Új Néplap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-12 / 213. szám

2005. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR 3 A szokatlanul hűvös nyár és a külföldről érkező olcsó áru sem kedvez a Jászsági hagymatermelőknek Munka van, haszon nincs importverseny Kevés a hagyma, mégis bizonytalan az eladása Végképp befejezik — arról még fogalmunk sincs hogy lesz-e haszna annak, amit csinálunk - halljuk Drávucz Jánostól. - Sokan mondják a jelenlegi helyzetet látva, hogy végképp befejezik a hagymá- zást. Oly sok munkát kell bele­tenni, magas költségekkel, a hozam ehhez képest rendkívül kevés - tolmácsolja a gazdák véleményét Kállai László- az árakról még nem tudunk semmit. Meglátjuk mit hoz a jö­vő — vélekedik Drávucz Sándor. Kezet nyújtottak megyénknek az észtek Sokan befürödtek tavaly a hagymával, a termés je­lentős része eladatlanul rohadt meg a portákon. Meg is látszik ez az idén a hagymatermesztési kedven. Banka Csaba Jászladány környékén úgy száz hektáron termelik a növényt, de országos szinten is csak 2700—2800 hektáron találha­tunk belőle — mondja Dankó Ist­ván a ladányi Jászföld Rt. elnök­vezérigazgatója. Ez hetven szá­zaléka a múlt évi vetésterület­nek. Hasonló visszaesés tapasz­talható Európában. Ráadásul a szokatlanul csapadékos nyár sem kedvezett a termelőknek. Magyarországon is csökkent a termésátlag, s tolódik a betaka­rítás is. Makó környékén példá­ul - ahol jellemző a dughagyma - van ahol még el sem kezdték. Jászladányon inkább a magról vetett fajták a jellemzők, de az átlagosnak mondható 300—350 mázsás hektáronkénti átlaghoz képest most úgy 250—260-at le­het felszedni egy hektárról. — Az értékesítés még nem in­dult be igazán, de úgy 40—45 fo­rintért veszik át mostanság a termelőktől a növény - tudjuk meg Dankó Istvántól. - Nem va­gyunk jó hangulatban. Keve­sebb a hagyma, mégsem biztos, hogy jó áron tudunk túladni raj­ta. Reális a veszélye, hogy Ausztriából olcsóbb áru kerül a hazai piacokra. Ott nagyobb a támogatás, kisebb az adó, így egyértelmű, hogy jobban meg­éri számukra. Nem csak a gulyásra, a jó szóra is kiéheztünk TELEKI JÓZSEF A szolnoki Gulyásfesztivál néhány év alatt nem csak országos rendezvénnyé dagadt, de még a határon túlra is elszállt a hí­re. Pedig voltak, akik a gulyáskommunizmusból szabadulva még a rendszernek nevet adó ételt is száműzték volna. Sőt egyesek már-már J<ampányt folytattak azért, hogy határain­kon belül és túl isnudatosítsák, a magyar konyhánál nincsen ártalmasabb. Az egészséges életmód jegyében müzlit, és szó­ját majszoltunk, és úgy tűnt, csak Krúdy regényeinek lapjai őrzik meg a pirítóson remegő velő élményét. a levesporok világában kiéheztünk az ízes falatokra. De nem csak a jó ételre, hanem a jó szóra is. Mára ugyanis elértékte­lenednek, kiüresednek az együttlétek hagyományos formái. Egyházi ünnepeinknek még talán a nyoma is kitörlődött so­kak emlékezetéből. Nemzeti ünnepeink tömegrendezvények­ké váltak, ahol egyszerre kínálja portékáját a zsibárus és a politikus. Családi ünnepek mind kevésbé kovászai az össze­tartozás érzésének. Az ember ugyanakkor - jól tudjuk - tár­sas lény. így szüksége van a közösségre. A főzőversenyek, az ünnepi lakomák éppen ezt, a közösséget teremtik újjá, teret adva az együvé tartozás megerősítéséhez nélkülözhetetlen beszélgetéseknek. mert valljuk BE: pörkölt mellett jobbat lehet beszélgetni, mint müzlit rágcsálva. Az ember nem csak kenyérrel, hanem szó­val is él — bár erről gyakran megfeledkezünk. Túl sok az autó, kévés a parkoló a Széchenyin Délután gyakorlatilag lehetet­len feladatra vállalkozik az az autós, aki szabad parkolóhe­lyet keres a lakótelepen. Az utóbbi években megsokszoro­zódott a gépjárművek száma, ezzel szemben szinte elenyé­sző a garázsok, parkolók szá­ma. így jobb híján a járdákon állnak meg járművükkel az emberek. Némileg enyhíthet ezen a helyzeten, hogy hamarosan új parkolót építtet az önkormány­Nincsenek biztonságban zat-jelentette be minapi sajtó- tájékoztatóján Szalay Ferenc, a városrész fideszes önkormány­zati képviselője. A létesítmény a Hild Viktor úton az okmány­iroda mellett lesz, kialakításá­ra tízmillió forintot különített el a képviselő-testület. A gimnázium előtti díszes te­ret hamarosan kibővítik, fákat telepítenek, sétányt építenek és további padokat, kukákat helyeznek ki. Ennek költségei elérik a tizenöt millió forintot. gyalogosok Kapcsolatfelvételre érkezett küldöttség az észtországi Lääne-Viru megyéből Jász- Nagykun-Szolnok megyébe. A vendégeket szombaton a tiszali- geti gulyásfesztiválon fogadta Tokár István. A vendéglátó és Urmas Tamm, Lääne-Viru megye kormányzója, a küldöttség vezetője elmondta, mely területeken szeretné meg­kezdeni az együttműködést. Mindkét fél tervezi művészek cseréjét, sportolók látogatását, iskolák kapcsolatfelvételét. A megyénkben ajánlatban szó volt a vadászatról, a horgá­szatról, a turizmusról, a város­szolnok és Tallinn együttmű­ködése 1964-ben kezdődött. A szinte évente indított barátság­vonatokon több ezer ember uta­rehabilitációról, az észt küldött­ség javaslatában pedig a biogaz­dálkodás szerepelt kiemelt he­lyen, illetve meghívtak egy me­gyei együttest a 2006-ban ren­zott Szolnok megyébe, illetve az akkor szovjetunióbeli Észtor­szágba. A kapcsolatok a rend­szerváltásig tartottak. dezendő észtországi folklór­fesztiválra. A megbeszéléseken Toivo Tasa, Észtország budapes­ti nagykövete megerősítette: minden feltétel megvan a kap­csolatok létrehozásához. Urmas Tamm elmondta, hogy a szerződéstervezetet a magyar fél készíti el, ahhoz hozzáteszik a saját elgondolása­ikat, és jövő nyáron megkötik az együttműködési szerződést. ■ Bistey András- MINDEN újabb parko­lási lehetőség jól jön a lakó­telepen - állí­totta Balogh Gézáné. Mint elmondta, délután már egyál­talán nincs szabad parkoló, így sokszor bizony messzebb kell megállítani a gépjármű­vet. Ez pedig nagyon nyugtala­nító érzés - tette hozzá. — nem valami biztonságos gyalogosként közlekedni a járdán parko­ló autók kö­zött - panasz­kodott Karika Elvira. - Van olyan rész, ahol a kerékpárút melletti járdát elfoglalják az autók, a biciklisek között pe­dig nagyon kell vigyázni, ne­hogy balesetet szenvedjünk. A kapcsolat több mint negyven éve kezdődött Kincseket rejthet a szántóföld A történelem viharai el­sodorták Varsányt, ám a múlt emlékei, az épületek romjai, a használati tár­gyak, pénzek mai is ott hevernek a szántóföld mélyén. Pókász Endre Kincseket rejthet a föld Rákó- czifalva és Rákócziújfalu között — állítják többen is. A Tiszához közeli kisebb dombon állt egy­kor a Varsány nevű Árpád-kori kisváros, melynek területén jött létre a mai Rákóczifalva. Balázs Antal fiatalabb korá­ban sokszor kiment arra a terü­letére, ahol a mezőgazdasági gépek rendre érdekes tárgyakat fordítanak ki a földből.- Nem is kellett sokáig ás­nunk, hamar rátaláltunk egy nagyobb épület romjaira - me­sélte a helyi férfi. - Méreteiből adódóan feltehetően az lehetett a templom, az alapjai még ma is ott vannak. Ennek egyik falda­rabját hoztam haza. Szerintem érdemes lenne tovább kutatni, elképzelhető, hogy más kőépü­letekre is ráakadhatnának. De nem csupán kövek kerül­nek elő a szántásból, könnye­történelmi konferenciát ren­deztek szombaton Rákóczifal- ván, ahol a jogelőd, azaz Var­sány múltját elevenítették fel történészek. Ezen elhangzott, hogy a Tiszavarsányként is em­legetett település első írásos em­lítése 1075-ből származik. A 11. dén találhat ott bárki török pi­pákat, pénzérméket, s Balázs Antal szerint az sem zárható ki, hogy akár értékesebb leleteket is rejthet a föld. — Annyiszor kutatjuk és ke­ressük múltunkat, holott ott he­ver alig három kilométernyire tőlünk. Fel kellene tárni a ro­mokat, s ezzel egy egyedülálló történelmi emlékhelyet hozhat­nánk létre. és 17. század között élte virág korát a fontos tiszai átkelőnek számító település, a török hó­doltság végén azonban elpusz­tult. A falvai önkormányzat, őrizve a múlt emlékét, idéntől minden évben megrendezi majd Varsány napját. Minden évben megrendeznék Varsány napját Balázs Antal már számos varsányi leletre bukkant. Ez a kő feltehetően a templom falából való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom