Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

2006. JÚNIUS 10., SZOMBAT 13 Szolnoki mártírköltők verses hagyatéka Szolnok művelődéstörténeté­nek izgalmas évei az ezredfor­duló körüli esztendők. Elsősor­ban Szurmay Ernő kutatómun­kája és Emlékjelek című köny­ve nyomán, szinte a teljes fele­désből egész költői életművek bukkannak föl. A Verseghy Kör és a Verseghy Ferenc megyei könyvtár nemrég újabb antoló­giával, a Szolnoki mártírköltők verses hagyatéka című kötettel gazdagította a képet. A könyvet Szurmay Ernő szerkesztette és László Cecília illusztrálta. A két világháború közötti szol­noki költészet szomorú sajátos­sága, hogy a költők sorsa általá­ban tragikusan alakult, öngyil­kosság, elhallgattatás volt az osztályrészük, és többen Radnó­ti Miklós sorsában osztozva a fa­sizmus áldozatai lettek. A Szolnoki mártírköltők ver­ses hagyatéka négy költő, Orosi József, Rusznák Sándor, Szolnoki Ernő és Tabán Gyula verseiből ad válogatást. Vala­mennyiükkel fiatalon, életmű­vük kiteljesedése előtt végzett az erőszak, de legjobb költe­ményeik így is méltó helyet ér­demelnek a magyar költészet egészében. Közülük többen, így Szolnoki Ernő és Tabán Gyula, fordítással is foglalkoz­tak. Tabán Gyula francia és német egyetemeken is tanult. Az ő költészete a legérettebb, nem véletlen, hogy a kötetben a legnagyobb számban az ő versei és műfordításai szere­pelnek. ■ Bistey A. MtttstsmR Bence alszik Hajnalban halkan jő, angyalka, csellengő. Jönnek sorban az angyalok, Bence kis arca felragyog. Tűnődés Mit suttog a hatalomnak a vágy, szegényeknek a nincsen? Kiből lesz főkomornyik és kiből Isten? KULTÚRA A húsz éve végzett, Európa -szerte ismert kitűnő művész, Pogány Gábor Benő alkotásai magával ragadják a nézőt Kortárs szobrászok tárlata Programajánló a megyében június 12. és 17. között HÉTFŐ Rákász Gergely koncertorgo­nista interaktív hangversenyt ad 19 órától a törökszentmik­lósi római katolikus temp­lomban, ahova szeretettel várják a híveket. KEDD A jászberényi DMK ezoteri­kus napot rendez 8 órától, ahol jóslás, számmisztika, kineziológia, aurafotózás, ki­állítás és vásár várja az ezo- terika iránt érdeklődőket. SZERDA A karcagi Déryné Művelődési Központban tekinthető meg dr. Kenyeresné Zagyva Ágnes festőművész kiállítása. A tár­lat június 23-ig várja a festé­szet kedvelőit. CSÜTÖRTÖK Dzsessznapokat szerveznek a Szolnok Plazában, ahol a JazzLesz együttes szórakoztat­ja a közönséget 17 és 20 óra között. A dobnál Ugró Béla, a zongoránál Krajczár József. PÉNTEK A tiszafüredi Benedek Gábor Városi Sportcsarnok és Sza­badidőközpontban tartják a IV. Tisza-tavi folklórfesztivált, ahol népzenei koncertek, táncház és kirakodóvásár várja az érdeklődőket. somogyi-tanítványok Visszatekintés az elmúlt két évtizedre A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Szolnoki Művészeti Egyesület közös rendezésében Húsz év címmel kiállítás nyílt május 18-án, a Szolnoki Galériában. Tímár Ildikó Ez a hétköznapinak semmi­képpen nem nevezhető kiál­lítás a budapesti Képzőművé­szeti Főiskolán egykor tanító Somogyi József szobrászmű­vész 1986-ban végzett tanít­ványainak közös tárlata. Somogyi József, aki a ma­gyarországi képzőművészeti életben, a XX. század máso­dik és harmadik harmadá­nak meghatározó jelentősé­gű mestere volt, művészi munkássága mellett 1963— 1993 között a Képzőművé­szeti Főiskola tanáraként is dolgozott. Kezei közül olyan tehetséges szobrászok kerül­tek ki, akik a kortárs magyar szobrászati életben igen nagy jelentőségű életművet tudhatnak már magukénak. A tanítványok sorába tarto­zik Pogány Gábor Benő szol­noki szobrász- művész is, aki­nek a kezdemé­nyezésére jött létre ez az akár osztálytalálkozó­nak is nevezhető kiállítás. A bemutatko­zó művészek: Bí­ró Lajos, Farkas Ferenc, Karmó Zoltán (Munkácsy-díjas), Márkus Péter (Munkácsy-dí­jas), Pogány Gábor Benő, Stössel Nánda, Severin Mül­ler, Sirpa Ihanus, Tracy Mackenna, Heinrich Schorno. Munkásságuk bizonyítékai: a száznál is több köztéri szobor, az Európa- szerte köz- és magángyűj­teményekben helyet kapó alkotások. Tíz művész, akik a mai na­pig saját szakmájukban al­kotnak, dolgoznak, haladnak valamiféle úton, amire húsz évvel ezelőtt ráléptek. Tíz művész, akik azt a hitvallást kapták útravalóul Somogyi mestertől, hogy minden kö­rülmények között legyenek önmaguk. Ők pe­dig teszik ezt őszintén, és töret­lenül. Munkássá­guk bizonyítéka a száznál is több köztéri szobor, az Európa-szerte köz- és magán- gyűjteményekben helyet kapó alko­tások, valamint a számos egyéni és csoportos kiállítás. A Szolnoki Galériában lát­ható művek egy-egy szeletet mutatnak be a látogatóknak mindabból a formakincsből, melyet a művészek maguké­nak tudhatnak. A klasszikus figurális ábrázolásmód, a szimbolikus tartalmakkal te­lített szobrászat, a lényegre törő megfogalmazás, az egyéni groteszk látásmód, a virtuális szobrászat mind­mind létjogosultságot kap ebben a közös térben. A kü­lönböző technikák alkalma­zása, a mondanivaló kifeje­zésének módjai magas mű­vészi és szakmai felkészült­ségről vallanak, és egyben beszélnek a művészek saját hitvallásáról is. Mindenképpen különleges élményben lehet része annak a látogatónak, aki ezekben a napokban betér a galériába, hiszen figyelemre méltó, a kortárs magyar szobrászat­ról képet adó tárlatot tekint­het meg. A kiállítás június 25-ig lá­togatható. SZOMBAT A karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban szer­vezik meg az operett-musical és könnyűzenei estet 18 órá­tól. Az est folyamán előadják többek között a Marica gróf­nő és a Miss Saigon egy-egy részletét is. JEHEI GYULA r elenyésznek a részletek, a mozaikok is összetörnek, fáradt szívünkben kitartóan verdeső emlékek gyűlnek. most is látom, ahogyan állsz elmosódva, távoli időben - sok színtelen kis pörsenés: fölhólyagzott feledés egy képen. és ott csüng még az égen a nap, üres árnyékot vet a délután, a hajad belelóg a nyárba, kisimítom félszegen, sután. Tárca zad sorsa. Most meg talany, hogy a fele népi öröm a szivár­vány ívére feszül-e, vagy pedig toló lép a dobogó tetejére, sűrűn pislogva bámulod a plafont: csa­ládod előtt leplezed könnyeid. Lefelé Menthetetlenül öregszel, bará­tom. Gyérül a hajad, ráncaid sű­rűsödnek (mit nem adnál, ha fordítva történne), és nő az or­rod meg a füled. Haverjaid gú- nyosaa lapogatják. a hátad:, „jót nézel ki”. Értsd: kerekebb lett a fejed, terebélyesedett a derekad. Öledbe ejtett ujjaid láthatóan úgy görbülnek, mintha állandó­an borospoharat szorongatnál... Szép lassan süllyedsz az idő örvényébe. Már sutba vágtad a vetőhálót, mellyel éjszakánként összefogdostad a tó tükrén re­megő csillagokat. Ezentúl csak aludni szeretnél, de forgolódsz az ágyadban. Ha meghunysz, hagymázos látomásokkal vias­kodsz. A pirkadatot ébren vá­rod, s kötésig gázolsz a parázna gondolatokban, jóllehet, tüzed lankad. Legyintesz, ha mások azzal riogatnak, milyen sebeket kap a közelgő nyár, miként alakul ha­szétfolyik a talpak alatt. Lesz, ami lesz. Beleuntál a hírekbe. Idegenkedsz a kalandtól, a ve­szélytől. Alkotni rest vagy, csu­pán színleled a cselekvést. A vitában, melyet megszokott tárgyaiddal folytatsz, rendre alulmaradsz, de görcsösen ra­gaszkodsz jelölt bögrédhez. A reggelinél felütöd az Új Népla­pot, először a gyászhírekre vagy kíváncsi: ismerőseid közül éppen kik zörgetnek a túlvilág odvas kapuján. Esténként szo­borrá merevülsz foteledben, és visszabeszélsz a tévének. Ha lé­lekemelő jelenetet látsz egy filmben, vagy ha magyar spor­Pedig - lásd be - ahogy múl­nak az évek, mind többször ér­zékenyülsz el. Fölöttébb büszke vagy arra, hogy dacos keménységed, he­vületed idővel türelemmé ne­mesült. Viszonzásként babüs- gatást vársz társadtól, aki előtű­nik árnyékodból, mint az ezre­sen a vízjel. A sorstól a körmöd alá vert tüskéket is ő szedi ki, s örök Évaként visszaránt a szik­láról, ha az élet fonákságain merengve kiállsz a mélységgel kacérkodni. Sokszor kapaszkodnál egy közösségbe, máskor magányra vágysz, és mindenféle kötöttsé­get oldanál. Magad sem tudod, mit akarsz néha, mi a dolgod, csak rovod az egyre kurtább ös­vényt - elhajolván az ág'ak elől, pedig régen azzal sem törődtél, ha futás közben homlokodat verdesték a zöld gallyak. Ne legyenek illúzióid: Az élet című színjáték lassan az utolsó felvonásához közeledik. Már ki­bújtak a tojásból a keselyűfió­kák: egyszer majd felkereked­nek, hogy a fejed fölött körözze­nek. Még növeszti lombkoroná­ját a tölgyfa is, leendő koporsód alapanyaga. Bár az is megeshet, hogy poraidat a Tiszába szóra- tod, s nem lesz hantod, sem giccses sírversed. A lélekha­rangra talán számíthatsz. És egy sárga rózsára a kedvesedtől. Ideig-óráig még beszélnek ró­lad, aztán kivet az emlékezet. Mondd csak, barátom: hiszel a feltámadásban? ■ Jurkovics János Révi Norbert Szárnyas figurák III. bronzszobor

Next

/
Oldalképek
Tartalom