Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-02 / 76. szám

2005. ÁPRILIS 2., SZOMBAT 13 HATVANON TÚL Még mosogatáskor is memorizál Az egyik operaénekes budai vil­lájára azt írta: „Dalolta-lak”. Úgy látszik, a szépen csengő hang nemcsak derűssé teszi az életet, hanem anyagi előnyök­kel is járhat. Persze, a dalosok tömege elsősorban nem erre gondol, hanem önmaguk és má­sok felhőtlen kikapcso­lódását tekintik elsőd­legesnek. Közéjük tar­tozik a szolnoki Szoko­lyi Lajos, az Országos Rendező Iroda daléne- kes-előadóművésze, aki szép énekhangját édesany­jától örökölte, s tudatosan pallé­rozta azt. 1974-ig amatőrként énekelt, majd jelentkezett az OSZK elő­adói vizsgájára. Annak sikerét még most is büszkén emlegeti:- Bár Szathmáry Judit tanár­nő kiválóan felkészített a vizs­gára, mégsem voltam teljesen magabiztos. Ezért operettének­lésből Ráthonyi Róbertnál, ma­gyarnóta- és népdaléneklésből pedig Béres Ferencnél és Gál Gabriellánál jelentkeztem, - mondván, hogy ha az egyikből kirúgnak, a másikból megkap­hatom a működési engedélyt. Mindhárom vizsgám sikerült. Meg is kérdezték: „Hány mű­ködési engedélyt adjunk magá­nak?” Büszke vagyok erre a mai napig, bár tisztában va­gyok azzal, hogy nem az elő­adói fokozat a lényeg. Egy elő­adóművésznek minden egyes alkalommal meg kell mérettet­ni magát. Hiába hivatkozik akármilyen engedélyre, a kö­zönség minősíti. Elfogadja, vagy sem. Ezért igyekszem ala­posan felkészülni minden fel­lépésemre. A képzést a mai na­pig sem hagytam abba. Havon­ta legalább egyszer Budapes­ten hangképzésen veszek részt. Szokolyi Lajos ezer szállal kö­tődik az énekléshez. Harminc éve tagja a Kodály kórusnak, s tagja a megyei karnagyok kóru­sának. Munkahelyén, a szolno­ki Gépipari Szakközépiskolá­ban nem volt zeneoktatás. Mű­szaki oktatóként látta el felada­tát. Felkérték, szervezzen a ta­nulók közül egy éneklőkört. Meg is tette. Először tizenöt­húsz tagja volt az éneklőkör­nek, de később a létszáma száz­ra is felszaporodott. Egyre na­gyobb tekintélyt vívtak ki ma­guknak. Aranykoszorús minősítést szereztek, s megkapták „Az Év Kórusa” címet is. Hivatásos karnagyot főleg anyagi okok mi­att nem szerződtettek, így hát Szokolyi Lajosnak - kiváló kar­nagyok tudományát ellesve - kellett ellátni a karnagyi teen­dőket is. Több mint húsz évig vezette a gépipari kórusát. Évente húsz­huszonöt olyan énekest bocsá­tott szárnyra, akik a többi kórus utánpótlását szolgálták, - köz­tük olyan kiváló dalosokat, mint a karcagi Kolostyán Gyula, a Nóta és Dal Alapítvány elnö­ke, aki összefogja a tiszántúli régiót. Szokolyi Lajos 1998- ban ment nyugdíjba, de kórusát 2000 elejéig ve­zette. Nyugdíjba vonu­lása alkalmából Szol­nok önkormányzata az ifjúság szakmai és zenei neve­léséért pedagógiai díjat adomá­nyozott számára. Aki az életet nem tespedtség- ben töltötte, nyugdíjasként sem szundikál naphosszat a karos­székben. így van ezzel Szokolyi Lajos is:- A nyugdíj sem jelent szá­momra rengeteg szabadidőt. A Kodály kórusba és a kar­nagyok kórusába továbbra is járok. Egyetlen percig sem unatkozom. Legfeljebb több idő jut az aktuális felkészülés­re. S ez annyira belém ivódott, hogy otthon, a házimunka, a mosogatás közben is memori­zálok. A dalszöveget ugyanis úgy kell tudni, mint a verset. Nem szabad bakizni, nem le­het egyetlen szót sem kihagy­ni. Ami pedig előadói tevékeny­ségemet illeti: a közelmúltban is többször szerepeltem olyan cigányzenekarokkal, akik ma­gas szinten művelik a népdal, s a nóta kíséretét. December­ben például a megyeházán telt ház előtt léptem fel a száztagú cigányzenekar tagjaiból össze­állt, Ökrös Zoltán vezette zene­karral. A megyei kórház gyer­mekosztályának javára szerve­zett, jótékonysági hangverse­nyen volt az. Februárban pedig a Borostyán Művelődési Ház­ban, a Dalos Gizi által szerve­zett nótaestsorozatban szere­peltem Szalai Antal cigányze- nekarával. Örömömre szolgál az is, hogy rendszeresen meg­hívnak jeles rendezvényekre, így például az MSZOSZ éven­kénti, május 1-i szabadtéri mű­sorára a Tiszaligetbe. Már jó tíz éve stabil tagja vagyok en­nek a műsornak. Úgy igyek­szem változatossá tenni azt, hogy meghívom a megyében élő kollegináimat is. Szokolyi Lajos nemcsak gá­zsiért lép fel. A megyei nyugdí­jasok kulturális és érdekvédel­mi egyesülete kulturális bizott­ságának tagjaként szívesen sze­repel nyugdíjasrendezvénye­ken. Ars poeticájának is betud­ható a mondása:- Szeretem, ha csak néhány órára is felvidíthatom az embe­reket. Ä GYÓGYCIPŐ I TERMELŐ és szolgáltató kft 1 ~ 5000 Szolnok, Ady E. u. 6-8. Telefon: 56/370-015 [ORKI] V HUNGARY ^ MSZEN ISO 9001:2001 MSZ EN ISO 13485:2004 VEGYE IGÉNYBE SZÉLES KÖRŰ SZOLGÁLTATÁSAINKAT! * ORTOPÉD és DIABETESES lábakra egyedi méretre készített cipők gyártása és javítása * SPECIÁLIS SZÁMÍTÓGÉPES LÁBVIZSGÁLAT * Egyedi gyártású különleges GYÓGYBETÉTEK * Szilikon alapú ortopédiai kiegészítők, gyógyzoknik és ARA KÉNYELMI CIPŐK árusítása * BERKEMAN GYÓGYPAPUCSOK értékesítése Szakműhely és az üzlet címe: Szolnok, Ady E. 6-8. Tel.: 56/370-015 Nyitva: hétfőtől-péntekig 7.00-15.30-ig Méretvételi helyek: Szakműhely, Szolnok, Ady E. 6-8. m£ Nyitva: hétfőtől-péntekig 7.00-15.00-ig Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet Szolnok, Hősök tere 2-4. II. em. Nyitva: ortopéd szakrendelés időpontjában. MINDENT MEGTALÁL EGY HELYEN SZOLNOKON, A KORSZERŰ TECHNIKAI ESZKÖZÖKKEL FELSZERELT, IGÉNYESEN KIALAKÍTOTT GYÁRTÓMŰHELYÜNKBEN, ÜZLETÜNKBEN! 30 ÉVE A GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN! Tibiké, a kollégánk életút Úgy ismeri a megyét, mint a saját tenyerét Nem tehetett róla, hogy azon a cudar éjszakán, szállásunkra igyekezve a Szabadság-hegy oldalán a Warsava gyári hiba mi­att felmondta a szolgála­tot. Emlegettük is kórus­ban Gomulkát, a lengyel pártfőtitkárt, — mintha ő tehetett volna arról, hogy ilyen rossz kocsikat gyártanak hazájában. Dühösen, kalákában tol­tuk hegymenet a kocsit. Egyedül a sofőrünk, Rigó Tibor vette derűsen a tör­ténteket. Végtelen nyu­galma bennünket is csendesített. Az azóta eltelt évtizedek alatt is tapasztaltam, hogy kiegyen­súlyozott lénye nyugalmat, bé­kés harmóniát teremt környe­zetében. Bizonyára ennek tud­ható be, hogy mind az újság szerkesztőségében, mind a ki- adóhivatalban mindenki be­cézve, Tibikének hívja. Pedig Tibiké már nem ifjonc. A mi­nap köszöntötték hetvenedik születésnapján. Atyaisten, hogy elszaladtak az évek! Hol van már az az idő, amikor a tizennégy testvér egyikeként karcagi mentős édesapja mellett szorgosko­dott, s ment vele a balesetek­hez, betegszállításhoz is. Volt úgy, hogy édesapja éjjel egy órakor keltegette: „Kisfiam, megyek Debrecenbe. Nincs kedved velem jönni?” Már hogyne lett volna. A gépkocsi iránti vonzalmát jelzi, hogy már tizennégy éves korában mentőkocsit vezetett, persze, nem a forgalomban, hanem csak a karcagi városud­var kapujától a garázsajtóig. S nem önkényeskedve, hanem apja szigorú felügyelete mel­lett. A városudvar bizonyára ezért, s nyüzsgő élete miatt is emlékezetes számára:- A mentőkocsi mellett ott volt a tűzoltók kocsija. Apám azt is vezette. Ott voltak a vá­ros csődörei, ott fedeztettek. Ott kapott helyet a fertőző bete­geket szállító lovas kocsi, s ott vertek tanyát a város karban­tartói is, - sorolja. Minden lehető alkalmat megragadott, hogy kocsiba ül­hessen. A bátyja mozigépész volt a megyei tanács „népmű­- Azokat, akik felelőtlenül közlekednek, egy időre a men­tőkhöz kellene küldeni. Akkor meggondolnák, hogyan vezes­senek. Persze, az élet nemcsak fe­kete színekből áll. A mentősö­ké sem. Tibiké derűsen meséli:- Egyszer Karcag központjá­ban felborult egy szeszes italo­kat szállító teherkocsi, halára­dat öntötte el az utat. A város lump elemei hasra feküdtek, úgy szürcsölték azt. Tibiké 1959 januárjában ke­rült a Néplaphoz, s még most is ott tapossa a pedált. S köz­ben elnyüstölt huszonkét gép­kocsit, megtett három és fél millió kilométert. Ha rajtam állna, másodállásként felaján­lanám neki a megye térképé­nek ellenőri tisztét. Tibiké ugyanis úgy ismeri szűkebb hazánkat, mint a tenyerét. Csak azt kellett neki mondani, hogy melyik településen mit vagy kit keresünk, s ő kérde­zés nélkül odavitt bennünket. Talán még azt is tudja, melyik bokorban milyen madár fész­kel. A közélet iránti tájékozott­sága is jobb, mint az átlagem­beré. Adódik ez abból, hogy az újságírókkal megannyi szak­területen megfordult, s haza­felé jövet a kocsiban meg- hányták-vetették a tapasztal­takat. A Néplapnál töltött több mint négy évtized alatt több tucat újságíró cserélődött mel­lette. Harmad-negyedmagával Tibiké jelentette a stabilitást. Önkéntelenül is adódik a kér­dés: Tibiké megtett három és fél millió kilométert velő autóbuszán”. Annak az volt a hivatása, hogy különbö­ző kulturális csoportokat hor­dozva műsort adjanak, és fil­meket vetítsenek a falvakban. Nemcsak a vezetés, hanem a motor lelke is érdekelte már gyermekkorában. Megtörtént, hogy egész éjjel segített édes­apjának a szerelésben. A gép­kocsihoz való kötődése azóta sem csökkent. Mondogatja is a felesége: „Apám, te kocsiban születtél.” Én inkább azt mon­danám, hogy a kocsi közelé­ben, mert el kellett telni né­hány évnek, míg véglegesen a volán mellé ülhetett. Mivel a karcagi kisipari szö­vetkezetnél akkoriban nem volt motorszerelői „státus”, vil­lanyszerelőként szabadult. Azokban az időkben villamosí­tották a megye malmait. Egész héten távol lakva járták a tele­püléseket. Háromévi katonás­kodás után szerelt le. Édesapja akkor betegedett meg. Nehe­zen tudta volna elviselni, hogy idegen vezesse a mentőkocsit. Ezért kérte Tibikét:- Kisfiam, vedd át a kocsit! Engedett apja kérésének. A mentősként eltöltött idő is örökre bevésődött emlékezeté­be. Az olyan esetek például, amikor egy körzeti orvos azt mondta: „Ha félórán belül nem kerül kórházba a beteg, akkor a mentőkocsiban hal meg." Borzasztó látványok idézése mondatja vele:- Ennyi különböző vérmér­sékletű, az események miatt gyakran felborzolt idegű em­ber környezetében milyen volt az életed?- Szép volt, nagyon szép. Engem az újságírók mindig a kollégájuknak tartottak, s úgy kezeltek. Ezért ülhettem velük egy banketten egy asztalnál a köztársasági elnökkel. Há­nyán mondhatják ezt el rajtam kívül? Csak ilyen munkatár­sakkal és ilyen segítő családi háttérrel lehetett végezni ezt a munkát, mert hisz kevés idő jutott a családra. Az újságírók­kal sokat voltam úton. A kisfi­am gyakran elpityeredett: „Apu már megint nincs itt­hon?” S mire többet otthon lennék, már nagypapa va­gyok. S. B. RÖVIDEN NÉPFŐISKOLÁI KURZUS. Az elő­ző kurzus sikerére való tekin­tettel a JNSZ Megyei Nyugdí­jasok Kulturális és Érdekvé­delmi Egyesülete és a megyei Népfőiskola a nyugdíjasok számára újabb népfőiskolái kurzust szervez. Az első fog­lalkozásra április 13-án, 9 óra­kor kerül sor Szolnokon, a Szapáry út 23. számú épület előadótermében. A tíz alka­lomra tervezett sorozat elő­adói neves szakemberek és művészek lesznek. A részvétel ingyenes. színházi bérletek. A nyugdí­jasok számára kedvezményes Dayka Margit színházbérlet elosztása a következő évadra nem központilag történik. A nyugdíjascsoportok vezetői most közvetlenül a színházi jegyirodától igényelhetik a bérleteket. prágai kirándulás. A szolno­ki Belvárosi Nyugdíjasklub az Utazók Klubjával karöltve két csoportban prágai kirándulást szervez. Prága nevezetességei­nek megtekintése mellett a programban szerepel egy ki­rándulás Kutna Horába és sé­tahajózás a Moldván. AZ ÜDÜLÉSI CSEKKEKRŐL. A Magyar Nemzeti Üdülési Ala­pítvány 2005-re 300 millió fo­rintot különített el az alacsony jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok üdülésének támo­gatására. A pályázaton részt vehetnek azon belföldi illetősé­gű, korbetöltött öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, vala­mint időskorúak járadékában részesülő nyugdíjasok, akik havi nyugellátása nem haladja meg az ötvenhétezer forintot és más jövedelmük nincs. A pályázat kizárólag az előírt pá­lyázati adatlapon nyújtható be a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványhoz, melynek címe: 1519 Budapest, Pf.: 406. A pá­lyázat benyújtásának határide­je 2005. április 30. A pályázat­hoz csatolni kell a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság 2005. évi igazolásának másolatát. NYUGDÍJASOK FILMAKADÉMIÁJA. A JNSZ Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete a TISZApART mo­zival karöltve Nyugdíjasok Filmakadémiája címmel új so­rozatot indít a nyugdíjas kor­osztály számára. A sorozatra bérlet, s az előadásokra jegy is váltható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom