Új Néplap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-27 / 148. szám

2005. JÚNIUS 27., HÉTFŐ MEGYEI TŰKÖR Eredményes tanulás, kötöttségek nélkül Az élet fiatalon is kemény harc? ifjúságkutatás Vizsgálat értékrendről, közérzetről és kulturális szokásokról Folyamatosan, harmadik esztendeje évfolyamának legeredményesebb tanu­lója a szolnoki Kun Péter. Mészáros Géza A szolnoki Széchenyi Körúti Ál­talános Iskola 4. osztályos — 5. osztályba léphet(l) - diákja nem tagadja, szerencsés csil­lagzat alatt született, hiszen jó memóriájának köszönhetően Kun Peti, azzal együtt, hogy kitű­nő tanuló, nincs a tankönyvek rabságában szinte elegendő számára az órán elhangzottakat megjegyez­ni és számonkéréskor visszaad­ni. Persze, azért a könyveket is forgatja, sőt, még többet is a kel­leténél. Peti ugyanis rendszere­sen részt vesz a különböző tan­tárgyi versenyeken, ahol mé­lyebb ismereteket kívánnak meg a feladványok. Különös szeretettel látogatja a matemati­ka-, valamint a természettudo­mányi és környezetismereti versenyeket, ahol rendre sike­resen szerepel.- A matekversenyek közül a Zrínyi Ilona megyei megméret­tetésén ötödik, a Kalmár Lász­lón második lettem. A Mátyás Tudósai rendezvényen, vala­mint a Műszaki Egyetemen tar­tott Herman Ottó környezetis­mereti versenyen pedig egy­aránt második helyezést sze­reztem - újságolja szerényen.- Nem kényszerből indulok el a tanulmányikon, hanem mert szeretem ezeket a kihívá­sokat, és mindannyiszor köze­lebb kerülhetek a saját magam által is többször feltett kérdés megválaszolásához: „mi leszek, ha nagy leszek?” Korábban azt gondoltam, keramikus vagy va­lamilyen képzőművész lehet­nék, hiszen a vizuális művésze­ti iskolában igen jól ment a fes­tészet. Legfrissebb elhatározá­som szerint viszont ornitoló- .5 gusként keresem majd a kenye- £ rém, ugyanis nagyon szeretem I a természetet, s benne a mada- I rakat - vázolja fel jövőképét £ rendkívül éretten Peti, akiről azt is tudni kell, hogy nem egy otthonülő, füzetek és könyvek fölé görnyedő gyerkőc. A szol­noki Lurkó Focimánia Labdarú­gó Klub tagjaként a futball-lab­dát is gyakorta nyüstöli, de a milléri és a szajoli Holt-Tisza- ágakban a horgászbotot is jól forgatja. Tizenhárom éves And­rás bátyjával olykor-olykor per­lekednek, de inkább a közös já­tékokon törik a fejüket. Az öttagú Kun família, amely a két és fél esztendős Ritával egészül ki, idén nyáron Mátra- derecskére utazik, családi nya­ralásra. A srácok ezenkívül a Balaton-melléki Fonyódl igeien fogják élményeiket szaporítani a nyelvi táborban. A fiatalok értékrendjét, közérzetét és kulturális szokásait is vizsgálja az Ifjúság 2005 kutatás. A fiatalokat megfigyelő' fel­mérés első szakaszában ennek a korosztálynak a probléma- és igényvilágá­ról vesznek fel adatokat. F. B. A fiatalok politikához, kultúrá­hoz, családhoz és társadalmi ér­tékekhez való viszonyát vizsgá­ló Ifjúság 2005 elnevezésű ta­nulmányhoz tavaly szinte telje­sen egy időben - egymástól függetlenül — nyújtott be pályá­zatot a szolnoki és a megyei ön- kormányzat a Gyermek-, Ifjúsá­gi és Sportminisztériumhoz. Mindkét kutatás célja, hogy rögzítsék, milyen módon vál­toztak az előző felmérés óta a fi­atalok (13-29 évesek) iskolázta­tását, karrierjét, boldogulási esélyeit befolyásoló társadalmi tényezők, s mindez hogyan tük­röződik a diákok értékrendjé­ben és például szabadidejük el­töltésében. A helyzetkép felvá­zolása után a koncepció kidol­gozói javaslatot tesznek előter­jesztés formájában a közgyűlé­sek elé. A szolnoki önkormányzat a VE-GA Gyermek- és Ifjúsági Szövetség Szakértői Kollégiu­mát kérte fel a program lefoly­tatására. A problémafeltáró és - kezelő tréning első szakaszá­ban a pontosabb eredmények érdekében ezer fiatal töltött ki kérdőívet, melynek koordinálá­sával a város Burai István Ifjú­sági referenst bízta meg. A ku­tatás első szakaszának zárásá­hoz közeledünk, jelenleg a fel­vett adatok elemzése zajlik - tette hozzá még a referens. A kérdések kitérnek a diákok ta­nulmányi eredményeire is, kü­lön kérdéskör foglalkozik a cél­korosztály családi hátterével. Az egészségmegőrzéssel kap­csolatos kérdések a pszichoak- tív szerek fogyasztására (do­hányzás, szeszes és energiaita­lok, illegális narkotikumok) és a diákok pszichés állapotára vo­natkoznak. Szántak egy kérdés­kört az ifjúságot érintő városi ügyekre, az információs szol­gáltatásokra is. Az előzetes tréningen a vála­szolók felfogásában az élet nem - mindenkinek - habos torta: sokkal inkább kemény harcról, mintsem jókedvű, örömteli tár­sas együttműködésről számol­nak be. Az általános és középis­kolások zömének okoz gondot a követelményrendszer bővülése, miközben szerintük rengeteg értelmetlen dolgot is meg kell tanulniuk. Néhány szolnoki úgy érzi, tanulás terén kifeje­zetten túlterheltek, állandóan fáradtak. Véleményük szerint tanáraiknak nem igazán fontos, hogy a gyerekek jól érezzék ma­gukat az iskolában, és hogy ki­fejlődjenek bennük a szolidari­tás értékei. Bizonyos érzelmi si- ’ várság jellemzi azokat az elkép­zeléseket, amelyek a gyerekek iskolázásához kapcsolódnak a közgondolkozásban. Fontosabb­nak tartják, hogy a gyerekek tisztelettudóak legyenek, mint azt, hogy kiegyensúlyozottak vagy éppen magabiztosak. A megyei ifjúságpolitikai koncepció aktualizálására a megye az MTA-RKK Alföldi Tu­dományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Osztályát bízta meg. A kutatócsoport a helyzetkép felméréséhez felke­reste a települések jegyzőit, a középiskolák igazgatóit, hogy személyes tapasztalatukkal, ja­vaslataikkal segítsék a megyei koncepció elkészítését. A kér­dőívek feldolgozása jelenleg is folyamatban van, július közepé­re készül el a tanulmány. Változatos negyvenöt esztendő volt Az 1960-ban érettségizett 4. C és B osztály megjelent diákjai a negyvenöt éves találkozón Ezek a hölgyek és urak még a múlt század azon éveiben születtek, amikor Horthy kormányozta az országot. 1960-ban érett­ségiztek Szolnokon, az akkori közgazdasági tech­nikumban. D. Szabó Miklós Végigélték a Rákosi korszakot, a beszolgáltatások idejét, 1956- ot. Egy osztálytársuk nyugatra szökött, azóta sem tudnak róla semmit. Látták a téeszszervezé- seket, építették a szocializmus alapjait, majd úgy alakult a sor­suk, hogy ismét a kapitalizmus következett. Annak is a vadabb változata. Vajon az akkori 4. B és C hatvanegy diákja hogyan állta meg a helyét, talán ez volt a legizgalmasabb kérdés a negyvenöt éves érettségi talál­kozón. Noha a felvétel a két osztály megjelent huszonöt diákját áb­rázolja, részletesebben a C-sek harminchárom végzősével fog­lalkozunk. Mindenki megnő­sült, férjez ment, és már a gye­rekeken kívül unokák is sorjáz­nak. Egynek közülük nem szü­letett gyereke, egy másik egyet­len fiát közúti balesetben veszí­tette el, majd a férje is meghalt Akadtak köztük szolnokiak, kő­telkiek, farmosiak meg jászsá­giak is. Ámbár könyvelőknek, vállalati tervezőknek készül­tek, a harminc-egynéhány lélek fele választotta ezen hivatást. A többiek pályát módosítottak: ügyészek, mérnökök, főiskolai tanárok, rendőrtisztek, műveiő- désiház-igazgatók, igazságügyi szakértők lettek. Sajnos az évek ahogy nőnek, kopik az egész­ség. Van, aki négy agyműtéten jutott túl, más még a klinikai halál állapotából is visszatért. Szívósak, végtelenül szívósak ezek a szívükben örökre fiatal diákok. Meséltek a régi szerel­mekről, sikerekről, órai izgal­makról, diákcsínyekről. Arról, hogy az 1956-os forradalom után talán az volt a legször­nyűbb, hogy a vidékről bejárók­nak elvették, tagosították a pár hold földjüket. Pedig nem egy családot jószerével ez tartott el az ötvenes években. A sorsfor­duló változások őket sem kerül­ték el, volt, aki a párját, más az állását, megint más az egészsé­gét veszítette el. De valahogy mindig talpra álltak, úgy tűnik, az újrakezdés lehetőségét a ta­risznyájukba rakták volt taná­raik 1960-ban. Akik közül saj­nos néhányan meghaltak: az ő sírjukra meg arra a nyolc osz­tálytársukra, akik már elmen­tek minden élő ember utolsó út­ján, koszorúkat, virágokat rak­tak. Ugyanakkor örömmel vet­ték tudomásul, hogy a jeles ren­dezvényen két volt tanáruk, dr. Dienes Erzsébet és dr. Boros Ottóné is megjelent, sőt az azt követő ebédet Simon János ta­nár úr is megtisztelte jelenlété­vel. Ahol újólag is számba vet­ték: noha nagy változások ta­núi, részesei voltak az elmúlt negyven-egynéhány évben, megállták a helyüket, ahová a sors, az élet, a véletlen sodorta őket. Talán egy kivétellel, egy ismert rádióssal, aki sajnos le­csúszott, és mostanság állítólag fővárosi hajléktalan. A legkitartóbbjai jól bírták a gyűrődést, és este hatkor ered­tek útnak. Örültek, hogy az is­kola jelenlegi igazgatónője is felkereste az egynapos találko­zót, és külön köszönték Deákné Csontos Máriának a temérdek fáradozást, amellyel kinyomoz­ta a messzire szakadtak lak­helyét, megszervezte a találko­zót. Az már csak hab a tortán, hogy mindenki természetesnek vette: a következő, ötvenéves összejövetelt is ő szervezi. Ab­ban bízva, legalább ennyien lesznek ott is. ILLUSZTRÁ C lÓFCTÓ: CSABAI ISTVÁN ím e a célközönség: saját, önszerveződésű klubra vágynak a fiatalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom