Új Néplap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-15 / 293. szám
2005 DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK DROGPROBLÉMÁK MÁS SZEMSZÖGBŐL Ahogy a tinik látják a sorsukat párbeszéd A szemünkbe nézzetek! - kérik a felnőttektől a fiatalok Pécsváradon művészetterápitát is alkalmaznak a kábítószer-fogyasztók szermentesítése érdekében A Kornéliusz Háza Misz- sziós Egyesület és a szolnoki kereskedelmi szak- középiskola közös szervezésében tartottak a közelmúltban filmklubot. A középiskolás fiatalok a filmvetítést követően beszélgettek a kábítószer-fogyasztás problémájáról. Egy középiskolás Egyikük összegezte az elhangzottakat: - Veszek egy nagy levegőt és megpróbálom megfogalmazni, mit is gondolok erről a témáról. Merthogy Ti, Felnőttek manapság rengeteget beszéltek a drogokról. És felvilágosító órákat tartotok anyaggal megpakolt bemutatótáskákkal, taszító filmsorokkal, magvas elméleti tényekkel, amik éppen érdekesek vagy unalmasak. De hogy semmit sem jelentenek, abban szinte teljesen biztos vagyok. Vagy próbáltok a lelkünkre beszélni. Hogy törvényellenes. Hogy káros. Hogy tönkremegyünk. S eltelnek etika- és osztályfőnöki órák azzal, hogy megkönnyezzük a beszédeiteket. Talán ér valamit... Vagy fenyegettek, razziáz- tok... de néztetek már valaha a szemünkbe? Egy srác írta a könyvében: ...idővel rájöttem, mi től szenvednek ezek az emberek és egész generációm, mi az, ami ennek az értékválságnak a drámai felbujtója, amitől sem ordítani, sem vágyakozni, sem kitörni nem lehet... A jólét.” Hát én nem tudom, megeshet. Tudjátok, igazából, ha őszinték vagyunk, tényleg piszkosul jó dolgunk van. Úgy kívülről. Az összkép az tipp-topp, mint a kettesmetró-megállók. De annyira céltalan. Nektek még volt mi ellen lázadni. Miniszoknya-reform, piálás, és természetesen a megdöntendő rendszer. Ezzel szemben mi, ha lyukakat ütünk a nyelvünkre, és zöldre festjük a hajunkat, már az sem vált ki megrökönyödést. Ezért aztán jól bemutatnánk a világotoknak. És olykor meglógunk. Elszökünk. No nem fizikálisán - mert már túlzottan hozzánk nőtt a saját tévé meg hifi -, csak úgy finoman, képletesen. Annyi út van már manapság, hogy pár órára színesebbé váljon ez a tökéletesen funkcionáló automata-létezés. Valójában nem akarunk mi sem rosszat tenni, sem függővé válni, csak néha valóban szabadok lenni. Mert hiába szabad ma mindent, valójában jobban le vagyunk láncolva, mint a keverék németjuhász a fatelepen. Felkínálnak egyesek közületek alternatív lehetőségeket is, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. így kerültem egy filmklubba, egy középiskolába. Ott valamit láttam, ami teljesen fellelkesített. Volt egy tanárnő, és a film utáni beszélgetésen el kezdett beszélni a hibáiról. Arról, mit rontott el az életében. Ott ült ez a nő, és éreztem, a srácok valóban érdeklik, zsige- rig. Nem oktatja jó nagy igazságokkal nyakon öntve őket, hanem előttük-velük együtt él. Példaként. Nem mint egy szent, hanem mint valaki, aki teljesen hétköznapi. Aki nem köpdösi fölöslegesen a szavakat. Aki megéli az életet a maga teljességében, mindenféle stimuláló-szerek nélkül. Mert belemászik, nyakig, ahogy a Holt Költők Társaságában mondja Robin Williams: „Ki akartuk szívni az élet velejét”. Nézzetek egyszer a szemünkbe, ha meg akartok őrizni minket. Nézzetek a szemünkbe, és jusson eszetekbe, hogyan néztünk vissza rátok, még anno a játszótéren hintázás közben. Éljétek meg velünk a hétköznapokat, ne beszéljetek annyit arról, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem tegyétek, amit szeretnétek, hogy tegyünk. Tanítsatok meg minket élvezni az életet, intenzíven érezni a színeket és illatokat, hogy ne kelljen soha mesterségesen gerjesztenünk magunkat egy színesebb létezésért. A megelőzés minden másnál fontosabb A jó és kiegyensúlyozott családi háttér kiemelten fontos a szenvedélybetegségek, illetve a drogozás visszaszorításában. Emellett fontos szerep jut az oktatási intézményeknek is. Ezeknek komoly erőfeszítéseket kell tennie az egészségvédelem és a megelőzés terén. Számos kitűnő módszer, tankönyv, oktatóprogram áll rendelkezésre. Ezeket a feladatokat csak felkészített szakemberek, például az ÁNTSZ egészségvédelmi, mentálhigiénés szakemberei, az erre a feladatra felkészített pedagógusai végezhetik. Az ÁNTSZ egészségfejlesztési tevékenységeként végzi a nemdohányzók védelméről szóló törvény megyei koordinálását. Kapcsolatot tart a társszervekkel, rendőrséggel, civil szervezetekkel, a médiával. Feladata a gyermek- és ifjúsághigiénés tevékenység is. Küzd a szenvedélybetegségek ellen. A dohányzás, alkohol, drog témakörökben előadásokat tart. A szolnoki KEF prevenciós munkacsoportjában, valamint a Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolat- tartó Központ munkájában is részt vesz. Szervezi a kortárs- oktató képzéseket. Az allergiás megbetegedések népegészségügyi vonatkozású feladatain belül kiemelt a parlagfű elleni tevékenysége. ÁNTSZ AIDS-szűrés helye és ideje: ÁNTSZ „A" ÉPÜLET FÖLDSZINT IDEJE: HÉTFŐ: 13.00 -15.00 SZERDA: 10.00 -13.00 JELENTKEZÉS: vizsgálat bárki által kezdeményezhető névvel vagy név nélkül vérvétel valamint tanácsadás zajlik ‘*~Az eredmény 10 nap múlva, csak személyesen Helyben az eredmény megbeszélése , tanácsadás Idén tavasszal mutatták be a civil szervezetek szenvedélybetegség-elle- nes kampánya záróeseményén azokat a rajzokat, amiket középiskolás fiatalok készítettek a témáról. Egy jellegzetes kép a sok közül. Elterelés egy pedagógus szemszögéből ressük! Az, hogy kit mi tesz boldoggá, hogy találja meg az örömforrásokat, egyénenként változó. S persze jó, ha ezt gyermekkorban megmutatják nekünk! Az öröm ok, a boldogság okozat. ■ Az alkohol Vannak dolgok, „elissza”, melyek nem pótol- a kábítószer hatók (beszélgetés, „elhasználja” érintés, szeretet a lelket, stb.), vagy ha igen, valótlant mutatnak. Ha előforAbonyiné Szalai Rozina főiskolai szakdolgozatához gyűjtött anyagot, amikor először vett részt a drogos fiatalok elterelését célzó csoportfoglalkozáson. Tapasztalatai később arra ösztönözték, hogy önkéntesként próbáljon meg segíteni a bajba jutott fiatalokon.- Először jártam itt. Áradt a nyugalom. Körben ültünk, hogy jól lássuk egymást. Méregettek, idegen voltam számukra. Bemutatkoztunk. Három összetett mondatban összefoglaltam, amit fontosnak tartottam magamról. Ők csak a nevüket mondták. A keresztnevüket. Más vagyok — gondoltam. Nem „tekertem spanglit”, csak biciklit, „be se téptem”, a „lejövök” hallatán nekem a lépcső ugrott be, nekik az „anyag”... De volt valami közös: mindannyian a boldogságot kedul olykor, hogy semmit sem tudunk kezdeni a pillanattal, úgy gondoljuk, tenni kell valamit, hogy jól érezzük magunkat. Ezért valójában a világ rabjaivá válhatunk, s ha kényszeresen habzsolunk bizonyos dolgokat- alkohol, csokoládé, kábítószer stb. — már nem is létezünk. A foglalkozásokon segítséget kapnak a fiatalok az énkép kialakításához, önmaguk megismeréséhez, hiszen csak az elégedett ember teljes ember. Semmi nem kötelező, mindenki annyit mutat magából, amennyit akar, amennyi kellemes számára. Akire nem figyeltek, most figyelnek; nem azért, mert hibázott, hanem mert fontos, amit mond. Nincs helyes és helytelen válasz. Nézőpont, vélemény van. Az én véleményem. Önálló, saját, mert én ilyen vagyok, ezt gondolom, s elmondhatom, hisz van, aki meghallgatja. Különböző csatornákon keresztül hatnak az ingerek. A foglalkozás vezetője nem csak beszélget, olykor a művészetek színes palettáján keresztül mutatja be az ismeretlen világot. A film, a zene által, mint egy hangszeren „játszik” a tagokon. És nem velük! Azt a dallamot hallatva, mely eddig hamisan vagy egyáltalán nem szólt. A hiányt pótolja, azt, amit eddig nem kaptak meg. Sokan eleinte nem is tudnak mit kezdeni a rájuk irányuló figyelemmel. Nincsenek hozzászokva. Szabályok vannak. Egyértelmű, betartható, játszható szabályok. Hibáztak, de visszafelé senki nem mutogat. Előre néznek, a kiutat keresik, a számukra ideális, helyes megoldást. Életünk rögtönzések halmaza, mindig újabb helyzetekben kell azonnal reagálnunk a velünk kapcsolatba lépő személyekkel. Gyakran van úgy, hogy hirtelen hozott döntéseink az adott pillanatban helyesnek tűnnek, utólag azonban elgondolkozunk, hogy miért is éppen úgy viselkedtünk, jól tettük-e, amit tettünk? Ők együtt, közösen próbálnak olyan értékrendet felállítani, mely a későbbiekben segít a jó és rossz közt különbséget tenni. A „kosárból” pedig mindenki annyit vesz, amennyire szüksége van. A hallottakból azzal azonosul, ami összefér a személyiségével. ...Másfél óra múlva nem éreztem, hogy idegen vagyok, bár még mindig nem „tekertem spanglit”, »be se téptem”.... Egyformák vágyunk, csak eltévedtek. De az „útjelző tábla” már megvan. Hogy merre mennek? Rajtuk múlik! Egy emberért is érdemes és keli küzdeni nem ismerem a „sikermutatókat” hány fiatal állt meg a kipróbálás szintjén, csak azt látom, felkészült, lelkiismeretes szakemberek tesznek apró lépéseket egy nemes cél felé. Ha csak egy embert sikerül „elterelni", már nem volt haszontalan, már megérte!
