Új Néplap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-09 / 185. szám

12 2005. AUGUSZTUS 9., KEDD MEGYEI TŰKÖR Unalom ellen legjobb a tartalmas program Visszahúzza a szíve Tiszaroffra lánglovag Egy biztos, gyermeke már nem követi őt a szakmában Letenyei Ágnes A megyeszékhely gyermekottho­nának több lakásotthona van a városban. Ezekben a családi há­zakban általában tizenkét-tizen- két gyermek él együtt. Őket ke­restük meg, és arról érdeklőd­tünk, hogyan telt a nyaruk. A gyermekotthon vezetője, Sza- layné Farkas Julianna ér­deklődésünkre elöljáró­ban összefoglalta, hogy milyen lehetőségeik vol­tak a nyáron a gyerekek­nek. — Bár az anyagi lehető­ségeink szűkösek, törekedtünk arra, hogy minden gyerek leg­alább egy hétre elmehessen vala­milyen táborba. Bár a pénz nem lehet elsődleges szempont, hi­szen az unalom általában rossz dolgokat szül, ezért folyamatosan próbálunk programokat szervez­ni a gyerekeknek. A nyár során Jászberénybe, Egerbe, Rakacára, Öreglakra, a Szelidi-tóhoz, Mis­kolcra, Abádszalókra is eljutottak a fiatalok. A nyári balatoni tábo­rokat Káptalanfüredre, illetve Ba- latonszemesre szerveztük. Ezen túlmenően pedig a tiszaligeti napközis táborba járnak sokan, illetve a gyerekek elég nagy ré­szének szoros kapcsolata van a vér szerinti családjával, így né­hány napra haza is utazhatnak a nyáron - sorolta az igazgatónő. A lakásotthonba éppen vacso­raidőben érkeztünk, mégis kész­ségesen fogadtak bennünket a gyerekek. Eleinte kicsit visszahú- zódóan meséltek az élményeik­ről, később azonban szívesen osz­tották meg velünk a nyár legjobb eseményeit Három olyan lánnyal beszélgettünk, akik a nyár legna­gyobb részét valamilyen tábor­ban töltötték, élményeik pedig akadnak bőven. Marika 14 éves, a nyár minden pillanatát élvezte, hiszen szep­tembertől nyolcadik osztályos lesz, és a tanulásra szeretne össz­pontosítani. Komoly tervei van­nak: - Tartalmas volt ez a nyár. Nagyon vártam a programokat de legjobban Szegeden éreztem magam. Felszabadultam, sokat nevettünk. Színesek voltak a programok, hiszen részt vettünk kézműves-foglalkozáson, voltunk a strandon, a vadasparkban. Dia szintén nyolcadi­kos lesz, ügyvéd szeretne lenni: - Műiden tábor­ban nagyon jól éreztem magam, de az Ágota tá­bor volt az igazi. A han­gulat a programok, a vá­ros. Minden este diszkót rendez­tek, éjszakáig fent lehettünk, egy­szerűen szuper volt Aminek örü­lök, hogy új barátokat szereztem, akikkel levelezek, és hívni is szoktuk egymást-Amit nagyon fontos kiemelni, hogy a gyerekek nem bezárva élnek, hanem családias körül­mények között Bár van napi- és házirend, ha jól belegondolunk, ez minden családban így műkö­dik - tette hozzá Szalayné. Évi 11 éves, szívesen beszél a nyári élményeiről: — A balatoni tábor nagyon jó volt, sokat fü­rödtünk. Voltam a Würth-tábor- ban, ahol a rengeteget túráz­tunk. Részt vettem egy éjszaka túrán is, ahol szellemnek öltö­zött emberek ijesztgettek ben­nünket A jászberényi és a bu­dapesti állatkertben is voltam, ahol a jegesmedve tetszett a leg­jobban. Olyan szép fehér volt a bundája, ahogy ott a sziklákon állt. Egyébként a cica a kedvenc háziállatom. A nyárnak azonban még nincs vége, vannak olyan gyerekek, akik még Budapestre is ellátogat­nak a nyáron a Kézművesház ke­retében. A tízezredik látogatót köszöntötték a múzeumban Ez évben már több mint tízezer látogatója volt a Szolnoki Repülőgép­múzeumnak. A tízezredik érdeklődő — Arthur Payne angol állampolgár — augusztus 5-én látogatta meg a múzeumot egy 14 fős csoport tag­jaként, akik egyébként a kecskeméti repülőnapra érkeztek hazánkba. Képünkön Lente Zoltán százados, a múzeum munkatársa köszönti Arthur Payne-t r* Pilák Imre eddigi negy­venöt éve során az ország és Európa több szegleté­ben megfordult már, de akár a mágnes, valami mindig visszahúzza a szí­vét oda, ahol cseperedett, megtanult írni, olvasni, szóval Tiszaroffra. Jelen­leg Szolnokon él és dolgo­zik az őrnagy úr, ahol szaknyelven fogalmazva: tűzmegelőzési kiemelt fő­előadó. D. Szabó miklós Lánglovag tulajdonképpen sen­ki nem akadt az ősök között. A nagyapja a bort, pálinkát mérte az egyik kocsmában, az édesap­ja téeszben dolgozott. Kisgye­rekként ő is vonzódott a külön­böző berregő, robogó, repülő gépcsodákhoz, azután kikötött a tűzoltóságnál. Ennek már sok­sok éve, tengernyi sikeres men­tés, és sajnos olykor emberi tra­gédia tanúja, részese.- A gyorsaságon, fizikai erőn, szakmaszereteten kívül sok-sok pedagógiai érzék, ta­pintat is kell néha a munkánk­hoz. Bizony, volt rá példa, hogy egy tűz után megfogtam a kisle- gény vállát, megsimogattam a buksiját, és ennyit tanácsoltam neki: fiam, ne nézd meg az édesapádat, nem lenne jó. Ma­radjon úgy meg benned az alak­ja, arca, amilyen tegnap meg tegnapelőtt volt - emlékszik vissza nem is egy megrázó eset­re. Pilák Imre, igen jó érzékkel, nem adta el a régi roffi családi házat, hanem ahogy a pénze en­gedte, tataroztatta, csinosítgat- ta. Sokszor „leugrik” ebbe a csodaszép faluba, olykor vele jön a felesége, nagylánya is, aki most érettségizett Szolnokon a Tiszapartiban. Az biztos, a kis­asszony lánglovag aligha lesz, jobban érdekli a szálloda és ide­genforgalom, így ezen a terüle­ten szeretné magát továbbké­pezni. Szolnokról már nem egy embert lecsaltam Roffra, sőt olyan is akadt köztük, aki Itt vett házat — állítja Imre Visszatérve Roffra, motorcsó­nak is akad a családnak, azt apa vezeti, de a vízisí sem hi­ányzik. Nem beszélve a fürdési lehetőségekről. Egyébként Imre úrnak mindezeken kívül akad még egy nagy hobbija: a pecá- zás. Akasztott már egy 23 kilós amurt is, akkor halat evett az egész utca. Azután a vadászat­ban is járatos, néhány vadkan is az ő lövése után fejezte be föl­di pályafutását. Tervezi, ha nyugdíjas lesz, va­lószínű, még több időt tölt sze­retett településén, amelyik sze­rinte az utóbbi tíz évben renge­teget fejlődött, szépült, moder­nizálódott. Nem utolsó sorban Roff csöndes, nyugodt hely, ahol kevés az eső és rengeteg a napsütés. Mivel a Tisza körbe- öleli, vödörnyit izzadni felesle­ges, elvégre aki lubickolni sze­retne, hűsíteni magát, több kel­lemes fürdőhely is akad a ka­nyargó folyó szélein. Állandó helyet keresnek a képek régi fotók Újak is készülhetnének, ezzel össze lehetne hasonlítani a múltat a jelennel Az egykori szolnoki Do- mus Áruházból kerültek ki azok a nagyméretű, fe­kete-fehér légi felvételek, amelyek a megyeszék­helyről készültek a hetve­nes évek elején. Jelenleg biztonságos helyen van­nak, végleges elhelyezé­sükről azonban még nincs döntés. Molnár G. Attila A fotók megmentésére tavasz- szal magánkezdeményezés in­dult. Ennek köszönhetően még akkor a megyei katasztrófavé­delmi igazgatóságra kerültek. A kettő darab, mintegy három­szor négy méteres alkotás egyike felkerült az intézmény egyik belső falára, a másiknak pedig a tárolását sikerült meg­oldani. Persze az igazi az lenne, ha a város múltjának egy pillanatát megörökítő fotók a nagyközön­ség számára is láthatóak lenné­nek, vagy akár a megyeszék­helyre látogatók is megcsodál­hatnák. Újlaki . Csa­ba, a szolnoki TIT Uránia be­mutató csillag- vizsgálójának vezetője, a kü­lönös képmen­tő akció kezdeményezője el­mondta, a megyei katasztrófavé­delmi igazgatóság jóvoltából biz­tonságos helyre kerültek az al­kotások. Az viszont még jobb lenne, ha mindkettő egy helyre kerülhetne, s melléjük lehetne helyezni két, napjainkban ké­szült másik fotót is, amelyek a levegőből, nagyjából ugyanarról a pontról mutatnák be a várost. Azaz egyszerre láthatnánk, mi­lyen is volt a megyeszékhely egy adott pontja a hetvenes években és milyen ugyanaz a terület ma. Remélhetőleg hamarosan sike­rül is megnyugtató megoldást ta­lálni, s állandó helyükre kerül­hetnek az impozáns panoráma­képek. A Szolnokról a hetvenes években készült légi felvételek egyike ma a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság épületében látható 4 < » I I FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom