Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-25 / 71. szám
2006. MÁRCIUS 25., SZOMBAT KULTÚRA 13 GRAFIKA RECENZIÓ-KRITIKA Egy pálya keresztmetszete rideg isjváN: Kévébe kötve Rideg István könyvét olvasva nehéz eldönteni, hogy szerzője irodalomtörténészként vagy pedagógusként alkotott-e eddigi pályája során jelentősebbet. A könyv tanúsága szerint az irodalomtudomány és a pedagógia egyaránt érdekelte, azonban pedagógusként is mindig az irodalom állt tevékenységének középpontjában. Elsősorban a ma nem túlságosan divatos népi irodalom, azon belül is elsősorban Szabó Pál munkásságát érzi magához közelállónak, a későbbi irodalomból pedig azokat a szerzőket, akik a népi irodalom örököseinek tekinthetők, például Serfőző Simont, Gulyás Imrét, Sá- rándi Józsefet, és életművének egy bizonyos részével Körmendi Lajost. Kedvenc írója Móricz, akinek két tanulmányt is szentel a könyvben. A Barbárok elemzése és a végül megíratla- nul maradt Dózsa-regény körüli „nyomozás” telitalálat. Pedagógusként legizgalmasabb vállalkozása a kollázskészíttetés. Tanulóit arra biztatta, hogy egy-egy irodalmi mű hangulatát kifejező kollázsokat készítsenek. Ezekből be is mutat néhányat a kötetben. A kollázsokkal nemcsak az ihlető műveket ismertette meg mélyebben a diákokkal, de közelebb hozta őket az absztrakt művészet megértéséhez is. (Barbaricum Könyvműhely, Karcag 2005) ■ Bistey András S2ENTIERN0 Maszkmííhely Amit te életkívülinek gondoltál, része a leírt szónak, tartalmazza a kinyomtatott mondat, magába fogadta a kimondhatatlan. Amit te a halálon belülinek véltél, része a madarak röptének, gerince a háborús konfliktusnak, formateremtő és tartalom megőrző. Amit sem az élet, sem a halál nem támogatott: kihátráltál mögüle. Amit az élet is és a halál is támogatott: észrevétlenül kihátrált mögüled. INTERJÚ ___ Sz olgálni szeretnék Rákóczit tartja példaképének Györfi Sándor Györfi Sándor Munkácsy-, és Med- nyánszky-díjas karcagi szobrászművész elsősorban köztéri bronzszobrokat készít. Kiállításokon kisplasztikáit, érmeit láthatja a közönség. Daróczi Erzsébet Györfi Sándor 1978-ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Mára több tucat köztéri alkotása van az ország számos pontján, többméteres világháborús emlékműtől fali plasztikán át kútszoborig. Szobrait saját műhelyében készíti, az öntéstől a felállításig minden munkafázisban részt vesz. kozik, a személyiségem szűrőjén jön át, az a történelmi érték, amit én annak tartok. Azt gondolom, nem véletlenül vagyunk a világon, azon a helyen és abban az időben, kell, hogy legyen értelme az időnek, a helynek, a térnek, ahová születtünk. Nekem rendkívül fontos a szülőföldem. Lehet, hogy ma már ez nem divat ebben a kozmopolita világban, de nem a divatok, csak az emberi értékek érdekelnek. Csak olyan őszinte szándék mellé tudom letenni a műveimet, amelyet magam is értéknek tartok. Sokszor egy köztéri szobrász nagyon vívódik egy megbízás esetén, de meg kell találnunk azt az utat, amellyel úgy tudunk szolgálni, és nem kiszolgálni- Példaképeim azok az idős parasztemberek, akik mellett szüleimmel éltem, felnevelődtem. Ők megküzdőitek a valósággal, a természettel, és nem várták más kezéből a mannát. Nagyon fontos a személyes részvétel, ezért az alkotás minden fázisában részt veszek, mert csak úgy tud a mű személyessé válni, ha az „ipar keze” az én kezeimmel van rajta. Akkor tudom vállalni - vallja a művész, aki most Rákóczi szobrán dolgozik. A szobrot Rákóczi hamvai hazahozatalának 100. évfordulójára állíttatja a Kulturális Minisztérium.- Ez most nagyon lefoglal mint portrészobrászt és mint kivitelezőt is, akinek határidőn belül helyére kell tenni egy köztéri munkát. Mindig csak azt a fajta művészetetet tudom támogatni, amelyik kötődik a közösséghez, amelyben élek. Azok a legszebb pillanatai az alkotómunkának, amikor új értéket tudunk teremteni. Ez nagyon összetett dolog, mert minden, ami a múltból kikívánTárca egy közösséget, hogy az elkészült mű mindenkor érték maradjon a jövő számára is. Engem érdekel a tér, a mozgás, érdekel az anyag sokszínűsége, a fraktúrája, mindaz, ami természethez közelebb visz bennünket. A természettel együtt akarok alkotni. Ez nagyon sok munkámon visszaköszön, amikor fákat, köveket öntök bronzba, és ezek tulajdonképpen jelentésükben változnak meg. Átminősülnek. Nem kívánom követni azokat az igényeket, amelyeket mondjuk a művészeti ízlést diktálok próbálnak a művészeknek megadni, hogy mi a mai kor divatdiktátuma. Ezek engem hidegen hagynak. Nem ezek mentén tudom és akarom megfogalmazni a gondolataimat. Valószínű, vagyok olyan ügyes ember, ha akarnám, meg tudnám fogalmazni, de úgy vagyok vele, mint Rákóczi, akit emberként példának tartok. Ő főúrként nagyon szépen élt volna a vagyonából, de ő mégis az igaz utat próbálta választani és emiatt feláldozott mindent. m Programajánló HÉTFŐ A Magasles című irodalmi portrésorozat keretében a 0 szolnoki Tisza Mozi ven- dége lesz Vámos Miklós §| író, dramaturg, forgató- || könyvíró A beszélgetős est címe: Micsoda dolgaim. KEDD A művelődés hete-a tanú- §| lás ünnepe keretében elő- Ä adásokat tartanak délután fél négytől ötig. Az előadók || között szerepel Nagyné 0 Kiss Mária: A személyiség || és tanulás című előadásá- val. Helyszíne a jászberé §| nyi Déryné Művelődési M Központ Ifjúsági Háza. SZERDA Részleges napfogyatkozás §| megfigyelésére hívják az érdeklődőket a szolnoki % Tisza-parti sétányra 11-14 gc óra között. A látottak meg- értésében segítséget nyújt || Újlaki Csaba csillagász. f| CSÜTÖRTÖK Fassang László orgona- Á: hangversenyt tart a szol- noki Belvárosi nagytemp- M lomban 19 órai kezdettel. PÉNTEK Az Anconai szerelmesek című előadást tekinthetik H meg az érdeklődők a jászberényi Déryné Művelődési Központ Ifjúsági Házában 18-20 óra között. A darabot a jászárokszállási Görbe János Színkör adja elő két felvonásban. Ren- || dező: Kovács Béláné. SZOMBAT Kis Józsefné és Mikó Jó- zsejhé gobelinkiállítását 8| tekinthetik meg az érdek- :;7> lődők a jászapáti Vágó Pál g helytörténeti Gyűjtemény M épületében. A tárlat ápri- 0 lis 23-ig tekinthető meg. M I $ P. NAGY ISTVÁN I Erkélyen Madárléptek, szárny suhogása - sohasem vagyunk egyedül. Nyomok Sötét beázás ok a háborítatlan, hószagú földön. Palánkon irkafirka; vastagon kihúzott sor: a nevem. I 1 Én egy ősi család sarja vagyok, csak ritkán hozom szóba. Felmenőim már a tizenkettedik században, sőt, azt megelőzően is éltek. Csak azt nem tudom, hogy hol. És hogy kik voltak. De kellettek, hogy legyenek, ha egyszer vagyok. Múltkoriban egy rádióműsort hallgattam. Valaki azon lelkesedett éppen, hogy az őse a tizenkettedik században előkelő osztrák lovag volt, és hogy családja történetét miként hatotta át mindenkor az Istenért és hazáért való kiállás szellemisége. Gyorsan végiggondoltam, hány olyan család élhetett az ezeregyszázas években, amelyből az illető származtathatja magát Egy emberöltő huszonöt-harminc év. A több mint nyolcszáz év szerényen számolva is legalább huszonöt Huszonöt generáció. Valaki, talán a sakk feltalálója, azt kérte az uralkodójától, hogy annyi gabonát adjon neki, amennyi egy sakktáblára „ráfér”. Méghozzá úgy, hogy az első mezőn egy szem van, a másodikon kettő, a harmadikon négy és így tovább. Gyerekkoromban számolgattam, hány búzaszem kerülne a hatvannégy kockára, s olyan eredmény jött ki, amire nyilván az uralkodó összes vagyona sem lett volna elegendő. Ha visszafutunk az időben az ezeregyszázas évekig, akkor a tábla húszon-, harminc- valahányadik mezőjén járunk. Mert, ugye, mindenkinek két szülője van, általában négy nagyszülője, nyolc dédje és így tovább. A huszonötödik vagy harmincadik mezőn már több tíz- vagy JENEI GYULA barna, hazafi és áruló. Tovább árnyalja a képet, hogy a labanc is hazafi volt, csak ő másként gondolkodott Mintha most valaki a Figurák a sakktáblán százmillió szem gabona található. Bizony, az Árpád-korban ennyi ősünk létezhetett volna, de hát ennyien nemcsak a magyar királyságban, de még Európában sem éltek akkoriban. Annyi ember között aztán akadt mindenféle. Ha valaki az összes ősét számba venné, bizony, azok között akadna gyilkos és szent, szőke és Fideszre vagy a szocialistákra szavazna. Aztán ki tudja, ki most a kuruc, s ki a labanc? Persze, mivel az emberek ke- resztbe-kasul házasodnak, megesik, s valószínűleg elég gyakran, hogy a házastársak felmenői között sok az azonos személy. És az sem ritka, hogy a vérszerinti ős nem az, akit a családtörténet akkéntjegyez. Mert, ugye, mindenfele balesetek megesnek. Voltak lovászfiúk, szomszéd urak, cselédlányok. Nemzeti királyunk fia, Corvin János például törvénytelen gyermek, de egyes történészek felvetették, hogy Mátyásnak az apja is fattyú, méghozzá Zsigmondé. Elképzelhető, hogy akiknek nincs számon tartott családfájuk, akik már az ükszüleik nevét sem tudják felsorolni, mind a tizenhatot, nos, hogy az ő ereikben is csörgedezik hercegek, lovagok vére, s az sem kizárt, hogy a származására büszke egyénnek genetikailag semmi köze a szobája falán kifüggesztett képen ábrázolt személyhez. Semmi bajom persze azzal, ha valaki őrzi a családi hagyományt, s jó érzéssel gondol a nagyanyjára vagy dédapjára. De a családfák olyan mélyre futtatják gyökereiket, és elágazásaik annyira egymásba kócolódnak, hogy ebben az embererdőben szinte már el sem dönthető, hová is tartoznak pontosan. De talán nem is lényeges, hiszen az egészből csak annyi megjegyzendő, hogy nem csak jelképesen, de valóságosan is rokonai vagyunk egymásnak. Különben pedig, bár a gyökér rettentően fontos támaszték, a fát általában mégsem arról ítélik meg, hanem ami látszik belőle, ami az égbe tör. Hogy is mondta Illyés Gyula? Nem az a fontos, ecsém, honnan jössz, hanem hogy hová tartasz. /• £ ív 1 1
