Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-04 / 3. szám

2006. JANUÁR 4., SZERDA 10 HATVANON TÚL A szolnoki Te meg Én Nyugdíjasklub, valamint a Kabaré és Dalkör dalosai és táncosai még a karácsonyi készülődés jegyében végigjárták a szolno­ki szociális otthonokat, hogy vidámságot keltsenek az idősek körében. Képünkön a Te meg Én Nyugdíjasklub műsorának részlete látható. Az elcserélt lány segítője portré Korán munkára fogta a nehézségekkel teli élet Ki tudja, hogy miért ne­vezték el Szajolban azt a nyúlfarknyi közt Győze­lem utcának. Persze ha az itt lakók mindennapi küzdelmük során célnak tekintik a sikert, akkor találó ez az utcanév. Simon Béla — Tizenhat-tizenhét éves lehet­tem, amikor a megyei kórház önkéntes ápolónői tanfolyamot hirdetett - emlékezik a Győze­lem utcában lakó Elek Ferencné Piroska néni. - Jelentkeztem rá. Egyszer szólt egy beteghordó: meg kell fürdetni egy férfit, mert operálni fogják. Kiderült, hogy az is szajoli. Ismertük egy­mást. Nagyon meglepődött, én meg nagyon szégyelltem ma­gam, de megtörtént a fürdetés. Hazatérve tartottam a kap­csolatot Pintérnével, a Vöröske­reszt járási titkárával. Úgy öt­ven évvel ezelőtt megszervez­tük Szajolban az első véradást. Egyszer meghallottam, hogy az egyik család nem akarja be­fogadni nyolcadik gyermekét, egy kislányt. Azt hangoztatták, hogy nem hasonlít hozzájuk, el­cserélték a kórházban. Pintér­nével együtt kerestük fel a csa­ládot. Megkérdeztük: adnák-e nevelőszülőkhöz az „elcserélt” kislányt? Örömmel mondtak igent. Egy budapesti családhoz került a csöppség, ahol jó körülmények között nevelkedett. Piroska néni élet­útja viszont nem alakult ilyen idilli módon.- Egyéves házasok voltunk, amikor a front átvonult Szajolon. A férjemet mellőlem vitték el a szovjet katonák a vasútvonal ki­javításához. A mezőtúri állomá­son dolgoztak. Megállt mellet­tük egy fegyverneki és dunaha- raszti, német nevű embereket szállító szerelvény, amelyről né- hányan megszök­tek. A szerelvény őrei a pályaudva­ron dolgozókat hív­tak a vonathoz. A férjemet civil létére belökték egy va­gonba. Három évig nem is lát­tam. Bányában dolgoztatták őket a Szovjetunióban. 1945. január 5-én vitték el őket. A férjemről nem jött hír. Eltelt három év. Egyszer csak lesová­nyodva, elgyötörtén, mocsko­sán, rettenetes öltözetben azzal jött egy férfi, hogy üzenetet ho­zott a férjemtől. Szörnyű látvány volt a párom, amikor megjött. Egyik kezén ujjai hiányoztak, a másik karja fel volt kötve. Tüdőbeteg volt Hatvanhat éves koráig ápoltam. Ez a rész ré­gen a megyei főispán birtoka volt Amikor felosztották, én is kaptam egy portát mert a férjem még ha­difogságban volt Aztán hét évig albérletben laktunk. A férjem dolgozni nem tudott így aztán, amikor az Almásy gróf kastélyát bontották, én jártam oda hetekig. Azt mondtam, én is megyek, mert nekünk házat kell építeni.. Kell a tégla, kell a faanyag. Először a műhelyt építettük fel, hogy a férjem dolgozni tud­jon. Gépekre nem futotta, a sé­rült kezével dolgozott. Én vol­tam az inasa. Kiváltotta az ipart. A végén mégis el kellett neki menni dolgozni. A Gön- gyöíegellátónál volt műszakve­zető, de ha a szél megfújta, már vége lett. Öt évig a Tüdő­kórház lakója volt. Aztán a fő­orvos azt mondta: le kell, hogy százalékolják. így akkortól én lettem a családfő. Az unokák aranyozzák be a napjait miután ÉN lettem a családfő, rengeteg jószágot tartottam. Sza­jolban én voltam az áfesz állandó leltárírója. Rimánkodtam, hogy adjanak valamilyen munkát, mert a férjem halálos beteg. Akartak vinni Szolnokra a Mészövhöz, de hosszú időre nem hagyhattam magára a férjemet, mert pillanatok alatt negyven fokra szökött a láza. Azt mondtam a Mészöv elnökének: építsen Szajolban, a négyes út mellett egy vendéglőt, s én abban mun­kát vállalok. Először mosolyogtak az ötleten, de a végén felépí­tették. Ott lettem konyhalány, majd szakácsképesítést szereztem. Nehéz munka volt a harmincliteres fazekak emelgetése, ezért el­vállaltam az óvoda melletti büfé vezetését. Időközben a fiam is meghalt. így ma már az unokáim aranyozzák be napjaimat ■ Egy család nem akarja befogad­ni nyolcadik gyermekét, egy kislányt. A szolnoki Tisza Szállóban megrendezett összejövetel résztvevői A civil szervezetek szerepéről szóltak A Nyugdíjasok Országos Képvi­selete kezdeményezésére és anyagi támogatásával „Civil szervezetek szerepe a területfej­lesztésben” címmel, a klubveze­tők részvételével tanácskozást rendeztek a szolnoki Tisza Szál­lóban. A szervező a megyei nyugdíjasok kulturális és ér­dekvédelmi egyesülete volt. tokár István, a megyei köz­gyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd magyar Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Területfejlesztési Ügynök­ség Kht. igazgatója tartott a té­mába vágó előadást A megjelentek egyebek mel­lett megismerhették az orszá­gos szervezet állásfoglalását is, melynek lényege, hogy a nyug­díjasok települési, kistérségi és megyei szinten egyaránt fejtsék ki észrevételeiket, illetve javaslataikat a terület- fejlesztést illetően. Az összejövetel programját | színesítette a Szolnoki Népdal- | kör színvonalas műsora. Izgal- J mássá pedig a megyei egyesü- | let lecserélt számítógépének I kisorsolása tette. A találkozó végül finom ebéddel zárult. Elismerő oklevél, jubileumi zászlóátadás Az Emberségesebb Ma­gyarországot és az Otthont Magyarországból Összefo­gás civil mozgalmak nevé­ben — áldozatos munkáját megköszönve - elismerő oklevelet nyújtottak át a parlament Vadász-termé­ben Földes Imrének. Simon Béla Ő tagja a Nyugdíjasok Országos Szövetségén belül működő or­szágos tanácsnak, a megyei idősügyi tanácsnak, a Vass La­jos Népzenei Szövetségnek. A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete el­nökhelyetteseként hatvannégy klub vezetőjével tart rendszeres kapcsolatot, immár tizenkét éve. S ő vezeti a zagyvarékasi Kék Ibolya műkedvelő csoport énekkarát. Földes Imre ko­rábban megkapta a Jász-Nagykun-Szol­nok Megyéért kitün­tetést, két Aranypá­va és két különdíjat. Énekléséről rádiófel­vétel is készült. Az elismerő oklevél rangját emeli, hogy megyénként csak egy ember kaphatta meg. Az oklevél átvételére Tokajiné De- mecs Katalin, a megyei közgyű­lés alelnöke kísérte el Földes Imrét, aki utólag így nyilatko­zott: —Rendkívül jóleső érzéssel és azzal a tudattal vettem át az oklevelet, hogy annak kiérdem- lésében nagy szerepe van a ré- kasi Kék Ibolya együttesnek és a családi háttérnek. A törökszentmiklósi Almásy Nyugdíjasklub tagjai nem tét­lenkednek. 2005-ben negyven- nyolc rendezvényük volt. Kéthe­tenként tartanak klubdélutánt, de ha szerepet tanulnak, akkor hetenként összejönnek. Nem akármilyen színjátszócsoport­juk van, akár háromórás műsor­ra is képes. Iskolát is patronál­nak. A tanulók műsorával és sa­ját énekkaruk fellépésével meg­hitt karácsonyi ünnepséget tar­tottak. A támogatóknak köszön­hetően százezer forint értékben törölközőt, zoknit, űrhajósbabát kaptak karácsonyi ajándékként a klubtagok. Megjutalmazták a klubnak otthont adó művelődé­si központ dolgozóit is. Molnár József klubvezető nemcsak azzal fokozza összejö­veteleik hangulatát, hogy min­den rendezvényen zenél. Száz­ötven személyre főzött például slambucot. A klubot váratlan szerencse érte. Sorsolás útján hozzájuk került a megyei egye­sület lecserélt, de teljesen hasz­nálható számítógépe. A szolnoki Fegyveres Erők és Testületek Nyugdíjasklubja 1970- ben alakult Népes tábora hűen fe­jezi ki, hogy Szolnok mindig kato­naváros volt, és ma is az. Botka La- josné szolnoki polgármester a klub 35. jubileumán zászlót adott át a klubtagoknak, kifejez­ve ezzel a lakosság kötődését azok iránt, akik hosszú szolgála­ti évek után kerül­tek nyugállomány­ba. Megbecsülé­süknek részvételé­vel tanújelét adta Iváncsik Imre or- képvi­selő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtit­kára is. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége nevében Erdős László kötött szalagot a zászlórúdra. Oklevelet, emlék­plakettet többen kaptak. Színielőadásra készülnek úgy tűnik, hogy a jászfelső szentgyörgyi nyugdíjasklub tagjai sem vetik meg a földi ja­vakat Erre vall, hogy máris a birkapörkölttel társított pótszil­veszterre készülnek. Persze nem csak eszem-iszomból áll a klubélet Két énekkaruk van, s színielőadásra is készülnek. Manapság, amikor a tévé jő voltából kiváló színielőadások­ban gyönyörködhetünk, azt gondolná az ember, hogy ama­tőrök előadására esetleg a csa­ládtagok kíváncsiak, a többség nem. A felsőszentgyörgyiek rá­cáfolnak erre. Fellépéseik telt házat vonzanak, pedig belépő díjat is kémek. ■ Az elismerő ok­levél rangját emeli, hogy me­gyénként csak egy ember kap­hatta meg. szággyűlési Téli napsütésben, az elesett, Idős emberek Ilyenkor télen meg nagyobb figyelmet érdemelnek, mint egyébként. Felvételünk Szajolban készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom