Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-14 / 163. szám

4 MEGYEI TÜKÖR 2006. JÚLIUS 14., PÉNTEK MMMNMMNMNNNNNNNNMMNI Még csak egyetlen oktatót jelöltek a díjra megyénkből Gyerekeknek segített Barbara munka és kihívás A túrkevei lány szerint a kuvaitiak életét nagy nyugalom jellemzi Jász-Nagykun-Szolnok megyéből 2001 óta még egyetlen pedagó­gus sem nyerte el az egymillió forintos jutalommal járó Rátz Ta­nár Úr Életműdíjat, amelyet a re­áltárgyak megszerettetéséért, ál­dozatos munkájukért kaptak a kitüntetettek. Az ok a pályázatok alacsony számában keresendő — tájékoztatott az Alapítvány a Ma­gyar Természettudományos Ok­tatásért kuratóriuma. A megyénkben középiskolák az idei pályázatra eddig csupán egy tanárt jelöltek: a jászapáti Mé­száros Lőrinc Gimnázium egy pedagógusát. Kroó Norbert aka­démikus, a kuratórium elnöke szerint sokkal több kiváló peda­gógus tanít a megyében, ezért ar­ra biztatja a középiskolai kollek­tívákat, használják ki a szeptem­ber 15-ig nyitva álló lehetőséget. Az életműdíjjal minden évben két-két fizika, matematika, ké­mia és biológia szakos tanárt ju­talmaznak, személyenként egy­millió forinttal. ■ B. Gy. Jubileumi rockfesztivál Kunszenten Csupán két hete ért véget a vá­rosban a Tiszazugi Zenei Feszti­vál, és ma máris kezdődik a kö­vetkező. Ez azonban nem a ko­molyzene kedvelőinek kínál szó­rakozást, hanem a rockzenesze- relmeseinek. Héjjá Gyula immár 10. alkalommal szervezi meg a nagy sikerű fesztivált. Az előadá­sokon három stílus képviselői lépnek fel, így a metál, blues és punkzene egyaránt jelen lesz. A zenekarok között szerepel példá­ul az Ossian és az Akela, de a Ta­kács Tamás Dirty Blues Band is népes tábort vonz. Igaz, hogy or­szágosan a legtöbb rendezvény ezekben a hetekben zajlik, a visz- szajáró zenészek mégis mindig szívesen mondanak igent a kérésre. A korábbi koncertek­nek helyet adó régi szabadtéri színpad területe beépítés miatt tavaly nem tudta fogadni a ren­dezvényt, ezért Szolnok volt a helyszín. Mára a területkérdés megoldódott, így ismét a kun­szentmártoni művelődési ház új szabadtéri színpadához várják a rockzene rajongóit. ■ B. E. A túrkevei F. Tóth Barba­ra sok minden szeretett volna lenni. Kacsingatott a színpad vagy a kommu­nikációs pálya felé, de vé­gül a Nemzetközi Pető In­tézetben folytatta tanul­mányait az érettségi meg­szerzése után. Ballók Olga Ha valakinek nincs a családjá­ban vagy közeli ismerősei köré­ben mozgássérült gyermek vagy felnőtt, akkor valószínűleg még nem vagy csak véletlenül talál­kozott a konduktív pedagógia ki­fejezésével. Konduktorképzés je­lenleg a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelő- intézetében történik Budapes­ten. Ez a négyéves képzés egye­dülálló a világon, bár most már Angliában és Amerikában is el­indítottak ilyeneket, ám azok rö- videbb időtartamúak. Amikor megkapják képesítésüket, már négyéves gyakorlat áll a hátuk mögött. Talán éppen ezért is ke­resettebbek a magyar kondukto­rok nyugati kollégáiknál. Barba­ra is ebben a négyéves konduk­torképzésben vett részt, és elsa­játította a dr. Pető András által először alkalmazott nevelés módszerét. Az iskola befejezése után je­lentkezett a kuvaiti Conductive Education School Kuvait (CESK) nevű intézménybe, ahol 2004- ben kezdett el dolgozni. Bár ta­nulmányait rövid időre megsza­kítva egy évet töltött Angliában, és igen jól elsajátította az angol nyelvet, mégsem tanított angolt a mozgássérült gyerekeknek. El­lenben a konduktor foglalkozá­sokat angolul kellett tartania, de segítségképpen pár arab szóval is bővítette szókincsét. S bár nem közvetlenül ő tanította a gyerekeket az írás és olvasás rej­telmeire, de foglalkozásai min­dig szoros kapcsolatban álltak az aznapi tananyaggal.- Ezek a gyerekek mindig má­sok az én szememben, mint az át­lagemberében, aki megborzong egy mozgássérült gyerek láttán — mondja Barbara. - Én ellenben mindig a szépet látom ezekben a gyerekekben, és a kihívást is, hogy segíthetek rajtuk. Bár igaz­ság szerint ez csak a szülők aktív segítségével együtt valósulhat F Tóth Barbara teveháton a sivatagban. Mint mondja, bár volt honvágya, hamar megszokja az új helyeket és élethelyzeteket. A mozgássérültek beilleszkedése is céljuk a konduktív pedagógia rávezetéses tanítást jelent, mellyel a kon­duktorok nemcsak mozgásilag, de teljes egészében is fejlesztik a mozgássérülteket. Segítenek beilleszkedni a társadalomba. Bar­bara tanulmányai végeztével konduktor tanítói képesítést kapott. Ez azt jelenti, hogy csecsemőkortól egészen felnőttkorig foglalkoz­hat mozgássérültekkel, de egészséges gyerekeket is taníthat meg, és emiatt párszor ért is már csalódás e téren. A mozgássérül­tek társadalomba való beilleszke­désének segítése nem jelent mást, csupán a legalapvetőbb emberi te­vékenységek, mint az öltözködés, fésülködés, WC-használat, lép­csőn járás elsajátítását. Ezek a gyerekek ugyanolyanok, mint a többi gyerek. Csak a neveltetésük más, és ezért sokkal hálásabbak - hang­súlyozza Barbara. A tapasztalatai szerint a kuvaitiak sokgyermekes csa­ládjaiban egy moz­gássérült kevesebb figyelmet kap. Éppen ezért örül­nek a gyerekek és szüleik is a kuvaiti konduktív iskolának, mely mindössze három éve mű­ködik. Hála a Nemzetközi Pető Inté­zet egyedülálló képzésének, Bar­bara nem volt egyedül, 14 ma­gyar konduktorral együtt dolgo­zott és élt Kuvaitban. A kollégák nagy részét jól ismerte, hiszen néhányukkal együtt végzett, a többiek pedig, igaz, korábban, de szintén a Pető Intézetben ta­nultak. Mint mindenkinek, Bar­barának is volt honvágya, de ahogy elmondta, szerencsére könnyen megszokja az új helye­ket és élethelyzeteket. Ünnepek­kor hazalátogathatott, a nyara­kat pedig Túrkevén töltötte. És ha nyomon akarta követni a ma­gyarországi eseményeket, akkor bekapcsolta a tévét: műholdon keresztül fogni tudták a Duna Tv és az MTV2 adásait. Mindemel­lett az interneten is rendszere­sen tudta tartani a kapcsolatot családjával. Nem mindennapi munkája mellett Barbara kuvaiti tapaszta­latairól is mesélt: - Annak elle­nére, hogy sok rosszat hallunk az arab világról, a kuvaitiak na­gyon barátságosak és segítőké­szek. Mindemellett hatalmas nyugalommal élnek, ami sajnála­tosan az ügyintézésben is meg­nyilvánul. De ez a lassúság talán országuk déli fekvéséből fakad. A nagy meleg miatt, csakúgy, mint a dél-európai országokban, itt is ismeretes a szieszta, mely délután 1-től 5 óráig tart Talán a nyugodt életvitel miatt kevés a szórakozási lehetőség. Kikapcso­lódni leginkább a bevásárlóköz­pontok kávézóiban vagy étterme­iben, illetve a sportcentrumok­ban lehet, a fiatalok is itt köthet­nek új ismeretségeket. A turizmusra még nincsenek felkészülve, és vízumot sem könnyű országukba szerezni. Azonban sok külföldi dolgozik náluk, és Kuvaitból is sokan mennek külföldi egyetemekre, főleg Angliába. A nyugati nőket kifejezetten szeretik a kuvaiti férfiak, hiszen kü­lönlegesek és nem oly „védettek”, mint országuk asz- szonyai. A magyar lányok után is gyakran fütyültek, mikor utcára lép­tek. Mindemellett a legtöbb nő is kedves volt velük. F. Tóth Barbara most családja körében pihen Túrkevén. De ahogy jön az ősz, ismét útra kél. Hogy hol folytatja konduktor­munkáját, csak azért nem árul­ható el, mert a kimondott szóval elszállhat a szerencse is. Azon­ban hozzáteszi: bárhová is vigye az élet, egyszer majd visszatér Magyarországra, és reméli, hogy akkorra érdemes lesz kis hazá­jában végleg letelepednie. A nők nem élnek olyan szigorú szabályok alatt A KUVAITIAK kultúrája legin­kább vallásukhoz kapcsoló­dik. így nem ehetnek disznó­húst, az országban alkoholti­lalom van. De a nők nem olyan szigorú szabályok sze­rint élnek, mint más arab or­szágokban. A fejlődés és a külföldiek jelenléte egyaránt érezhető. Sok nő eldöntheti, hogy kendőt ölt-e magára. Vannak, akik nem fedik el bájaikat, autót vezetnek, de azért még mindig él az a tör­vény, mely szerint a család férfitagjai kiolthatják annak a lánynak az életét, aki szé­gyent hoz a családra. A régi szokások tovább élnek az új szokások mellett, így például Kuvaitban még mindig tarta­nak nyilvános kivégzéseket. A nyugati zene pedig nem tu­dott betörni az országba. Hiá­bafogható a rádiókon nyuga­ti adó, a kuvaitiak az arab zenét szeretik, és ahogyan Barbara mondja, a kuvaiti nők gyönyörűen táncolnak. ■ „Én mindig a szépet és egyben a kihívást látom ezekben a gyerekekben.” A pálinkafőző mester sohasem adta fel életút Leginkább művészek jártak hozzá az államinál jobb italért Tóth András, a nagykörűi mester bizakodó élet- szemléletének köszönhe­ti, hogy még ma is szere­tett munkájának élhet. Sasvári István A nagykörűi Tóth András bár nyugdíjas, még mindig főzi a pá­linkát. Nyolcvanhárom éves ko­ra ellenére saját főzdéjében ké­szíti a mára már hungarikum- nak minősített gyümölcspárla­tot. Ugyan unokája segít az ad­minisztráció elkészítésében, a munka igazi velejét ő végzi. Ttudománya alapjait a török­szentmiklósi technikum levele­ző tagozatán szerezte. Tudomá­nyát kamatoztatandó, elhelyez­kedett a nagykörűi lepárlóban. Először segédként dolgozott, majd 1974-ben átvette azt. Mikor nyugdíjba akart vonul­ni, szaktudására és tehetségére hivatkozva marasztalták. Na­gyon nem volt maradhatnékja, de megtudta, hogy akkor már magánszemélynek is lehetett szeszfőzdéje. A vállalat úgy gon­dolta, hogy megajándékozza sze­retett dolgozóját. A megyei ta­nács viszont nem nézte jó szem­mel, hogy állami tulajdont ma­gánszemélynek akarnak „elher­dálni”. így a lepárló 400 ezer fo­rintért átkerült az áfészhez. András bácsi nem tudott bele­nyugodni ebbe. Kölcsönt akart fölvenni a banktól, hogy saját főzdét építsen. A magas kama­tok miatt viszont sehogy nem tu­dott zöldágra vergődni. Az isme­rősök és családtagok pénzbeli hozzájárulásával sikerült felépí­teni azt a kis üzemet, ahol mind a mai napig dolgozik. Akkor már nem volt megszabva a saját rész­re történő főzés mennyisége, így egész jól ment a bolt. Leginkább művészek jártak hozzá, hisz mind az ár, mind a minőség jobb volt az államitól.- A háborúban a parancsnok azt mondta, hogy nem meghalni kell a hazáért, hanem élni. Meg­fogadtam, és még mindig élek — mondta az idős főzőmester. Csak a kiváló áru lehet a nyerő az unióban Tóth ANDRÁS tagja a Magyar Élelmiszer-ipari Tudományos Egyesületnek. Számos konferencián vesz részt, a nyugdíjastago­zattal pedig rendszeresen jár kirándulásokra. Megvan a vélemé- 5 nye a mai körülményekről is. Meglátása szerint Magyarország g egyetlen lehetősége az, hogy kiváló minőségű magyar élelmisze- | rekkel menjen az Európai Unióba, és szerepeljen piacain. 1 Tóth András az Új Néplap szerkesztőségében beszélt életéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom