Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-23 / 69. szám

2006. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK 3 MEGYEI TÜKÖR íme a György család tagjai (az édesapa ottjártunkkor éppen dolgozott): balról jobbra: Mónika, aki tizenkét évével a legidősebb, mellette a hatéves Andi, középen édesanyjuk, a jobb oldalon pedig a tízesztendős Lacika, akit fodrász segített a világra Fodrász segítette világra visszatekintő Tíz esztendő telt el a „kalandos” szülés óta A felvétel tíz éve készült az édes­anyáról, az akkor kétéves Móniká­ról és pár hetes Laci öccséről-* ,\ '- .* Néha még most is történ nek csodálatos és szívme­lengető esetek, főleg ki­sebb helységekben, ahol szinte mindenki ismeri a másikat. így volt ez tíz éve Tiszapüspökiben is. D. Szabó Miklós György Lászlóék középső, máso­dik gyermekét egy. férfifodrász segítette világra 1996. január 24-én. Mégpedig oly módon, hogy le a kalappal előtte. Egy évtized után felkerestük a csa­ládot, mi lett velük azóta. Valahogy úgy kezdődött, hogy amikor György László és Kiss Mónika összeházasodott, dolgoztak mindketten, és ké­sőbb pedig várták az addig leg­sikeresebb közös alkotásukat. Meg is érkezett az első jöve­vény, 1994. március 26-án.- Mónika lett a neve, Török- szentmiklóson szültem. Két ki­ló hetvenöttel született, minden komplikáció nélkül. Négy nap múlva hazaengedtek. A kisasz- szony ma hatodikos, szépen raj­zol, és mivel szereti a gyereke­ket, óvónőnek készül. Nemcsak a nagy­lány, a szülei is imádják a kicsiket, és 1996. január 24- én újra kopogtatott a gólya. Hideg volt, nagy hó, Laci, a férj rohangált telefonálni, mert este hat után elkezdődtek a fájások. Átellenben lakott, la­kik Forgó Jánosáé Marika, aki virtigli férfifodrász. — Hízóvágás volt, már végez­tünk, amikor lélekszakadva ro­hant Laci: Marika néni, tessék jönni segíteni, mert elfolyt a magzatvíz! Közel voltam az in­farktushoz, mert ilyen megren­delésem még nem akadt addig. Egy szó, mint száz, át­rohantam, kezet mostam, és a kis- szoba heverőjén segítettem a szülésben. Aztán később jött a mentő, és elvitte Mónit meg La­cikát. Szolnokon a Hetényi kór­házban ellátták az anyát, és mivel a figarós szülésről cikk is megje­lent a lapunkban, nagy meglepe­tésre a bátor fodrász aszszony még Ausztráliából is kapott dicsé­rő levelet. Egy olyan nőtől, aki ko­rábban Tiszapüspökiben lakott, és ápolónő képesítéssel is rendel­kezett. A kis Laci most negyedi­kes Törökszentmiklóson, és még nem döntött, hogy űrhajós vagy kamionos lesz-e. Három a ma­gyar igazság, így lett még egy apróság 2000. január 4-én, a kis Andi. Ő a Hetényiben sírt fel elő­ször. Ősszel megy iskolába Tö­rökszentmiklóson. A férj temérdeket dolgozik, Mónika pedig főhivatású anya. Mivel öten vannak, és kinőtték a régi kis házat, nagy fába vág­ták, vágják a fejszéjüket, mert építeni szeretnének. Nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat, hiszen a földi javakban nem dúskálnak. Akkor is, ha híres fa­mília az övéké, mert kevesen mondhatják el magukról azt, amit Lacika. Akit a szomszédas­szony segített erre a világra. A püspöki alkalmi bábaasszony: Marika néni forgó jánosné évtizedekig nyírta, borotválta Tiszapüspöki férfi­társadalmát. Épp olyan remekül irtotta a sörtéket, kurtította a hajat, ahogyan szépen, megfontoltan világra segítette szomszéd- asszonya második gyerekét, György Lacikát is. Szívesen mesélte el a történteket, de nagy fájdalmunkra nem állt kötélnek, hogy le is fényképezzük. így is köszönet illeti, hiszen jó szomszédként akkor segített, amikor a legnagyobb szükség volt rá! ■ Még Ausztráliá­ból is érkezett dicsérő levél. {fizetett pockai íjíföeíssí JÖN ORBÁN VIKTOR! Ismerje meg a Cselekvő Nemzet Programját! Hetpzín, idóponi Szolnok, Hild tér 2006. március 25.16.00 Szeretettel várjuk! Hajrá, Magyarország! Siker és Szolidaritás Nem dúl plakátháború Kisújon és Karcagon A négy évvel ezelőttihez képest feltűnően keve­sebb a választási plakát Kisújszálláson és Karca­gon is. A két választási irodához letépkedett pla­kátokról nem érkeztek bejelentések. Daróczi Erzsébet Kisújszálláson Dr. Kittiinger Ilo­na címzetes főjegyző, a helyi vá­lasztási iroda vezetője érdeklő­désünkre elmondta, előzetesen egyeztetett a jelölőszervezetek­kel arról, hogy a városban hol te­hetik ki külön bejelentés és en­gedély nélkül hirdetményeiket, plakátjaikat. A tizenhárom ilyen pont ugyanannyi, mint négy éve volt. A helyi választási irodához nem érkezett pluszhelyekre ké­rés, a pártok visszajelzése alap­ján kulturáltan helyezték ki pla­kátokat. Egy esetben fordult elő, hogy valaki elvitt egy hirdető- táblát, melyet azóta pótoltak. A korábbiakhoz képest több a köz- világítási lámpatestekre kirakott plakát, ez azonban áramszolgál­tatói hatáskör. Karcagon is minden olyan közterületi helyre lehet plaká­tot tenni, melyet a törvény nem tilt. így itt nem volt külön egyeztetés a pártok képviselői­vel — tudtuk meg Rózsa Sándor jegyzőtől, a helyi választási iro­da vezetőjétől. Eddig nem érke­zett olyan bejelentés, hogy pél­dául műemlékre, magánterület­re vagy önkormányzati épület­re került volna plakát. A négy évvel ezelőttihez képest talán valamivel kevesebb plakát van a hirdetőtáblákon. A jelöltek a közvilágítási lámpatestek oszlo­pain itt is jelen vannak. Az utóbbi napokban ezen plakátok száma jócskán megszaporodott. Kincs, ami egyelőre még megadatik LACZI ZOLTÁN szívjuk A fogunkat, amikor rápillantunk a vízdíjszámlára, fo­hászkodunk, amikor elönti portánkat, földünket, s szitkozó­dunk, ha nyaraláskor, kedvenc tavunkon ismeretlen szenny­be botlunk úszás közben. meg sem fordul a fejünkben, hogy milliárdok nélkülözik a tiszta vizet bolygónkon, s mi milyen gazdagok vagyunk itt, a Kárpát-medence fenekén, milyen kincs van a birtokunkban, így azt sem tudjuk többnyire elképzelni, mennyire sérülé­keny ez a szinte felbecsülhetetlen értékű vízkészlet. Pedig ha nem vigyázunk, elpazarolhatjuk, tönkretehetjük. jogi értelemben alaposan körbebástyázták ezt a kincset, s már nem jellemző az a vízpocsékolás, ami pár évtizede még ter­mészetesnek tűnt. Ez persze annak a következménye, hogy a víznek fokozatosan ára lett. És egyre drágább lesz. Már csak azért is, mert gyakorlatilag minden háztartásban magától ér­tetődően folyik a csapból, de a csatornázottság aránya jóval el­marad az európai átlagtól. Arról nem is beszélve, hogy a csa­torna önmagában még kevés az üdvösséghez, ha kezeletlenül ömlik a szennyvíz a folyóinkba. Bár ebből a szempontból óri­ási lépést tettünk meg az elmúlt évtizedben, nem dőlhetünk hátra. Több százmilliárdot kell még fordítani ezekre a beru­házásokra. utána talán kijelenthetjük: megtettünk mindent vízbázisaink védelméért, hogy gyerekeink, unokáink is élvezhessék ugyanezt a kincset. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@ujneplap.hu Méteres sárba ragadt egytucatnyi traktor Tucatnyi traktor ragadt a sárba Martfű határában. A Mezőfarm Kft. munkagépei a földjeiken lévő belvíz elvezetéséhez ástak volna ki csatornát. Ám az egyik, a cég telephelyéhez kö­zeli táblában túl nagy volt a fel­gyülemlett víz, s bennragadtak a méteres sárban. A környékről a segítségükre érkező, márkás traktorokat is sorra megfogta a vendégmarasztaló föld, így újabb munkagépeket hívtak. Végül aztán tegnapra sikerült olyan gépet találni, amelyik ki­húzta a szilárdabb talajhoz kö­zelebb lévő gépeket. A többi egyelőre a sártengerben ragadt. Öröm az ürömben, hogy a kör­nyék gazdaságai példamutató módon mind a bajba jutott cég segítségére siettek. ■ PE ^ fenti képek kicsit jelképesek is lehetnek: fia így haladunk, akkor a belvíz miatt komoly bajba kerülhet a mezőgazdaság fotók:bugányjánosi|||

Next

/
Oldalképek
Tartalom