Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-14 / 86. szám

12 2005. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL hat évtized emlékei. Kende­resen a Béke utcában házas­sági évforduló köszöntésére gyűlt össze a szűk család és a református egyház tagjai. Vincze Elek és f kedves felesége ép­pen hatvan évvel ezelőtt mondták ki yfW} a boldogító igent a ihelyi református J templomban. A csa­lád felkérésére én, az egyház- közösség főgondnoka szemé­lyesen emlékeztem meg az el­múlt hatvan év eseményeiről, örömeiről és megpróbáltatá­sairól, a jövőbe tekintettem, amikor a hatvanötödik évfor­dulóra is gondolva köszöntöt­tem a jubiláló házaspárt. TAPASZTÓ SZABOLCS, KENDERES EGYENJOGÚSÁGÉRT! SzaÚd- Arábiában a parlamentben a tisztségviselők nem megvá­lasztott tagokból állnak, anél­kül gyakorolják hatalmukat. Demokratikus átalakulást akarnak, ezért helyhatósági választást tartanak. Céljuk az iszlám gyökerekhez visz- szamenni. Ebből a választás­ból azonban teljes mérték­ben kimaradnak a nők. Ők nem kapnak szavazati jogot, nem indulhatnak a választá­son. Hazánkban szerencsére mi, nők is rendelkezünk sza­vazati joggal, mi is azonos értéket képviselünk. Azt hi­szem, ez nagy kincs! FARKAS KÁLMÁNNÉ, SZOLNOK ÖNZETLENÜL SEGÍTETTEK. Ti­zenöt éves kisunokám a kö­zelmúltban gerincműtét mi­att bekerült a karcagi kór­házba, ahol az orvosok, asz- szisztensek és laboránsok igazán emberségesen „álltak hozzánk”, nyújtottak gyors és mindenre kiterjedő segít­séget. Örömmel tölt el, hogy a mai világban, amikor az egészségügyről olyan sok rosszat mondanak, pozitív tapasztalataim lehetnek. A karcagi Kátai Gábor Kórház dolgozói megérdemlik az el­ismerést. BODZÁS PÁLNÉ, ABÁDSZALÓK Sikeres ifjú szakemberek A Szakma Kiváló Tanulója Ver­seny salgótarjáni országos dön­tőjében, a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szak­iskola Baross Gábor Tagintézmé­nyének tanulói a hegesztőszak­mában kimagasló eredménnyel szerepeltek, és jeles érdemjeg­gyel szakmai vizsgamentességet kaptak. Első helyezést ért el Ko­vács József, második lett Anni Já­nos, negyedik helyen végzett Turcsányi Gyula, míg a versenyt nyolcadik helyen zárta Molnár Andor. Felkészítő tanáruk és ok­tatójuk Tóth Károly. A sikert csak fokozza, hogy gyakorlati felkészítésük a MÁV Tanmű­helyében olyan színvonalon tör­tént, melynek eredménye, hogy mind a négyen minősített he­gesztői képesítést is szereztek. SIMON LÁSZLÓ, TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ Róluk is szóltak a versek A napokban olyan öröm ért, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Váratlanul meg­csörrent a telefonom, s egy ked­ves női hang szeretettel meghí­vott a kuncsorbai általános is­kola rangos eseményére, a sza­valóversenyre. Boldogan vállal­tam a részvételt, ahol a zsűri el­nökeként hallgathattam a szép verseket, értékelhettem előadá­sukat nyugdíjas pedagógus­ként, mint volt magyartanár. El­fogultan néztem körül hajdani iskolám, munkahelyem színte­rén. Könyvek sorakoztak a ha­talmas polcokon, mint régen. Ismerős, otthonos minden, mintha tegnap léptem volna ki az iskola kapuján. Gyülekeztek a tanulók, várták őket tanáraik, tanítóik. Nagyon fegyelmezet­tek voltak. Az ünnepi ruhákba öltözött diákok izgatottan olvas­gatták, az utolsó perceket is ki­használva, a szabadon válasz­tott verseket, elbeszéléseket. A nagy tanterem zsúfolásig meg­telt. A kis létszámú iskola tanu­lóinak több mint fele eljött ver­set mondani. A zsűri külön ér­tékelte az alsó tagozatosok, kü­lön az 5-6. osztályosok és a 7-8 osztályosok előadását. Nagyon örültem annak, hogy a résztve­vők 90 százaléka nekik, róluk szóló verset mondott. A zsűri asztala megtelt értékes jutalom­könyvekkel, melyek szintén gyerekekről gyerekeknek szól­nak, gondos válogatás eredmé­nyeként. A verseny jó hangulat­ban zajlott, majd rövid szünet után kiosztottuk a díjakat. Akik most emléklappal távoztak, jö­vőre is eljönnek a megméretés­re - közölték velem búcsúzóul. Magunkra maradtunk a kul­túra termében, ahol engem is meglepetés ért. Egy gyönyörű asztali naptárt kaptam emlékbe e nevezetes esemény után. A naptár József Attila életét és munkásságát ismerteti képek, fényképek segítségével. Jólesett az ajándék, otthon az asztalom­ra fogom helyezni. PÉTER IMRÉNÉ, KUNCSORBA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formá­ban jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. A Történelmi Lovasegyesület szervezésében 1989 óta indulnak Jászberényből az 1849-es tavaszi hadjárat korhű öltözetű lovasai többnapos útjukon Vác felé, felkeresve a győztes csaták színhelyeit. A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör meghívására már 1990 tavaszán Indultak a községből, s azóta is minden év április 3-án felvonulnak itt a lovasok — idén is. Az ezt követő ünnepségen a Damjanich téren a Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetség országos elnöke, Rakó József a szövetség legnagyobb kitüntetését adta át Molnárné Kovács Editnek, a helyi általános iskola volt igazgatójának, aki sok segítséget nyújtott a hagyományőrző gyerekek munkájához. (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC Miért hagyjuk az állatokat szenvedni? Szomorúan és csalódottan írok. Volt egy hűséges, fiú dobermanunk, de nemrég elpusztult. Talán meg­menthették volna az orvo­sok, akiket hívtunk, ha ők lelkiismeretesen ellátják négylábúnkat. Egyik nap beteg lett, valószínű­leg tüdőgyulladást kapott, éjsza­ka sokat szenvedett. Édesanyám másnap reggel állatorvost hívott, aki eljött, és injekciókat adott a kutyának, majd mondta, hogy ha nem javul, hívjuk, majd jön. A kedvencünk nem javult, hív­tuk a doktort, aki nem jött, mivel vidéken volt, és azzal nyugtatott minket, hogy az időjárás-válto­zás miatt fordulhatott rosszabb­ra az eb állapota. Ezután próbál­tunk hívni egy másik állator­vost, aki szintén közölte, hogy nem tud jönni — „majd esetleg holnap”! Sikertelen próbálkozá­saink után a megyei telefon­könyvből kerestünk, majd tár­csáztunk orvosi számokat, de azok „elérhetetlenek” voltak. A kutyusunk aznap este tíz óra kö- .rül kínos szenvedések között megfulladt, ő szinte családtag volt, így azóta is nagyon bánato­sak vagyunk. Érthetetlen szá­momra, hogy ilyen esetben, mi­kor egy állat segítségre szorul, miért nem képesek egyes gyó­gyítók eljönni és ellátni a beteg állatot, és lelkiismeret-furdalás nélkül közük: majd holnap. Sze­rintem ez is állatkínzás - csak másképp! MARKÓ ISTVÁN A XI. Nemzetközi Óvoda- pedagógiai Tanácskozás szekciójaként lehetőséget kapott óvodánk, a jászla- dányi óvoda, mindennapi életének, gyakorlatának bemutatására. A hozzánk látogató vendégek között találkozhattunk Gail Wilson kisgyermek-nevelési szakértővel, az angliai South Moor Greenland Community School vezető tanárával és pár­jával, nagy tanítómesterünk, Forrni Kati néni lányával, Vikár Katalinnal, Nagy Jenőné főisko­lai adjunktussal, programszer­zőnkkel, a Tessedik Sámuel Fő­iskola Pedagógiai Főiskolai Ka­ráról, valamint tizenkét, az or­szág különböző tájáról érkező óvónővel. Programunkat meg­tisztelték a szomszéd települé­sek nevelői, valamint helyi partnereink is. Az idelátogató­kat a Jászság és szűkebb „ha­zánk”, Jászladány kultúrájá nak, értékeinek csokrával fo­gadtuk. Vendégeink megismerték a redemptio és a világtalálkozók történetét, a jász hagyományok mellett részesei lehettek a ci­gány folklór harígulatának is. Szakmai programunkban be­mutathattuk, hogy óvodásaink mindennapjaiban hogyan való­sul meg az intellektuális érzel­mek formálása, a felfedezéses tanulás a rajz, mintázás, kézi­munka területén. A gyermekmunkák elemzése során megismerhettük, hogy az élményekre épülő témajavasla­tok és a különböző technikák hogyan segítik a gyermekek in­tellektuális élményeinek feldol­gozását. Vendégeink elismeréssel szóltak ovigaléria-programunk- ról, melyben óvodásaink átélik „AHA”- élményeiket. Bemutat­hattuk azt az óvodaképet, mely­ben minden feltételt biztosí­tunk ahhoz, hogy esztétikus környezetben, meghatározó funkciósarkokban művészeti él­ményeket közvetítünk óvodása­ink számára. Vendégeink sze- retetüzenetei arról tanúskod­nak, hogy büszkék lehetünk ér­tékeinkre, eredményeinkre, kultúránkra, mellyel nemcsak óvodásainkat, hanem saját sze­mélyiségünket is formáljuk. TAMÁSI ISTVÁNNÉ, ÓVODAVEZETŐ Érték és érzelem az óvodai nevelésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom