keresztül fogalmazza újjá azokat, ilyen módon teljes biztonsággal elkerülve a valóság szolgai másolásának akár a látszatát is. A jelenlegi tárlaton most bemutatott képeken, portréin, szobabelsőin, egy-egy meghitt tájrészleten is jól nyomon követhető szemlélődő festésmódja és egy rokonszenves adottság, az igazi művész alkotói alázata, fegyelme is. A különösen ceruzarajzain megfigyelhető biztos vonalvezetés mellett könyvillusztrációi tanúskodnak arról, hogy ha szükséges képes maradéktalanul szolgálni tárgyát, jelen esetben saját eszközeivel egy másik alkotó eltérő művészeti ágban megfogalmazott gondolatainak még teljesebb kibontását. Meggyes László Vendel kiállítása az ősz beköszöntéig várja látogatóit Szolnokon. ■ Szathmáry István A város egyik kollégiumában nevelőtanárként dolgozik, verset ír, folyóiratot és könyvet szerkeszt, szerzőkkel, szponzorokkal tárgyal, a szolnoki rádióban hetente műsort vezet. Ő is a Nagykunságból, az országnak Körmendi Lajos által Barbaricumnak nevezett részéből érkezett, mint maga Körmendi, a szobrász Györfi Sándor és még sokan mások. Abádszalókon született ugyan, de Kunhegyes volt eszmélkedésének színtere. Talán onnan hozta azt a konok elszántságot, amellyel minden nehézség ellenére immár nyolc éve életben tartja az Eső című folyóiratot. A magyar-történelem szakos tanár éppen húsz éve érkezett Szolnokra, majd rövid nyírségi és karcagi kitérő után 1989 óta él ismét a városban. Olyan ember, aki bármit csinál, hamar észrevétetí magát. Újságcikkei, rádiójegyzetei révén Jenei Gyula nevét hamar megismerte a város és a megye érdeklődő közönsége. Azután a versek! Szegeden jelent meg első költeménye az akkori Csongrád Megyei Hírlapban. Maga így beszélt erről: — Felkerestem a Gyulán élő Simonyi Imrét, akinek verseit különösen szerettem, s megmutattam neki néhányat a sajátjaim közül. Elolvasta őket, és nem csupán biztatott, de segített is a megjelentetésükben. Utána még sokszor jártam nála. Nem költői mesterséget tanultam tőle, hanem a gondolkodás szabadságát. Minden találkozásunk szellemi és lelki megerősítés volt számomra. A folyóiratok is egyre gyakrabban közölték a verseit, először a Délsziget, a Jászkunság, azután a Mozgó Világ, a Parnasszus, a Forrás, az Élet és Irodalom és mások. A folyóiratközléseket szinte törvényszerűen követték a könyvek. Első verseskötete, az 1990-ben napvilágot látott Hátországban után még négy következett, a legutóbbi idén, Ha kérdenéd címmel. Publicisztikai írásaiból Futóhomok című könyvében jelentetett meg válogatást Amikor arról faggattam, milyen tervei vannak, azzal lepett meg, hogy éppen keresi, mivel kellene foglalkoznia. Pedig munkája bőven van. Kollégiumi elfoglaltsága mellett verset ír, hetente műsort vezet a rádióban, folyóiratot szerkeszt, és a nemrég elhunyt Iluh István gyermekvers-kötete is jórészt az ő szerkesztői munkája nyomán jelenik meg őszre. Most éppen nagyobb lélegzetű interjúkat tervez a lapjába. A folyóiratról láthatóan szívesebben beszélt, mint önmagáról. Elmondta, hogy a megelőző évek gyakori „kalapozásai” után kissé konszolidálódtak az Eső anyagi viszonyai. Rendszeres támogatást kap a Nemzeti Kulturális Alaptól, a minisztériumtól, a megyei önkormányzattól, alkalmanként helyi szponzoroktól. Ha nem is anyagi, de nem kevésbé fontos segítséget nyújt az Axel-Springer Magyarország Kft, s a megyei könyvtár. — Sok tehetséges fiatal szerző jelentkezik az Esőben - mondta elégedetten. - Tizen- valahányan vannak, akik nálunk közöltek először, és ma már máshol is publikálnak. Apró adalék, de jellemző a folyóirat rangjára: Ilia Mihály hívta fői nemrég Jenei Gyula figyelmét arra, hogy a neves Kossuth-díjas író, Tandori Dezső, a lap állandó szerzője egyik máshol közölt versében őt is említi, mint az Eső szerkesztőjét. Programajánló a megyében július 31. és augusztus 5. HÉTFŐ A tiszafüredi Városi Művelődési Központban tartják a Ti- sza-tavi Operettvíkend elnevezésű rendezvényt. KEDD A szolnoki Napsugár Gyermekházban szervezik meg a gyapjúmunkák kézműves foglalkozást kilenc órától az érdeklődő fiatalok részére. SZERDA Bikini koncertre várják a fiatalokat a jászberényi szabadtéri színpadnál. A program 20.30-kor kezdődik és egészen kifulladásig tart. CSÜTÖRTÖK Jász Emberek címmel tekinthető meg Sárközi János fotó- kiállítása a jászberényi Honvéd Jász Kaszinó Kulturális Egyesület épületében. PÉNTEK A tiszafüredi Budasi téren tartják a Budasi napok elnevezésű rendezvényeket. A péntek és szombat folyamán zajló eseményen számos érdekes programmal várják az érdeklődőket. ★ * ★ A túrkevei gyógy- és strandfürdőben élvezhetik az éjszakai fényeket és hangokat éjszakai fürdőzés és filmvetítés keretében a pancsolni és ro- mantikázni vágyók. SZOMBAT Ismét koncertturné során kaphatunk ízelítőt az Edda keltette fantasztikus hangulatból. Az abádszalóki buli 21 órakor kezdődik. Nagy repülő figura II., Révi Norbert tollrajza ■ A folyóiratról szívesebben beszélt, mint önmagáról. Tárca Barbara fül-orr-gégészként dolgozik, három gyermeket nevel. Ha az otthonukba bekúszik az este, és elül a társasházi lármás vásár, Barbara boldogan veszi ölbe értékes könyveit. József Attila beomlott boltozató élettörténetét szinte tégláról téglára ismeri. Barbarával jókat lehet beszélgetni az irodalomról. Amikor hív, lelkesen osztja meg velem friss ismereteit a költőzseniről. A minap csöngött a vonalas telefonom. Azt hittem, belső hívás, és csak annyit szóltam a kagylóba: tessék.- János, a Barbara vagyok.- Szia, Barbara! - vágtam rá gyorsan. Nem is mutatkoztam be, mert úgy gondoltam, Barbara megismerte a hangom, ezért szólít a keresztnevemen.- Hogy vagy? Mintha meghökkent volna a beszélgetőpartnerem.- Köszönöm... jól... A kimért válasz gondolkodóba ejtett: neheztel rám ez a lány? Lássuk csak mit követtem el mostanában? Megvan! A múltkor egy asztaltársaságban népiJURKOVICS JÁNOS: es nevén illettem egy bizonyos női testrészt, és szabadszájúsá- gom láthatóan nem tetszett Barbarának. Meg is jegyezte: a férje, aki mellesleg a kollégám és barátom, azóta használja sűrűn ezt a trágár szót, mióta engem ismer. (Hiába, elrontok mindenkit magam körül.)- Barbara, segíthetek?- Kocsor Erikát keresem.- Nincs benn.- És Sári Zsuzsa?- Ő sincs. Barbara! A férjeddel már nem is akarsz beszélni? Tudod, ő az a kék szemű fiatalember, akit Pató Tibinek hívnak... - próbáltam szellemes- kedni, de mintha kőrózsa hullott volna a mákdarálóba. Mély hallgatás következett. —... nekem nincs is férjem... — szólalt meg végre Barbara. Áhá! A hölgynek poénkodni támadt kedve! Ismerem ezt. Előbb komolykodik, majd a nevetéstől fuldokolva képembe vágja: hahaha, jól rászedtelek!- És a gyerekeid a Szentiélektől vannak, Barbara? — kuncogtam, de a hangulatom már pillé- ződött.- De hát nekem gyerekeim sincsenek... — így a meglepett hang. Na ne! Ilyen könnyen azért nem adom! Nézzük csak, ki bírja tovább az ugratást.- Persze, hogy nincs családod, Barbara, egyedül élsz, és várod a fehér paripán érkező lovagot, igaz? Barbara egy csapásra ingerlékennyé vált.- Ne haragudjon, uram! Meddig kell még hallgatnom a magánéletemben vájkáló kérdéseket? Nincs férjem, se gyerekem, Jánosa Barbarának hívnak! Érti?! Megvilágosodtam. Agyamba villant sajátos értelmezésem: „János, a Barbara vagyok”.- Bocsásson meg, tudja, a keresztnevem János, és azt hittem, engem szólít megsajnálom. Kezdhetnénk elölről a beszélgetést? Bemutatkozom, a nevem: Baitara JENEI GYUIA befejezetlen múlt tejüvegen át bámulja a tavaszt, a telet, minden évszakot; kavarja a bogarakat a szél, havat, pollent, gravitáló levelet: de csak ez a fehér ragyogás, összefolyó egyformaság; a levegő mozdulatlan, ami elmúlt, csak az vibrál szüntelen az árokpartra ájult nyarak, az udvarvégi bodzáról égbe dobált kicsi alumínium repülők vagy ereszalji verébfészkek zseblámpafényben szétcsúzlizott nyugalma bennem él még? mostani mozdulataimban, sejtjeimben, sejtéseimben, pszichológus által analizálhatóan, műszerekkel kimutathatóan? vajon meghatározza, miként emelem számhoz a teásbögrét, ahogy egy almába harapok, szeretkezem, gyereket nevelek? vagy csak egy kimért, távoli igeidőben létezik leírhatóan, ragozhatóan, elemezhetően, de tőlem gyakorlatilag függetlenül?
