Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-09 / 7. szám
2006. JANUÁR 9„ HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR 1 Alma vitte a színpadra portré A Széchenyiek leszármazottja Szolnokon táncol Széchenyi Krisztián nevét gyakran helytelenül írják. A szolnoki Táncszínház fiatal táncosáról ugyanis kevesen tudják, családjának tagjai a re- formterveiről híres Széchenyiek leszármazottai. Fodor Beáta A szolnoki Szigligeti Színház tánctársulatának tagjai több alkalommal bemutatták tudásukat. Legutóbb a Szárnyak című darabban léptek fel. A tíz fiatal képzett táncos között feltűnt a 23 éves Széchenyi Krisztián, aki két évvel ezelőtt végzett a budapesti Táncművészeti Főiskola néptánc szakán.- Régi álmom volt, hogy népi táncos legyek. Nagybátyámat kicsi gyerekként példaképemnek tekintettem. A táncot ő szerettette meg velem. Veszprémben az idegenforgalmi középiskolában tanultam, míg egyszer felkeresett egy idegen. Látott táncolni egy fellépésen, megkérdezte lenne-e kedvem a táncművészeti főiskolára járni. Ahogy mondani szokták, otthagytam csapot-papot és felköltöztem Pestre.- Hogyan került Szolnokra?- Az iskola utolsó évében dr. Szikom János színházigazgató és Boda János koreográfus felkerestek bennünket és arra buzdítottak párunkat, hogy jöjjünk Szolnokra és alapítsunk egy új tánctársulatot. Igaz, Pécsett, Szegeden vagy Győrött szerettem volna élni, de a csapatom kárpótol, itt mindenkit ismerek. —A nagycenki Széchenyi kastélyban járva látható az Ön neve is az 1990-es évek elején festett családfán?- Sokan nem hiszik el, hogy nem hóbortból írom a nevemet ch-val, valóban a neves família leszármazottja vagyok. Széchenyi István testvére, Pál volt az egyik ősöm. A nagy Széchenyi család négyévente tart találkozókat, de az utóbbi kettőn én már nem vettem részt.- Milyen vágyai vannak, a tánc mamd az élete? — Egy táncos 35 éves koráig dolgozhat intenzíven, ekkorra az ízületei azonban tönkre mennek. A következő tíz évben színpadon szeretnék lenni, mindenképpen színházban, a most divatos show vüága nem csábít Pedig a pénz ott van. Sajnos Magyarországon az én műfajomnak közel sincs akkora reklámja, a művészetnek erre az ágára egyre kevesebb támogatás jut Ha már nem táncolhatok, esetleg tanítani fogom. A holland vagy a francia nemzeti táncszínházba szívesen elszerződnék, nem gondolkoznék sokáig, hogy menjek-e. Ebben az esztendőben újabb munka várt Most a Szörnyeteg című francia darabot próbáljuk, amelynek bemutatója január 14-én lesz a Szobaszínházban. Felező díjcsomag ■T ■ ■Com' Mostantól még könnyebb a telefonszámla, ha Ön is a Felező díjcsomagot választja. A Felezővel nemcsak az előfizetési díj felét beszélheti le, hanem januártól csökkentett percdíjakon telefonálhat. www.t-com.hu Óvó... Megdöbbent, borzongat, „ördögien" szép Az Álarcosbál, Lermontov drámája féltékenységi tragédia. Egy olyan férfiember tragédiája, aki büszkeségében nem tudja elviselni, hogy becsületén és boldogságán csorba essék; azt hívén, hogy felesége megcsalta őt, súlyosan és vadul büntet, halálba küldi méreggel, a csábítót pedig tönkre teszi erkölcsileg, kikiáltván csaló kártyásnak. A bajt egy karkötő „robbantja ki”, melyet a feleség veszít el a báli forgatagban, s amely azután, annak hiáne szóródjanak térben és időben, s olyan sűrű, sejtelmes színpadi légkört teremt, melyben hallani véljük a végzet angyalának vészjósló szárnysuhogását. Csak egy-két öüetét érezhetjük idegennek, legalábbis szerintem, a bálosok táncát, mely modern könnyűzenére komponált mozgásokból áll, vagy az ironikusnak szánt, sorfalat alkotó mereven, szögletesen kávézó vendégsereget. És igencsak furcsa megoldás az is, Arbenyin szerepében Széles László, Nylna Gubík Ági nya, a hűtlenség bizonyítékává válik. Ki találja meg és hogyan? Ezúttal egy ismeretlen álarcos, ő nyújtja oda a bárónőnek, nem pedig az leli meg, ahogy eredetileg történik, s veszi magához a földről a csillogó ékszert Apró, de igazán árulkodó mozzanat ez, s a változtatás jelzi: ami itt történik, abban ennek a titokzatos alaknak alaposan benne van a „keze”. Dehát ki is ő? Aki a kez- detek-kezdetén a férjnek előre jelzi várható szerencsétlenségét, aki fel-fel bukkan a továbbiakban is, mint kísértő szellem... Nos az, akit hősünk kifosztott hajdanán kártyapartin csaló mód, elnyervén annak minden vagyonát: boldogtalanná téve mindörökre. Eljött hát, hogy bosszút álljon, élvezze bosszúvágyának beteljesülését ebben a pletykás, kártyacsalásoktól is hangos világban, melyben úr a pénz, és könnyen bánnak az erkölcscsel, melynek az álarc akár szimbóluma is lehet, a valóság elrejtésének, eltakarásának beszédes jelképeként. S miután leveti álarcát, felfedi magát, fejére olvasván ellenfelének ifjúkori bűnét, ünnepel győztesként — az előadás kissé bombasztikus ám hatásos fináléja ez -, szinte trónol immár talpig vörösben, mintha maga volna az ördög, egyenest a tüzes pokolból érkezvén. Szörnyű látvány: a gyilkos férj tettének súlya alatt eszét veszejtve, a csábító herceg becsületében meggyalázva, az ártatlan feleség holtan kiterítve - beleborzonghatunk: az emberben - bennünk is - lappangó sötét mélységek tárulnak fel egyszerre megdöbbentően. Telihay Péter nagyszabású, erőteljes színpadi víziójában, melyet hangulatébresztő feketeség, díszletben (Menczel Róbert), ruhákban (Zeke Edit) öntudatos fólényű stilizálás jellemez, s amelyben azzal, hogy a játékot mondhatni csupasz térbe helyezi - néhány kellék csupán - piadesztálra állítván a drámát, jogaihoz juttatván jótékonyan a veretes költői szöveget is. Biztos kézzel markolja egybe a jeleneteket, hogy el ahogyan a halott feleség látomásként megjelenik, s köröz a színen, körbe-körbe járva őrüléssel birkózó férjét Nagyszerű a színészek játéka! Élen Széles Lászlóval, aki a féltékeny férjet, Arbenyint alkotja meg, mert alakítása alkotás. A nyugodtságában is nyugtalanító férfi, kinek lelke mélyén láva fortyog, s csak alkalomra vár, hogy kitörjön. Pontos és igaz minden gesztusa. Nem cifrázza az őrülést sem, lélektanilag hiteles, s a költői szöveget pedig oly természetesen mondja, mint sajátját. Játéka az előadás eseménye: vendégként érkezett és hódít meg bennünket egyszerre. Igen izgalmas Egri Márta rejtélyes bárónője; a nő, aki sorsában, szerelmében éli meg nemének kiszolgáltatottságát, hogy csak rejtve vallhatja meg érzéseit. Gubík Ági Nymaként az a szerelmes feleség, kinek szíve-lelke tiszta és szép, ki nem érti, hogyan is lehetne ő bűnös. Dévai Balázs megejtő könnyedséggel játssza a kissé könnyelmű herceg csábító szerepét. A bosszúálló, ismeretlen álarcos Safranek Károly megfogalmazásában valósággal démoni, szavaiból olykor szinte süvít a gyűlölet, mint télidőben a fagyos-jeges szél. Jó Karczag Ferenc robusztus Kazarinja, a jó barát, aki bölcsen ad tanácsokat és moralizál rendre. Kisebb feladatokat oldanak meg hiánytalanul: Quintus Konrád (az orvos), Gombos Judit (egy háziasszony, Olga), Petridisz Hrisz- tosz (bankadó), Peller Anna (egy török hölgy), Horváth Gábor, Eller Gusztáv és Koroknai Ferenc mint inasok és Zelei Gábor, valamint Barabás Botond poentőrökként. Miben lehet mai ez az Álarcosbál? Talán abban a nagyfokú szenvedélyességben, amellyel le akarja kötni nyugtalanul rezzenő, ám könnyen kifáradó idegrendszerünket. Ezen az estén felzaklatva távozhatunk a színházból, és nem üres kézzel: különleges élményekkel gazdagabban. ■ Valkó Mihály ■ Az emberben — bennünk is — lappangó, sötét mélységek tárulnak fel előttünk.
