Új Néplap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-24 / 46. szám
2005. FEBRUÁR 24.. CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Búcsú a léki csukalestől? Az igazán szenvedélyes pecás még télen sem tudja nélkülözni kedvenc elfoglaltságát. Amint kellő vastagságúra hízik az állóvizek Jégpáncélja, az ilyenkor is aktívan táplálkozó csukák felkutatására indul. Felvételünk a szolnoki Alcsi-szlgeti Holt-Tiszán készült, ahol az elmúlt hetekben jó néhány vállalkozó szellemű horgász próbált szerencsét. Az enyhüléssel együtt azonban lassan a népszerű holtág Ingataggá váló „hátáról” is eltűnnek e speciális műfaj - botjaik mellett hosszú, méla lesben álldogáló - szerelmesei. Életet édesítő összegek Elkerekedett szemmel bámulom a megyei közgyűlési elnökök és a polgár- mesterek által kiérdemelt jutalmakról közölt kimutatást. A nullák sűrűjében kissé elveszve érzem magam. Reguláz- zuk csak meg ezeket a nullákat! A tisztán látás érdekében agyam zugaiból próbálom kikotorni azt a jól elrejtett matematikát. Hogy is voltak azok a helyiértékek? Egyes, tízes, százas... Az újságból viszont három-, öt-, nyolcmillió forintok kacsingatnak felém. ízlelgetem az összegeket, finom...! De mindezt egyetlen ember munkájának elismeréseként odaítélni kis hazánk deficites pénzügyi helyzetében...? Csak csöndesen jegyzem meg: értem már, mire fel a vérre menő választási harc. Az elnöki, polgármesteri jutalmak még szerénynek tűnnek amellett a bruttó 22 milliós összeg mellett, amellyel megédesítették bizonyos személy civil életbe történő átlépését. Egy matematikai egyenletet felállítva kiszámoltam, hogy nekem 21 évig kellene dolgoznom ezért az életet édesítő összegért. Persze ez alatt az idő alatt egy fillért sem költhetnék, nem is marad más hátra, minthogy a cél érdekében megtanuljak fotoszintetizálni. ÁGOSTON ANDREA, TISZAFÖLDVÁR Szükség van az idegen nyelvekre nyelvtudás Az angol nehéz, az eszperantó egyszerű Mi$ap a megyei lapokban, köztük az Új Néplapban is rövid cikk jelent meg Toronyi Attila tollából az uniós polgárok nyelvtudásával kapcsolatban. Korábban is sokat olvashattunk arról, hogy honfitársaink közül milyen kevesen beszélnek idegen nyelveket, most meg pláne nagyon el vagyunk maradva az angolt illetően. Még most is, az iskolásoknak csak egynegyede tanul angolt, ami viszont — szerintem — nem is nagy baj. Európának nem csak angolul tudó állampolgárokra van szüksége. A divat hatására bizonyára sokan belevágnak az angoltanulásba, de közülük talán kevesen jutnak el legalább a középes államvizsga szintjéig. Ezen nem is lehet csodálkozni. Az angol kezdetben könnyűnek tűnik, de később egyre bonyolultabbá válik. Ha valaki angolul tanul, az olyan, mintha egyszerre három nyelvet kellene megtanulnia: meg kell tanulnia a leírt vagy kimondott szavak önálló jelentéseit, a helyesírást, és az idiómákat, vagyis az egymás mellé kerülő szavak együttes jelentését, amit Az eszperantó nyelv alapjait (16 nyelvtani alapszabály és kb. 900 szó) dr. Ludwig Zamen- hof rakta le 1887-ben esetleg nem lehet a különálló szavak jelentéséből kikövetkeztetni. Minden nehézség ellenére, akiknek az a foglalkozásukhoz szükséges, meg fognak tanulni angolul, németül, franciául és mindenféle más nemzeti nyelvet. Ők bizonyára elismerik, hogy bármelyik nemzeti nyelv elsajátítása sok munkába kerül, de mit tudnának tenni, ha munkájukhoz szükségük van az adott nyelv ismeretére, ezt vállalniuk kell. De rá vannak-e kényszerítve erre az unió többi polgárai? Nem, mert van egy nyelv, amely a nemzeti nyelvek megtanulásához szükséges energiaráfordítás töredékével elsajátítható: ez a nyelv az eszperantó. Nem euroeszperantó, hanem egyszerűen csak eszperantó. HORVÁTH SÁNDOR Hová tart Szolnok sportja? Nagy meglepődéssel olvastam az Új Néplap szerdai számában a Hová tart Szolnok sportja? című cikket. Ehhez lenne észrevételem. A városvezetés hivatalos döntése után jó ötlet lenne ugyanekkora teljedelemben helyet szánni annak, hogy mivel magyarázzák ezt a döntésüket. Gondolok itt arra, hogy megmutatni tisztelt polgármester asszonyunknak, a költségvetési és a sportbizottságnak a mai nyilatkozatokat, és megkérdezni tőlük, vajon feltett szándékuk-e tönkretenni Szolnok minden létező sportját? Mert akárki láthatja, ezután a döntés után ez lesz a helyzet. Arról nem beszélve, hogy lassan három évtizedes kosárszurkoló révén videofelvételen őrzöm a polgármester asszony választások előtti kijelentését, melyben szó szerint elhangzik: - Elmondhatom mindenkinek, az én vezetésem alatt a városban a kosárlabdasport támogatását nem csökkentjük! Tessék!? Úgy gondolták, nem csökkentik, de most, hogy jók lettek, most, hogy van eredmény, most, hogy ismét beszél rólunk egész Magyarország, most, hogy megtelnek itthon a lelátók, idegenben meg szűkösnek bizonyulnak, most már elveszik. Ez a 10 fiú és a klubvezetés az ország egyik legkisebb költségvetéséből csodát művelt Szolnokon, amellyel sokkal jobban öregbítette hírnevét mint a városvezetés a fennállása alatt... Nem akarok ebből politikai kérdést csinálni, csak szeretnék és sokan szeretnénk hallani valamiféle magyarázatot (nem a „nincs pénz a költségvetésben” féle mellébeszélés másfél millió forintos jutalmak után) erre a tisztességtelen és Szolnok minden sportszerető emberét mélyen megrendítő lépésre! KIRÁLY ISTVÁN RÖVIDEN NEM SZABAD HOZZÁSZOKNI! Nemrégiben Szlovákiában jártunk a - Szolnoknál kisebb lélekszámú — Martin nevű településen, ahol kérés nélkül is egy egész éjszakán át hullott a hó. Reggelre káprázatos hótakaró lepte el a vidéket. Szemet gyönyörködtető havas lejtők, hótól roskadozó fenyőfák... Csak az utak és járdák voltak gondosan letakarítva. Lehet, hogy a szlovák ember tudja, hogy ősz után tél jön, a tél pedig hóeséssel párosul. Ők bizonyára a hó eltakarítására és nem magyarázkodásra készülnek - eredménnyel. Én nem akarok hozzászokni az el nem takarított utak látványához, amiből városunkban az elmúlt napokban akadt jó néhány! Takarítani kellene!! IVÁDY RÓBERT, SZOLNOK ITT A FARSANG? ÁLL A BÁL! A közelmúltban farsangi rendezvényt szervezett a Tisza- szőlősi Általános iskola. A rendezvényt a pedagógusok görög tánca nyitotta meg, amely után felvonultak az ötletes jelmezbe öltözöttek. A közönség vastapssal hálálta meg a látványt, majd a hangulat tetőfokán régi hagyományokat elevenítettek fel a gyerekek, akik kolompolás, éneklés közepette dobták tűzbe a szalmabábot, elűzve ezzel a telet. Élményekkel gazdagon térhettünk haza. AZ INTÉZMÉNY DOLGOZÓI A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczitMaxels.hu e-mail címre is várjuk. Amit az utasok kifogásolhatnak közlekedés Ne csak az eladott jegyek alapján találják ki, mennyien utaznak A múlt héten olvastam az Új Néplapban, hogy a MÁV menetrendváltozást jelentett be — ha jól tudom áprilistól. A cikkben van egy rövid összefoglaló, hogy mit kifogásolnak az utasok. így a vonatok tisztaságát, valamint a ki nem használt járatok megszüntetését. A MÁV-nak (amióta rendszeresen utazom - ez 8 év) soha nem volt közmegelégedésre szolgáló menetrendje, de ez, amit decemberben adtak ki, egyszerűen katasztrofális. Azt állították, hogy a járatok 10 százalékát szüntették meg, azokat, amelyek nem voltak kihasználva. Gondolom, egy vonat akkor van 100 százalékosan kihasználva, ha minden ülőhely foglalt. Márpedig amiről én tudok, illetve amit hallottam, olyan járatokat szüntettek meg, amelyeken nemhogy ülőhely nem volt már a Nyugatiban, hanem még a kalauz is alig fért fel rá. Több tízezer ember utazását keserítették meg még jobban, bár az illetékesek nem így látják. Pedig jobban tennék, ha kinyitnák a szemüket, mert az újságokban, televízióban, vagy a MÁV honlapjának fórumán vannak jelek, amik arra utalnak, hogy az emberek nincsenek megelégedve a szolgáltatással. Tudom, hogy nem egyszerű feladat egy ilyen menetrend összeállítása, a forgalom bonyolítása, de nekünk utasoknak mégis az a benyomásunk, mintha nem hozzáértő emberek ülnének ott, vagy nincsenek a megfelelő információk birtokában. Nézzünk egy példát: december 15. előtt a 7207-es Szentes (akkor Ma- kó)-Bp-Nyugati között közlekedő vonat 5 kocsival 7:47-kor indult Szolnokról, és Cegléden a Szegedről induló Intercity vagy már elment, vagy éppen akkor előzte meg. Ezt az 5 kocsit Cegléden megtöltötték úgy, hogy ülőhely már nem nagyon volt rajta. Ma már 7:41-kor indul Szolnokról 4 kocsival a vonat. Már Szolnokon sem nagyon van ülőhely, Ceglédtől pedig sokan már csak állni tudnak. A szegedi Inter- cityt pedig Pilisen vagy Monor előtt kb. ötperces várakozással engedi el. Kérdem, hogy mi értelme volt hat perccel előbbre hozni a szolnoki indulást, ha úgyis legalább ennyit várakozunk a nyílt pályán. És még sorolhatnám, hogy a két héttel ezelőtti mínusz 15-20 fokban egycentis jégpáncél volt belülről a kocsik ablakán, és hiába ment a fűtés, mi sapkában, nagykabátban is átfáztunk. Vagy ilyenkor télen, mikor korán sötétedik és az ember szeretne olvasni útközben, de nem lehet, mert vagy nincs, vagy olyan gyenge a világítás, hogy csak a szememet rontom. Már azzal sokat segítene a MÁV, ha a december 15. előtti állapotot visszaállítaná. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nincsenek tisztában az utazási szokásokkal és hogy milyen állapotok uralkodnak a járatokon. Nem csak az In- tercityig kellene nézni. Tudnám javasolni, hogy készítsenek igazi felmérést - ne csak az eladott jegyek alapján találják ki, hogy egy-egy járaton mennyien utaznak. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN
