Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-04 / 3. szám
2006. JANUÁR 4., SZERDA 10 HATVANON TÚL A szolnoki Te meg Én Nyugdíjasklub, valamint a Kabaré és Dalkör dalosai és táncosai még a karácsonyi készülődés jegyében végigjárták a szolnoki szociális otthonokat, hogy vidámságot keltsenek az idősek körében. Képünkön a Te meg Én Nyugdíjasklub műsorának részlete látható. Az elcserélt lány segítője portré Korán munkára fogta a nehézségekkel teli élet Ki tudja, hogy miért nevezték el Szajolban azt a nyúlfarknyi közt Győzelem utcának. Persze ha az itt lakók mindennapi küzdelmük során célnak tekintik a sikert, akkor találó ez az utcanév. Simon Béla — Tizenhat-tizenhét éves lehettem, amikor a megyei kórház önkéntes ápolónői tanfolyamot hirdetett - emlékezik a Győzelem utcában lakó Elek Ferencné Piroska néni. - Jelentkeztem rá. Egyszer szólt egy beteghordó: meg kell fürdetni egy férfit, mert operálni fogják. Kiderült, hogy az is szajoli. Ismertük egymást. Nagyon meglepődött, én meg nagyon szégyelltem magam, de megtörtént a fürdetés. Hazatérve tartottam a kapcsolatot Pintérnével, a Vöröskereszt járási titkárával. Úgy ötven évvel ezelőtt megszerveztük Szajolban az első véradást. Egyszer meghallottam, hogy az egyik család nem akarja befogadni nyolcadik gyermekét, egy kislányt. Azt hangoztatták, hogy nem hasonlít hozzájuk, elcserélték a kórházban. Pintérnével együtt kerestük fel a családot. Megkérdeztük: adnák-e nevelőszülőkhöz az „elcserélt” kislányt? Örömmel mondtak igent. Egy budapesti családhoz került a csöppség, ahol jó körülmények között nevelkedett. Piroska néni életútja viszont nem alakult ilyen idilli módon.- Egyéves házasok voltunk, amikor a front átvonult Szajolon. A férjemet mellőlem vitték el a szovjet katonák a vasútvonal kijavításához. A mezőtúri állomáson dolgoztak. Megállt mellettük egy fegyverneki és dunaha- raszti, német nevű embereket szállító szerelvény, amelyről né- hányan megszöktek. A szerelvény őrei a pályaudvaron dolgozókat hívtak a vonathoz. A férjemet civil létére belökték egy vagonba. Három évig nem is láttam. Bányában dolgoztatták őket a Szovjetunióban. 1945. január 5-én vitték el őket. A férjemről nem jött hír. Eltelt három év. Egyszer csak lesoványodva, elgyötörtén, mocskosán, rettenetes öltözetben azzal jött egy férfi, hogy üzenetet hozott a férjemtől. Szörnyű látvány volt a párom, amikor megjött. Egyik kezén ujjai hiányoztak, a másik karja fel volt kötve. Tüdőbeteg volt Hatvanhat éves koráig ápoltam. Ez a rész régen a megyei főispán birtoka volt Amikor felosztották, én is kaptam egy portát mert a férjem még hadifogságban volt Aztán hét évig albérletben laktunk. A férjem dolgozni nem tudott így aztán, amikor az Almásy gróf kastélyát bontották, én jártam oda hetekig. Azt mondtam, én is megyek, mert nekünk házat kell építeni.. Kell a tégla, kell a faanyag. Először a műhelyt építettük fel, hogy a férjem dolgozni tudjon. Gépekre nem futotta, a sérült kezével dolgozott. Én voltam az inasa. Kiváltotta az ipart. A végén mégis el kellett neki menni dolgozni. A Gön- gyöíegellátónál volt műszakvezető, de ha a szél megfújta, már vége lett. Öt évig a Tüdőkórház lakója volt. Aztán a főorvos azt mondta: le kell, hogy százalékolják. így akkortól én lettem a családfő. Az unokák aranyozzák be a napjait miután ÉN lettem a családfő, rengeteg jószágot tartottam. Szajolban én voltam az áfesz állandó leltárírója. Rimánkodtam, hogy adjanak valamilyen munkát, mert a férjem halálos beteg. Akartak vinni Szolnokra a Mészövhöz, de hosszú időre nem hagyhattam magára a férjemet, mert pillanatok alatt negyven fokra szökött a láza. Azt mondtam a Mészöv elnökének: építsen Szajolban, a négyes út mellett egy vendéglőt, s én abban munkát vállalok. Először mosolyogtak az ötleten, de a végén felépítették. Ott lettem konyhalány, majd szakácsképesítést szereztem. Nehéz munka volt a harmincliteres fazekak emelgetése, ezért elvállaltam az óvoda melletti büfé vezetését. Időközben a fiam is meghalt. így ma már az unokáim aranyozzák be napjaimat ■ Egy család nem akarja befogadni nyolcadik gyermekét, egy kislányt. A szolnoki Tisza Szállóban megrendezett összejövetel résztvevői A civil szervezetek szerepéről szóltak A Nyugdíjasok Országos Képviselete kezdeményezésére és anyagi támogatásával „Civil szervezetek szerepe a területfejlesztésben” címmel, a klubvezetők részvételével tanácskozást rendeztek a szolnoki Tisza Szállóban. A szervező a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete volt. tokár István, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd magyar Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. igazgatója tartott a témába vágó előadást A megjelentek egyebek mellett megismerhették az országos szervezet állásfoglalását is, melynek lényege, hogy a nyugdíjasok települési, kistérségi és megyei szinten egyaránt fejtsék ki észrevételeiket, illetve javaslataikat a terület- fejlesztést illetően. Az összejövetel programját | színesítette a Szolnoki Népdal- | kör színvonalas műsora. Izgal- J mássá pedig a megyei egyesü- | let lecserélt számítógépének I kisorsolása tette. A találkozó végül finom ebéddel zárult. Elismerő oklevél, jubileumi zászlóátadás Az Emberségesebb Magyarországot és az Otthont Magyarországból Összefogás civil mozgalmak nevében — áldozatos munkáját megköszönve - elismerő oklevelet nyújtottak át a parlament Vadász-termében Földes Imrének. Simon Béla Ő tagja a Nyugdíjasok Országos Szövetségén belül működő országos tanácsnak, a megyei idősügyi tanácsnak, a Vass Lajos Népzenei Szövetségnek. A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete elnökhelyetteseként hatvannégy klub vezetőjével tart rendszeres kapcsolatot, immár tizenkét éve. S ő vezeti a zagyvarékasi Kék Ibolya műkedvelő csoport énekkarát. Földes Imre korábban megkapta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért kitüntetést, két Aranypáva és két különdíjat. Énekléséről rádiófelvétel is készült. Az elismerő oklevél rangját emeli, hogy megyénként csak egy ember kaphatta meg. Az oklevél átvételére Tokajiné De- mecs Katalin, a megyei közgyűlés alelnöke kísérte el Földes Imrét, aki utólag így nyilatkozott: —Rendkívül jóleső érzéssel és azzal a tudattal vettem át az oklevelet, hogy annak kiérdem- lésében nagy szerepe van a ré- kasi Kék Ibolya együttesnek és a családi háttérnek. A törökszentmiklósi Almásy Nyugdíjasklub tagjai nem tétlenkednek. 2005-ben negyven- nyolc rendezvényük volt. Kéthetenként tartanak klubdélutánt, de ha szerepet tanulnak, akkor hetenként összejönnek. Nem akármilyen színjátszócsoportjuk van, akár háromórás műsorra is képes. Iskolát is patronálnak. A tanulók műsorával és saját énekkaruk fellépésével meghitt karácsonyi ünnepséget tartottak. A támogatóknak köszönhetően százezer forint értékben törölközőt, zoknit, űrhajósbabát kaptak karácsonyi ajándékként a klubtagok. Megjutalmazták a klubnak otthont adó művelődési központ dolgozóit is. Molnár József klubvezető nemcsak azzal fokozza összejöveteleik hangulatát, hogy minden rendezvényen zenél. Százötven személyre főzött például slambucot. A klubot váratlan szerencse érte. Sorsolás útján hozzájuk került a megyei egyesület lecserélt, de teljesen használható számítógépe. A szolnoki Fegyveres Erők és Testületek Nyugdíjasklubja 1970- ben alakult Népes tábora hűen fejezi ki, hogy Szolnok mindig katonaváros volt, és ma is az. Botka La- josné szolnoki polgármester a klub 35. jubileumán zászlót adott át a klubtagoknak, kifejezve ezzel a lakosság kötődését azok iránt, akik hosszú szolgálati évek után kerültek nyugállományba. Megbecsülésüknek részvételével tanújelét adta Iváncsik Imre or- képviselő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára is. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége nevében Erdős László kötött szalagot a zászlórúdra. Oklevelet, emlékplakettet többen kaptak. Színielőadásra készülnek úgy tűnik, hogy a jászfelső szentgyörgyi nyugdíjasklub tagjai sem vetik meg a földi javakat Erre vall, hogy máris a birkapörkölttel társított pótszilveszterre készülnek. Persze nem csak eszem-iszomból áll a klubélet Két énekkaruk van, s színielőadásra is készülnek. Manapság, amikor a tévé jő voltából kiváló színielőadásokban gyönyörködhetünk, azt gondolná az ember, hogy amatőrök előadására esetleg a családtagok kíváncsiak, a többség nem. A felsőszentgyörgyiek rácáfolnak erre. Fellépéseik telt házat vonzanak, pedig belépő díjat is kémek. ■ Az elismerő oklevél rangját emeli, hogy megyénként csak egy ember kaphatta meg. szággyűlési Téli napsütésben, az elesett, Idős emberek Ilyenkor télen meg nagyobb figyelmet érdemelnek, mint egyébként. Felvételünk Szajolban készült.
