Új Néplap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-16 / 191. szám

FOTÓ: MÉSZÁROS JÁN< 2005. AUGUSZTUS 16., KEDD MEGYEI TŰKOR 5 Górcső alatt az iskolai büfék ajánlás Meg kell felelniük a korszerű táplálkozás követelményeinek A kedvenc édességek egyike, a Túró Rudi ezután is kapható lesz a büfékben Egy elégedett, sikeres képzőművész Tószegről Az iskolai büfék kínálatá­ról nagyon sokat lehetett hallani idén. Az egészsé­ges élelmiszerek beveze­tésére szakemberek hív1 ták fel az Oktatási Mi­nisztérium figyelmét. Letenyei Ágnes Magyar Bálint oktatási minisz­ter februárban jelentette be, hogy rendeletet dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy az isko­lai büfék és automaták milyen összetételű élelmiszereket kü Új elnököt választott a Rotary Klub Szolnok Szü­gyi Csongor személyé­ben, akit a következő év­re vonatkozó tervekről kérdeztünk. B.A.- Zajlik majd a korábbi ered­ményes munka, így például folytatjuk a támogatásokat is. Várhatóan november végén megrendezzük a hagyományos Rotary bált, amelynek a bevéte­léből idén is fogyatékosokat tá­mogatunk. Máris több szerve­zet jelentkezett, ősszel dől el, nálhatnak az egészséges táplál­kozás elősegítése érdekében. A rendelet tervezete szerint az el­lenőrzésre az önkormányzato­kat, az iskola-egészségügyi szolgálatokat és az ÁNTSZ-t ha­talmazzák fel. Nemrég elké­szült az Oktatási Minisztérium szeptemberi rendeletét előké­szítő ajánlás, amelyet az Orszá­gos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet készített, segítve a szülőket ab­ban, hogy eldönthessék, megfe­lel-e az iskolai büfék kínálata az egészséges táplálkozás követel­ményeinek. hogy melyek kaphatnak támo­gatást. A karácsony előtti na­pokban ismét megrendezzük forralt bor és tea osztásával egy­bekötött adománygyűjtésünket, amely tavaly mintegy kétszáz­ezer forint bevételt hozott. Az összegyűlt pénzt idén is hátrá­nyos helyzetűek segélyezésére fordítjuk. A Rotary klubok tevékenysé­gében mindig fontos szerepet kapott a kultúra támogatása. Idén három ilyen kezdeménye­zésünk lesz: szeretnénk támo­gatni a 175 éves Verseghy Gim­náziumot, hozzájárulunk egy, Vadkerti Dorottya szövegével és ifjú Meggyes László rajzaival A napokban az Egészségügyi Közlönyben megjelent ajánlás, amely az Oktatási Minisztérium szeptemberben megjelenő ren­deletét egészíti majd ki, egyrészt arról tájékoztatja a szülőket, hogy milyen teendői vannak az iskolának a gyerekek egészsége érdekében, másrészt segíti a bü­fék üzemeltetőit abban, hogy árukínálatukat a korszerű táp­lálkozás követelményei szerint alakítsák ki. Az ajánlás szerint a zöldség- és a gyümölcsfogyasz­tás növelése, a teljes őrlésű ga­bonából készült pékáruk, a tej és a tejes italokba sovány húsok megjelenő, verses mese­könyv kiadásá­hoz, és végül előadás-soro­zat indítását tervezzük. Elő­adóként és hallgatóként szeret­nénk megnyerni a Szolnokiak Szolnokról című korábban ki­adott kötetünk szerzőit, és azo­kat, akik előfizetéssel megren­delték a könyvet. Klubunk tevékenységében fontos szerepet tölt be az ifjúsá­gi program, amelynek kereté­ben évente több fiatal utazhat távoli országokba, ahonnan mi is fogadunk fiatalokat. Jelenleg előtérbe helyezése, valamint a zsír, só és cukor fogyasztásának csökkentése azok a szempontok, amelyeknek érvényesülniük kell az iskolai büfék kínálatának kialakításakor. Továbbra is kaphatók Míg korábban jó néhány termé­ket, majd kis híján mindent ki­tiltottak az iskolai büfékből, úgy tűnik, hogy szeptembertől továbbra is kaphatók lesznek a kedvelt finomságok, mint a ka­kaós csiga és a Túró Rudi. is itt tartózkodik egy ausztrál kislány, és hamarosan érkez­nek fiatalok Mexikóból és Bra­zíliából. Büszkék vagyunk rá, hogy a fiatalok az itt töltött egy év alatt rendszerint egész jól meg­tanulnak magyarul, és elviszik Magyarország jó hírét. Ezt bi­zonyítja, hogy míg az első években rendszerint olyanok jöttek hozzánk, akik mondjuk nem fértek be a franciaországi vagy hollandiai keretbe, most már a legtöbben kérik, hogy Magyarországra jöhessenek. Természetesen a vendéglátá­sunkat a külföldi klubok viszo­nozzák. Ritka a művészek között az elégedett ember, mint a fehér holló. Aki nem kap elismerést az azért elégedetlen, aki pedig kap, az azért, mert úgy érzi, neki több járna. He­gedűs József azon keve­sek közé tartozik, akik azt mondják, minden el­ismerést megkaptak, ami a munkájuk alapján meg­illeti őket. Bistey András- Már gyerekkoromban készí­tettem magamnak játékokat fá­ból, ízikből, csuhéból, szalmá­ból, ami éppen a kezembe ke­rült. Később a Jászberényi Taní­tóképzőben gyakorlati foglalko­zásokon különböző tárgyakat kellett készíteni, én mindig sok­kal gyorsabban elkészültem ve­lük, mint a többiek, sőt előfor­dult, hogy a megadott időben még egy-két kevésbé ügyes lánynak is megcsináltam, amit kellett. Tószegen születtem 1940- ben, egész életemben itt lak­tam, és remélem, ez most már így is marad. Itt kezdtem taníta­ni. Egyébként az első íróaszta­lomat is magam készítettem. Igaz, ez asztalosmunka volt, de ami a fával van kapcsolatban, azt meg tudom csinálni. Mert a sokféle anyag közül leginkább a fa áll közel hozzám. A faragásnak is vannak fogá­sai, amiket meg kell tanulni. A ’60-as években eljártam amatőr táborokba, ahol sok fogást elles­tem másoktól. Akkoriban Me­zőtúron 2-3 évenként rendez­tek kiállításokat az amatőrök munkáiból. Tizenkét nívódíjat gyűjtöttem össze, és volt első helyezésem is. Nehéz volna minden díjat felsorolni, de em­lékezetes siker volt az I. miskol­ci országos fafaragó-konferen­cia és kiállítás, amelyen egy diófa bútorral első díjat nyer­tem. Nyíregyházán is kaptam országos kiállításon arany- ezüst-bronzplakettet a munkái­mért. De említhetném a Király Zsiga-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat vagy a Né­pi Iparművész címet. Szakdol­gozat is készült a munkássá­gomról, Kovács Sarolta írta, aki maga is tehetséges fafaragó. Mint mondtam, a sokféle anyag közül végül a fánál ma­radtam. A fa csodálatos anyag, és ahány, annyi féle, más a ja­pán akác, a koronaakác, a dió, a körte... Mindig arra törekszem, hogy a fa erezete érvényesüljön, hiszen az maga is olyan, mint egy művészi alkotás. A frissen faragott fának az illata is csodá­latos. Ha például borókafenyő­vel dolgozom, alig tudok betelni az illatával. Említettem, hogy fiatalem­berként sokat tanultam má­soktól, termé­szetesnek tar­tom, hogy ma­gam is igyekszem átadni az is­mereteimet a fiataloknak. Egy szegedi művészeti iskolának van Tiszavárkonyban kihelye­zett tagozata, ahol második éve tizenhárom általános iskolás gyereknek tartok foglalkozáso­kat. Jó érzést fölfedezni a tehet­séget a tanítványaimban, és kel­lemes érzés az is, ha megszere­tik a fát. A régebbi tanítványa­im közül többen is jó nevű asz­talosok lettek. Megkoronázza munkásságát Úgy érzem, megkaptam minden elismerést, amire a munkáim alapján számíthattam: díjakat, címeket... Amihez hozzáfogtam, abban mindig értem el eredmé­nyeket. Most pedig értesítettek, hogy augusztus 19-én az Ipar- művészeti Múzeumban átvehe- tem a Népművészet Mestere cí­met. Ez koronázza meg az eddi­gi munkásságomat - mondja Hegedűs József. útépítési munkálatok kezdőotek. A közbeszerzési eljárás le­folytatását, valamint a terület átadást követően útépítési munká­latok kezdődtek meg a minap Tiszafüreden. A megyei terület- fejlesztési tanács támogatásával megvalósuló beruházás, mely­nek határideje augusztus 31-e, a Béke, a Hold és a Tisza utcát érinti, fi Magyarország jó hírét viszik a fiatalok Egy kis egészségre vágyna portré Szenvedélye a virágok, melyek kitöltik életét Több mint ötven éve él Berekfürdőben Köteles Istvánná, aki Tiszaszőlős- ről került a faluba. Férje sajnos 14 éve meghalt, azóta egyedül, magányo­san telnek a napjai. Daróczi Erzsébet A nyolcvanéves Erzsiké néni nagy családba született, heten voltak testvérek. Korán megta­pasztalta, mi a munka, 13 éve­sen summásnak kellett men­nie, aztán marokverő volt. így jól ismeri a poroszlói, madarasi és szőlősi határt is. Köteles Ist- vánékkal Madarason szomszé­dok voltak, hamar megtetszett neki a fess, csinos legény. Sze­relem volt az első látásra, így 1946. április 2-án egybe is kel­tek, elköltöztek a Béke 100-as tanyaközpontba. Ott harmados földet béreltek, jártak aratni, majd a párja tsz-tag lett, ahol a kubikosmunkától a raktárosig mindent ellátott. Később átke­rült a Magyar-Bolgár Tsz bere- ki kertészetébe, onnan ment nyugdíjba. Erzsiké néni a jószá­gokkal foglalkozott, szarvas- marha, hízó és aprójószág min­dig szép számmal akadt a por­tán. Több évtizednyi házasságuk alatt soha nem volt köztük han­gos szó, szeretetben, békesség­ben éltek. Egy lányuk született, ő Budapesten lakik, az unoka és a dédi pedig Egerben. Amikor egyedül maradt, fel­vette a kapcsolatot a szociális gondozási központtal és azóta hordatja az ebédet. Bár nem nagy igényű, kisnyugdíját na­gyon nehéz úgy beosztania, hogy mindenre jusson. Egyet­len szenvedélye van, a virágok, melyek kitöltik életét, szereti nézegetni őket. A ház körül már nincs teendője, családja nyírja a füvet, csak cicáját és kutyáját kell ellátnia. Ha kérhetne vala­mit, egy kis egészségre vágyna, mert amióta megműtötték, ki­csit gyengélkedik, nehezen tud közlekedni. Köteles Istvánná életét a virágok töltik ki, szereti nézegetni őket L l

Next

/
Oldalképek
Tartalom