Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-31 / 26. szám

MEGYEI TÜKÖR MS I 5 2006. JANUÁR 31, KEDD Együtt három nemzedék. Középen a leningradi ostromot túlélt, ma Szolnokon lakó nagymama, Szancova Ida Dlmítrievna. Jobbra a lánya, Léna Szancova festőművész, balról Slndel Nikolett az unoka, negyedikes gimnazista. Előttem ül egy látszatra átlagos asszony: Szancova Ida Dimitrievna, két, ma már felnőtt ember édes­anyja. Ráadásul az uno­káin kívül már déduno­kák is sorjáznak. Már hat éve a lányánál, unokájá­nál lakik, Szolnokon. 1928-ban Leningrádban született, és átélte a né­met csapatok 900 napos blokádját és az ezzel járó szörnyűségeket. D. Szabó Miklós Ida 1928-ban nem afféle mun­kás-paraszt családba született, hiszen tanult emberek voltak az ősei, még polgármester is akadt a családban. A kislány úgy élt, mint a többi osztálytár­sa. Izgult az órákon, várta a szü­neteket, és hetedikesként fél szemmel már a fiúkat is nézte. 1941-ben híre ment, közeled­nek a német csapatok a Néva- parti nagyváros felé. December­re elérték, körbezárták, és egy­re kevesebb élelem jutott a vá­roslakóknak. Akkor a kisasz- szony hetedikes volt. Az édes­apja dolgozott, az anyuci a ház­tartást vezette, és nevelte sze­mük fényét: egy szem lányukat. A család sajnos hamar megis­merkedett a háború igazi arcá­val. Nagyon hideg volt ’41 telén, a Finn-öböl, majd Szibéria felől -40 C-fokos szelek érkeztek Észak Velencéjébe. Messze hor­dó ütegek lőtték a várost, de el­foglalni az idegen csapatok nem tudták. Az emberek fogy­tak: kit az éhség, kit a hideg, kit a betegség, kit a háború vitt el. Amikor már nem volt tüzelő, a bútorokat kezdték elégetni. — A szüleim a javamra le­mondtak a napi 125 gramm ke­nyérről, a két szem krumpliról, így gyorsan ágynak estek. Haj­nali háromkor keltem, sorba álltam az üzlet előtt, hogy jus­son kenyér. Vizet is én hordtam a Néváról. 1942 áprilisában édesapám már nem tudott fel­kelni, és 9-én meghalt. Rá egy hétre így szólt hozzám csupa csont anyukám: — Kislányom, menj el a rokonokhoz, ne legyél velem. Tudd meg, nagyon sze­retlek - ezek voltak az utolsó szavai. Ő is meghalt 19-én, fe­hér lepedőbe varrták, és öt nap múlva jöttek érte. Annyi volt a halott az utcákon, tereken, hogy akár a fahasábokat, gúlákba rakták őket. Közben kósza hírek keltek szárnyra: állítólag voltak, akik emberhúst árultak, ettek, mert nem volt mit fogyasztani. A város pedig élte az életét: még színházi előadásokat is tartottak. Csontsoványan köszöntött rá a blokád 900. napja, a felszabadí­tás. Kereste a szüleit, de azt a tö­megsírt soha nem találta, amely­ben örök álmukat alusszák.- A lakásunkat elveszítettük, én a szüléimét is. Annyit fáztam a 900 nap alatt, hogy egy meleg vidékre, Üzbegisz- tánba költöztem. Dolgozott több helyen, 1950-ben férjhez ment, a fia az idősebb, ő kinn él Oroszországban. Hozzá már gyerekek, unokák is tartoznak. A lánya, Léna elvé­gezte a szentpétervári építész­egyetemet. Egy magyar férfihoz ment feleségül, és Szolnokra t költöztek, 1987-ben megszüle- § tett a kislányuk, Nikolett. Ők az- 1 óta elváltak: Niki és az anyuká- I ja, Léna Szolnokon él. Léna ta- 1 nít is, meg ismert festő is: tájké­peket, csendéleteket, aktokat fest. Niki többek szerint Szol­nok (egyik) legcsinosabb kis­asszonya: éveket töltött balettin­tézetben, jelenleg a Széchenyi gimi végzőse, „mellesleg” kitű­nő tanuló, és jogásznak készül. Hat év óta velük lakik a le- ningrádi, most már szentpétervá­ri mama is. Szinte mindent ért ma­gyarul, bár beszél­ni nehezebb - ál­lítja. Egyébként köszöni szépen, jól van. Eljár a boltba, vásárol, nézi a tévét, várja a gyerekeket, unokákat. Innen is, Oroszországból is. És drukkol: ne legyen több hábo­rú, és olyan gyerek, mint ő, aki 13 évesen elveszítette a család­ját. Ha meg temetőben jár és ismeretlen katona sírjára lel, letesz rá egy szál virágot. Nem másért, mert eszébe jut édes­anyja, édesapja. „Az orosz és a német családok is áldozatok”- akkor sem az egyszerű németekre haragudtam, hanem a fa­sizmusra, ami meg akarta semmisíteni az országot, az embere­ket Hiszen nem csak az orosz, de a német családok is áldoza­tok, itt is, ott is sok millió árva maradt az esztelen vérengzés után - mondja Szancom Ida Dimitrievna. A szülők: az édesapa és édesanya meghaltak az ostrom Idején ■ Hajnali három­kor keltem, sor­ba álltam az üz­let előtt, hogy jusson kenyér. Főleg olvasni szeretünk, és fontos a zene is A magyarok elsősorban az olvasást tartják a meg­felelő tevékenységnek szabadidejük eltöltésére. Baranyi György A GfK Hungária Piackutató In­tézet Nemzeti Médiaanalízisé­ből kiderül, hogy a nagyváros­okon kívül alig játszanak szere­pet kulturális programok a sza­badidő eltöltésében. Annak is utánajártak, hogy a válaszadók milyen gyakran hódolnak egy- egy tipikus szabadidős tevé­kenységnek. A legkevésbé nép­szerű szabadidős elfoglaltság­nak a sportesemények látogatá­sa bizonyult, az összes válasz­adó 64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy soha nem megy el szurkolni. Szintén nem túl nép­szerű a számítógép mint sza­badidős alternatíva. A megkér­dezettek 59 százaléka, ha nem muszáj, nem számítógépezik. Az olvasás a legelterjedtebb szabadidős tevékenység. A könyvolvasási szokások tekin­tetében figyelemre méltó, hogy a nők 20 százaléka, míg Nem járunk szórakozni A válaszadók mindössze öt százaléka jár legalább heten­te szórakozni, viszont kiugró­an magas - hatvannégy szá­zalékos - azok aránya, akik soha nem mennek diszkóba vagy egyéb szórakozóhelyre. HA SZÓBAHOZÁSRA VÁGYIK, MELY TÉMÁK ÉRDEKLIK? (%) MAGYAAOR. NV-EURÓPA 1 Gyakoriati tanácsok 32 38 Zene 37 38 Sport 27 • 33 Történelem 38 34 Kultúra 39 43 Sztárok élete 32 18 Divat 15 19 FORRÁS: GFK - ÉLETSTÍLUS-KUTATÁS 2005 a férfiak 13 százaléka vesz kézbe hetente többször köny­vet. Még magasabb ez az arány az újságolvasóknál: a válaszadók 69 százaléka he­tente többször olvas újságot. A felsőfokú végzettségűek kö­zött alig akad olyan, aki soha nem olvasna valamit, a csak nyolc általánossal rendelke­zők közül viszont 39 százalék azok aránya, akik soha nem vesznek kézbe könyvet, s 11 százaléknyian nem olvasnak újságot sem. Rendkívül népszerű szórako­zási formának számít a moziba járás. A szabadidő eltöltésében igen nagy szerepe van a televí­ziózásnak. A magyarok 30 szá­zaléka látja úgy, hogy tévé nél­kül nem lenne teljes az élete. Szintén fontos része életünk­nek a zene. A megkérdezettek 14 százaléka vallotta azt, hogy szinte egész nap zenét hallgat. A magyar zenehallgatók 56 szá­zaléka elsősorban a hagyomá­nyos slágerzenét kedveli, ezt követi a legfrissebb magyar popzene 29 százalékkal és az angol nyelvű aktuális popsláge­rek 18 százalékkal. SZOLNOKI BELVÁROS-REHABILITÁCIÓ Szolnok belvárosának megújítása a szol­nokiaknak évtizedek óta, rendszeresen megfogalmazott elvárása. 1991-ig a város központján áthaladó 4- es főközlekedési út kiemelkedő forgalmi és környezeti terhelést jelentett a város számára. Szolnok nagy múltú főtere a Kossuth tér emiatt egy funkcióvesztett területté vált az utóbbi évtize­dekben. Természetesen vol­tak a központot érintő változások: elkészült a múzeum épület teljes felújítása, a Verseghy könyvtár is méltó he­lyen fogadja az olvasó­kat, és megépült a 4-es főút elkerülő szakasza, amely új lehetőségeket hozott a város szívét je­lentő főtér kialakításá­ban. 2003-2004 években a város elkészítette a fő­tér és a hozzá kapcsoló­dó utak, épületek együttesét érintő város rehabilitációs program­ját, mely új arculatot, barátságosabb, szebb városképet, új vá­rosközpontot teremthet. Szolnok Megyei Jogú Város Önkor­mányzata ezzel a céllal, és élve az első Nemzeti Fejlesztési Terv adta lehetőség­gel pályázatot nyújtott be az Európa Uni­ós támogatású Regionális Operatív Prog­ram (ROP) 2.2.1. „Városi Területek Rehabi­litációja” elnevezésű programra, 2004. szeptemberében. A Szolnok belvárosát megújító prog­ram egymilliárd százhárom millió hét­százezer forint, melyből a város a fenti pályázaton kilencszázhetvenhat millió hétszázezer forintot nyert el, egy a tavalyi esztendőben megszületett döntés értel­mében. A Szolnok városi pályázata következő fő részekből áll .1. Közlekedési rend megváltoztatása - útfelújítások, útépítések, közlekedési cso­mópontok kialakítása 2. Belvárosi térfigyelő rendszer kiépítése 3. Városháza külső homlokzatának fel­újítása, akadály-mentesítés 4. 1. sz. Irodaház (Kossuth tér) épület külső homlokzatának felújítása, akadály- mentesítés 5. A Kossuth tér átépítése A település rehabilitációs program hiva­talos céljai: • Új gazdasági, közösségi és szociális funkciók megjelenésének elősegítése és a meglévő funkciók megerősítése romló ál­lapotú, funkcióját vesztő, hátrányos hely­zetű csoportok által lakott városi területe­ken a terület megújítása és a társadalmi kohézió erősítése érdekében. • Leromló városi területek integrált megújítása és olyan vonzó városi környe­zet kialakítása, mely ösztönzi a további magánberuházásokat. • Innovatív város-rehabilitációs gya­korlat elterjesztésének elősegítése. A projekt 2006. janu­ár 2-án a közbeszerzési eljárások előkészítésé­vel megkezdődött. A be­ruházás végső befejezé­si határideje: 2007. no­vember 30. A támogatási szerző­désben is rögzített ütemterv alapján a be­ruházás a közbeszerzé­si eljárások lezárását követően az útépítések­kel, a forgalmirend-vál- tozások előkészítésével fog kezdődni. Nagyon fontosnak tartja Szolnok Város Önkormányzata, hogy a lakosság folyamatos és pontos tájékoztatást kapjon a beruházás előrehaladásáról. A projekt állásáról illetve a várható munká­latokról, valamint a következő Időszak­ban tervezett feladatokról az Új Néplap hasábjain keresztül havonta, rendszere­sen tájékoztatjuk Szolnok város lakossá­gát A projekt megvalósításáról további in­formációk találhatók 2006. február 15-től a www.szolnok.hu weboldalon. (X) Radócz Zoltán alpolgármester GyerekkéuLélte túl Leningrad ostromát

Next

/
Oldalképek
Tartalom