Új Néplap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-24 / 69. szám

12 2005. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az inkák birodalmában Szép, gazdag és tárgysze­rű előadást hallgatott mi­nap a Szolnoki Nyugdíjas Pedagógus Klub tagsága. Almási Józsefné nyugdí­jas tanárnő személyes él­ményre támaszkodó, él­ménydús előadás kereté­ben mutatta be hallgató­ságának Peru és a bolívi­ai határvidék tájait, ter­mészeti szépségeit és je­lenségeit, a lakosság kü­lönleges életformáját. A látnivalókon túl gazdag törté­nelmi áttekintést, majd gazdag kultúrtörténeti képet adott az ősi és a mai Peruról. Képek és színes előadás keretében vezet­te végig a hallgatókat Dél-Ame- rika harmadik legnagyobb ki­terjedésű kontinensén: a Csenr des-óceán partjaitól az Andok perui vonulatán át a trópusi al­földig. Látta az Andok legmaga­sabb csúcsát, a Huascarát, amely szinte áthidalhatatlan klimatikus falat képez a Csen­des-óceán és a végtelen alföldi zóna között, a Selva őserdő vi­dékét, az Amazonas folyó perui szakaszát, a Vilkantó folyó völ­gyét. Bemutatott néhány nagy­várost, mint Lima Santa Dlarát, Ancas Huasüct, melyek életé­ben felvázolta a pompát, a fény­űzést, de kontrasztként a város peremén lévő nyomortanyákat. Látták a Titacacát, a világ leg­magasabban fekvő, hajózható, havasi csúcsokat tükröző sötét­kék vizű tavát, a Totora szige­tekkel. Ezeken a lebegő, sok­szor úszó szigeteken az indiá­nok maguk által készített kuny­hókban élnek primitív életkö­rülmények között. Ez a tó csodá­latos turistalátványt is nyújt ezekkel az úszó szigetekkel és szintén nádból készült turista- hajókkal. SAFFER VERONIKA, SZOLNOK Virágvasárnap Virágvasárnapot húsvét előtt által körülvéve. Szeretet áradt egy héttel ünnepeljük. Igen való- mindenből és mindenkiből, ami­színű, hogy erre a napra vlírágba kor Jézussal és az őt kísérő tanít­borult Jeruzsálemben a ványaival a tömeg talál­szantálfa, már elvirá- kozott. „Sokan felsőru­gozhatott az olajfa és a fáikat terítették az fügefa az Olajfák he- útra, mások a me­gyén és a Gecsemá- Jl .4 fajzőn vágott lombos né-kertben is.Enap ApPJjp'T ágakat; akik pe­délelőttjén izgatott dig előtte és utána tömeg várakozott az l mentek, ezt kiál­Efraim felőli ország- tották: Áldott, aki úton, jóval kívül Je- illMllkflf jön az Űr nevé- ruzsálem város falain. ben!" Lehet, hogy vi­Hirtelen a sokaság eleje rágszőnyeg is került ujjongva előreszaladt, ami- Jézus elé, mindenesetre kor is az országúton a könnyű számunkra ez a nap virágva­porfelhő fölött megjelent lé/us a sárnap. szamárcsikó hátán tanítványai BÁTORLIGETI MÁRIA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rö­vidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt ciíikeket is olvasói levélként kezelje. Az íráso­kat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk A szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola tanulói a Rákóczi Szövetség által kiírt pályázatnak köszönhetően Immár harmadik alkalommal részt vettek a határon túli magyarok '48-as ünnepi megemlékezésein. A Kassán megtartott ünnepség központi mozzanata volt, hogy a Magyar Köztársaság képviseletében Cibula János konzul, majd az iskola tanulót! koszorúzták meg Maiéter Vilmos sírját, ahol a múlt kö­szöntött ránk. Ezután ellátogattunk a kassal dómban lévő Rákóczi-krlptába, majd megcsodáltuk az 1916-ból származó, Dudlts Andor által ké­szített Rókóczl-festményt. HALÁSZNÉ GERENYI MÁRIA, SZOLNOK Az őrangyal vigyázó szemei... Szolnokon a református templommal szemben, a Magyar és a Sóház út sar­kán álló épületegyüttes oldalát Rafael arkangyal­ról készült dombormű dí­szíti, amely Bedey Gábor szobrász alkotása. A szárnyakkal ábrázolt Rafael arkangyal alakja látomásszerű­en tűnik elő a középkori város­fal nyugati bástyáját formáló épület falából. A bástya és az őr­angyal szimbolikáját az alkotók tudatosan kapcsolták össze. Ra­fael héber eredetű név, magya­rul annyit jelent: az Úr meggyó­gyított. A Bibliai Ószövetségben olvasható a Ninivében élt Tóbi­ás és Rafael arkangyal csodála­tos története. Eszerint Tóbiás egy alkalommal hosszú útra in­dult, és egy fiatalember képé­ben Rafael szegődött mellé őr­zőül. Az arkangyal tanácsára Tóbiás halat fogott a Tigris fo­lyóban. A hal szívével és májá­val egy fiatal lányt megszabadí­tottak attól a gonosz szellemtől, melynek hatására a lány a ko­rábbi összes kérőjét megölte. A meggyógyult lányt Tóbiás fele­ségül vette, és hazaérkezésük után a hal epéjének gyógyító erejével visszaadta édesapjá­nak szeme világát Is. Amikor a család megköszönte Rafael vé­delmező jóságát, az őrangyal felfedte kilétét, és eltűnt a sze­mük elől. De az Úr áldása to­vábbra is Tóbiással és családjá­val maradt. Az ókeresztény művészet gyakran ábrázolta Tóbiást a hílillal. Rembrandt szá­mos rajzon, réz­karcon és festmé­nyen gazdagította a keresztény üd­vösségre utaló Tó- biás-történetet és a minden ember mellett ott álló őr­angyal alakját. Ez a történet az alap­ja a keresztnevek eredetének is. Az újszülött gyerme­kek ugyanis me,g- keresztelésükkor őrangyaluk nevét kapták. A manap­ság divatos, felka­pott utónevek sokkal inkább a szappanoperák hőseire és nem a védőszentekre utalnak. Hiszek bonne, hogy a Sóház úti Rafael őrangyal vigyá­zó szemei nemcsak a ház lakói­ra, a játszóparkba n, a Verseghy Gimnáziumban zsibongó gyer­mekekre, diákokra tekintenek, hanem az áradó Túszára is. A hí­rek szerint ugyanis a félelmetes emlékű árvizek idején a folyó hóvízkészlete csupán fele volt a mostaninak. A kormányszóvivő szerint nem lesz árvízveszély, de ezzel ellentétes véleményt is hal­lottam a Tiszát jól ismerő régi vízügyes szakemberektől. Úgy gondolom, hogy Rafael őrangyal mellett nekünk is vigyáznunk kell a városra. Az örökösen fe­nyegető katasztrófa elkerülése érdekében tovább nem halogat­ható a tiszai árvízvédelmi rend­szer, a vésztározók megépítése! DR. NEMES ANDRÁS A Városi Kollégium 4. számú tagintézményéből Budapestre mentünk, ahol megtekintettük a Műcsarnok Fény és Árnyék kiállítását. A 400 év francia fes­tészetét bemutató tárlatot nem­csak mi szerettük volna meg­nézni az utolsó héten, hiszen hosszan kígyózó sor állt az elő­re bejelentkezett csoportoknál is, nemcsak a főkapunál. Egy szűk óra didergés után azon­ban bejutottunk a régen áhított képek közé. A látvány termé­szetesen mindent megért, és el is felejtettük a türelmetlen pil­lanatokat. A hatalmas termek tematikusán foglalták maguk­ba az elmúlt századok élmé­nyeit. A drámai hangulatú XVII. század és az azt követő felvilágosodás mind-mind más oldalról jellemzi az embereket és tájakat is. SZABÓ SZANDRA iPMR?’

Next

/
Oldalképek
Tartalom