Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-03 / 129. szám

2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT 13 Egy régi-új könyv, amely felidézi Szolnok egykori életét Született egy könyv, vagy inkább talán egy könyvecske, melynek tartalma korántsem terjedelmé­vel arányos, sokkal gazdagabb, hatalmasabb. Egy tudós gimná­ziumi tanár írta, még 1922-ben, Vörös István, a Verseghy Gimná­ziumból, aki nemcsak érdeklő­déssel figyelte városának, Szol­noknak az életét, de múltját is igyekezett megismerni. Sőt, amit tapasztalt és megtudott be­lőle, azt papírra is vetette — ahogy ő megnevezte, rajzok for­májában. Ami jelzi a szerzőnek azon szándékát, hogy érdekes, olvasmányos előadásra törek­szik. És valóban színesen mutat­ja be a szolnoki népélet sajátos­ságait, mitől is lett szolnoki a szolnoki: meringető asszonyok, lovas lámpagyújtogatók, lövöldö­ző fickók, róluk is olvashatni. Meg a jellegzetes alföldi, városi viseletről. Ám anélkül, hogy tudta vol­na, mi a szociográfia - csak majd a harmincas években szü­letik meg —, mélyebbre is ás, s mondhatni szociográfusként tárja fel e táj, e város társadal­mának főleg a természeti csa­pások következtében előálló nyomorúságos állapotát, ada­tokkal, tényekkel alátámasztva a valóságról alkotott képet. Hogy volt olyan idő itt a Tisza táján, amikor a „legnevezete­sebb, szüntelen vízzel tele levő halas tavaknak kiszáradt fene­kei ekkor a legkövérebb do­hányt termették”, s a szegény lakosok élelmezésére pedig újabb és újabb ínségkölcsönö- ket kellett felvenni. Illusztráció a kötetből Kevés olyan kiadványunk van, amelyből a mai olvasó a ré­gi Szolnok világát ismerheti meg. A Rajzok Szolnok város múltjából, ezek közé tartozik. Jó kézbe venni most, hogy sok évti­zed múltán újra megjelent a Ver­seghy Kiskönyvtár sorozatában, Meggyes László Vendel illusztrációivaL, Kosa Károly gondos jegyzeteivel, aki maga is mutatta be a kötetet a közön­ségnek a Városházi esték alka­lmával. DIENES ESHER Örökös láz Szívemet véste kőrisből pásztor, hol tejesbárányt dajkál a jászol. Elcsapták léptem, vonít a talpam, ringyósult kedvem magamra csaltam. S míg az örökös láz égig énekeltet - szállásom e földön, sírig kevesellek. KULTÚRA Hortiné dr. Bathó Edit fontosnak tartja, hogy egy-egy témának ne csak a jelenkorban elérhető forrásait, hanem a visszaemlékezéseket is felhasználja A viseletek szakértője néprajz Egy új terület megismerése mindig kihívást jelent A népi kultúra, a hagyományok, a néprajz területén Hortiné dr. Bathó Edit, a jászberényi Jász Múzeum igazgatója meghatározó szerepet tölt be. Banka Csaba — Mi vezette a néprajhoz? — Néptáncosként kutat­tam a tánckultúrát, az em­berélet fordulóihoz kötődő hagyományokat, eleinte ilyen jellegű írásokat publi­káltam. Azután fokozatosan kerültem az etnográfia, a tár­gyi néprajz területére. A debreceni tudományegye­tem professzora, Újváry Zol­tán terelgetett e terület felé. Azon kaptam magam egy idő után, hogy a népi mé­hészkedés emlékeit kuta­tom. Nagy lökést adott a te­rület kutatásához, hogy szol­noki kollégáimtól a kezembe került egy bizonyos Vannay István tizennyolcadik száza­di méhészkönyve. Ezt feldol­goztam, nyomda alá rendez­tem, és az egyetem később ki is adta. A szakdolgozatomat is e témakörből írtam.- Milyen terület felé fordult ezt követően? — Könyv formájában megje­lent a Jászság népi méhésze­te, illetve később egy méhé­szeti monográfia is. Az egye­temi doktori címet 1993-ban szereztem meg. A történeti néprajzot érzem magamhoz közel állónak, fo­lyamatosan kuta­tok a levéltárak­ban. Fontosnak tartom, hogy egy- egy témának ne csak a jelenkor­ban elérhető for­rásait, hanem a visszaemléke­zéseket is felhasználjam. Nemcsak arról a témáról gyűjtök, jegyzetelek, amelyik­hez épp anyagot keresek, ha­nem mindarról, ami számom­ra érdekesnek tűnik. Ilyen volt - talán azért, mert koráb­ban néptáncosként indultam - a viselet kutatása. Az utób­bi két évtizedben ez a kérdés­kör meghatározó volt szá­momra. Folyamatosan publi­káltam tanulmányokat ebből a témából is az évek folya­mán. A Jászság viseletéről szóló monográfia megjelené­sét is ezek előzték meg. A kö­vetkező tudományos minősí­tésem, a PhD tavalyi megszer­zéséhez is ez szolgált téma­ként. Itt már még bátrabb vol­tam a néprajz határterületei­nek segítségül hí­vásában. Nem­csak a levéltári, de a régészeti kutatá­sok anyagait is fel­használtam. Gya­korlatilag nyolc­száz esztendő vi­seletkultúráját tudtam így egy monográfiába gyúrni.- Tovább folytatja mindezt? — Nagyon érdekel, hogy a jászokkal több évszázadon át együtt élő kunok viseletét az együttélés, de az érkező külső hatások is miként befolyásol­ták, vagy miként őrizték meg sajátosságaikat. Megírt tanul­■ Fontosnak tar­tom hogy a hu­szonegyedik század elején Újjáéled a régi viselet. Tárca Fenének hoztál ennyit, mondja az anyjának, amikor a lépcső­házban elveszi tőle a kosarat. Két kiló púderes kifli. Mindig annyit süt egyszerre, hogy mire megennék, rég ráunnak, ráadá­sul megszárad, ha pedig nejlon­ban marad, megpuhul, átveszi a zacskó szagát. Esztendeje csak ilyen süteményt hoz az anyja, amikor néha meglátogatja őket, mert az unokája egyszer azt mondta, máskor is olyan púde­reset kér, hintőpornak gondolta a porcukrot, mert azt nagyon szereti. A konyhában előkerül néhány narancs is. Nyáron. Bel­seje sincs ilyenkor, annyira töp- pedt. Bolond vesz ilyenkor na­rancsot. Nem neked kell megen­ni, egyébként kaptam, repliká- zik az anyja. A hatéves közben kibont egyet, s anélkül, hogy ge­rezdjeire bontaná, beleharap. Apa, ez finom! Erre a lánya is ki­ereszti a hangját. Miért ordítasz állandóan a nagymamával? Ha nem hagyod abba, mi is kiabálni fogunk veled, ha megöregszel. A gyerekek már a csokit maj­szolják. Tör egy darabot ő is, s le­ül a számítógéphez. Ne verd any- nyira a billentyűket, szajkózza a anyátoknak, dobja le az esőka­bátomat, a táskámban van. Rög­tön, néz ki az anyja is. Percek telnek, már szakad az eső, de a kabát sehol. Ráadásul nem ho­zott kulcsot, a kaput meg be­csapta maga után. Púderes kifli nagyobbik fiú, amit tőle szokott hallani, amikor túlságosan bele­feledkezik a játékba. Szóval kia­bálni fogtok velem, ha megöreg­szem, kérdi. Csak ha te is kia­bálsz a mamával. Mielőtt anyja az orvoshoz in­dulna, elmegy a boltba, hogy a gyerekeket ne kelljen magukra hagyni, de elvinni se. Ahogy az utcára lép, ritka szemekben esni kezd. Töpreng kicsit, aztán fel­szól az erkélyen csoportosuló gyerekeknek. Szóljatok nagy­Nyomd meg a kapunyitót, ki­ált a hatévesnek, amikor az is­mét megíelenik az erkélyen. A gyerek eltűnik, majd kis idő múlva bőgve jelenti, nem tud­nak kimenni a lakásból, s két­ségbeesetten rohangászni kezd az ajtó és az erkély között. A kapun egy hazafelé igyekvő szomszéd engedi be. A kicsik a lakásajtóban topognak, a lánya bent bömböl, az anyja meg rá­kezdi, mit vagy úgy oda, veszek én neked másik táskát, mennyi mányok már vannak e témá­ban, de még nem született összefoglaló munka.- Következő tudományos fo­kozat? — Ahhoz, hogy az ember to­vább léphessen, újat kell hoz­ni egy-egy adott terület tudo­mányos kutatásában. Gyakor­latilag az egykori Hármas Ke­rület viseletének az összeha­sonlítását, komplex bemutatá­sát tervezem. Ez egy újabb, hosszú évekre munkát adó kutatási terület, amelyből ta­lán egy akadémiai doktori cím is kikerekedhet. Ez igazi kihí­vás lehet: egy olyan területet bemutatni, amelyről eddig nem készült összefoglaló anyag. Nem fogadtam el már a jász viselet kutatásakor sem azt a korábban hangoztatott vélekedést, hogy a jászoknak, kunoknak nincsen népvisele­te. A tudományos kutatás mel­lett pedig nagyon fontosnak tartom, hogy mostanság, újjá­éled a régi viselet, s az ünne­peken jó néhányan magukra is öltik ezeket a ruhákat. pénzt adjak. Mit ki nem találsz, még hogy kutattam benne! Anyja a lány tenyérnyi reti- küljében kereste az esőkabátot, s közben letörte a csatot. Nézi a táskát, a csatot, veszi a kalapá­csot, s lánya szipogásán lassan átüt a mosoly. Csitul az eső, any­ja Is megnyugszik kicsit, s indul a magándoktorhoz. Pár nap múl­va telefonon érdeklődik a szövet­tan eredményéről. Rák, kisfiam, de hát egyszer úgyis meg kell halni. Kicsit pihen a membrán, aztán csak felel valamit. Nyilván hülyeséget mond, de amikor a kagylót leteszi, már csak arra emlékszik, hogy egyszer úgyis meg kell halni. Ténfér g kicsit a lakásban, be­nyit a spájzba is. A polcokon lé­vő rendetlenségből szemébe to­lakszik két kiló púderes kifli. Meg a maradék a múltkori adag­ból. Puhulnak, szedik magukba a zacskó szagát. ■ Jenei Gyula Programajánló a megyében június 5. és 10. között HÉTFŐ Az abádszalóki Abádi Refor­mátus Templomban Szabó Ta­más református lelkész pün­kösdi orgonahangversenyét hallgathatják meg a hívek 18 órától. KEDD Az alattyáni művelődési ház­ban nyílik gobelinkiállítás. A tárlat június 10-ig várja a ér­deklődőket. SZERDA A szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban az ír és skót irodalmi könyv- és poszterkiállítás tekinthető meg. A tárlat június 30-ig lá­togatható. CSÜTÖRTÖK A szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban Káka Rozália előadóművész műso­rát hallgathatják meg tizen­hat órától. * * * A jászberényi DMK Gyermekek Háza Paletta Műhelyének és Gyöngyfűző Körének kiállítása tekinthető meg. PÉNTEK A ceglédi Kossuth Művelődé­si Központban tekinthetik meg A pipa faragója és gyűj­tője című kiállítást az érdek­lődők június 10-ig. SZOMBAT A Szolnoki Művésztelep Ga­lériája ad otthont Szalai Kata festőművész kiállításának, mely július 9-ig fogadja a lá­togatókat. * * * A ceglédi Városi Sportcsar­nokban szerveznek táncfesz­tivált, mely eseményre vár­nak minden kedves táncoslá­bú ceglédi lakost. A mulatság 18 órától kezdődik. mrnúsnó Katonadolog Nem mindegy: oldaladon a kés, vagy te vagy a kés oldalán. S szíved helyén öklöt kiért, s miért is hordanál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom