Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-21 / 169. szám

2005. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK 13 HATVANON TÚL Megjárta a hadak útját példamutató élet A térdlövés után kis híján amputálni A Napsugaras ősz előkészületei A megyei Nyugdíjasok Kulturá­lis és Érdekvédelmi Egyesülete - hagyományaihoz méltón - az idén is megrendezi a Napsuga­ras ősz elnevezésű eseményso­rozatát — tudtuk meg Demény Istvánnétől, az egyesület elnö­kétől. Szeptember 18-án, vasár­nap szüreti felvonulás lesz, amit bál és vacsora követ. A kö­vetkező napon rendezik a Szép- korúak Kárpát-medencei Költé­szeti Szemléjét, amire most ti­zennegyedik alkalommal kerül sor. A szemlére határainkon kí­vüli településekről is várnak szavalókat. A programsorozatban író-ol­vasó találkozó is szerepel. Ugyanúgy kézimunka-kiállítás, egy nosztalgiaest és nagylétszá­mú sportnap. Október 1-jén a városi sportcsarnokban tartják az idősek világnapi gáláját, aho­vá ismert előadókat, s magas színvonalú produkciókat bemu­tató iskolákat, szólistákat, a leg­jobb amatőr nyugdíjas csopor­tokat várnak. Ez alkalommal adja át a megyei önkormányzat képviselője az Idősbarát önkor­mányzat kitüntetést. Akkor osztják ki a nyugdíjasok me­gyei egyesülete által alapított két kitüntető címet, az Időse­kért és a Közjóért elnevezésű okleveleket. Lehetőség nyílik arra is, hogy kiváló munkájáért egy-egy klubot vagy klubtagot megajándékozzanak, s megkö­szönjék munkájukat. A Napsugaras ősz előkészüle­ti munkái megkezdődtek. A leg­nagyobb gondot — a VMZK be­zárása miatt — a rendezvények helyszínének biztosítása jelen­ti. A megyei és a városi önkor­mányzat is támogatja ezt a ren­dezvénysorozatot. Pályázatból is támogatást remélnek. A hatá­ron túlról érkezők díjmentessé­get élveznek. A hazai résztve­vők ötvenszázalékos költségté­rítésben részesülnek. A rendezvénysorozatot au­gusztus 4-én és 5-én megelőzi egy országos strandparti, ahová ismét nagy létszámú közönsé­get várnak. Tavaly ezerkétszáz nyugdíjas vett részt az ilyen rendezvényen Szolnokon. A költészeti szemlére való je­lentkezés határideje: augusztus 31. A cím: 5000 Szolnok, Kos­suth Lajos u. 2. (a megyeháza épülete). Személyesen is fogad­ják az érdeklődőket. kellett a lábát Azokra, akik számtalan megpróbáltatással töltöt­ték életüket, azt szokták mondani, hogy megjárták a hadak útját. Az abonyi Godó László Béla kétsze­resen is megjárta azt, pe­dig zökkenőmentes hiva­tali pályának nézett elébe akkor, amikor a szolnoki Fiú Felsőkereskedelmi Is­kolát elvégezte. Pályaválasztásánál meghatáro­zónak tűnik az, hogy apja köz­ségi jegyző volt. Abonyban jegyzőgyakornokként kezdett dolgozni. A mások iránti figyel­met és segítőkészséget - ami köztisztviselőknél elengedhe­tetlen — édesanyjától örökölte, aki az első világháborúban ok­leveles ápolónőként gondozta a sebesült katonákat, és kimagas­ló érdemeiért megkapta a „Vö­röskereszt ezüst díszérme a ha­diékítménnyel” kitüntetést. Abonyból rövid idő múlva — belügyminiszteri kinevezéssel - a Jász-Nagykun-Szolnok Vár­megyei Számvevőséghez ke­rült. A felhőtlen hivatali élet azonban nem tartott sokáig. 1941-ben behívták katonának, s ezzel megkezdődött a fél évtize­dig tartó pokoljárása. Magyar- csanádon lett zászlós határva­dász Örsparancsnok, majd a Bácskába vezényelték, ahol a szovjet csapatokkal kerültek harcba. Térdlövést kapott. Mu­tatja a soha el nem múló forra­dásokat. Az operálások nyomai százéves tölgy göcsörtös kérgé­re emlékeztetnek. Micsoda iszonyatos fájdalmai lehettek!- Amikor a szanitécek eljut­tattak a kórházba - idézi az ak­kori időket -, azt mondta az or­vos: „Komám, valószínűleg am­putálni kell a lábadat. Beleegye­zel-e?” Mi mást tehettem volna? Azt válaszoltam, hogy kezetek­ben az életem, csináljátok belá­tásotok szerint. A műtétet köve­tően, amikor az altatásból feléb­redtem, tudtam meg, hogy még­sem amputálták a lábam. Elképzelhető, hogy minden kibírhatatlannak tűnő fájdalom ellenére milyen megkönnyeb­bülés lehetett a húszas évek ele­jét taposó, a legszebb férfikor­ban lévő zászlós számára. A gyötrelemsorozat ezzel koránt­sem ért véget. Egyik kórház kö­vetkezett a másik után. Végül kórházvonattal Németországba vitték. Ingolstadtban ismét megműtötték. Felgyógyulása után átadták az amerikai hadi- fogolytábornak. A tábor meg­szűnése után mintegy hatszáz magyarral együtt kihelyezték Aichach járásba. Annak het- venhárom településén parasz­toknál dolgoztak a társai. Munkatársaival a Tüdőkórházban- Én a járás központjában maradtam - emlékezik Godó László Béla. - A Felsőbajor Ma­gyar Iroda a magyarok érdekei­nek képviselőjeként járásveze­tőnek nevezettéi. A német ha­tóságnál többször is eljártam a magyarok ügyeivel kapcsolat­ban és minden esetben kellő se­gítséget kaptam. Mutatja a több száz gondo­zottjának nevét és magyaror­szági lakhelyét feltüntető név­sort, a korabeli sokrétű irato­kat. Önkéntelenül felvetődik bennem: a kutatás számára fon­tos dokumentumoknak levél­tárban volna a helyük. Ő csak legyint erre a felvetésre:- Nem érdekelnek ezek sen­kit. Kár, hiszen történelmünk egyik epizódját őrzik. Godó László Béla nemcsak in­tézte a Németországban rekedt volt katonák, menekült nők és gyermekek ügyes-bajos dolgait, hanem nélkülözhetetlen szere­pet játszott hazaszállításukban is. Munkáját jól példázza a Felső­bajor Magyar Iroda vezetőjének hozzá intézett levele: „Önkéntes és áldozatkész munkásságáért, melyet a Bajorországban rekedt magyarság gondozása, valamint a hazaszállítás előkészítése érde­kében önzetlenül végzett, hálás köszönetemet és őszinte elisme­résemet fejezem ki.” Bajorországban találta meg élete párját. Azzal együtt tért haza Magyarországra, 1946 ok­tóberében. Szolnokon, a megyei tanácsnál lett főelőadó. Később a Pénzügyminisztérium javas­lata alapján Budapesten egy- egy hónapon át a községi vb el­nököket okította a számvitel, a költségvetés és a községfejlesz­tés fortélyaira. A megyében tar­tott szakmai előadásokat, ellen­őrizte a települések költségve­tését, gazdálkodását és zár­számadását. Mivel munkája mi­Godó László Béla határvadész zászlósként att napokat, esetenként heteket kellett vidéken tölteni, s ezért családjával csak kevés időt tölt­heted:, munkahelyet változta­tott. Először a megyei Tüdő-, Bőr-, Nemi és Idegbeteg-gondo­zó Intézet, majd a megyei Tüdő- kórház-, Gondozó Intézet gazda­sági igazgatója lett. Munkája mellett tevékenykedett szak- szervezeti vonalon, s népi ül­nök is volt. Munkaszeretete pél­da sokak számára:- Negyvenkét évi szolgálat alatt munkahelyről - a katonai szolgálatot kivéve — sosem hiá­nyoztam. 1980-ban történt nyugdíjazá­sa után sem ült tétlenül. A Szol­noki Papírgyárba Finnország­ból érkező gépek, alkatrészek számláit fordította fo­lyamatosan német nyelvről ma­gyarra. Lehet, hogy a róla készült vázlat eddigi soraiból egy pre­cíz és több kitüntetést méltán kiérdemelt, de sótlan hivatal­nok képe bontakozik ki, pedig Godó László Béla életvidáman, sokféle kikapcsolódásra hajlón töltötte éveit. Ő alapította meg például Abonyban a nagypá­lyás férfi kézilabda-csapatot, amelyik bajnokságban is részt vett. S ami általában távol áll az irodai munkától: dalszöveget is írt és Kiss György barátja zené­jével együtt 1941-ben nyertek a Sztár Filmmagazin pályázaton. Több műkedvelő előadásban is szerepelt fiatal korában. Szere­tett utazni is, Irántól Észtorszá­gig sok helyen járt. Mostanában - 87 évesen - szívesen hallgat zenekari mű­veket. Teljes operafelvételei is vannak. Kilencszáz kötetes könyvtárának példányait is rendszeresen kézbe veszi. Egy­szóval értelmes életet élt, s úgy is folytatja. Egy teljes évszázad tanúja volt hit, szeretet Huszonhárom unokája, negyvenhárom dédunokája és kilenc ükunokája van Egy nem mindennapi sor­sú asszonyt, Mondzinger Andrásnét köszöntötték századik születésnapján Szajolban. A családtagok színültig megtöl­tötték a Godó Panzió éttermét. Érthető ez, hiszen Mondzinger néninek tizennégy gyermeke született, s azok közül kilenc még él. Van huszonhárom uno­kája, negyvenhárom dédunoká­ja és kilenc ükunokája. Ez utób­biak közül a legidősebb már he­tedik osztályos. A családtagok mellett aján­dékkal és virágcsokorral kö­szöntötte a szép kort megért né­nit Szabó Zsigmond, a község polgármestere és Udud Rózsa jegyző asszony. A nevezetes szü­letésnapra dísztáviratot küldött a köztársasági elnök és köszön- zet vezetősége is. Milyen döbbe- Mondzinger néni! Átvonult felet- tötte a mezőgazdasági szövetke- netes eseményeket élt meg te a két világháború vihara, s Megérkezés az ünnepségre. Balról a második Mondzinger néni egyéni sorsa is jóval keserve­sebb volt az átlagnál. Köszöntő szavaiban méltán adózott neki tisztelettel a polgármester, hi­szen ez a törékenynek tűnő, ám hihetetlen szívóssággal rendel­kező asszony a háborúban min­denét elvesztő családban, majd korai özvegysége idején erejét megfeszítve tisztességgel felne­velte gyermekeit. Kuriózum ez a születésnap a község életében, hiszen Szajol lakosai közül még senki nem ért meg ilyen szép kort. Meditálnak is sokan azon, mi a hosszú élet titka. Mondzinger néni életútját nézve talán az, hogy a folyama­tos munka, a nehézségek leküz­dése, a jövőbe vetett feltétlen hit, a szeretetteljes gondoskodás él­teti az embert Az Idősügyi Alap A megyei önkormányzat költ­ségvetésében kétmillió forintot különítettek el idősügyi alap­ként az idősek érdekében ren­dezendő kulturális, szabadidős, egészségfejlesztési, sportprog­ramok, rendezvények támogatá­sára. Az összeg elosztása nyilvá­nos pályázaton történik. A pá­lyázati kiírásra hetvenhat pá­lyázat érkezett. A pályázatok té­mái sokfélék. Jó részük kirán­dulást, színház- vagy múzeum- látogatást, egy másik részük ze­nés, táncos, vacsorával egybe­kötött programot foglalt magá­ba. Ezeken túlmutató és támo­gatandó elképzelésként jelentek meg az idősek egészségmegőr­zését jelentő programok, vala­mint a kistérségi vagy több tele­pülés összefogásával előirány­zott Ki-mit-tud?-ok, népdalver­senyek, nyugdíjastalálkozók, nagyszülő-unoka programok. Az idősügyi alap felosztásakor indokolandó, hogy olyant támo­gassanak, amik egyéni szinten nem finanszírozhatók, vagy más forrásból nem megvalósít­hatók. Kevésbé érdemes tehát támogatni a zenés, csupán étke­zéssel összekötött rendezvénye­ket. A sok pályázat és a rendelke­zésre álló kétmillió forinttal szemben igényelt tízmillió forint miatt senki sem kaphatta meg az általa pályázott összeget. A ki­rándulások általában 20-30 ezer forint támogatásban részesül­nek. Húszezer forintnál keveseb­bet az elfogadott pályázatok egyi­ke sem kap. A támogatási összeg nem kevesebb a kért összeg ti­zenöt százalékánál. Idősbarát önkormányzatok A megyei Idősügyi Tanács az idén is pályázatot írt ki az Idős­barát önkormányzat cím elnye­résére. A megtisztelő címet és a városi, illetve községi kategóri­ákban a vele járó százezer-száz­ezer forintot az Idősek világnap­ja alkalmából október 1-jén ren­dezendő ünnepségen adják át. A községi kategóriában János- hida, Nagyiván és Tiszagyenda, a városi kategóriában pedig Jász- árokszállás, Kunhegyes és Szol­nok nyújtott be pályázatot. A me­gyei Idősügyi Tanács az Idős­barát önkormányzat rímet Tisza­gyenda és Jászárokszállás vezető testületének ítélte oda. Tisza­gyenda pályázatából kitűnt, hogy a helyi önkormányzat nagyfokú felelősségválalással ke­zeli az idősek ügyeit. Fo­lyamatosan felméri igényeiket a házi segítségnyújtó hálózat gon­dozóin, a családgondozókon és a civil szervezeteken keresztül. Az idősek véleménye érvényesül a helyi döntésekben. Szociális in­formációs szolgálatot építettek ki. Pályázatukban a fogyasztóvé­delmi feladatokra is kitértek. A pályázathoz mellékelték a tele­pülés civil szervezeteinek támo­gató nyilatkozatát. Jászárokszál- láson az idősek a szociális és csa­ládvédelmi bizottság munkájá­ban való részvételükkel vesznek részt a döntés-előkészítő munká­ban. A polgármesteri hivatal ta­valy kilenc akadálymentes gya­logátkelőhelyet létesített. A civü szervezetek útján eljutnak a leg­több idős emberhez. Az idősügyi feladatok ellátását társadalmi munkában végzi az alpolgármes­ter. Biztosított a szociális alap- és nappali ellátás. Modellprogram bevezetésére kerülhet sor mikrotársulás keretében, ha ki­alakíthatják a jelzőrendszerés házi segítségnyújtást

Next

/
Oldalképek
Tartalom