Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-21 / 92. szám

2005. ÁPRILIS 21., CSÜTÖRTÖK 5 MŰVÉSZBEJÁRÓ Kakuk Marci különös kalandja a Tisza partján A Szigligeti Színházban pénteken este mutatják be Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című éne­kes játékát, Horváth Pat­rícia rendezésében. Különös darab, méltó a szerző életpályájához. Tersánszky Nagybányán született 1888- ban, ahogy ő maga nevezte, „a világ legbűbájosabb városá­ban”, magyar, román, német, cseh, angol gének formálta ősöktől. Napvilágra jöttekor szülei még tehetős emberek voltak. Az igényes, a kultúra iránt fogékony család és a Zazar patak partján lézengő ifjak és leányzók egyaránt vonzották a gyermek Tersánszkyt. A Zazar- parti társaságban mást, és főleg izgalmasabb dolgokat tanulha­tott, mint az alma materben. A kártyázás, a szivarozás, a bo­rozgatás, a mezítelen, koedu­kált fürdőzés, a könnyű lányok, a nehéz vagányok, az apró és fajsúlyos svindlik csiszolták. Saját bevallása szerint a kártya figuráit előbb ismerte, mint a betűvetést. „Az első elemista ér­tesítőmben ezt írta apámnak a tanító: Tessék vigyázni a gye­rekre, mert szivarzik. Habár úgy látszott, hogy belőlem is csavargó lesz, a kultúrát sem hanyagoltam el. Tanultam, ol­vastam, noha már négyéves ko­rom óta érdekeltek a lányok is. Igaz, akár hiszik, akár nem, volt nekem babám négyéves korom­ban, aki az enyémnek tudta és mondta magát, magam keres­tem ki magamnak céltudatosan a parti lányok közül. A Zazar partján ellebzselt órák nem vol­tak hiábavalóak. Ha száz esz­tendeig írnék, se tudnám leírni azt a sok figurát, csínyt, ese­ményt, amit láttam és éltem. Minden könyvem tele van ezek­kel az emlékekkel és képekkel, hiszen minden író gyermekéve­iből meríti legőszintébb élmé­nyeit” - írta önvallomásában. Tersánszky 1910-ben jelent meg először a Nyugatban. Ka­kuk Marci alakja három évvel később tűnik fel a Ruszka Gyu- riék karácsonya című elbeszélé­sében, majd regényfolyamban mutatta be az író a kültelki amorózó ifjúságát, zendülését, amerikai örökségét, tehát kü­lönböző kalandjait, kortesútját, hősszínészi időszakát. Ez utób­bi epizódot a Szép Szó akkori szerkesztője, József Attila közöl­te le. A későbbi színdarab műfaji megnevezése igen változó. A színházak általában zavarban vannak, hogy mit írjanak a szín- lapra az előadás műfajáról. Bo­hózat? Bohóság? Vígjáték? Musi­cal? Egyik sem és mindegyik. Utánozhatatlan színpadi mű. Különös a pályafutása. Több mint furcsa az is, hogy az akkor már Kossuth-díjas író darabját a legbefolyásosabb színigazga­tók akarták bemutatni, de min­dig „közbejött" valami. „A II. világháború utáni első esztendőkben írtam a darabot, a Kakuk Marci szerencséje cí­mű kisregényemből, és Major Tamás műsorra is akarta tűzni a Nemzetiben. Akkor jött a dra­maturg, s tizenkét gépelt olda­lon közölte velem észleleteit, hasonló viszontválaszt várva. Mit kezdjek ezzel? Nem reagál­tam a dramaturg memorandu­mára, erre udvarias telefont kaptam Majortól: sajnos, a da­rabot nem tudják a műsorba il­leszteni. Már másnap jelentke­zett Hont Ferenc, a Madách Színház akkori igazgatója. A Madáchban kiosztották a szere­peket, a színészek már meg is tanulták, de ott meg a rendező bakafántoskodott, így aztán ez a premier is elmaradt. Nem sok­kal utána, hasonló esetem volt a győri színházzal. Nohát, azután átlag évenként felröppent a hír, hogy ez vagy az a színház elő akarja adni a Kakuk Marcit” — panaszolta az író. Csak az 1960-as évek elején kerülhetett a közönség elé Mar­ci, Soma, Rozi és a többiek külö­nös története. A színpadi válto­zatokon kívül filmen, tv-ben is megjelent a „nagy csapat.” De a „baj” nem jár egyedül. Sápítoz- hattak a kultúrnacsalnyikok, amikor a magyar irodalom má­sik garabonciása, Örkény Ist­ván átdolgozta a darabot! Ami netán addig valószínűtlen volt, Örkény abszurdja révén na­gyon is kézenfekvővé vált. E furcsaság egészében beteljese­dik a játék végén, amikor Marci kalapja dönti el gazdája sorsát. Tersánszky — a regényfo­lyamhoz — a nagybányai Zazar patak mellől hozta be figuráit irodalmunkba, Örkény megőrzi őket, s tovább erősíti a messzire szóló áthallásokat. Az alapmű írója és az átdol­gozó egyaránt nagy mágusok. Felszabadult kacagásra ingerel­nek, de mintha ránk kérdezné­nek időnként: min nevetnek, ki­ken nevetnek? „Nem kínálom a nagyérdemű számára tálcán az úgynevezett mondanivalót, nevesse végig az előadást, később majd megérzi, tudatosul, hogy min is kaca­1 gott” - mondta a főpróba előtt a | rendező. | A Szigligeti színpadán a | szolnoki közönség egyik ked­2 vence, Vida Péter - 2002 óta a Nemzeti Színház tagja - alakít­ja a kültelki amorózót, Kakuk Marcit. Szusztársa Harsányi Attila lesz, a „méltósága” Sztá- rek Andrea, a „méltóságos" pe­dig Molnár László. Úgyszólván mindenki főszereplő ebben a játékban. Császár Gyöngyi Csurinéja csakúgy, mint Linka, a lánya, akit Erőss Kinga sze­mélyesít meg. Pattanó Rozi, a kültelki lápvirág Melkvi Bea lesz, Bojnyik, a vadházastársa Petridisz Hrisztosz. A kertész Zelei Gábor, Uccu Jóska pedig Horváth Gábor. De Gizusra is nagyon érdemes odafigyel­nünk, az utolsó jelenetek egyi­kében. Schramek Andreát lát­hatjuk a sok főszereplős elő­adásnak ebben a főszerepében. Az előadás zenei vezetője Rácz Márton. A hatalom tébolya: Ubü Bemutató a Szobaszínházban - április 29. Übü maga a megtestesült hatalmi téboly, az ostoba és konok önkényúr. Übükkel mindenfelé ta­lálkozhatunk, Übük vol­tak és lesznek, hiszen az­zá teszi őket környezetük. A Sorín Militaru által elképzelt Übüt Mikó István tökéletesen megtestesíti. A neves román rendező ezért is vállalta, hogy színre viszi Alfred Jarry darab­ját a Szobaszínházban.- Tavaly jártam először Szol­nokon, akkor a Ketten egyedül című előadással. Szikora János direktor visszahívott erre az évadra, s hosszas fejtörés után úgy döntöttünk, idén az Übüt rendezem. Fontos azonban, hogy ez nem az Übü király, nem a klasszikus darab, ha­nem több forgatókönyv egybegyúrva. Azt bon­colja, hogyan lesz valaki diktátor, aki bármit meg­tehet, s aztán miként szembe­sül vele, hogy senki sem halha­tatlan és pótolhatatlan, még Übü sem. Übükkel egyébként mindenfelé találkozhatunk, épp ez teszi annyira aktuálissá az előadást. Senki sem le­het azonban Übü, ha a körülötte lévők nem teszik azzá. Ezért nem szabad egyetlen em­bert felelőssé tenni, mindenki, akár az egész társadalom bű­nös egy ilyen helyzet kialakulásában. Egyfajta tükröt tartunk tehát a nézők elé: hi­szen könnyű a bűnösök felett ítéletet mondani, de sokkal ne­hezebb saját hibáinkat felis­merni. Igazán érdekes, izgalmas da­rab tehát az Übü, ráadásul nagyszerű színészekkel dolgoz­hatom együtt, szívesen jöttem tehát vissza Szolnokra. Túlzás nélkül mondhatom, a világ bár­mely részén boldog lehet egy rendező, ha olyan művészekkel dolgozhat, mint Übü - Mikó Ist­ván és a lelkiismerete - Egri Márta. Presznyakovék színdarabot írnak Szolnoknak A moszkvai Presznyakov- fesztiválon mutatkozott be a Szigligeti Színház a napokban. A Terroriz­mus című előadást maga a híres szerző-rendező testvérpár vitte színpad­ra, így igazi kuriózum­ként léptek fel a szolno­kiak a moszkvai Művész Színházban.- A Presznyakov testvérek a modern orosz irodalom talán legnépszerűbb, legismertebb fiatal alkotói — hangsúlyozza Szikom János direktor. Kiadó­juk szervezte a tiszteletükre ezt a fesztivált, melynek hely­színe egyfajta kultikus hely­nek számít a színházi emberek számára. A moszkvai Művész Színház, a Csehov-darabok ős­bemutatóinak egykori helye ma dinamikus és progresszív színház, köszönhetően a jelen­legi igazgatónak, a nálunk is jól ismert Oleg Tabakovnak. Túlzás nélkül állítható, hogy a fesztiválon megjelent a moszkvai színházi élet krémje, így igazán értő, szigorú közön­ség előtt kellett „vizsgáznunk”. Sokan közülük maguk is ját­szották, rendezték már a Terro­rizmust - a moh náluk éppúgy Szikora János kultuszdarabnak számít, mint Magyarországon például a Csirkefej -, így különösen nagy elismerés, hogy többször nyíltszíni taps csattant fel az előadás közben. De nem csu­pán egyetlen este sikere volt ez számunkra, sokkal inkább egy hosszabb távú együttműködés kezdete. Egyrészt szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani a moszkvai Művész Színházzal, másfelől pedig felkértem a Presznyakov testvéreket, hogy írjanak számunkra egy kifeje­zetten a szolnokiaknak szóló színdarabot. A szolnoki előadás Moszkvában is nagy sikert aratott HÍRSÁV Szolnoki darabok a találkozón A VIDÉKI Színházak Találkozó­jának programja idén két hé­ten át - április 11-25. között - zajlik Budapesten. A szolnoki teátrum ezúttal két előadással vesz részt a fesztiválon: a Teli- hay Péter által rendezett Othellóval, melyben Czapkó Antal, Alföldi Róbert és Gubík Ági játssza a főszerepeket, il­letve Szabó Máté különös hangulatú előadásával, a Po- gánytánccal. Újra Alföldi REKORDMENNYISÉGŰ szavazat érkezett az idei Súgó Csiga Díjra. Több mint 25 ezernyi javaslat érkezett az évad kö­zönségked­venceire, a legtöbb pedig Alföldi Ró­bertra. Az idei vándor­díját tehát a Szigligeti Színházban jelenleg Jágót ala­kító művész vehette át/ín Menzeltől, immár másodjára. Négy esztendővel ezelőtt ugyanis az első, 2001-es Súgó Csiga Díjat is neki ítélte a kö­zönség. A költészet kedvelőinek a szobaszínház májusi műso­rában is szerepel a Születés­napomra? című József Attila- műsor, mellyel a költő születé­sének századik évfordulójára emlékez­nek az al­kotók. Az elő­adás két szereplő, egy férfi (Kaszás Mihály) és egy nő (Huszárik Kata) nyomozásán keresztül vezet minket végig a költő életútjának kérdéses pontjain. A szereplők célja, hogy egy igazabb, tisztább Jó­zsef Attila-képet fogalmazza­nak meg. Az est harmadik szereplője maga József Attila (Molnár László), aki elsősor­ban verseiben és egy-egy megszólalásban jelenik meg. A kortárs lírát kedvelők pedig Bertók László Valahol, valami című költői estjét hallgathat­ják meg Lázár Balázs tolmá­csolásában május 13-án. Az oldal a színház és a kiadó eevüttműködése alaDián iött létre. A költségeket a színház viseli Vida Péter és Sztárek Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom