Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-08 / 158. szám

2006. JÚLIUS 8., SZOMBAT 10 KULTÚRA Megjelent az Eső folyóirat 2006. évi nyári száma Papi Lajos szobrait nézve hűség Vésőjével szóra bírta a márványt éppúgy, mint a fát A Szolnokon szerkesztett orszá­gos terjesztésű irodalmi folyó­irat idei nyári száma szokás szerint több izgalmas írással le­pi meg az olvasót. Lázár Balázs versei olvashatók az első oldalakon, majd Tandori Dezső érdekes prózai-verses írá­sa következik. Verset közöl még Sütő Csaba András, Szolcsányi Ákos, a Szolnokon élő végzős gimnazista Hecker Héla, akinek tudomásunk szerint az e szám­ban olvasható öt verse a szerző első megjelenése nyomtatásban. Még mindig a verseknél marad­va, Birtalan Ferenctől, Varga Dá­nieltől és Bíró Józseftől közöl ver­seket a folyóirat, továbbá bőséges összeállítással emlékezik a nem­rég elhunyt kitűnő költőre, Huh Istvánra. A prózát Rentz Mátyás, Matuz János, Balogh Orsolya, Sepsi László és Benedek Sza­bolcs novellája képviseli. Rigó Béla Gondolatjel címmel és Ki magyarázhatja József Attilát? al­címmel megjelent írása formáját tekintve recenzió, ám terjedel­mét és a vállalkozás nagyságát tekintve jócskán szétfeszíti a ha­gyományos könyvismertetés ke­reteit. 2005-ben jelent meg a Tanulmányok József Atti­láról című kötet a Kortárs folyó­irat és a Mindentudás Egyete­me kiadványa. Rigó Béla tanul­mánya annyival több a hagyo­mányos recenziónál, hogy az is­mertetés során saját vélemé­nyét, a témáról kialakított néze­teit is módszeresen szembesíti a könyvben olvasottakkal. Az eredmény egy vitázva is elisme­rő, a kötetben leírtakat kiegé­szítő tanulmány, amely több szempontból is árnyalja József Attiláról kialakított képünket. ■ Bistey András A Papi Lajos tiszteletére megrendezett kiállítása alkalom volt az anekdoták felidézésére, de arra is, hogy a szobrászművészre emlékezzünk munkáit elsősorban Szolno­kon állította ki rendszeresen, de részt vett a debreceni, a tokaji, a békéscsabai alföldi tárlatokon, a pécsi kisplaszti­kái biennálékon, a kecske­méti népművészet szellemé­ben címmel rendezett kiállí­tásokon, a Mezőgazdasági Múzeum jó néhány művésze­ti tárlatán. A hajdúsági, a tokaji, a me­zőtúri művészte­lepek alapító tagja, a siklósi szobrászszimpo- zionok állandó résztvevője volt. Közterületen álló alkotásai közül jelentősebbek Kisúj­szálláson Móricz Zsigmond, Tiszaföldváron Kopernikusz, Nyíregyházán Széchenyi büsztje, Györffy István dom­borműves táblája a karcagi Nagykun Múzeum falán. Közterületen áll még nagy­méretű márványszobra a szolnoki Tisza Szálló gőzfür­dőjében, Pécsett a Pintérkert­ben, a Villányi Nemzetközi Szoborparkban. Lengyelor­szágban, Sopotban, Wdzidze- ben, Naleczow-ban több alko­tását is felállították. Számos hazai önálló kiállí­tása mellett külföldön több­ször Lengyelországban nem­zetközi tárlatokon, Franciaor­szágban csoportkiállításokon szerepelt. Munkáiból többet magángyűjtők és múzeumok őriznek. Egyedülálló Csontvá- ry-márványportréja a Nemze­ti Galéria tulajdonában van. Papi Lajos néhány már­vány-, gránitfeje, kisebb mé­retű kőfaragványa jelzi a mú­zeum kiállításán munkássá­ga fő irányát. Talán a Cigány­festő (Balázs János) remek kis portréja, vagy a kerek, tömbösen fara­gott, kun Kucs- más fej érzékel­teti drámai véná­ját, s egy női arcmás idézi fel a korábbiak során látott, márványból bontakozó gyö­nyörűséges leányarcokat. A most bemutatott néhány munka Papi Lajos életművé­nek csak elenyésző hányada. Hatalmas léptékű szobrokat faragott kőbe, bazaltba, grá­nitba. Vésőjével szóra bírta a márványt éppúgy, mint a körtefát, a diófát, az ecetfát. A talált farönk adott alakja, a márvány színe, erezete, a ba­zalt szerkezete döntötte el, hogy szelíden, csak itt-ott alakítva a természetes for­mát, adjon új tartalmat mű­vének, vagy teljesen lebont­va az eredeti felületet, önálló, új formát teremtsen. Érmei ■ Büszke volt kun őreire és szülővárosára, Kisúj szállás sr a. között a szolnoki művészte­lep alapítóitól, Pettenkofentől Aba-Novákon, Patay Mihá- lyon át a fiatalon elhunyt Mé­száros Lajos portréjáig bősé­ges anyagot találunk. Ki ne emlékezne kiállításairól nagyméretű, sokalakos Kubi­kosok munkájára, embermé­retű gránit Dózsájára és vas­pántok közé szorított körtefa Vazul fejére? De bízvást em­líthetjük azokat a kedves, örökké emlékezetes kis állat­szobrait, kócos kis puliját (Pi­masz), Csikóját, Kecskefejét, totyogó pingvinjeit is. Papi Lajos szülővárosának ajándékozva, Nyár utcai há­zának műtermében életének utolsó évében legjobb alkotá­saiból még berendezte múze­umát. Szobrai, vázlatai, életé­nek dokumentumai mellett a gyűjteményben sok-sok mű­vész neki ajándékozott alko­tása is szerepel. S unikum­ként azok a képek is, amelye­ken a művészbarátok próbál­ták ecsetjükkel Papi utánoz­hatatlan egyéniségét, karak­terét megörökíteni. 1987. február 10-én fejez­te be életútját. Félalakos portréját és síremlékét a fia­tal pályatárs, a Munkácsy- díjas Györfi Sándor készí­tette el a kisújszállási új köztemetőben. A múzeumok Szent Iván-éj i rendezvényei között igazi csemegének számított Papi Lajos szobrászművész kiállí­tásának megnyitása a szol­noki Damjanich múzeum udvari galériáján. Egri Mária Ki mást idézhettek volna meg ezen a tréfákkal, szóra­kozással, de komoly progra­mokkal is dús „hosszú éjsza­kán" a szervezők, mint a 60- 70-es évek művészvilágából közismert, legendás hírű Pa­pi Lajost? Az ő derűs történe­tei, a szolnoki kolónián élő művészbarátai, színészek, újságírók társaságában meg­esett kalandjai mai napig szájról szájra terjednek. Szü­letésének 85. évfordulója tiszteletére megrendezett ki­állítása alkalom volt az anek­doták idézgetésére, de arra is, hogy Papi Lajosra, az őste­hetségű szobrászművészre emlékezzünk. 1921-ben született Kisúj­szálláson. Egész életében büszke volt kun őseire, szü­lővárosára, amelynek grémi­uma Pro Űrbe díjjal hálálta meg hűségét. Művészete elsősorban az Alföldhöz kapcsolódott, Programok a megyében július 10. és 15. között HÉTFŐ A szolnoki Napsugár Gyer­mekház Kézműves Házában tűzzománc és vegyes kézmű­ves foglalkozások várják a ki­csiket és nagyokat egyaránt. KEDD Nagykörűn rendezik meg az V. Nemzetközi Képzőművé­szeti Alkotótábort. A tábor jú­lius 23-ig foglalkoztatja a művészeket. SZERDA Csataszögön rendezik meg a II. Nemzetközi Képzőművé­szeti Alkotótábort, mely sza­badtéri foglalkozásaival vár­ja a fiatalokat egészen július 23-ig. CSÜTÖRTÖK A szolnoki Damjanich János Múzeum Folyosó Galériájá­ban rendezik meg Meggyes László Vendel festőművész ki­állítását. A tárlatot Verebes György festőművész nyitja meg 16 órakor. PÉNTEK A törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ udvarán rendezik meg a Kistérségi Rock Fesztivált 18 órai kez­dettel. A rendezvény kétna­pos, így szombaton is várják a mulatni vágyókat. SZOMBAT A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium udvarán lép fel 20 órától a nagy sikerű Belga együttes. RÉKASY ILDIKÓ Lámpaoltás után Lámpaoltás után nőttön nő a sötét, hátára vesz nagy, súlyos tárgyakat, billen az asztal, hanyatt dől a szék, s Noé bárkáján egymagad emelkedő fekhelyeden csöndben imádkozol, hogy álmod iegyen oltalom valahol megint partot érj, tűzkoronázta messze föld ölén: egy más napon. A kés a vitrinben fekszik, régi porcelánok, kristályok, feketült ezüstkanalak, és a családi histó­ria egyéb hordalékai között. Öreg példány. Ébenfa nyelének fémveretein megkopott az ezüs- tözés, a sok fenéstől elvékonyo­dott finom acélpengéje már ki­csit lötyögősen illeszkedik a he­lyére. Látszik, hogy hosszú idő járt el fölötte addig a pillanatig is, ahonnan már története nem őrzi titkait. Még a régi, az idők nyugodt folyásában és változatlanságá­ban hívő békeidők emléke, amikor mindenki az utána jövő nemzedékeknek is alkotott, ab­ban a nyugodt hitben, hogy utódainak utó­dai is úgy kel­nek, feküsznek, születnek és hal­nak, mint az előt­tük járók. Ezt az üze­netet sugallta míves kivite­le, elegáns, finom formája, mert a szép, legyen az bármily egyszerű, mindig a bizakodás üzenete is. Az öreg szerszám találkozá­sa nagyanyámmal és közvetve velem, egyszerre volt véletlen- szerű és baljós. Már az a világ járta, amihez talán a bibliai apokalipszis nyelve is erőtlen­nek tűnik, mert a máskor tava­szi szeleket, nyári napsütést és sok más szépet mutató égbol­ton érkeztek nap mint nap Bu­dapest fölé a halálgépek, hogy rázúdítsák a nyögve szenvedő földre, porba rogyó házak kö­zött halálra váltan lapuló, vagy tébolyultan kóválygó emberek­re a falakba ivódó iszonyatot. A vöröslőén izzó falakat, háztető­ket, romhalmazzá dombosodó utcákat. Volt, aki nem mert a föld alá menekülni, rettegve az élve el­temetéstől. Ők, ha a vihar elő­szelét harsogták a háztetők szi­rénái, kitódultak a Buda kör­nyéki tetőkre, onnan nézve tág­ra nyílt szemű iszonyattal lel­kűkben félelemmel az alant vö­röslő poklot, lesz-e hova vissza­térniük, míg időlegesen csen­desedik lent a halál orgiája. Ültek a földön. Nagyanyám támaszkodó keze lassan meg­érezte, hogy valami idegensé- get érint, amit óvatosan kitapo­gatva apránként előbogarászott a száraz göröngyökből, letapo­sott fűcsomók közül. S kezében volt a kés. Ki tudja, mióta várhatott ezen az ember nem járta helyen, s ki tudja, ki vált meg tőle itt örökre. Az látszott, hogy nem mostani esemény hírnöke, annak elle­nére, hogy az eltelt időt megle­pően épségben vészelte át, a szerencse megóvta víztől, rozs­dától, talán olyan helyre esett hajdanán, ahol hamar védelmé­be vette, beburkolta az agyag. Az biztos, némán őrizte addigi történetét, talán egy néhai ki­ránduló históriáját, aki a jól si­került nap után bosszankodva tért meg haza, veszteségét fáj­lalva, talán egy andalgó fiatal párét, akik kezében virág szá­rán csillant meg utoljára pengé­je, vagy szórakozott könyvbú­vár rakhatta maga mellé olvas­mánya lapjait fölvágva. Az biztos, a kés régi élete itt véget ért, elkezdődött új históri­ája. Nagyanyám már egy felfor­dult világ emlékeként őrizgette haláláig, annak tanújaként hagyta rám örökül. ■ Szathmáry István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom