Új Néplap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-16 / 139. szám

12 2005. JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL SPORTOLTAK, SZÓRAKOZTAK. Emlékezetes marad kis- és nagy gyerekeknek a közel­múltban megrendezett hétvé­ge, amikor önfeledten szóra­koztak mindannyian a Török- szentmiklóshoz tartozó Óbal- lán. Több mint negyven cseme­te vett részt kü­lönféle ügyessé­gi versenyeken, vidám progra­mokon, mint például a zsák- banfutás. Kö­szönjük a támo­gatóknak, nélkü­lük nem lehetett volna ilyen gond­talan a gyermekeknek ez a nap. a gyógyszer nem cukor. Ol­vasom a Néplapban: Becső- dölnek a kispati- kák? - Remélem nem.. Nem lehet megengedni, hogy a gyógyszer sza­badárassá válljon. A gyógyszer nem cukor. Egy­séges árnak kell maradni. Nem szabad hagyni, hogy tönkremenjenek a vidéki gyógyszertárak, amelyek el­látják az ott élő embereket, így is sok hátrányt szenved­nek, akik távolabb esnek az úgynevezett „intézmények1 tői". Miért ők legyenek az ál­dozatok? Az ő számukra is az egészség a legnagyobb kincs, hadd legyen esélyük! MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Fociztak a jövő reménységei A közelmúltban rendeltük ipeg Rákóczifalván a Pünkösd Ku­pát, amelyen a 94/95-ös után­pótlás korosztály játékosai ver­sengtek a Dénes Antal Sportte­lepen. A rendezvény magas színvonalát jellemzi, hogy a részt vevő csapatok között olyan nagy nevek szerepeltek, mint az UTE, Szeged, Vác. A napfényes reggelen 8 együttes készült a megméretésre. A szépszámú nézősereg izgalmas csatáknak lehetett tanúja. A já­tékvezetők kitűnő munkája, s a csapatok küzdelmes játéka után a csoportsorrend alapján került sor a hely­osztókra. A ver­seny izgalmát to­vább emelte, hogy a döntőt játszó két csapat hosszú­hosszú büntető­párbaj után tudta eldönteni a kupa sorsát. A végered­mény: 1. Martfű, 2. Szeged, 3. Rákó- czifalva, 4. Szé­chenyi (Szolnok), 5. UTE (Buda­pest), 6. Vác, 7. Fo­cimánia (Szol­nok), 8. Jászberény. A mérkőzések végén a kis fo­cistákat bográcsban főtt, meleg ebéd várta, amely mellett a jö­vő reménységei együtt elemez­ték ki egymás játékát. A ren­dezvény segítségével új barát­ságok születtek, melyek min­den bizonnyal jó hatással lesz­nek a kis focisták technikai tu­dásának, személyiségének fej­lődésére is. A késő délutánba nyúló beszélgetést követően a csapatok megegyeztek abban, hogy jövőre ugyanitt találkoz­nak. VARGA EDIT, RÁKÓCZI FALVA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenn-tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.Az írásokat a rimoczia@axeIs.hu e-mail címre is vár­juk. Szeretettel kaptuk a tudást cadikosok. Nekik kicsit szomo­rú ez az esemény, hiszen osz­tályfőnöküket nagyon megsze­rették az évek alatt: „Számunk­ra Ica néni volt, aki a jó étvá­gyunkról mindig gondoskodott. Mi huszonnégyen az iskola ta­lán legszerencsésebb diákjai le­hettünk, mert a négy év alatt mi a. tudást jó nagy adag szere­tettel, odafigyeléssel, bátorítás­sal kaptuk. Szinte anyai gon­doskodással, sok-sok türelem­mel, fáradhatatlan energiával irányított minket. Köszönjük mindazt, amit útravalóul kap­tunk a pogácsa mellé.” A 8. C OSZTÁLY TANULÓI Hat elérkezett — vidáman, gyorsan — az utolsó csenge­tés! S vele együtt a búcsú napja is! Ötödik osztályban még nem gondoltuk, hogy négy év milyen rövid idő. Észrevétlenül repültek az évek, amihez egy fantaszti­kus osztályfőnök is kellett! Mint a legtöbb alapfokú oktatá- Iában is elbúcsúznak társaiktól, si intézményben, a szolnoki az intézménytől és természete- Kölcsey Ferenc Általános Isko- sen a tanáraiktól a ballagó nyol­Az Oktatási Minisztérium és a Márton Áron Szak- kollégium 2002 óta ír ki pályázatot Julianus Test­vériskola Program elneve­zéssel. A pályázatot ma­gyarországi és határon túli magyar tanítási nyel­vű vagy magyar tagozat­tal rendelkező középisko­láknak és határon túli önálló diákotthonoknak írták ki. Mi gépiparisok is újra részt vettük rajta. A 2004/2005-ös tanév tavaszi fordulójában a Kárpát-medencé­ben 35 iskola pályázott sikere­sen, köztük a szolnoki Gépipari Közlekedési Szakközép és Szak­iskola Jendrassik György Tagin­tézménye már harmadik alka­lommal. így lehetővé vált, hogy az iskola 10. C osztálya részt ve­gyen egy felejthetetlen felvidéki kiránduláson. Nagy lelkesedés­sel készültünk a kirándulásra. Szerencsére az időjárás is kedve­ző volt. A Komáromi Ipari Közép­iskola fogadott bennünket. Far­kas Lívia tanárnőnek köszönhe­tően alapos tájékoztatót kaptunk az iskoláról. Elmondta, hogy a nyugat-szlovákiai középiskolá­nak 12 szlovák és 17 magyar osz­tálya van. Másnap megnéztük a Duna Menti Múzeumban a felvi­déki magyarok és a németek ki­telepítéséről szóló, filmvetítéssel egybekötött kiállítást. Városnézé­sünket az Angol park megtekin­tésével kezdtük, ahol V. László mellszobrát tekintettük meg. Na­gyon tetszett az Európa Udvar is, valamint a Duna Menti Múzeum udvarán álló hatalmas Jókai­bronzszobor (képen). Láttuk azt a házat, amely Jókai Mór szülő­házának helyén áll. Megnéztük a Jókai Színházat is. Ebéd után át­haladtunk a Duna-hídon. Köz­ben megcsodáltuk a kikötőt. A szabad programon belül a Mo­nostori erőd felé igyekeztünk. Felvidéki uhuikból Pozsony sem maradhatott ki, szerencsénkre bejutottunk a Koronázó Dómba is. Késő délután még megálltunk Bősnél, és megnéztük a vízlép­csőt, utána pedig kellemes élmé­nyekkel, kicsit fáradtan elindul­tunk haza. Pályázatunk eredmé­nyeként értékeljük, hogy ez a ki­rándulás az összetartozás érzé­sét, az értékek fontosságát erősí­tette. Hozzájárult a közösség for­málásához is. Elősegítette a sze­mélyes barátságok kialakulását, és hozzájárult a két iskola kap­csolatának elmélyüléséhez. HALÁSZNÉ GERENYI MÁRIA, SZOLNOK Immár hagyomány a Szolnoki Hold utcai óvodásoknál, hogy a Tiszaligetben egy fantasztikus sportnapot és pár napra rá pedig az óvoda udvarán egy jó hangulatú gyermeknapot rendeznek. A különleges program egyik legkedveltebb eseménye a buborékfújás volt. Hitték, hogy szép és jó világ vár rájuk! Meghitt, kedves ünnepség színhelye volt a napokban a szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár, ahol a Szolnoki Nyugdíjas Pedagógus Klub ün-' népéit, mivel néhány tagúk - Kosik Józsefné, Nagy Ferencné, Tiszai Ti- bomé, Zádor László- né aranydiplomát, dr. Molnár Lászlóné pe­dig vasdiplomát ka­pott. A terem díszben várta az ünnepeite­ket és az ünneplő közönséget, ahol Ferenc Tibomé elnök as­szony meleg szavakkal üdvö­zölte a jelenlévőket, majd a szolnoki Bartók Béla Zeneisko­la növendékei oboaegyüttesé­nek szép hangversenyét hall­gathatták meg. A műsor után a kitüntetettek röviden vissza­emlékeztek és számvetést ké­szítettek pályafutásukról. Mert akárhogyan is vesszük, ez az ünnepi pillanat is az. Öt­ven és hatvanöt év! Hosszú idő! Mégis, hangjukból kicsen­gett, hogy igazán hittek hivatá­suk szépségében, a munka ér­telmében, a rájuk bízott gyer­mekek nevelhetőségében. Hit­tek abban, hogy egy szép és jó világ vár majd rájuk! Főleg a fiatalokra. Ennek megteremté­sében akkor is és most is a pe­dagógustársadalomra, hárul­tak a legnagyobb fel­adatok. , Ezekből a mérlegelé­sekből kicsengett még az is, hogy a rájuk bí­zott gyerekek hogyan gazdálkodtak a meg- . szerzett tudással, gya- rapították-e vagy elher­dálták-e azt. Meg tudtak-e küz­deni az akadályokkal. Ha pozi­tívra billen a mérleg nyelve, nincs okuk sajnálni az elfutott hosszú éveket! SAFFER VERONIKA, SZOLNOK „Volt tarsolyomban míg elébük álltam, Látom szemükben most is azt a fényt. S nem tudom, bennük - elúsztak az árban - Fötvillanok-e olykor fáklyaként!” (Kónya Lajos: Fáklyaként) Felvidéki túra kz összetartozás j^gyejbenl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom