Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-21 / 169. szám
12 2005. JÚLIUS 21, CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL VANNAK MÉG BECSÜLETES EMBEREK. Minden nap a 24~es jelzésű buszon utazok a megyeszékhelyen. A közelmúltban figyelmetlenségem miatt a buszon felejtettem az egyik táskámat. Gondoltam, arról már lemondhatok, és mégsem... Egy úr a lakásomra hozta vissza (minden benne volt) elvesztett táskámat Már- már csodának számít, hogy vannak még becsületes emberek. Ez az úr valóban az volt, köszönöm! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN közös utazás. A közelmúltban alakult meg a Cseh-Ma- gyar Baráti kör, amely az Utazók Klubjával közösen sok programot szervez. Legközelebb július 27-én utaznak Budapestre, ahol meghallgatják Iván László gerontológus professzor előadását, majd múzeumokat látogatnak, este ismerkednek a Bohémia Baráti Körrel. DÉNES PÁL, SZOLNOK JOBB LENNE JÓT TANULNI. Örülök, hogy nincs többé kakas- és kutyaviadal, de kérdezem, meddig lesz még box, ahol eleve az a cél, hogy ki kell a másikat ütni. Nagyon szomorú vagyok, hogy Uyet megengednek. Mennyi más okos dolog volna helyette, ahol a tudást, a józan ész adta erőt lehetne mutatni. A tévében is a boxot mutatják, és azt nézik sokan. Persze, amiből tanulni lehetne, azt nem figyelik anynyian. Itt volt a Nagy Könyv műsor is, sajnálom, hogy az emberek nem érdeklődtek iránta kellően... De hát, ugye mindenki maga dönti el, mit néz. Én a tanító dolgokat ajánlanám. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK POCOKIRTAS A HATVANAS EVEKBEN A képet nézve, nehéz rájönni, hogy mit csinál a jászjákóhalmi gimnázium tanulóinak csoportja a szántóföldön 1964-ben. Ez az akció a diákmunka keretében végzett pocokirtás: ha kibújt a pocok, hó- konvágtuk a bottal. Ez valóban környezetvédő megoldás volt, nem szennyeztük vegyszerekkel a földet... De vajon mit szólnának az állatvédők? (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. A közelmúltban ismét találkoztak a Jászjákóhalmáról elszármazottak. Immár több mint százan gyűltek össze a különleges eseményen, melyen minden résztvevő jól érezte magát. Öt évvel ezelőtt, 2000 nyarán mintegy tíz fő alapította meg az Elszármazottak Egyesületét. Ők akkor, július 15- én elültették a Jákob-fát, melyet Faddy Otto már szerzetes atya szentelt fel 2000 végén. A mostani találkozón ezt a fát feldíszítették, sport- versenyeket szerveztek, versekkel, zenés műsorral szórakoztatták egymást. Nagy öröm minden elszármazott számára, hogy Ilyen szép számban gyűlhetnek össze az ország minden tájáról, sőt volt, aki Kanadából tért vissza egykori szülőföldjére. (Beküldött fotó) Elszármazottak találkoztak Ezt a kupát nem a munkáért kapták Tizenhat férfi- és három női csapat vett részt a közelmúltban Túrkevén megrendezett Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó-baj nokságon. Ez a rendezvény nem csak a fociról szólt, bár a sporttá volt a főszerep. Csajbók Ferenc házigazda köszöntötte a sportszerető közönséget, a csapatokat, a bírókat, majd Bori Andrea, főiskolai hallgató lépett a mikrofon elé. A fiatal lány Fenyvesi Félix Lajos: A maszatos képű gyerek című versét mondta el. Az ünnepélyes ceremónia után kezdődhetett a versengés. A nézősereg mind az öt pályán jó iramú mérkőzéseket láthatott. A női csapatok versengésének eredménye már a délelőtt folyamán megszületett. A dobogó legfelső fokára a szolnoki MTE állhatott, második a túrke- vei Hellasz 2004. csapata, míg bronzérmes a Pokol Angyalai lettek (a legfiatalabb játékos külön jutalmat kapott, Pápai Attiláné egy szép dísztárggyal lett gazdagabb). Férfimezőnyben a csoportelsők jutottak a döntőbe, ahol az első helyért valóságos drámai küzdelem folyt. Rendes játékidőben ugyanis nem tudták dűlőre vinni a kupa sorsát, büntetőrúgások következtek. Végül a túrkevei FAVILL együttese vitte el a pálmát, a mezőtúri Tűzoltók csapatának be kellett érni az ezüstéremmel, a dobogó harmadik fokára pedig a túrkevei Hellasz férfi csapata léphetett. Az ominózus sportrendezvény gólkirálya Liszkai Zoltán (Tűzoltók) lett, a legjobb kapusnak pedig Katona Imrét (FAVILL) választották. A találkozó valamennyi résztvevőnek kellemes élmény volt, ami a támogatók segítségével valósulhatott meg. A hagyomány folytatásaként jövőre is várják a lelkes labdarúgókat. SIPOS SÁNDOR, TÚRKEVE Jaszladányon a helyi óvoda dolgozói hoztak létre a tájházban egy kiállítást, ami tulajdonképpen egy jász szobát tükröz. A különleges tárlatot a kisóvodások is megtekintették, érdeklődéssel figyelték a kiállított darabokat. (Beküldött fotó) Rendhagyó segítségre nevelés A jászdózsai Bozóky János Általános Iskola negyedik osztályos művészeti csoportja rendhagyó foglalkozáson vett részt a közelmúltban.Az óra témája a segítségnyújtás vagy ennek elmulasztása, illetve a tettek lehetséges következményei. A tisztességre nevelés fontossága egyre nagyobb hangsúlyt kap mind a felnőtt társadalomban, mind a kisgyermekek nevelésében. A foglalkozást Lukácsiné Forgács Irén tanárnő vezeti, aki elmondta, hogy a drámapedagógiai módszer megfelelő alkalmazása kimeríthetetlen kincsestára azon játékos feladatoknak, melyek megfelelő utat nyitnak a gyermekek neveléséhez. - Nekünk „mindössze” az a feladatunk, hogy az adott problémát a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően, a gyermekeket szerepbehelyezve, a történetet velük együtt átélve találjunk megoldást a kialakult helyzetre — tette hozzá. Ezen az órán a Pacsirta meséjét dolgozták fel, úgy, hogy a gyerekek nem ismerték a történetet. Madárkák voltak, akiket az ég ura olyan színűre akart festeni, amilyenre ők szerették volna. A baj csak az, hogy aki utolsónak érkezik az ég kapujába, annak nem jut festék. Közben egy öregasszony segítséget kér tőlük, így dönteniük kell: segítenek és utolsók lesznek, vagy saját érdekeiket nézik és sietnek festékért. A gyerekek szinte egyszerre indultak segíteni. Ők döntöttek, de vajon a felnőttek hogyan döntenének? Ez a rövid idő is nagyon sok gondolatot ébresztett a gyerekekben. Érdekes, ugyanakkor hasznos volt ez a foglalkozás. BOLLÓK PÉTERNÉ, JÁSZDÓZSA
