Új Néplap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-03 / 78. szám
14 HATVANON TÚL iumromn mwsmm 2006. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ Idős korban fontos a vegyes táplálkozás Rendkívül fontos az idősek számára az egészséges táplálkozás. Megkértük Józsa Jánosnét, a szolnoki MÁV Kórház dietetikusát, adjon tanácsokat ehhez, íme a javaslatai: — „Áz idő dolgozik és csendesen öregszünk az évekkel” - mondta az ír származású, angol drámaíró, Bemard Shaw. Igen, az évek múlásával a szervezetünk elkopik és sajnos meg is betegszik. Azért, hogy ez a folyamat minél később következzen be, tovább maradjunk egészségesek, sokat tehetünk, ha az egészséges táplálkozás kívánalmait követjük. Számos betegség elkerülhetővé válik, ha odafigyelünk arra, amit eszünk. A békés, derűs, egészséges időskorhoz fogadjanak el néhány jó tanácsot. Lényeges dolog időskorban a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása, amely napi 1,5-2 liter legyen. Ez lehet zöld tea, szénsavmentes ásványvíz, csapvíz, gyümölcslé. A sót, sós ételeket, erős fűszereket lehetőleg mérsékelje! Állati zsiradékok, zsíros húsok kerülése, helyette növényi olaj, sovány húsok, tejtermé■ Az idős korúaknak különösen oda kell figyelni arra, hogy mikor, menynyit és mit fogyasztanak kék, heti 1-2 tojás kerüljön az étrendbe! Mindennap együnk idénynek megfelelő gyümölcsöt nyersen, vagy ha gondot jelent, kompéinak elkészítve. Fontosak a zöldségek is, melyet salátának, főzeléknek, párolt zöldségnek elkészítve fogyasszunk! Kenyerünknek a rozskenyeret válasszuk! Kerüljük a nassolást, mert ez felesleges kalóriát jelent és elhízáshoz vezet. Naponta étkezzünk többször, de egyszerre keveset! Helyes a táplálkozás akkor, ha fedezi a szervezet energiaszükségletét, könnyen emészthető, nem hizlal, elegendő a fehérje mennyisége és tartalmazza a szükséges ásványi anyagokat és vitaminokat. Fontos a vegyes táplálkozás. így az idős ember szervezete ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben. Az étkezéskor mindig a mértékletességet tartsuk szem előtt! Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János, valamint beküldött képek A Sarló utcától Mexikóig életút B. Nagy Pál vidékről indulva érte el sportsikereit Annak idején, a demográfiai hullám miatt a felvehetőnél többen jelentkeztek a szolnoki gépipari technikumba. Lehetne ezzel is magyarázni, hogy B. Nagy Pál kiesett a felvételi rostán. Simon Béla Valójában az is közrejátszott, hogy nem volt eminens tanuló. Olyan volt mint a többi, átlagos képességű fiatal. Egyben különbözött tőlük: céltudatos akaraterő összpontosult benne. A Sarló utcai családi ház, ahol öt testvérével nevelkedett eleve magán hordta a vidékiség minden hátrányát. Később jöttek az inasévek, melyekkel együtt negyvenhat évet húzott le a szolnoki Járműjavítóban. Fizikai munkásként nekiveselkedett ismét a gépipari technikumnak, és esti tagozaton elvégezte azt. Sportpályafutása azzal kezdődött, hogy társai vívni kezdtek, s velük tartott. A technikumi évek alatt a vívásban időhiány miatt „takarékra” kellett kapcsolni magát, de az érettségi letétele után teljes odaadással, hallatlan szorgalommal járt az edzésekre. A szorgalmas munka eredménnyel járt. 1960-ban csapatuk indult a Balaton-bajnoksá- gon,. B. Nagy Pál tőrben és párbajtőrben is megnyerte a bajnokságot.- Akkor hívtak meg a válogatott keretbe. Óriási megtiszteltetés volt ez még akkor is, ha csak B. Nagy Pál, a Szolnoki MÁV SE versenyzője szép eredményeket ért el a szállást biztosították. Aztán - eredményeim alapján - a tatai edzőtáborba vittek. Ott már volt Nem hittem, hogy egykor olimpiai bajnok leszek- az edző szemében nem tűntem nagy tehetségnek, kicsit merev voltam és a termetem sem volt teljesen megfelelő - emlékezik. - Nem gondoltam, hogy valamikor olimpiai bajnok leszek. A baráti közösség és a sport szeretete tartott a vívószakosztályban. szálloda, vívóterem és az étkezésre sem volt gond. Nagy nevek, Papp Laci, az „aranycsapat” tagjai és más olimpiai bajnokok közé kerültem. Hívtak Pestre. Ott bizonyára több lehetőségem lett volna, mint Szolnokon. De én nem tudtam itt hagyni a várost. Élete első világbajnokságán Buenos Airesban vett részt: A vívóélet csúcspontja a SZOLNOKI MÁV-MTE krónikája is említést tesz az olimpiai bajnoki címről: „A több évtizedes sikeres vívóélet csúcspontja B. Nagy Pál olimpiai bajnoksága volt. ” Ő így emlékszik erre: — Minden fényesebb lett Arra gondolok, hogy napjainkban vajon hány hasonló vidéki gyerek keresi ezt a fényt, és hányán határozzák el, hogy rajtuk semmi sem fog múlni. — Holtversenyben nem kerültem a döntőbe. Csapatversenyben a négy közé jutásért az olaszokkal vívtunk, s 9:5-re kikaptunk. Az öt magyar győzelemből hármat én szereztem. Utána vidéki létem miatt nem vittek minden világbajnokságra. Mégis „kijött” egy világbajnoki ezüstérem Kubában, egy bronz Kanadában és Gdanskban. Egyik legnagyobb eredményének tartom a londoni Martini Kupa megnyerését. Többszáz induló közül nyertem. Az érettségi után két évig még fizikai munkás volt. Azután vitték át a tanműhelybe, s ott volt nyugdíjazásáig. Közben az egyik eredményes versenyt követte a másik Tallinnban, Karl Marx Stadtban, Párizsban, Leningrádban, Heidenheimben és itthon, a Budapest-bajnoksá- gon, a magyar és vidéki bajnokságon. Rangos kitüntetéseket kapott értük.- Akkoriban volt olyan, hogy „sport státusz”. Élhettem volna vele, de nem kértem belőle akkor sem, ha lazábbra lehetett volna fogni a munkát. Soha nem a lazább élet vonzotta. Ennek köszönhető például az is, hogy 1968-ban Mexikóban csapattagként olimpiai bajnokságot nyert. Hol tudnánk nyugodtan szót váltani? Az Új Néplap egyik cikke keltette fel bennem azt a gondolatot, hogy a magány, a magára hagyatottság depresszióhoz, különböző betegségekhez vezet Ez azonban csak a dolgok egyik oldala. A másik az, hogy az ember természeténél fogva vágyódik a társaságra, a napi gondokból való kikapcsolódásra. Ennek viszont tárgyi feltételei is vannak. Az például, hogy hol tudunk szót váltani barátainkkal. Nem ülhetünk állandóan a nyakukra otthonaikban. De hol beszélhetünk velük csendes, kulturált környezetben? A válasz rövid: Szolnokon nem sok helyen. Pontosabban szólva a többségnek nincs erre lehetősége. Van ugyan néhány olyan klub, amelyik lehetőséget biztosít erre, de sajnos ezek tagdíjat kérnek, melyet nem mindenki tud megfizetni. Ezek szerint napirendre kell térni e téma felett? Bele kell nyugodni a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetbe? Ez korántsem volna helyes. Inkább a megoldásra kellene törekedni. Ahol van lehetőség a rendszeres klubéletre, ott meg nem törődnek vele. Egyes szórakozóhelyek falusi kocsmákra jellemző berendezéseikkel, bömbölő gépzenéjükkel inkább taszítják, mint vonzzák a közép- és idősebb korosztályt. Summa summárum, ideje volna már Szolnokon is virágzó klubéletet teremteni! Mindig érdemes és fontos talpra állni Talpra kell állni mindig, még az elviselhetetlennek tűnő csapások után is. S ha ehhez megvan a kellő akarat, az eredmény aligha marad el. Jól példázza ezt demény ist- vánné élete. 1994 tavaszán váratlanul súlyosan megbetegedett és a rehabilitáció nagyon elhúzódott. Ilyen esetekben általában sötét gondolatok lepik meg az embert, s bizony nehezen találja helyét a világban. így volt ezzel Deményné is: — Nehezen éltem meg azt, hogy megszűntek a napi teendőim. A betegségem előtt sokat utaztam, s mindig emberek között voltam. Nagyon hiányoztak a napi értelmes célok és az emberi kapcsolatok. Számba vettem, hogy egészségi állapotom milyen leterheltséget tesz lehetővé számomra. Önként vállalt, kötetlen időbeosztású feladatra gondoltam és munkámat felajánlva felkerestem a megyei nyugdíjas egyesületet. Előzőén programszervezőként és idegenvezetőként dolgoztam ott. Több klub programját dolgoztam ki. Ajánlkozásomat szívesen vették. Különböző részfeladatokkal bíztak meg, majd 1996 tavaszán az egyesület titkára lettem, s megbíztak egy Szolnok városi nyugdíjas klub megalakításával. Számomra nem voltak idegenek ezek a teendők. Aktív éveim alatt szociálpolitikai területen dolgoztam a kőolajtermelő vállalatnál. Az ottani nyugdíjasok ügyes-bajos dolgait intéztem. Deményné a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületének elnökeként hatvanöt nyugdíjasklubot fog össze. Sokirányú feladata természetesen az egyesület széles körű kapcsolatrendszeréből is adódik. S mindemellett ott van a megyei egyesület évi programjának valóra váltása. Ráadásul Deményné a szolnoki Belvárosi Klubot is vezeti. Ennek az egész embert kívánó, áldozatos munkának elismeréseként nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét vehette át. Munkáját ő maga így összegezte:- Időnként fáradt vagyok, de amit felvállaltam, örömmel csinálom, kedvem lelem benne. Amíg egészségem engedi, teljes elkötelezettséggel végzem. HANGULATOS VOLT AZ ÉVZÁRÓ A szolnoki Fegyveres Erők és Testületek Egyesülete megtartotta évzáró közgyűlését. Ezen a Honvéd Művészegyüttes tagjai adtak műsort. „ Megkérdeztük olvasóinkat Ön hogyan vigyáz az egészségére? OZSGYÁN MIHÁLY, Szolnok- 1982-ben súlyos műtéten estem át a kecskeméti Honvéd Kórházban. Azt követően meg hasnyálmirigy-gyulladásom volt 2000-ben pedig véralvadási zavarok léptek JeL Amellett, hogy minden módon vigyázok az egészségemre, nem hagyom el magam. Nyugdíjasként is dolgoztam, s húsz éve a Fegyveres Erők és Testületek Egyesületé nek vezetőségi tagja vagyok. TÓTH FERENCNÉ, Cegléd- Azt tartom, nem azzal kell foglalkozni, hogy itt fáj, meg ott fáj, hanem a megélhetésre, a munkára kell koncentrálnunk. Mi ezer négyszögöl területen kertészkedünk. Az ottani terményeket szoktuk árulni a szolnoki piacon. A házunk körül is bőven adódik munka,. s nem vagyunk már fiatalok. A férjem elérte a hetvenkettedik évet, mégis dolgozunk. KEPENYES MIHÁLY, Szajol-Az étel szén hidrát- és ene giatartalmárc ügyelek a vér- cukorszint és a magas vérnyomás miatt. Diétás étkezésre tértem át Előnyben részesítem a rostos gabonaterményeket, a zöldséget, a gyümölcsöt Sokat tartózkodom a szabad levegőn. A kertészkedés meg a horgászás jó lehetőséget biztosít erre. A negyven éve tartó dohányzásnak is véget vetettem. TELEK GYULÁNÉ, Szolnok- Tüdőembóliám volt, örülök, hogy élek. A ginzenggyö- kér mellett hét-nyolc féle gyógyszert szedek. Az igazi jó hatással mégis a pihenés van rám. Arra viszont nem mindig nyílik lehetőség. Zagyvaré- kason van a közeli rokonságnak három telke, s az ott megtermelt zöldséget árulom a piacon, ami több idegességgel jár, mint a termelés.
