Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-04 / 54. szám

A dicsőséges márciusi szolnoki csata FÉNYES NAP Az osztrák hadvezetés valóságos katasztrófaként élte meg a vereséget, amin nem is lehet csodálkozni Szathmáry István A márciusi forradalmat követő egy esztendő olyan látványos hadművelettel zárult, amit ta­vaszi hadjárat néven emlege­tünk. Az addigra összekovácso- lódott magyar honvédség ekkor vette át a császári haderőtől a kezdeményezést, olyan haditet­tek sorát hajtva végre, melye­ket máig a magyar hadtörténet szívdobogtató emlékei között tartunk számon. A szolnoki csata fontos állomása volt en­nek a hadjáratnak, mivel a vá­ros volt ekkorra az egyetlen Szolnok egész eddigi tör­ténetének egyik legfénye­sebb lapja az 1848. már­cius 5-i nap históriája, ami szolnoki csata néven vonult be a köztudatba. Az utóbbi években látvá­nyos hadijáték is a kései utódok emlékezetébe idé­zi mozzanatait. osztrák kézen lévő átkelőhely a Tisza vonalán. Érzékletes leírás őrizte meg annak a sorsdöntő napnak a felvirradtát, amikor a magyar erők Szolnok határába érkeztek. Koppéi Aurél huszár- kapitány március negyedikén éjjel 11 órakor érkezett Tisza- várkony felől a hírrel, hogy „te­mérdek számmal csendben nyomulnak Szolnok felé” a ma­gyarok. Sorsfordító ütközet Az osztrák hadvezetés való­ságos katasztrófaként élte meg a szolnoki vereséget. A háború addigi szakaszában magyarországi területen nem volt példa a honvéd- csapatok ilyen összehan­golt és ennyire súlyos veszteséget okozó támadására. A diadallal a Tisza valamennyi átke­lője a magyar csapatok kezére ke­rült, s ez lehetővé tette azt, hogy a honvédsereg jó időre a kezébe vegye a katonai kezdeménye­zést. Minket pedig, kései utódo­kat a győztes szolnoki csata egy olyan dicsőséges emlék­kel ajándékozott meg, ami mindig lelkesítő marad számunkra, amíg ma­gyarul beszélnek ezen a tájon. A szolnoki csatáról festette ezt a képét a jeles szolnoki művész. Polya Tibor. Az alkotás a varoshaza dísztermében látható. Karger tábornok másik olda­lára fordulva annyit jegyzett meg, hogy „Ha eljönnek, itt lesznek, majd elkergetjük őket”. Reggel hatig aludt, csak hét órakor hivattak riadót A megérkező magyar csapatok egy része Damjanich vezetése alatt a folyó jobb partján, a vasút és a Tisza között, arccal a ma is álló Indóháznak, s az ott elhelye­zett osztrák tüzérségnek nyo­mult előre. Az első ágyúlövések után a támadó 3. honvédzászlóalj parancsnoka fedezékbe akarta vezényelni az embereit, de egy, a reggeli pálinkaosztásnál dupla bátorságot vételező dobos vissza­kiáltott neki: „én nem retirálom, én verem a stur- mot” Neki is ment szuronyt szegezve az egész zászlóalj az ágyúknak és minden józan észt és katonai hagyo­mányt mellőzve rö­vid idő alatt el is némította őket. Lendületük azu­tán el is vitte őket egészen a Ti- sza-hídig, ahol éppen meg tudták még akadályozni annak a fel­gyújtását. A 9. honvédzászlóalj, elirigyelve a kollégák dicsősé­gét, szintén szokatlan művelet­be fogott ezalatt. Ők szemből tá­madtak meg egy ellenséges lovas­osztályt, ami szintén teljesen ellentmondott a katonai gyakor­latnak. A roham végén az osztrák gyalogság egy részét a honvédek nekiszorítot­ták a Zagyvának. Közben Vé- csey tábornok túlparti serege is Ma 14 órától. A Tiszaparti gimná­zium előtti sza­kasz lesz a honvéd hagyományőrzők hadijátékának színhelye. átkelt a Tiszán, benyomult a vá­rosba, lovasságát pedig Damja­nich segítségére küldte. Karger tábornok az eredményt látva megkezdte lovassága védelme alatt a visszavonulást. Az őt fe­dező Ferenc József dragonyosok négy századát megrohanta egy negyedannyi erőt képviselő len­gyel dzsidásszázad, át is törte a vonalukat. Ez a lovasroham már az ütkö­zet végét jelentette. A Karger- dandár maradványa minden erővel igyekezett távol kerülni a csatatértől. Sikertörténet a Megasztár győzteseinek köréből A Megasztár 2 legkarizmatikusabb egyénisége, Torres Dani tavaly októberben jelentette meg első lemezét, melyet zenekarával, a Veni Styxszel közösen készített. Talán ezt díjazták a leginkább azok is, akik megvásárolták a Versus című debütáló albumot, mely így még karácsony előtt bearanyozódott. A sorozatos koncertek, próbák és egyéb elfoglaltságok miatt azonban csak most sikerült időt szakítani az ünnepélyes aranylemez-átadásra, melyre a VIVA TV Interaktív című műsorában került sor. Torres és csapata, a Venl Styx aranylemezes albummal büszkélkedhet Megkezdődött a Da Vincí-kód plágjumpere Amerikai filmbemutató dan brown mindazonáltal ta­valy már megnyert egy hasonló plágiumpert, amelyet Lewis Perdue író indított ellene New Yorkban, ugyancsak azzal a váddal, hogy A Da Vinci-kód az ő műveinek elemeiből építkezett. Má­jus 19-én mutatják be (az amerikai moziban) a The Da Vinci code c. fámét. Az utóbbi évek legna­gyobb figyelemmel kísért jogdíj- és plágiumpere kezdődött a londoni felső- bíróságon, ahová két tör­ténész nyújtott be kerese­tet Dan Brown, A Da Vin­ci-kód című világsikerű könyv szerzője, valamint kiadója, a Random House ellen ötletlopás címén. Michael Baigent és Richard Leigh azt állítja, hogy Brown az ő 1982-ben született, The Holy Blood and the Holy Grail (Az abbé titka) című, dokumentum- jellegű könyvük tematikájára és felvetéseire építette fel mű­vét, amelyet eddig több mint 30 millió példányban adtak el vi­lágszerte. Az ő alkotásukat is egyébként a Random House ad­ta ki annak idején, vagyis saját kiadójukat idézték törvény elé. Mindkét könyv vezérfonala az a feltevés, hogy Krisztus fele­ségül vette Mária Magdolnát, gyermekeik is születtek, akik­kel a mai Franciaország terüle­tén telepedtek le, és utódaik ta­lán még ma is élnek, ezt a tényt azonban a katolikus egyház minden lehetséges eszközzel igyekezett elleplezni. A londoni per hétfői (27-i) nyitónapján Dan Brown is jelen volt. A felperesek ügyvédje szó­beli előterjesztésében tényként állította, hogy Brown a két má­sik szerző könyvéből másolt, és az így keletkezett mű publikálá­sa Baigent és Leigh szerzői jo­gainak sérelmével ér fel a brit törvények alapján. Dan Brown újságírók előtt természetesen tagadta, hogy felhasznált volna részleteket a könyvből. Ennek alátámasztá­sára hozza fel meggyőződését, hogy hívőként megkérdőjelez- hetetlennek tartja Jézus mártír­halálát, míg Baigen és Leigh könyvének egyik sarkalatos pontja éppen az a feltételezés, hogy Jézus nem halt meg a ke­resztfán, hanem francia földön élt tovább. „Ez az elképzelés so­sem volt vonzó számomra - mondta Brown. - A nős Jézus­ról alkotott kép egészen más, mint megkérdőjelezni a feltá­madást, ami a keresztény hit lé­nyegét ássa alá.” Brown nevében a Random House cáfolta, hogy sérültek volna a brit jogdíjtörvények. Londoni megfigyelők szerint a bírósági eljárás akár a Brown- könyvből 100 millió dolláros költséggel, Tom Hanks fősze­replésével készült film májusra tervezett bemutatóját is kérdé­sessé teheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom