Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-06 / 55. szám

4 MEGYEI TÜKÖR ' %M lllllllflBiliilliilll Mm ' g 1111111I1I WM ,,'\ *'i r 2006. MÁRCIUS 6., HÉTFŐ Állták a sarat a honvédek és a huszárok hagyományőrzők Immáron tizedik alkalommal játszották újra a szolnoki csatát Győztünk, anyu! — kiáltot­ta egy kisfiú csillogó szem­mel. Akár csak a szolnoki csatát felelevenítők, akik­nek ezúttal nem csak egy­mással, de a sárral is meg kellett küzdeniük. Teleki József Az egykori vitézek kései utódai szombaton valóban belekóstol­hattak abba, hogy a téli hadjárat idején hogyan is ment a dolga a jó lovas katonának. A hol elálló, hol rákezdő esőben a történe­lem ködhomályából előlépő, kackiás bajszú régvolt hősök ta­lán elevenebbek voltak, mint valaha. Magukat sem kímélve küzdöttek egymással és a vér helyett víztől csatakos tereppel. Ez utóbbival már a parádé alatt meggyűlt a hagyományőrzők baja, hiszen már akkor kilós A SZOLNOKI CSATA SZÁMOKBAN gyalogos (fő) 160 lovas (fő) 60 ágyú (db) 12 sárrögök tapadtak a gyalogos katonák csizmáihoz. A parancs­nokokat azonban ez mit sem ér­dekelte, alaposan egreciroztat- ták a parádézó legényeket. Ám akár a jó csataménnek, a hagyo­mányőrzőnek is az ágyűdörgés hozta meg az igazi formáját. Mi­után bemutatták mindazt, amit egy harcba menő, jól kiképzett gyalogos, lovas, tüzér katoná­nak egykoron tudnia kellett, pil­lanatok alatt igazi csatatérré változtatták a szolnoki Tisza- partot. Kardcsörgés, ágyúdör­gés, fegyverropogás hallatszott, lőporfüst lepett el mindent. A hősiesen előrenyomuló székely határőrök csatárláncát megtor­panásra, és visszavonulásra kényszerítették a császári erők, a magyarok még hátrálva, a sár­ban elcsúszva is tüzeltek. De az osztrákokat sem akármilyen fá­ból faragták. A rájuk csapó ma­gyar huszárok sem ugratták meg őket. „Rebellis kutya” szi­szegték fogaik között, és kitar­tottak, míg megérkeztek a vérte­sek. A pergő dobok, morajló ágyúk hangjától kísérve végső Sorakozó! Parancsnoki szemle az ütközet előtt Nélkülük nincs csata csodálatos érzés - állította a csatamezőről visszatérve dr. vass László. A szegedi hagyományőr­zők vezetője mindezzel arra utalt, hogy Szolnokon valóban őseik nyomdokain járhatnak. A szegedi honvédek egj'koron nem mindennapi cselekede­tet hajtottak végre, egyetlen rohammal foglalták el az In- dóháznál felállított hat csá­szári üteget. A vitézek közül több mint félszázan estek el. A hagyományőrzők előt­tük is tisztelegnek azzal, hogy 1998 óta részt vesznek a szolnoki csata újrajátszásában. Idén azonban az Indóházhoz is ellátogattak, ezzel is emlékezve a szegedi honvédekre. A sáros terepen a tüzéreknek sem volt könnyű dolguk A császári gyalogosokat sem akármilyen fából faragták, elsőre még a rájuk rontó magyar huszárok sem tudták megugratni őket rohamra indultak a hagyomány- gyei légió tagjai elsöpörték a őrzők. Damjanich vörös sipká- császári dandárt - pont, mint sai, a szegedi honvédek a len- 1849 márciusában. Érmek, tárgyak gyűjtője, szakértője ritkaságok Összeszedte az eszközöket, amiket kidobtak a portákról Zám György, vagy ahogyan hívják, a vizes Gyuri egyko­ron olyan családba született, ahol apáról fiúra szállt a föld szeretete, művelése. Szinte minden őse gazdálko­dott, és kisgyerekkorban ámulva figyelte a vetőgépeket, ekekapákat, boronákat, a paraszti lét, élet segítőit. Torok nem maradt szárazon a borversenyen Győztesek az asztal mellett: Ősz Szabó Ferenc, Orosz József, Kozma Ist­ván és Marinka Antal koccintanak egymás sikerére, egészségére D. Szabó Miklós Jeles helyen, a Ganz Mávag- ban szerezte kovács szakmá­ját, majd hazajutott Tiszaörs- re, ahol a téeszben verte, kala­pálta a vasat. Később megta­nulta a vizes szakmát, és díj­beszedőként maradt rá a vizes Gyuri név. Ez életének az egyik darabja, vonulata, a má­sik pedig, hogy évtizedek óta gyűjti a gazdálkodás tárgyi emlékeit. Amit az utódok esetleg a nád- fedeles házak udvaráról, kam­rájából kidobtak, ő összeszedte, elkérte. Olykor az adományért adott pár pohár bort is. így van az udvarán lószerszám, temér­dek kocsivasalás, de akadnak ekék, bélyegzők vagy billogo- zók, gerebenek, egyes és páros eke, jármok. Ezeken kívül ő a numizmati­ka, magyarul az érmek lelkes híve, gyűjtője. Kétszázkilenc- venhárom darabos a gyűjtemé­nye, és akadnak azok között moldvai, kínai, vietnami, mexi­kói ritkaságok. Mária Terézia korabeli érmek, az orosz cárok pénzei, római koriak. 1960 óta ezen a téren is igazi szakértő lett: börzékre, szakmai piacok­ra jár. Ott vásárolt malajziai, svájci, kubai, etióp eredetű ér­meket, pénzeket, III. Béla kora­belieket. ■ Kétszázkilencvenhárom darabos a gyűjteménye, és akadnak azok között moldvai, kínai, vietna­mi, mexikói ritkaságok. Nem hiányoznak készletéből a Ferencz József idején nyom­tatott koronák, ezüstök, Nagy Katalin orosz cárnő pénzei, 1848-as Kossuth-bankók, az an­gol fontok sem. Hogy miből van a legkeve­sebb a portán? Forintból, mos­tani magyar forintból. Hja, ké­rem, minden azért nem lehet még vizes Gyuri gyűjteményé­ben sem... A szandaszőlősi Bereczki Máté Gazdakör szombat­ra a helyi művelődési ház nagytermébe immár ti­zennegyedik borverse­nyét hirdette. A hívó szónak lett foganatja, mert az ország határain belül­ről, Erdélyből és a Vajdaságból összesen 53 féle bor érkezett. Köztük 11 újfehér, 16 ófehér, 14 újvörös és 12 óvörös. Volt nagy bajban az öttagú zsűri. Mint az egyik tag, Csányi Sándor, a gu­lyáskirály elmondta, néha ti- zedpontok, árnyalati különbsé­gek döntöttek. Ráadásul a szol­noki, Szolnok környéki nedű­kön kívül érkeztek tőkevégter­mékek Egerből, Villányból és a Kiskunságból is. A Szolnok és környéki borok újfehér kategóriában dr. Tóth Já­nos jászalsószentgyörgyi pol­gármester, gazda győzött. Ugyancsak ő nyert az újvörös borok gazdái között-is. Áz ófe­hér termékek közül a szolnoki Marinka Antal felhozatalát ítél­te legjobbnak a zsűri, míg az óvörös borok királya a szolnoki Orosz Józsefé lett. A nemzetközi kategóriában az első díjat a vaj­dasági Ősz Szabó Ferenc vihette haza Zentára, míg a gasztronó­miai díjat a rákóczifalvi Kozma István nyerte. A vacsorán 160 személyre terítettek, mindenki jól lakott. Torok nem maradt szárazon, sok jó bor lefolyt a gi­gákon. A legkitartóbbak hajnali fél egyig énekeltek, majd ki-ki hazafelé vette az irányt. Ez nem mindenkinek sikerült elsőre... A Zám György kezében tartott pénzeket a távoli Ázsiában, Kínában verték, a Kuang-dinasztia idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom