Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-06 / 55. szám
4 MEGYEI TÜKÖR ' %M lllllllflBiliilliilll Mm ' g 1111111I1I WM ,,'\ *'i r 2006. MÁRCIUS 6., HÉTFŐ Állták a sarat a honvédek és a huszárok hagyományőrzők Immáron tizedik alkalommal játszották újra a szolnoki csatát Győztünk, anyu! — kiáltotta egy kisfiú csillogó szemmel. Akár csak a szolnoki csatát felelevenítők, akiknek ezúttal nem csak egymással, de a sárral is meg kellett küzdeniük. Teleki József Az egykori vitézek kései utódai szombaton valóban belekóstolhattak abba, hogy a téli hadjárat idején hogyan is ment a dolga a jó lovas katonának. A hol elálló, hol rákezdő esőben a történelem ködhomályából előlépő, kackiás bajszú régvolt hősök talán elevenebbek voltak, mint valaha. Magukat sem kímélve küzdöttek egymással és a vér helyett víztől csatakos tereppel. Ez utóbbival már a parádé alatt meggyűlt a hagyományőrzők baja, hiszen már akkor kilós A SZOLNOKI CSATA SZÁMOKBAN gyalogos (fő) 160 lovas (fő) 60 ágyú (db) 12 sárrögök tapadtak a gyalogos katonák csizmáihoz. A parancsnokokat azonban ez mit sem érdekelte, alaposan egreciroztat- ták a parádézó legényeket. Ám akár a jó csataménnek, a hagyományőrzőnek is az ágyűdörgés hozta meg az igazi formáját. Miután bemutatták mindazt, amit egy harcba menő, jól kiképzett gyalogos, lovas, tüzér katonának egykoron tudnia kellett, pillanatok alatt igazi csatatérré változtatták a szolnoki Tisza- partot. Kardcsörgés, ágyúdörgés, fegyverropogás hallatszott, lőporfüst lepett el mindent. A hősiesen előrenyomuló székely határőrök csatárláncát megtorpanásra, és visszavonulásra kényszerítették a császári erők, a magyarok még hátrálva, a sárban elcsúszva is tüzeltek. De az osztrákokat sem akármilyen fából faragták. A rájuk csapó magyar huszárok sem ugratták meg őket. „Rebellis kutya” sziszegték fogaik között, és kitartottak, míg megérkeztek a vértesek. A pergő dobok, morajló ágyúk hangjától kísérve végső Sorakozó! Parancsnoki szemle az ütközet előtt Nélkülük nincs csata csodálatos érzés - állította a csatamezőről visszatérve dr. vass László. A szegedi hagyományőrzők vezetője mindezzel arra utalt, hogy Szolnokon valóban őseik nyomdokain járhatnak. A szegedi honvédek egj'koron nem mindennapi cselekedetet hajtottak végre, egyetlen rohammal foglalták el az In- dóháznál felállított hat császári üteget. A vitézek közül több mint félszázan estek el. A hagyományőrzők előttük is tisztelegnek azzal, hogy 1998 óta részt vesznek a szolnoki csata újrajátszásában. Idén azonban az Indóházhoz is ellátogattak, ezzel is emlékezve a szegedi honvédekre. A sáros terepen a tüzéreknek sem volt könnyű dolguk A császári gyalogosokat sem akármilyen fából faragták, elsőre még a rájuk rontó magyar huszárok sem tudták megugratni őket rohamra indultak a hagyomány- gyei légió tagjai elsöpörték a őrzők. Damjanich vörös sipká- császári dandárt - pont, mint sai, a szegedi honvédek a len- 1849 márciusában. Érmek, tárgyak gyűjtője, szakértője ritkaságok Összeszedte az eszközöket, amiket kidobtak a portákról Zám György, vagy ahogyan hívják, a vizes Gyuri egykoron olyan családba született, ahol apáról fiúra szállt a föld szeretete, művelése. Szinte minden őse gazdálkodott, és kisgyerekkorban ámulva figyelte a vetőgépeket, ekekapákat, boronákat, a paraszti lét, élet segítőit. Torok nem maradt szárazon a borversenyen Győztesek az asztal mellett: Ősz Szabó Ferenc, Orosz József, Kozma István és Marinka Antal koccintanak egymás sikerére, egészségére D. Szabó Miklós Jeles helyen, a Ganz Mávag- ban szerezte kovács szakmáját, majd hazajutott Tiszaörs- re, ahol a téeszben verte, kalapálta a vasat. Később megtanulta a vizes szakmát, és díjbeszedőként maradt rá a vizes Gyuri név. Ez életének az egyik darabja, vonulata, a másik pedig, hogy évtizedek óta gyűjti a gazdálkodás tárgyi emlékeit. Amit az utódok esetleg a nád- fedeles házak udvaráról, kamrájából kidobtak, ő összeszedte, elkérte. Olykor az adományért adott pár pohár bort is. így van az udvarán lószerszám, temérdek kocsivasalás, de akadnak ekék, bélyegzők vagy billogo- zók, gerebenek, egyes és páros eke, jármok. Ezeken kívül ő a numizmatika, magyarul az érmek lelkes híve, gyűjtője. Kétszázkilenc- venhárom darabos a gyűjteménye, és akadnak azok között moldvai, kínai, vietnami, mexikói ritkaságok. Mária Terézia korabeli érmek, az orosz cárok pénzei, római koriak. 1960 óta ezen a téren is igazi szakértő lett: börzékre, szakmai piacokra jár. Ott vásárolt malajziai, svájci, kubai, etióp eredetű érmeket, pénzeket, III. Béla korabelieket. ■ Kétszázkilencvenhárom darabos a gyűjteménye, és akadnak azok között moldvai, kínai, vietnami, mexikói ritkaságok. Nem hiányoznak készletéből a Ferencz József idején nyomtatott koronák, ezüstök, Nagy Katalin orosz cárnő pénzei, 1848-as Kossuth-bankók, az angol fontok sem. Hogy miből van a legkevesebb a portán? Forintból, mostani magyar forintból. Hja, kérem, minden azért nem lehet még vizes Gyuri gyűjteményében sem... A szandaszőlősi Bereczki Máté Gazdakör szombatra a helyi művelődési ház nagytermébe immár tizennegyedik borversenyét hirdette. A hívó szónak lett foganatja, mert az ország határain belülről, Erdélyből és a Vajdaságból összesen 53 féle bor érkezett. Köztük 11 újfehér, 16 ófehér, 14 újvörös és 12 óvörös. Volt nagy bajban az öttagú zsűri. Mint az egyik tag, Csányi Sándor, a gulyáskirály elmondta, néha ti- zedpontok, árnyalati különbségek döntöttek. Ráadásul a szolnoki, Szolnok környéki nedűkön kívül érkeztek tőkevégtermékek Egerből, Villányból és a Kiskunságból is. A Szolnok és környéki borok újfehér kategóriában dr. Tóth János jászalsószentgyörgyi polgármester, gazda győzött. Ugyancsak ő nyert az újvörös borok gazdái között-is. Áz ófehér termékek közül a szolnoki Marinka Antal felhozatalát ítélte legjobbnak a zsűri, míg az óvörös borok királya a szolnoki Orosz Józsefé lett. A nemzetközi kategóriában az első díjat a vajdasági Ősz Szabó Ferenc vihette haza Zentára, míg a gasztronómiai díjat a rákóczifalvi Kozma István nyerte. A vacsorán 160 személyre terítettek, mindenki jól lakott. Torok nem maradt szárazon, sok jó bor lefolyt a gigákon. A legkitartóbbak hajnali fél egyig énekeltek, majd ki-ki hazafelé vette az irányt. Ez nem mindenkinek sikerült elsőre... A Zám György kezében tartott pénzeket a távoli Ázsiában, Kínában verték, a Kuang-dinasztia idején
