Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-20 / 168. szám
12 ARCOK SORSOK 2005. JÚLIUS 20., SZERDA Nagymamája volt A mese olyan lovas, amit a nyelv hordoz az első rajongója Tiszavárkonyon él egy kedves, életerős festőművész hölgy, aki idén töltötte be 61. születésnapját. Szőke Zita különlegessége abban rejlik, hogy mozgalmas élete közben folyamatosan készültek a szebbnél szebb képek fákról, virágokról, vallásos töltetű helyekről és jelenetekről. Ő az egyetlen, aki úgy használja a képeihez a bőrt, mint varrónő a szövetet. Bozsó Anikó Ebben a kedves, hangulatos kis községben született 1944. július 7-én. A hetes szám születésétől fogva szerencsét hozott neki. Egyéves korában nagymamája egy forintért vette meg korai alkotásait. Persze később valamivel jobb áron értékesítette képeit. Hosszú úton, sokszor rengeteg szenvedésen túljutva jutott el arra a szintre, amivel ma már büszkélkedhet. Egyéves kora után elköltözött a család Szolnokra, ahol 15 évesen dekoratőr lett. Később könyvkötőként dolgozott a megyei könyvtárban hét éven keresztül. 16 éves korában rajzot tanult egy igen neves festőtől, Chiovinitől. Ezek után leköltözött Szegedre, ahonnan Szolnokra visszatérve irodában helyezkedett el. Mivel úgy érezte, ez a munka nem neki való igazán, így elvállalt grafikusi állást Dévaványán, ahol később galériát nyitott és részt vett vizuális oktatásban is. Ennek köszönhetően szerette meg a bőrt és kezdett vele dolgozni. Hirtelen váltásképpen Szeghalomra költözött, ahol biztosítási körzetfelügyelő, majd könyvkötő lett. Egy időszakban még a politikába is belefolyt annyira, hogy pártügyvivő vált belőle. Erre az időszakra tehető, hogy elvált akkori férjétől, és ismét Szegeden találta magát. Vállalkozásba fogott, ami szinte be sem indult, mert megbukott. Ott ismerte meg jelenlegi férjét, akivel közel nyolc éve tért vissza szülőfalujába. Vettek egy szép házat, amiről utólag derült ki, hogy száma szintén a szerencsét hozó hetes. Sajnos jó pár éve a művésznő súlyos beteg lett: az orvosok Parkinson-kórt állapítottak meg nála. Mára már elhatalmasodtak rajta a jellegzetes tünetek, például remegés és dadogás. Kórházi kezelésének köszönheti ma is használt művésznevét: Szmaru. Az évek alatt olyan halálközeli élményei voltak, melyeknek hatására különös, szinte félelmetes adottságokra tett szert. Megérzi a közeledő rossz dolgokat, olyan jelenségeket lát, amit mások nem. Azt állítja, hogy a sötétségben ugyanolyan intenzitással élnek lények, mint fényes nappal az emberek. Egyszer régen még javasasz- szonynak is elnevezték jövőlátó tehetsége miatt. Hiába olyan nagy az Istenbe vetett hite, templomba nem jár. Úgy érzi, minden egyes pillanatban fogja Isten a kezét. Ezen élményei csak tetézték több mint húsz éves kutatásainak eredményeit, amit összegezve szeretne megjelentetni könyv formájában ezotéria témakörben. Betegsége sem vette el életkedvét, nem befolyásolja munkájában. Csodálatos, bőrrel készült alkotásai iránt a mai napig is hatalmas a kereslet. Az egész országban volt kiállítása. Nyolc megyének dolgozott már, és még mindig van benne fantázia és életerő. Sokunk számára lehet irigylésre méltó a kitartása. szegen csengő Gyönyörűség, amivel megtelik az ember szíve, lelke A nagy mesélő', Berecz András ezúttal a Nagykunságról és környékéről válogatott össze meséket, népdalokat és mondóká- kat. A Szegen Csengő első részében a népmesék olvashatók, második részében pedig a népdalok, mondókák. Illusztrációként Gyulai Líviusz metszeteiben gyönyörködhetünk. A napokban Kisújszálláson tapsolták meg az énekmondót. DE Berecz András nótafa, népmesegyűjtő, folklórkutató, előadó- művész és tréfamester is egyben, ahogy ő nevezi magát: álomszövő. Amit éjszaka álmodik, nappal mesévé hímezi. Mesemondóként idén megkapta az Alternatív Kossuth-díjat. ízes meséit és dalait hallhatjuk az Ökrös, az Egyszólam együttesekkel, vagy a táncházas kiadványokon. A Szegen csengőre a Nagykunságról és környékéről válogatott össze meséket, népdalokat és mondó- kákát. — Lassan, lassan hisszük, nincs már mesemondó más, csak a tévé. Nem szőhet álmo* A könyvhöz tartozik két CD-melléklet is, az elsőn a gyerekmondókák és népdalok hallhatóak, a másodikon pedig három népmese. kát fejünkbe más, csak a „nagy kék varázsló”. Pedig létezik még a „pontos beszéd”, amelyik ha elhagyja az ember száját, utána lehet nézni. A magyar mesében a magyar nyelv, a találó szó ünnepe. A mesének, me- sélőjének és szavainak néztünk utána annak reményében, hogy talál nyitott füleket, mert elég nyitott fül szájat is talál, és így talán múlik kissé a sötétség. - vallja a mesemondó, aki szerint, hogy ő ezt csinálja, azt édesanyjának köszönheti. — Nagyon jól mesélt édesanyám, és bár Budapesten zúdította rám őket, ezek a történetek, legendák, mesék megmaradtak kunhegyesieknek. 0 onnan hozta el az emlékeit, a fiatalkorát. Az édesapja híresen jól beszélő nagy tréfamester volt. Nem is volt édesanyának vetélytársa, mer’ televíziónk nem volt soha se’. Ha ő elkezdett beszélni, csak azt lehetett hallgatni, mást nem. Én ebben nőttem föl, és a szóbeliség nálunk - habár a fővárosban születtem - természetes volt. Aztán én is elkezdtem mesélni, az ellesett trükkök tudattalanok voltak. Szerettem jól beszélő emberek közelébe férkőzni. Ezért mentem olyan sokat Erdélybe, Felvidékre gyűjteni.- Van kedvenc meséje, szereplője, esetleg mondata? — Van kedvenc mesém is, kedvenc szereplőm is, kedvenc mondatom is, de hűtlen vagyok, mert ezek mindig változnak. Most a Nagykunsággal foglalkozó Szegen csengősek. Ezek kunsági nagy mondások, majdnem hazugságok. Csak olyan nagy a költői erejük, hogy nem férnek bele ebbe a műfajba. Ott is van kedves alakom, egy jövendőmondó ember. Azt mondta, majd egyszer meghasad a kunhegyesi kéttornyú templom kétfelé. Úgy, hogy már az út arra fog átvezetni a széjjel nyílt tornyok között. A két tornya úgy elromlik, hogy a bukszust lehajtja a földre, lenyomja azt a torony, de a földtől egy gyufa- skatulyányira megáll a romlása, a hajlása neki. A harang olyan közel lesz a földhöz, hogy a sánta sáskának is csak egy finom ugrás lesz a harang, de szeretni es fogja, mert tücsöknek érzi majd magát benne. Mert olyan szép a zengése a Berecz András, a pontos szavak mestere ’hegyesi harangnak, hogy a lárma ha beletéved, úgy vonul ki belőle, mint valami zümmögés... a mese megmutatja a jót és a rosszat. A világ dolgait helyre teszi, a fontos és a lényegtelen elkülönül, és minden nyilvánvalóvá válik. Ezért is Berecz András meséinek se szeri, se száma.- Sok van, amit készen tartok, fényesítgetek. Olyan, mint a levél: kihajt, aztán még van, ami le is hullik. Mindig jön új. Vagy ha nem, a meglévőket változtatgatom, egyébként anélkül, hogy akarnám. Ez valahogy a mesemondással jár. Amikor bemegyek egy iskolába, a kamasz gyerekeknek tüskéik nőnek. Szinte lehet hallani, nekik ne meséljen senki, akkor önérzet nélkül, csak úgy elindítok néhány találó szót. Hát, az a legnagyobb öröm, ahogy előbb elámulnak, aztán figyelnek. Akkor nem én végzem el a munkámat, hanem a pontos beszéd. Amitől el van szokva az emberiség. kellene a mesemondást eltanulni. Vagy legalább a mesemondót meghallgatni. Vagy mindkettőt egyszerre, addig, amíg nem késő. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember gondolatait hordozzák. Felnőttekhez szólnak inkább, nagy részüket magam gyűjtöttem. A meséket ezért nem irodalmi nyelven, és nem kötött szöveggel mondom, hanem különféle, a köznyelvben alig ismert, ritkán használt szavakat beépítve, és a rögtönzésnek tág teret adva. Hiszek az önálló, Kodály által is fölvázolt magyar énekstílusban, amely valahol ott lappang a magyar népdalok kútfőinek torka mélyén. Régóta a néptánc bűvöletében él közelkép Már kisdiákként megcsillogtatta nem akármilyen képességeit Az általános iskola első osztálya kiemelt szerepet játszott a tiszafüredi Veres Ramóna életében. A 19 éves leányzó ugyanis az olvasás és az írás rejtelmei mellett ekkor ismerkedett meg a néptánccal is, amelynek a mai napig a bűvöletében él. Farkas István Az ifjú néptáncos, aki az eltelt időszakban a Pátria Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tiszafüredi tagozatának oszlopos tagjává vált, már a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjaként megcsillogtatta nem akármilyen képességeit. Tánctudása és tanulmányi eredményei mellett ugyanis a hangjával is kitűnt. Ennek megfelelően többször indult népdaléneklő versenyeken, amelyek egyikén első helyezést is szerzett. Közben rendszeres látogatója lett az abádszalóki tánctáboroknak, ahol igazi barátságokat, új ismeretségeket kötött. A sors úgy hozta, hogy a hazai fesztiválokon kívül külföldön is megmutathatta tehetségét, az együttessel fellépett Lengyelországban, Franciaországban és Olaszországban is. Idei programja is gazdagnak mondható. Az év első felében ugyanis részt vett többek között a Tisza-tavi Folkfesztivá- lon, a 25 éves fennállását ünneplő Tiszafüred Táncegyüttes jubileumi rendezvényén és az abádszalóki Tisza-tavi Ki mit tud?-on is. Ramóna a népi hagyományok ápolásán kívül a tanulásra is nagy hangsúlyt fektet, így a helyi Kossuth Lajos Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium elvégzése, s a Debreceni Egyetem első évfolyamának teljesítése sem okozott gondot számára. A családban egyébként más hagyományőrző is akad, mégpedig anyukája, aki évek óta a füredi tánccsoport állandó kísérőjének, mindenesének számít. Fizikailag ugyan 1 megtört, de lelkileg, szellemileg | ugyanolyan erős 1 maradt, mint a I betegsége előtti ■ •' időkben. p-- / ■ .....
