Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-24 / 146. szám
2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT KULTÚRA Intim, de rokonszenvesen megnyerő költői világ Jenei Gyulát eddigi négy kötete alapján szemlélődő-elmélkedő, némileg melankolikus költői alkatként tartottuk számon, akitől távol állnak a hivalkodó gesztusok, a nárcisztikus önhangsúlyozás. A legtöbb verse lefojtott érzelmű, kihagyásos, töredékes magánbeszéd, melynek szöveg- egységei a kulcsszavak, a motívumegyezések révén szorosan kötődnek egymáshoz, gyakoriak közöttük az átfedések, áthallások. Az idei könyvhétre megjelent Ha kérdenéd (Parnasszus Könyvek, Bp.) című újabb kötete mintha változatlannak mutatná ezt az egytömbű, erős kisugárzású, monolit lírát, ám a szorosabb olvasat nyomán megmutatkoznak a - nem is lényegtelen - súlyponteltolódások, versépítési módosulások. A legtöbb darabban az emlékezés, a félmúlt és a régmúlt válik meghatározóvá, ezzel párhuzamosan pedig megnyílik a verskompozíció mind a nyitányban, mind a zárlatban. Eléggé intim, de rokonszenvesen megnyerő költői világ ez, amelyben A kötet címlapja a melankólia mellett jelen van a csendes derű is, az otthontalan- ság („hazám ez vagy kényszerlakhelyem ”) kínzó érzését az otthoniasság hangulatai oldják. Okkal nevezi Szabó T. Anna hátlapjegyzetében az „emlékezés könyvéinek az új, rendkívül feszes szerkezetű kötetet. A Kép című bevezető vers is erre a törekvésre utal: „fáradt szívünkben kitartóan / verdeső emlékek gyűlnek”. Szabó T. Annával ellentétben azonban én igenis kiérzem a számvetés igényét, a múló idő, bizony régi korok költőinek szó- használatával megérinti (ha nem is „legyinti”) poétánkat, Kosztolányit idézve ő is „boldogszomorúra” hangolja jó néhány költeményét. ■ P. Nagy István Czupp Pál alkotásaiban megjelennek a Nagykunság és a magyar történelem jellegzetes alakjai. „Őket ” külön polcon őrzi az alkotó. Nagykunsági arcképek fafaragó Szülővárosa művészetét képviseli a világban Czupp Pál, a Nagykunság, de hovatovább a megye elismert fafaragója ötven éve, 1956. október 6-án született Kunhegyesen. Huszonöt éve nős, a felesége óvónő, a fiuk Budapesten menedzser. D. Szabó Miklós Két diplomával rendelkezik: állattenyésztő üzemmérnök és kereskedelmi menedzser. A fafaragást 1990-ben kezdte. Senkitől sem tanulta, autodidakta módon képezte, képezi magát. A hobbiból mára megszállottság, elhivatottság lett, az elmúlt években a fafaragást művészi szintre emelte. Ezt bizonyítja, hogy alkotásait rendszeresen zsűrizteti Budapesten a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanácsával. Jelenleg harmincöt olyan munkája van, amely megkapta a népi iparművészeti minősítést. Ezek magukon viselik a magyar népművészet jellegzetességeit, és a népi iparművészeti tárgyak minősítési értékrendjének is megfelelnek, illetve technikai szempontból is színvonalas alkotások. Rendszeresen és sikeresen indul országos, valamint nemzetközi kézművespályázatokon, kiállításokon. Legutóbb például Rómában, a Santa Maria Bazilikában képviselte szülővárosát egy fafaragással. Ezen a tárlaton húsz országból százhatvan alkotást, és Olaszország tíz tartományából a legszebb munkákat válogatta ki a zsűri, köztük a kunhegyesi fafaragó munkáját is. Ezen kívül rendszeres résztvevője az országos szakmai konferenciáknak, alkotótáboroknak, kézműves-bemutatóknak. Tagja a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Alkotóművész Alapítványnak, a Magyar Kézművességért Alapítványnak és az Art Misszió Alapítványnak. Eddig közel hatszáz fafaragást készített: a pár centistől az ötméteresig. A teljesség igénye nélkül, ezek szobrok, tér- és kisplasztikák, domborművek, pásztorbotok, organikus órák, tálcák, gyümölcskínálók, csanakok, odú-, rönk- és gyökérbútorok, gyermekjátékok, kerti sakkok, kopjafák, fej fák... Sok munkáját ajándékozta és ajándékozza jótékonysági célokra: így Kunhegyesen a Zádor Úti Óvodának, a Kossuth Lajos Általános Iskolának, az Ilosvai Varga István Művelődési Központnak. A református egyháznak és a helyi középiskolának pedig egy-egy zsűrizett szobrát ajándékozta. Eddigi munkáit tizenegy ország harmincöt városában jórészt magánszemélyek őrzik. Ezeken kívül a megye több településén is látható köztéri alkotása, de a megyén kívül is. A munkáiról készült fotók eddig tizenöt könyvbe kerültek be. Ami pedig a pontos számokat illeti, eddig 43 kiállításon - 17 önálló, 22 csoportos és 4 közös — láthatták alkotásait az érdeklődők. Nemcsak az ország szinte minden nagyobb tájegységében, de Budapesten, valamint Angliában és Olaszországban is. Mint Michelangelo a márványtömbről, ő azt vallja a fáról, hogy mindegyikben benne van a szobor, csak le kell fejteni a felesleget. Ehhez érzék és sajátos látásmód kell. Czupp Pálnak különös érzéke van ahhoz, hogy leválassza a „fölösleget” a fáról. Markáns arcú figurái mintha a kemény és szárazságtól repedezett alföldi talajból növekedtek volna. A Tisza mentén és a Nagykunságban lehet látni ilyen barázdált arcokat. Ha eltakarjuk a történelmet idéző süvegeket, kalapokat, és a hajviseletet, akár kortársainkéi is lehetnének ezek az arcok. A kunhegyesi mester művészete mindig kapcsolatban van a fölnevelő tájjal, akkor is, amikor témáját nem közvetlenül belőle meríti. A nagykunsági lét, az ottani hagyományok éltetik ezt a művészetet, ettől sajátságos és igazán életszerű. ■ Eddigi munkáit tizenegy ország harmincöt városában jórészt magán- személyek őrzik. Programok a megyében június 26. és július 1. között HÉTFŐ A tiszafóldvári Városi Művelődési Házban rendezik meg Kiss Attila Etele és Borsi Tímea grafikusművészek közös kiállítását 17 órától. KEDD A szolnoki Damjanich János Múzeumban látogatható Papi Lajos szobrászművész emlék- kiállítása. A tárlat szeptember 30-ig látogatható. SZERDA A tiszafüredi Városi Művelődési Központban virágkötészeti versenyt, bemutatót és vásárt rendeznek. CSÜTÖRTÖK A törökszentmiklósi Városi Művelődési Központban rendezik meg a Visegrádi Négyek hangversenyét 19 órakor. PÉNTEK A háromnapos berekfürdői csobbanófesztivál nyitó programjai között szerepel Mikó István vidám műsora, valamint Détár Enikő és Rékasi Károly musicalrevüje. SZOMBAT Az Apostol együttes élő koncertjén szórakozhatnak az érdeklődők a berekfürdői csobbanófesztiválon este fél tíztől. ★ ★ ★ A XII. Jász Világtalálkozó második napján a jász települések ünnepélyes felvonulását tekinthetik meg zászlóforgató csoport vezetésével. A nap folyamán Horváth György kunkapitány lovas bemutatót is tart. Varga Patrícia Minerva rajza Tárca táján Ungvári sem hagyta érintetlenül. A hitközség is eljutott oda, hogy a meglevőnél nazásaként a hatalmas, színes üvegablakok, Sámuel későbbi sorsfordítói. Sámuel és az ablak A régi világban, amikor még a messzi közelebb esett, mint ma, mert teszem azt Szolnokról Ungvárra nem volt nehezebb az út, mint Budapestre, élt az Ung partján egy Sámuel nevű ember. Polgári foglalkozására nézve ő volt a helyi izraelita hitközség kántora. Sámuelt nagy hír övezte, ugyanis abban teljes volt a közmegegyezés, hogy senkinek sincsen szebb és erősebb hangja a környéken az övénél. Sámuel csillogtatta is ezt a kincsét az Úr dicsőségére, zengett minden tőle, ha belefogott, és vele együtt senki sem sejtette, hogy egyszer még ez a tehetsége lesz a végzete. A boldog békeidők nagy fellendülése akkoriban, úgy 1904 gyobb, fényesebb hajlékot építsen az Úrnak, s egyúttal saját büszkeségére. Miután a szándékhoz az anyagi tehetség is megvolt, a város szembetűnő helyén, nem messze az ősi vártól kezdtek az ég felé törni a zsinagóga falai, bennük minden, amit az akkori tudás kínált. Erős, időtálló vasbeton szerkezetre kerültek díszei, amiket azóta sem tudott kikezdeni az idő, meg az emberi rontás, és mindennek megkoronáElérkezett a nagy nap, hogy a hívek birtokba vegyék a csodálatos új épületet. Sámuel is készült az ünnepi szereplésre, kímélte magát, gyűjtötte erejét a pillanatra, amikor majd orgánuma betölti a teret, örök hírt hagyva az utódoknak felőle. Abban nem is volt hiba. Szárnyalt az ének és kis idő múlva az ablakok is. Hogy a munka volt elhibázott, vagy túl korán avattak, amikor még nem került minden kis csavar a helyére, ma már nem tudni. Csak annyi biztos, hogy a szép színes üvegtáblák egymás után potyogtak ki az utcára, ahova hamarosan Sámuel is követte őket. A további károk félelmétől űzve a balszerencsés kántort azonnal új hivatás felé terelte a közakarat, amit ő végül a városi kikiáltó szerepében talált meg. Később ezt a nem túl nagy darab kenyeret adó foglalatosságát ötvözte még telente a sültgesztenye-árus mesterségével. Az biztos, Sámuel megbecsülésén semmi csorbát nem ejtett a pályamódosítás. Legalábbis száz esztendő múltán sem kopott ki alakja az emlékezetből. ■ Szathmáry István íaBCYm alakváltozatok csak az út fogy, meg a társak, hiába siet a vándor, révbe sose ér. az idő ráérősen csordogál a két part között, a diszkófény sebessége Szolnoknál és a kécskei strandon is ugyanannyi, a missisipi messze van, az állóvíz pocsolya, a legszelídebb hullámok alakváltozatai is - ahogy megtörik rajtuk a fény - kiszámíthatatlanok, a folyóra bocsátott papírhajó felborul, szétázik. a tengerhez, ahová a gyermek szeretné, nem jut el. látótávolságon belül elsüllyed, a tegnap lehet, hogy másként történt, a holnapután nem biztos, egy számból ha kivonunk egy másikat, a különbséget maradéknak nevezzük.
