Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-19 / 245. szám

12 2004. OKTOBER 19., KEDD MEGYEI TÜKÖR — HIRDETÉSEK Figyelmet kérnek aromák Teleki József Nagyobb figyelmet kérnek a romáknak a cigányszerveze­tek a szolnoki önkormányzat­tól. A kisebbségi önkormány­zat, a jogvédő egyesület, a ci­gányok munkalehetőségéért egyesület valamint a etnikai Pálfi István érdekvédelmi egyesület sze­rint a választások óta eltelt két évben nem történt előrelé­pés a.romák társadalmi integ­rációjában. Dr. Pálfi Miklós európai uniós szakértő, jogvédő el­mondta: a város vezetése nem használta ki azt a szellemi és szakmai kapacitást, mely a különböző intézményeknél és a civil szervezeteknél rendel­kezésre áll. Éppen ezért kezdeményez­ték egy munkacsoport meg­alakítását a városban élő, dol­gozó roma s nem roma szak­emberekből. Ugyanakkor fontosnak tartanák, hogy a város olyan pályázatokat, programokat dolgozzon ki, melyekkel megszerezhetőek azok az uniós források, me­lyek elősegíthetik a hátrá­nyos helyzetű népcsoportok, így a cigányság élethelyzeté­nek javítását. A dm Kft. közel 160 üzletével vezető szerepet tölt be a drogéria kiskereskedelemben. Sikerünk titka, hogy olyan munkatársakkal dolgozunk, akik készségesen vállalják a magas szintű személyi követelményeket és szívesen dolgoznak csapatban. «otr romos Szolnokon található üzletünkbe keresünk munkatársakat az alábbi pozíciókba: ELADÓ-PÉNZTÁROS, TAKARÍTÓ. Elvárások az eladó-pénztáros pozíció esetében: • kereskedelmi végzettség vagy 1-2 éves eladói tapasztalat, • fizikai munka szeretete, • jó kapcsolatteremtő képesség, • pontos, precíz munkavégzés. A pénztárosi tapasztalat a kiválasztásnál előnyt jelent. Ha hirdetésünk felkeltette érdeklődését, és szívesen dolgozna a dm csapatában, küldje el fényképes önéletrajzát - fizetési igénye megjelölésével - 2004. október 26-ig az alábbi címre: dm Kft. 116. sz. üzlet, Boda Tamás területi vezető, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 2/A. A pályázaton, kérjük, tüntesse fel a pozíció pontos megnevezését. Az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. közleménye Az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. átfogó korszerűsítési programot hajt végre a villamosenergía-hálózaton. A kiegyensúlyo­zott és zavartalan villamosenergia-szolgáltatást biztosító fejlesztés érdekében folyamatosan dolgoznak a társaság szakemberei. Ezért: ■ Szolnokon az Abonyi u. Ceglédi és Fáy A. utcák közötti szakaszán, a Fáy A. u., a Hársfa u., á Gurító u., a Sin u. 2004. október 27 én 8 órától 16 Óráig, ■ Tiszaföldváron az Óvirág hegy I. út, az óvirág hegy II. út, az Újvirág hegy I. út, az Újvirág hegy II. út, a Döbrei j. u. az 50. számtól az Ókincsem II. keresztútig (páros és páratlan oldalon is) 2004. október 27-én 8 órától 15 óráig, ■ Tiszaföldváron az Óvirág hegy I. út, az Ovirág hegy II. út, az Újvirág hegy I. út az Újvirág hegy II. út, a Döbrei j. u. az 50. számtól az Ókincsem II. keresztútig (páros és páratlan oldalon is) 2004. október 28-án 8 órától 15 óráig, ■ Szolnokon az Euronics áruház és az Adidas üzlet a Kossuth téren 2004. október 25-én 12 órától 16 óráig, ■ Szolnokon a Kossuth tér 5. szám alatt 2004. október 26-án 12 órától 16 óráig, ■ Szolnokon a Kossuth tér 4. szám, a Damjanich múzeum és a szökőkút a Kossuth téren 2004. október 26-én 8 órától 12 óráig, ■ Szolnokon a Kossuth tér 2. szám, a Verseghy könyvtár és a szökőkút a Kossuth téren, a Tisza A u. 2004. október 27-én 12 órától 16 óráig ■ Szolnokon a Kossuth tér 3. szám alatt 2004. október 27-én 8 órától 12 óráig áramszünet lesz. A biztonsági előírások miatt elkerülhetetlen átmeneti szolgáltatás­kimaradásért megértésüket kérjük. é'ö/l A Jász Múzeum mint fundamentum A legidősebb a megyében, ezt ünnepelték Jászberényben A térségi közműve­lődés és kultúra meghatározó intéz­ménye, szellemi mű­helye volt a kezde­tektől a Jász Múze­um. A megalapításá­nak 130. évforduló­ját ünneplő intéz­mény jelentősége azonban immár jó val túlnőtte a Jász­ság határait. A tör­ténelmi hagyaték felkutatásában és bemutatáságban végzett munkája ré­vén az egész ország­ban ismerté és elis­mertté vált. Banka Csaba Nagy ünnepre gyűlt a Jászság és a megye, szel­lemi, kulturális, történel­mi hagyatékának megőr­zését fontosnak érzők kö­zössége. Jász-Nagykun- Szolnok megye legrégibb múzeumának 130 évvel ezelőtti megalapítására emlékeztek a hét vé­gén Jászberényben. Az igazgatónő átveszi az elismerést a polgármestertől Az 1873—74-es mú­teményének minősége, bemu­tatásának színvonala emeli a legnevesebb magyar közgyűjte­mények közé. Maroknyi csapat végzi az értékmegőrző munkát, de hírük túlmutat a jászság ha­tárain. Ez a csapat újította meg az ál­landó kiállítást is, ami után Az Év Múzeuma címet is magáé­nak tudhatta a Jász Múzeum zeumalapítási folyamat motorja Sípos Orbán, és a tíz évvel ez­előtt a múzeum élére került H. Bathó Edit munkáját megannyi méltató szóval illették a jubile­um alkalmával felszólalók. A múzeum nem csak a me­gyében számít elsőnek, de az egész országban is az elsők kö­zött hozták létre annak idején a jászberényi városatyák. A gyűj­A 130 éves jubileumhoz kapcsolódva nyílt meg a múzeumban „A Lehel-kürt és kultusza” című kiállítás, amelyet dr. Selmeczi László régész ajánlott a nagy számban megjelent ünneplők fi­gyelmébe. 1998-ban. Munkájuk eredmé­nyeként elevenedett meg ismét a jász viselet, vagy élik rene­szánszukat napjainkban a majdnem elfeledett jászsági konyha ízei. Számos időszaki kiállítás, megannyi — a szigorú­an vett tevékenységi körön túl­mutató — közösségi, zenei, mű­vészeti esemény amelynek szervezőiként jelenik meg a kö­zösség. A munka elismeréseként Ma­gyar Levente, Jászberény polgár mestere a város címerével ellá­tott kristályvázát nyújtott át az igazgató asszonynak. A polgár­mester korábban köszöntőjé­ben elmondta, hogy 130 évvel ezelőtt a városi tanács a múze­um létrehozása mellett szava­zott, erre áldozta a pénzt, pedig akkor még nemigen volt porta- lanított útja a városnak. Ez jelzi, Jászberényben már akkor is pontosan tudták: a múlt értékei jelentik azt a fundamentumot, amelyre a jelenben a jövőt épít­hetjük. Az ünneplőket köszön­tötte Tokajiné Demecs Katalin, a megyei közgyűlés elnöke, vala­mint Vígh Annamária, a Nemze­ti Kulturális Örökség Miniszté­riuma múzeumi főosztályának vezetője és Gubicz István jász­kapitány. TV-NOTESZ Ne kísértsenek! Valkó Mihály „Kísértet” járja be újabban a képernyőt, az RTL-Klub kísér­lete, a Kísértés, a már leszere­pelt valóságshow kissé módo­sult fajtája. Vajon kísértésbe lehet-e vinni olyan szerelme­seket, akik akár tűzbe is men­nének egymásért, mert úgy megbíznak egymásban, feltét­lenül. Nos, ehhez kerestek elő­ször is négy házaspárt, vagy legalábbis olyanokat, akik már szoros kapcsolatban élnek - ők az elcsábítandóak -, aztán olyan huszonkét férfit és nőt, akikre a csábítás feladata vár, ingassák csak meg a szerel­mespárok tagjait érzelmeik­ben, ragaszkodásukban, kö­vessenek csak el mindent, ami kitelik tőlük, hisz szabad a gazda — még az ágy is. S hogy még érdekesebb legyen, elvit­ték őket egy távoli félszigetre - meg sem álltak Mexikóig -, ott építettek számukra varázsla­tos paradicsomot. Ahol csupán a hódításra kell és lehet is összpontosítani, 12 napig, eny- nyi áll rendelkezésre, hogy ki­ki „kimutassa” foga fehérjét, azaz csábul vagy nem csábul, enged a kísértéseknek avagy ellenáll nekik. Anélkül, hogy vitatnám az efféle jelenség előfordulását az életben, sietek leszögezni: ennek a játéknak a valóság­hoz annyi köze sincs, mint egy művirágnak az illatos ró­zsához, mert velejéig hamis. Áltatni akar azzal, hogy „leké­pezése” mindennapjainknak. Holott merőben csinált világ, válogatott szereplőkkel, em­berfajunk „díszpéldányaival”, karláncot csörgető, hivalkodó izompacsirtákkal és kite­nyésztett szingli szépségek­kel, kiknek másra sincs gond­juk, mint önmagukra. Hol van innen a természetesség, pláne az őszinteség? Hisz megadott helyzetben kell viselkedniük, játszaniuk, ki a csábítót, ki pe­dig azt, akit elcsábítanak, jól vagy rosszul, tudván előre, mi is a dolguk. Hogyan is adhat­nák át magukat igazán és tel­jesen? Másrészt miféle szerel­mesek azok, akik ilyen mód szeretnének meggyőződni partnerük érzelmeinek mély­ségéről, tartósságáról, hogy csakúgy könnyedén odadob­ják őket minden rút próbaté­telnek, mondhatni olcsó pré­daként. Ki az az ép eszű és tiszta szívű ember, aki ilyes­mire komolyan képes lenne? Legfeljebb csak hülye tenne ilyet, átengedvén kedvesét másoknak, hogy azok kedvük­re játszadozhassanak vele. Miféle erkölcs ez? Hogy a hű­ség is holmi játékszer legyen csupán? Persze meglehet, azok számára, akik itt felvo­nulnak, nem is több az annál. Ezért aztán egyáltalán nem ér­dekel, nem izgat, mit hozhat ez a szerelmi hadviselés, meg­inog-e valaki a résztvevők kö­zül avagy állja a rohamokat. Nincs ebben a „bűnre” csábí­tó, ördögtől való játékban sem­mi olyan, ami képes volna en­gem elcsábítani, hogy miután már láttam a testek parádéját - itt mindenki csak fürdőnad­rágban mutatkozik -, a folyta­tást is végignézzem, ízlésvilá­gomtól oly messzire esik. Én bizony inkább látnék olyan műsort - játékból is -, mely­ben táplálni, erősíteni szeret­nék a hűséget, ezt a szép em­beri érzést, mintsem csorbát ejteni rajta, netán le is rombol­ni. Hogy erre várhatok? Saj­nos, manapság a képernyőn ez nem valami sikk. Nem elég­gé „érdekes”. Sokkal nagyobb cikk a nézőt hülyíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom