Új Néplap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-22 / 222. szám

12 2005. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK MŰVÉSZBEJÁRÓ A rózsa neve a Szigligetiben bemutató Umberto Eco történelmi krimije szeptember 23-tól Szolnokon Umberto Eco, a modern európai kultúra nagy iro­dalmára és tréfamestere, a világ leghíresebb egyete­meinek vendégelőadója, egyben a világ egyik legis­mertebb kortárs szerzője. Matuz ]. A tudományos életben a világ­hírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, de írt tanulmányt a Superman-mítoszról és James Bondról is. Hatalmas feltűnést keltett 1994-ben, amikor még a Microsoft cég Windows 95 szoftverének megjelenése előtt vallásokkal állította párhuzam­ba a számítógépes operációs rendszereket: az MS-DOS-t pro­testánsnak, a Macintosht kato­likusnak, a Windows korábbi verzióját pedig anglikánnak mi­nősítette. Eszmefuttatása ma is nagy népszerűségnek örvend szakmai körökben. Irodalmi hírnevét A rózsa ne­ve című középkori filozófiai thrillerjének köszönheti, mely a ’80-as évek legnagyobb európai könyvsikere lett: huszonnégy nyelvre fordították le és közel harmincmillió példány fogyott belőle szerte a világon. A főszereplők BASKERViLLE-i Vilmos szerepét KarczagFerenc, „famulusa”, Melki Adso szerepét Szabó Má­té alakítja. A kíméletlen inkvi- zítor szerepében a közönség Harsányi Attilát láthatja. Barabás Botond (balra) és Miké István kulcsszereplői a középkori kriminek, amely remélhetőleg lebilincselő lesz a nézők számára A regény címe Morlay Bernát XII. századi bencés szerzetes kijelentésére utal, aki szerint a rózsa neve így a nyelv erejét szimbolizálja. A megnevezett tárgy vagy dolog, még ha nincs is jelen vagy nem is létezett so­ha, a nyelvben tovább él. A ró­zsa neve így a puszta név mö­götti nagy, isteni űrnek a fürké- széséről is szól. A rózsa neve nem kerülhette el a megfilmesítést, Jean Jacques Annaud vitte sikerre a filmet 1987-ben Sean Connery, Christian Slater és F. Murray Ab­raham főszereplésével. A. film előkészületei 5 évet vettek igénybe. A rendezőnek Európa akkoriban legmagasabb költ­ségvetését kellett elfogadtatnia a producerekkel. A Kleopátra óta a legnagyobb külső díszletet készültek megépíteni. A Szigligeti Színházban a 2005/2006-os színi évad nyi- . tanyaként Szikora János állít­ja színpadra a többrétegű tör­ténetét, amelyben mindenki talál majd kedvére való „szó­rakozást”. Mindezt Umberto Eco szelle­mében, aki azt mondja: A filo­zófiának (akárcsak a pszichoa­nalízisnek) lényegében ugyan­az az alapkérdése, mint a detek- tívregénynek: ki a tettes? Együtt üldözzük hát a tettest, miközben gyorsan elillanó éle­tünk rejtélyére is keressük a választ, hisz - ahogy az el is hangzik a darabban: az egykori rózsa — név csupán, puszta neve­ket markolunk. A darab nem csak szórakoztat, gondolkozni tanít Bár Szabó Máté újdon­sült társulati tag, a szol­noki nézpk már jól isme­rik. Az utóbbi években több jelentős színházi produkció részese volt a Szigligetiben. Színészként az Alföldi Róbert által rendezett Holnap érkezem című darabban mutatkozott be, az elmúlt évadban pedig ő ren­dezte a Pogánytánc című szín­padi játékot. Idén színészként és rendezőként egyaránt szá­mít rá Szikora János igazgató.- Korábban vendégként dol­goztam Szolnokon, de mindig jó szívvel jöttem ide. Talán annak köszönhető ez, hogy a Holnap érkezem-ben játszók között ki­alakult egy nagyon erős ka­pocs, amely egyfajta biztonsá­got nyújtott számomra is. így amikor a színház vezetője fel­ajánlotta, hogy hivatalosan is csatlakozzam a társulathoz, magam is meglepődtem, mi­lyen örömet éreztem. Ráadásul kiderült, hogy A rózsa nevét ve­lem képzeli el Szikora János, ami óriási lehetőség. Rendkívül nehéz és bonyolult próbafolya­maton vagyunk túl, amelyhez a szokásosnál is mélyebb együtt­gondolkodásra volt szükség, s dramaturgiailag is kivételesen nehéz feladatot kellett megolda­ni. Ezért azután nagyszerű ta­nulási lehetőség volt ez szá­momra rendezőként is. Olyan előadás ez, amely főként a gon­dolkodó emberek számára ér­dekes, hiszen fejtörésre késztet. Azok sem csalódnak azonban, akik egyszerűen „csak” kikap­csolódni, szórakozni szeretné­nek. Észrevétlenül, csendben őket is megtanítja ugyanis gon­dolkozni... Repülés - szárnyakkal vagy szárnyak nélkül Újabb szobaszínházi bemutató­ra készül a tánctársulat, Szár­nyak címmel. Boda János kore­ográfus ezúttal az ember örökös felfelé törekvését szeretné meg­jeleníteni a színpadon. Októ­berben több előadáson is láthatják a műfaj kedvelői a szolnoki táncosokat. Ikarusztól egészen az űrkor­szakig mindig is repülni vágy­tunk: mind tovább és tovább tá­gítottuk határainkat. ■ Októberben több előadáson is láthatják a műfaj kedvelői a szolnoki táncosokat. Végigkíséri történelmünket a szárnyalás vágya; mostanra azonban kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy hiába oldottuk meg technikailag a re­pülést, lelkünket, gondolatain­kat talán épp ezzel kötöttük gúzsba. A sok-sok találmány, a lehetőségek végtelenje furcsa­mód behatárolja képzeletünket. S hiába repülnek az általunk te­remtett gépek, mi magunk épp­úgy képtelenek vagyunk a szár­nyalásra, mint évezredekkel ko­rábban. Sőt, talán most még te­hetetlenebbek vagyunk, hiszen már gondolatainkat, érzelmein­ket sem engedjük szabadjára... Nyílt napokon várják a színház rajongóit A szolnoki színház rendszere­sen kinyitja kapuit közönsége előtt, így a művészbejáró ajta­ján is. Nem csupán az előadá­sok erejéig, de szervezett pro­gramok, kulissza mögötti láto­gatások keretében is lehetőség nyílik rá, hogy az érdeklődők közelebbről megismerkedjenek a színház különleges világával. Az utóbbi években már több diák- és nyugdíjas csoport járt a Szigligeti színfalai mögött. Szétnézhettek a kelléktárban éppúgy, mint a zsinórpadláson, egy-egy próbára is bekukkant­hattak, találkozhattak kedvenc színészeikkel és előfordult, hogy a rendezők mutatták be nekik a készülő darabokat. Minderre természetesen ebben az évadban is lehetőség nyílik. Már több iskolai csoport jelezte részvételi szándékát, de ter­mészetesen még további érdek­lődőket is várnak. Uj körülmények, régi barátok Mélyről jön a magyar szó Tavaly nagy sikert aratott a Závada-darab rendszer- váltójaként. Akkor még vendégként játszott a szolnoki színházban, idén viszont már társula­ti tagként tapsolhatunk neki. KARCZAG FERENC, az évad első bemutatójának egyik kulcsfigu­rája, Baskerville-i Vilmosként nem először kerül olyan hely­zetbe, hogy nagy sikerű film után kell színpadon megformál­nia valakit:- Korábban a Tizedes meg a többiek jelentett hasonló fel­adatot, de természetesen a fil­met ilyenkor nem lehet alap­nak tekinteni. Színpadon egé­szen más eszközökkel és meg­oldásokkal dolgozunk, éppen ettől érdekes. Ezért mindenki­nek ajánlani tudom, hogy jöjjön el és nézze meg A rózsa neve elő­adását. Aki olvasta ezt a fan­tasztikus regényt és látta a belőle készült kitűnő filmet, annak érdekes összehasonlítás lehet színpa­don is végigkövetni a történe­tet. Aki pedig korábban még nem találkozott Umberto Eco művével, annak épp azért lesz különleges élmény végigizgul­ni ezt a középkori krimit. S kü­lönleges élményt jelenthet ez az előadás azért is, mert kitűnő társulat játssza. Korában vendégként ismer­tem kollégáimat, ettől az évadtól viszont tagként játszom a Szigligeti Színházban. Kilenc év után jöttem el Békéscsa­báról, úgy alakult az éle­tem, hogy most köny- nyebb volt a váltás. Az új szín­ház és új kollégák egyben újabb szakmai kihívást is je­lentenek, s a megváltozott kör­nyezetben újra feltöltődni is könnyebb. Kerekes Vica Kassán ta­nulta a színészmestersé­get. Ám alig diplomázott le, a szolnoki színházhoz szerződött. Játszott már a Hamletben, megformálta Izoldát és Mária Magdolnát, s még alig 24 esz­tendős. Közvetlenül a diploma- osztó után került Szolnokra a Szigligetibe a fiatal színésznő, aki most rettentően élvezi, hogy magyarul szólal meg a színpadon.- Más a színház Szlovákiá­ban és Magyarországon, hiszen itt sokkal jobbak a feltételek. Még nagyobb a különbség azonban, ha a szlovák és ma­gyar nyelvű színjátszást hason­lítom össze. Bár anyanyelvi szinten beszélek szlovákul, mégis sokkal ösztönösebb, mé­lyebb, ha magyarul szó­lalhatok meg. Teljesen más, örömte­libb így a játék. Az itte­ni hangulatot, az itt fo­lyó munkát is nagyon élvezem, úgy gondo­lom, kivételesen jó társulat a szolnoki. Ráadásul egy olyan darabban kaptam szerepet rög­tön az évad elején, amely ked­venc olvasmányaim közé tarto­zott. A rózsa neve már akkor megfogott, lekötötte a képzele­temet, amikor olvastam, emel­lett pedig ezt a korszakot na­gyon szeretem. Szerepem, a kis vadóc, vad­macska lány megformálása is közel áll hozzám. Még az a baleset sem vette el a kedvemet tőle, amely a napokban történt. Rendkívül szerencsétle­nül fejre estem ugyanis, így a biztonság kedvéért még kórházba is kellett szállí­tani. Úgy tűnik, nincs komo­lyabb baj, bár néha még fáj egy kicsit a fejem. Ez azonban nem befolyásolhatja a pénteki be­mutatót! Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket a megrendelő viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom