Új Néplap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-27 / 302. szám

INTERJÚ

2005. DECEMBER 27., KEDD

Debrecen polgármestere állítja: egy „katasztrofálisan kormányzott országban' az alrendszerek sem működhetnek jól. Úgy véli, nincs olyan, az önkormányzatokra vonatkozó ígéret, melyet a kormány ténylegesen teljesített volna.

Kosa Lajos nem kíván miniszteri posztot vállalni, mert még tervei vannak Debrecenben.

Az ország második legnagyobb városának pol- • gármestere szerint az államigazgatás borzasztóan működik, az önkormányzatok feladatai egyre nőnek, pénzük pedig fogy.

Újvári Miklós- Egyetért azzal, hogy önkormányzati téren sikereket ért el a magyar tárgyaló delegáció az uniós költségvetés alkujakor?- Az ország szempontjából rossz, hogy kevesebb pénz jut most a kibővített Európára, mint korábban a 15 tagú unióra. Az viszont kétségtelen, hogy a brit alapajánlathoz képest jobban járt az ország. Ha az önkormányzatok könnyebben tudnak fejlesztési forrásokhoz jutni, az nagyon üdvös lenne, de az nem a költségvetésnek, hanem a lehívási szabályok változásának lenne köszönhető. Ne feledjük, hogy az unió csak olyan projekteket finanszíroz, amelyek két év alatt be is fejeződnek. Ez az önkormányzatok számára fenyegető, hiszen alig van olyan nagy terv, amely két év alatt eljut a végeredményig. Az a veszély fenyeget, hogy a pénz nagy részétől elesik az önkormányzati rendszer. Hogy ezt nem sikerült legalább három évre bővíteni, az ilyen értelemben kudarc.- Debrecen érintett a panel- ház-felújítás ügyében is. Arra is lesz európai uniós pénz. Ennek csak örül!- A panelfelújítás most úgy néz ki, hogy egyharmadát az önkormányzatok adják, egyharmadát az állam, a harmadik harmadot pedig a tulajdonosok,

illetve a lakók. A panelprogram hallatlanul igazságtalan, mert nem azt veszi figyelembe, hogy ki a rászorult, hanem hogy ki lakik panelben. Márpedig panelben lakik szegény is, gazdag is. Miért nem ad az állam hőtechnikai korszerűsítésre pénzt a családi házakban lakóknak? Az ország lakosságának ugyanis csak az ötödé lakik panelházban. Ha a kormány nemcsak a politikai marketingre figyelne, hanem meg akarná oldani ezt a problémát, akkor általános lakásfelújítási programot harcolt volna ki.- Abban is megegyeztek Brüsszelben, hogy alacsonyabb rendű utakat is támogatnak majd.- Ez nem új elem, most is működik, csak eddig a kormány a közútkezelő kht.-kat engedte pályázni a különböző európai alapokhoz a regionális fejlesztési tanácsokon keresztül. Itt nagyon nagy az elmaradás. Ez a kormány csak az autópályákra figyel, amelyeket elképesztően drágán épít, és közben elhanyagolja az úthálózatot. Magyar- országon a tehergépjárművek messze a megengedett tengely- terhelés felett járnak, miközben gyenge minőségű utak épülnek: Görbeházánál már most nyomvályús az M35-ÖS. Az egész unióval kapcsolatos csodavárásnál azt kell látni, hogy egy sor problémánkra, ami a saját hozzá nem értésünkből, tehetetlenségünkből, a kormány dilettantizmusából következik, az unió önmagában nem jelent megoldást. Az egészségügyet, a közigazgatás átszervezését és más hasonló horderejű ügyeket az unió nem fog megoldani helyettünk.- Az önkormányzati utak és utcák állapota az egész országban csapnivaló, tisztelet a kivételnek. Mi ennek az általános oka?- Az önkormányzatoknak nincs pénzük erre a problémára sem. Amióta létrejöttek a helyhatóságok, azóta romlik a finanszírozási helyzet. Egyre több feladat jön az államtól, és egyre kevesebb pénz érkezik hozzá. Az állam azt csinálja az önkormányzatokkal, mint az elmebeteg edző az atlétájával: mindennap száz méterrel többet futtat vele, és mindennap kevesebbet ad neki enni. Az önkormányzatok esetében nincs olyan ígéret, amelyet a kormány teljesített volna. Az önkormányzati intézmények akadálymentesítve vannak? Nincsenek, és nem azért, mert gonoszak a polgármesterek, hanem mert nincs rá pénz. Lehelyezték a villanykapcsolókat egyméteres magasságba, ahogy Medgyessy Péter megígérte? Akkor is azt mondtuk, hogy ez egy marhaság, és nem is történt semmi. Újra kellene gondolni az önkormányzati rendszer feladatait, mert ennyi mindenre nincs pénz.- A most elfogadott magyar költségvetésben vannak biztató jelek?- Egyáltalán nem, de hogyan várhatnánk ilyet választások előtt, ha az elmúlt években sem tettek semmit a nagy rendszerekkel? Történt valami az egészségügyben? Nem. Az oktatásban? Nem. Átszervezték a közigazgatást, kialakultak a tényleges régiók? Nem. Az országot pillanatnyilag dilettáns kormány irányítja, amely nem ért a kormányzáshoz, és koncepciója sincs róla.- Az önkormányzati rendszer átalakításához kétharmados többség kell. Folynak erről valamilyen tárgyalások?- Úgy látom, nem nagyon. A kormány elkészített egy javaslatot az önkormányzati képviselők számának csökkentéséről, melynek lényege, hogy a 10 ezer fősnél nagyobb településeken eddig 15 ezer főként kellett egy listás helyet biztosítani, most meg 20 ezer főként. Debrecenben nem 20 listás képviselő lenne, hanem 15. Ez tipikus példája a mostani kormányzásnak: nagy garral beszélnek valamiről, amiről kiderül, hogy jelentéktelen változás. A terv nem érinti a működést, a struktúrát, a választási rendszert.- És a megyerendszert sem. Ön szerint arra szükség van még?- Ha a közigazgatást valóban át akarjuk alakítani, akkor nem lehet apró lépésekkel haladni. Ha lesz kétharmados többség mögötte, akkor könnyen el tudom képzelni, hogy megszűnik a megyei szintű közigazgatás. A megyei közgyűlések persze fennmaradhatnának, de egyébként komoly munkával ki lehetne dolgozni, hogy hová kellene telepíteni a hatósági jogköröket. De ilyen munka nem folyik. Sőt, elmondhatjuk, hogy ilyen zavaros államigazgatása még nem volt az országnak. Ma harmincezerrel többen dolgoznak az államigazgatásban, mint az Or- bán-kormány idején, miközben számtalan kht.-ba szervezték ki a munkatársakat. Közben pedig újabb és újabb feladatokat ruháznak át ránk. Ez a kormány már arra is képtelen volt, hogy levezényeljen egy érettségit, mert valaki úgy látta jónak, hogy az érettségi tételeket hó-' napokkal korábban jó dolog lesz kinyomtatni és egy központi raktárban tárolni. A miniszter- elnök nem váltotta le az egyébként teljesen dilettáns oktatási minisztert, hanem átruházta az érettségi lebonyolítását a jegyzőkre. Vagy más példa. Most a jegyzőknek kell kiadni az igazolást arról, hogy valaki élettársi viszonyban él. Hogyan lehet ezt ellenőrizni? Beosztjuk, hogy ki kire kopog rá este tízkor? Vagy még egy példa: a távfűtéses lakásban élő nyugdíjasok támogatást kapnak a fűtésre. Ez úgy néz ki, hogy bemegy a nyugdíjas az önkormányzathoz, kitölt egy papírt, amely alapján az önkormányzat igazolja majd, hogy ő nyugdíjas. Az önkormányzatnál nincs ilyen nyilvántartás, ezért a kérelem után az önkormányzat átküldi a papírt a nyugdíjfolyósítónak. Amikor onnan visszajön az igazolás, mi rátesszük a pecsétet, a nyugdíjas kap egy papírt arról, hogy ő nyugdíjas, majd elmegy a nyugdíjfolyósítóhoz, mert ott fizetik ki neki ezt a pénzt. Ez egy egészségesen menedzselt ország? És

ilyen példák tucatjával vannak. Tanulság: egy katasztrofálisan vezetett államban nem működhetnek jól az alrendszerek.- De Debrecenben az ön által katasztrofálisnak nevezett körülmények között is sikerült eredményeket elérni, nem?- Egy sor dolgot a városmenedzselésben másképp csinálunk, mint ahogy Magyarországon szokás. Debrecen vagyongazdálkodása például nemcsak arról szól, hogy mindent eladunk, hanem veszünk is. Megveszünk egy telket, közművesítjük, megváltoztatjuk a beépítési szabályokat, majd eladjuk, és ezzel egy kis pénzt keresünk. Vállalatokat nemcsak eladunk, hanem veszünk is. Ott, ahol a kockázat alacsony, ahol az önkormányzati feladatokkal összefüggő a vállalat tevékenysége, és ahol a pénzt hozza, ott inkább venni kell, mint eladni. A város vállalkozói vagyona nálunk nem viszi a pénzt, hanem hozza.- De vajon feladata-e ez egy városnak?- Az emberek nem ezt kérdezik, hanem azt, hogy aszfaltozott-e a Sólyom utca. Hogy a pénzt honnan szerezzük hozzá, az kevésbé érdekes. Nem vagyok feltétlenül híve a vállalkozói ön- kormányzat modelljének, de a jég hátán kell megélnünk.- Ön lett a Fidesz egyik kampányarca. Országos szerepre készül? Miniszter szeretne lenni?- Debrecen polgármestere vagyok, és az is szeretnék maradni. Ez egy nagyon jó feladat, szeretem a városomat, és sok dolgot szeretnék még csinálni a városban és környékén. Fontos célkitűzésem, hogy Debrecen a Kárpát-medence legerősebb regionális központja legyen. Ezért kívánok dolgozni.

„Saját bajainkra nem az unió a megoldás"