Új Néplap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
3 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Hazánkban magas a hívők aránya. A magyar felnőtt lakosság ötvennyolc százaléka azonosul valamilyen vallással. Felvételünk illusztráció. Közösségben ünnepelünk felmérés A magyarok csak jeles alkalmakkor járnak templomba A vallásosak között magas, 49 százalék azok aránya, akik évente egyszer, legfeljebb négyszer mennek templomba. Főként a nagyobb ünnepeken. Fodor Beáta S. Andrea Szolnokról került egy dunántúli városba, ahol egyszer a fia hittanóráin ismerkedett meg közelebbről a közösség összetartó erejével. Elmondása szerint őt nem nevelték vallásosan, gyermekkorában soha nem járt templomba. Mégsem hagyna ki egyetlen délA HÍVŐK ARÁNYA HAZÁNKBAN Egyéb Protestáns Katolikus utánt sem az óra utáni tea melletti beszélgetésekből. Vallásosnak tartja magát a többség, de sokan csak nagy ünnepeken mennek templomba, derül ki a GfK Hungária Piackutató Kft. nemzetközi kutatásából. A magyar felnőtt lakosság 58 százaléka azonosul valamilyen vallással. Kimagasló a magát vallásosnak mondó emberek aránya foglalkozás szerint a mező- gazdaságban dolgozók körében (87 százalék), a kis községek lakói és a 60 évesnél idősebbek között (77-77 százalék). Többek között ezt állapítja meg a közvéleménykutatás. Egész Európára jellemző tapasztalat, hogy a kisközségek mindenhol aktívabbak, ha a hitéletről van szó. A 86 éves Julika néni Újszászon él, pár éve egyedül, talán ezért is jár mindennap templomba. Imádkozik családtagjaiért, misét mond a család kisebb-nagyobb ünnepein. Magyarországon a magukat valamilyen fokon vallásosnak tartók közel egynegyede szinte soha nem jár templomba. Ez azt jelenti, hogy összesen közel 3,5 millió magyar felnőtt életéből kimarad a templom. Kati eladóként dolgozik egy kisboltban.- Legutóbb barátnőm esküvőjén voltam templomban. Gyermekeimet megkereszteltettük, de a vallást nem gyakoroljuk. Azt viszont régóta tervezzük, hogy a karácsonyi éjféli misére elmegyünk. Állítólag nagyon szép és emlékezetes esemény. A szolnoki GECSE PÁL jól emlékszik még á karácsony templomi hangulatára.- Nem járunk templomba a 1 családommal, de többször gondoltam már rá, hogy legalább karácsonykor elmehetnénk. Jász- apátin nőttem fel, a nagymamám rendszeresen elvitt, és emlékszem még a hangulatára. surányi illés Nagykörűben lakik.- Szoktunk templomba menni, de tavaly lekéstem az éjféli misét, mert este nyolc órakor kezdődött. Én még buszvezetőként nem végeztem addigra. Végül is megértem a papot, mert több környező településen is ő celebrálta a misét. A vallásosak többsége katolikus A vallásosak közt igen magas, 49 százalék azok aránya, akik évente egyszer, legfeljebb négyszer L mennek templomba. Nyilván a nagyobb ünnepe- I ken. A legalább heti rendszerességgel templomba ^ járók aránya Magyarországon 15 százalék. A 21 vizsgált országból tizenháromban a vallásosak többsége katolikus. Magyarországon a valláso- y sak 74 százaléka tartja magát katolikusnak, I további 21 pedig protestánsnak. Arra a kérdés- \ re, hogy hisz-e Istenben, bármely természetfeletti lényben vagy teremtőben, a magyarok 55 szá- . zaléka válaszolt igen-nel, 22 nem-mel. VÉLEMÉNY A szeretet időigényes, de nem pótolható D. SZABÓ MIKLÓS annyira szegények VOLTUNK az ötvenes években, hogy karácsonyra ajándékra sem futotta a boltból. Meg nem is volt mit venni. Ezért anyukám sálat, kesztyűt kötött nekünk. A Ráko- si-rendszerben persze mások sem voltak tehetősek. Tévedések elkerülése végett nem sírom vissza ezeket az embereket, mégis szépek, családiasak voltak a szegény karácsonyok. most meg valahogy azt látom, a karácsonyi készülődés másból sem áll, mint bevásárlásból. Ha futja jó, ha nem, sokszor kölcsönbe. Mintha elüzletiesedett volna az egyik legcsodálatosabb ünnepünk. közben az maradt ki belőle, ami a lényeg. A szeretet, az igaz szeretet, az hogy együtt legyen a család, meghitt tereferét folytassanak önmagunkról, a körülvevő világ kihívásairól. Mostanság nem tudunk megnyílni még a szívünkhöz közelállóknak sem. Nincs rá idő, sietni kell, mondd gyorsan. Csak azt nem értem, hová sietnek ezek az iparkodók. Egyáltalán célba érnek, vagy csak átrohanják az életüket? Pedig nincs meghittebb egy jó családi vacsoránál, beszélgetésnél az asztal körül. Arról, hogy jövőre talán jobb lesz a világ. Vagy ha nem, egy összetartó család ezen a helyzeten hátha tud segíteni, változtatni. Ehhez az összetartáshoz, segítéshez kívánok minden kedves olvasónak erőt, hitet, egészséget, megvalósí- ható elképzeléseket, terveket. Karácsonyra éppúgy, mint az esztendő minden egyes napjára! VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@ujneplap.hu Kilenc sikeres pályázat Kunhegyesen a Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium szakemberei és vezetői ebben az évben kilenc pályázatot írtak. Valamennyi nyert. így a tankonyha új felszereléshez jutott, modern informatikai berendezésekkel bővültek, a könyvtárba új kiadványokat Vásárolhattak. Mindezeken túl nyertek a Tempus Alapítványnál is anyagi támogatást kaptak az idegen nyelvet tanító pedagógusok továbbképzésére, a gimnázium informatikai rendszerének a bővítésére. A támogatások révén a létesítmény mintegy 15 millió forintos fejlesztési, továbbképzési lehetőséghez jutott. ■ DSZM OLVASÓINK ÍRJÁK Az ünnep feledteti a feszültségünket Elérkezett a szeretet ünnepe, a karácsony, az idáig vezető út (ahogy az Új Néplapban is olvastam), azonban valóban nagyon sok rohanással és stresszel volt „kikövezve”. Sokszor átgondoltuk, de bármennyire is szerettük volna, nehéz volt úgy megszervezni a készülődést, hogy minden időre megvalósuljon. Ma azonban itt állunk a feldíszített fenyőfa mellett, asztalon van az ünnepi menü, szinte már el is felejtettük mindazt az idegeskedést, amivel az elmúlt néhány nap, esetleg hét telt. Számomra óriási öröm ez a pár nap, szinte feltölt, hogy együtt lehetek családommal és szeretteimmel. Ilyenkor csak egymással törődünk. Eltervezem, ezután mindig pozitívan nézek előre és hamarosan új erővel rohanok tovább... K. ANTALNÉ, SZOLNOK (FENNTARTJUK MAGUNKNAK A LEVELEK SZERKESZTÉSÉNEK JOGÁT) _________________________________________________ A hivatal év végi árokásást kér Felháborodott a szolnoki Fazekas Mihály úton lakók jelentős része. Büntetéssel fenyegeti őket a hivatal, ha nem ásnak vízelvezető árkokat. Pókász Endre Szabálysértési feljelentéssel fenyegeti a polgármesteri hivatala a Fazekas Mihály úton lakókat, ha nem ássák ki a szikkasztó árkokat. A városháza illetékese szerint ugyanis korábban betemették, így a köz- tisztasági rendelet értelmében ki kell ásni azokat. A gond csak az, hogy ott valószínűleg soha nem is volt szikkasztóárok.- Mélységesen fölháborít a hivatal levele — mérgelődött Ecseki János. - Akkor jöttem ide, mikor az utca helyén szántóföld volt. Az első építkezésektől itt éltem, így egészen bizton állíthatom, hogy nem volt egységesen szikkasztó árok mindenütt. Az utcabéliek szerint néhány háztulajdonos ásott saját portája előtt árkot, ám ezúttal olyan embereket fenyeget a város, akiknél soha nem is volt korábban vízelvezető mélyedés. Móra Ferencné mérgelődve mutatta háza portáját.- A házunk előtt fák állnak. Ott, ahol elvileg mi betemettük az árkokat! Fölháborító, hogy mindenféle körültekintés nélkül máris feljelentéssel fenyeget bennünket a városháza. Még hely sem lenne egy ároknak sokunk portája előtt. Kételkedve fogadta a húsz-huszonöt évvel ezelőtt ott élők mondandóját Radeczki Viktor, a hivatal tanácsosa.- Úgy tudom, régen úgy osztották ki a telkeket, hogy ott volt árok. Sőt, amikor megépítették az aszfaltutat, elvileg kellett építeni szikkasztót. Megkérdeztük, nem volt-e tapintatlanság éppen karácsonykor arra kötelezni az embereket, hogy a fagyos földben ássanak. Radeczki Viktor azt válaszolta, hogy írásban beadott kérelem esetén megadják a lehetőséget a határidő meghosszabbítására. Igaz, mire januárban ismét kinyit a hivatal, már letelik a levélben megszabott határidő. Móra Ferenc, Móra Ferencné és Ecseki János (balról jobbra) nem érti a hivatal hozzáállását
