Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-30 / 151. szám

4 HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ 2006. JÚNIUS 30., PÉNTEK Negyven év a pszichiátriai betegek szolgálatában Dr. Márkus Magdolna közel negyven esztendőt töltött már az egészségügyben. Sokáig a me­gye egyetlen pszichiátereként dolgozott. AII. pszichiátria főor­vos asszonyának évtizedek so­rán végzett áldozatos munkáját Hetényi arany emlékéremmel is­merték el a Semmelweis-nap al­kalmából.- Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem és mindenem a munkám - vallja dr. Márkus Magdolna, akit bizony óriási meglepetésként ért a kitüntetés. — 1967 óta dolgozom a megyé­ben. Annak idején a Hetényi Kórház akkor Újszászon lévő részlegében kezdtem, majd több helyen is rendeltem a megyé­Dr. Márkus Magdolna ben, s 1993-tól pedig folyamato­san itt, a megyei kórház pszichi­átriáján vagyok. Valahogy már kisgyermek koromtól egyértel­mű volt, hogy ezt a pályát válasz­tom. Az unokanővérem Buda­pesten, az Országos Pszichiátri­ai Intézetben dolgozott óvónő­ként, s amikor hozzá bejártam, természetesen találkoztam az ott kezeitekkel. Akkor, nyolcévesen megérlelődött bennem az elhatá­rozás, hogy én ezeken az embe­reken szeretnék segíteni.- Úgy látszik, szerencsés al­kat vagyok, hiszen nem égtem ki úgy az évtizedek során, mint kol­légáim többsége. Egy pszichiá­ter annyi gonddal, problémával, kettétört emberi sorssal szembe­sül a munkája során, hogy talán egyfajta védekezési mechaniz­musként egy idő után már érzé­ketlenné válik irántuk. Nagyon örülök neki, hogy nekem ezt si­került elkerülnöm, a mai napig azért dolgozom, hogy segíthes­sek rajtuk. A legtöbb betegem sajnos olyan társadalmi rétegből kerül ki, hogy saját erejükből egyszerűen nem tudnak úrrá lenni a problémáikon. Épp ezért nemrégiben létrehoztunk az osz­tályon egy alapítványt, amely a rászorulóknak segít abban, hogy talpra tudjanak állni, visszatér­jenek a „hétköznapi” életbe. Az egészségügyi díjakat és a Hetényi Kórház díjait az intézmény ünnepségén adták át tegnap a megyei önkormányzat és a kórház vezetői Átadták a Hetényi-érmeket semmelweis-nap Kitüntetések a gyógyító ember ünnepén Július 1-je, Semmelweis Ignác születésnapja évti- . zedek óta a magyar egészségügy szakmai ün­nepe. A Hetényi Géza me­gyei kórházban tegnap ez alkalomból kitüntetéseket adtak át. Szilvási Zsuzsa Az intézmény fenntartója, a me­gyei önkormányzat azzal segíti a Hetényiben folyó színvonalas szakmai munkát, hogy első­sorban pályázatok útján forráso­kat biztosít a folyamatos felújítá­sokhoz, fejlesztésekhez - emel­te ki ünnepi beszédében Tokaji- né Demecs Katalin, a megyei köz­gyűlés alelnöke. - Ez azonban csak a kereteket biztosítja a szakmai tartalomhoz. Dr. Némedi Mária, a Hetényi kórház fejlesztési igazgatója Semmelweis életútjára, törekvé­seire emlékezett, melyek ma kü­lönösen időszerűek. Az egész­ségügyi világszervezet ugyanis a betegbiztonságot helyezi előtér­be ezekben az években, harcol­va az egészségügyi fertőzések el­len. „A tiszta ellátás a legbizton­ságosabb ellátás” - így szól jel­mondatuk, amely tökéletesen il­leszkedik az anyák megmentőjé- nek szemléletéhez. A Hetényi kórházban hagyo­mányosan ezen a napon adják át a kitüntető címeket. A kórház legmagasabb kitüntetését, a He­tényi Arany Emlékérmet dr. Már­kus Magdolnának (II. pszichiát­ria), dr. Uhrin Katalinnak (pato­lógia) és Pallai Sándornénak (központi műtő) adta át dr. Bok­sái István főigazgató-főorvos. Hetényi-emléklapot kapott dr. Monostori László (baleseti sebé­szet), dr. Németh Johanna (ren­delőintézet), dr. Bagi Mária (ren­delőintézet), dr. Szabados Kata­lin (gyermekinfektológia), dr. Szekeres Andrásné (rendelőinté­zet), Annus Lászlóné (központi laboratórium), Somogyi Józsefhé (szülészet-nőgyógyászat), Sípos­áé Joó Katalin (II. pszichiátria), Zornánszki Kálmánné (számvi­tel), Boros Istvánné (élelmezés). Pénzjutalomban részesült dr. Bőd Sára (Tiszaföldvár tüdőgon­dozó), dr. Emri Enikő (gyermek- osztály), dr. Radios Szilvia (neu­rológia), dr. Kelemen János (sebé­szet), dr. Rajcsányi Zsuzsanna (onkológia), Mórán Edit (króni­kus belgyógyászat), Kunné Gyöngyibolya (gyógyszertár), La- puné Bíró Ilona (Tiszaföldvár tü­dőgondozó), Martosi Lászlóné (ápolási osztály), Búzás Károly (idegsebészet), Kovácsné Szénási Tímea (baleseti sebészet), Farkas István (központi sterilizáló), Cser­zze Kelemen Éva (kardiológia), Szabó Éva (központi műtő), Kiss- néRigó Szabina (rendelőintézet), Kovács Ottó (I. pszichiátria), Csor- tos Imréné (intenzív), Oláh Zol­tánná (infektológia), Kökény Jó­zsefhé (pénzügy), Török Katalin (orvosi könyvtár), Falusi Sándor- né (élelmezés); Kovács Gáborné (anyaggazdálkodás), Jándi Attila (műszaki osztály), Herczeg Jó- zsefné (műszaki osztály), Magya­rt János (műszaki osztály). A hetényi Kórház tudományos bizottsága, a Szakmai Vezető Testület és a Magyar Orvosi Ka­mara egyhangú döntése értel­mében főorvossá nevezték ki dr. Emri Enikőt (gyermekosz­tály), dr. Erdődi Zoltánt (szülé­szet-nőgyógyászat), dr. Németh Barnát (II. belgyógyászat), dr. Szabó Attilát (idegsebészet) és dr. Szalai Andrást (baleseti se­bészet). Adjunktus lett dr. Ben- csik Gábor (intenzív), dr. Besze Mária (Rl-belgyógyászat), dr. Driesz Lajos (intenzív), dr. Haj­dú Attila (baleseti sebészet), dr. Süveges Tibor (pulmonológia). Új főorvosokat és adjunktusokat neveztek ki a kórház ünnepségén A főorvosi és adjunktusi kinevezésekhez a főigazgató (balról) gratulált „Nincs két egyforma eset, hiszen minden ember más” Laikusként úgy gondolnánk, a patológia nem egy törékeny nő­nek való. Dr. Uhrin Katalin ala­posan rácáfol erre.- Bevallom, egyetemistaként magam sem gondoltam még, hogy patológus lesz belőlem - emlékszik vissza. - A többi me­dikához hasonlóan én is belgyó­gyásznak vagy gyermekorvos­nak készültem, végül azonban egészen másként alakult az éle­tem. Pécsett végeztem, majd Ka­posvárra kerültem, ott pedig ép­pen a patológián volt hely. Ami­kor azután a férjemet 1974-ben Szolnokra helyezték, szintén itt kaptam munkát. Dr. Kmsznai Gé­za tanítványaként ismertem meg a szakma minden „fortélyát”. Az Dr. Uhrin Katalin évtizedek során jelentősen átala­kult a munkánk, a korábban a legnagyobb részt kitevő bonco­lás erősen háttérbe szorult a szö­vettan és citológia mögött. A leg­több időt így a diagnosztikus munka teszi ki. A kenetek, met­szetek feldolgozása felelősségtel­jes munka, hiszen a mi ítéletün­kön múlik a beteg további sorsa, kezelése, ám diagnózisunk he­lyességében ma már számos ki­egészítő vizsgálat megerősít ben­nünket. Érdekességét, szépségét pedig az adja, hogy olykor hihe­tetlen dolgokra bukkanunk, me­lyeket az élet produkál. Minden ember más, nincs két egyforma eset. Harminc év után is előfor­dul, hogy olyasmivel találkozom, amivel korábban még soha. Ilyenkor nagy segítséget jelent a jól felszerelt könyvtárunk, illetve természetesen a kollégáimmal is megvitatjuk ezeket. Köztudomású, hogy mindez­zel együtt sem túl vonzó manap­ság a patológia a frissen végzett orvosok körében, nagy a szak- emberhiány. Nálunk azonban családon belül is biztosított az utánpótlás. Egyik fiam úgy dön­tött, követi a példámat, s ő is ezt a szakterületet választotta. Re­mélem, ő is megtalálja benne azt a szépséget, amelyre én ráleltem az évtizedek során. A tragédiák nem múlnak el nyomtalanul Műtősnő Huszonöt éve gyarapítja különleges gyűjteményét Nap mint nap emberi tra­gédiákkal, súlyos, gyak­ran végzetes sérülésekkel találkozik. Pallai Sándor- né, a Hetényi Kórház köz­ponti műtőjének vezető műtősnője mégis meg tudta őrizni derűjét. Szilvási Zsuzsa — Első és egyetlen munkahe­lyem a Hetényi Géza Kórház, 1968 óta dolgozom itt - mondja Pallainé Rózsa. - Műtőasszisz­tensként 1972-ben végeztem, 1991-től kezdve pedig főműtősnő vagyok. Azt szokták mondani rám, hogy valahogy mindig a „történések sűrűjében” találom magam, s ez valóban igaz. Szük­ségem van rá, hogy gyakorlati­lag minden percben sikerélmé­nyem legyen, adni tudjak, jót cselekedjek, segítsek azoknak, akik hozzánk kerülnek. Pedig teljesen másként indult az éle­tem, a közgazdasági szakközép- iskolában tanultam. Egy év után azonban átmentem az egészség- ügyibe, s azóta érzem, hogy va­lóban a helyemen vagyok. Szá­momra fontos, hogy lássam, se­gíteni tudok a munkámmal. A központi műtőben valóban na­gyon jó csapat dolgozik együtt, összehangolt, összeszokott mun­kát végzünk. Igaz persze az is, hogy számos emlékezetes pró­batétel kovácsolt össze bennün­ket. A Bálvány utcai gázrobba­nástól a szajoli vasúti katasztró­fáig sok-sok olyan esetre emlék­szem vissza, amelyek nem múl­nak el nyomtalanul bennünk sem. Szerencsém, hogy nem fá­sultam bele ezekbe a tragikus esetekbe annyira, hogy érzel­mek nélkül végezzem a munká­mat. Hazavinni sem szabad eze­ket a szomorú élményeket, így inkább arra összepontosítok, hogy mindazoknak segítségre van szükségük, akik hozzánk kerülnek. Óriási szerencsének tartom azt is, hogy sosem kellett választanom a munkám és a csa­ládom között. A férjem maximá­lisan megérti a hivatásomat. Pallai Sándorné szobája kü­lönleges kincseket rejt. Immár 25 esztendeje gyarapítja egye­dülálló gyűjteményét.- Vallom, hogy az ember szá­mára az az érték, amit értéknek gondol. Számomra ezek a hasz­nálatból már kivont, egykori or­vosi eszközök értékesek. Ma már muzeológiai tárgynak szá­mító, százesztendős szemészeti vizsgálótábla éppúgy akad a gyűjteményemben, mint egyko­ri műtőeszközök. Az elsőt ne­gyedszázada tettem el emlékbe. Azóta folyamatosan gyarapod­nak a kincseim. Főigazgató úr, látva ezeket, azt ígérte, talál olyan helyet a kórházban, ahol majd ki lehet állítani ezeket. Pallai Sándorné immár huszonöt éve gyűjti az orvosi eszközöket Az oldal a kórház és a kiadó közötti együttműködés alapján készült. A költségeket a megrendelő fizeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom