Új Néplap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-01 / 26. szám

4 2005. FEBRUÁR 1, KEDD MEGYEI TŰKOR Harmincöt év kemény munka van a Nobel-díj mögött nem ül a babérjain Szerencsésnek érzi magát, hogy ma Díszpolgári címmel tűn- dányi úti szülői házát és a zsina­tette ki vasárnap Karcag gógát? város jeles szülöttjét, az - Mielőtt az ünnepségre jöt­is él Izraelben élő Avram Hershkót. A kiváló tudós­sal az Új Néplap munka­társa beszélgetett. Daróczi Erzsébet--------------j-----*----------------------------------------­— K isvárosi fiú vagyok. Minden itt történt velem Karcagon. Ké­sőbb ha a mindennapokban megtörtént valami a világon, az már kicsiben megtörtént velem Karcagon is. Itt nagyon boldog gyerekkorom volt, nagy szere- tetben neveltek szüleim, a bá­tyámmal is nagyon jó a kapcso­latom. A Nobel-díjat hozó kuta­tási eredmény izraeli ered­ménynek tekinthető, ugyanak­kor nagyon örülök, hogy innen, ebből a kisvárosból szárma­zom. Nem vitás, nagyon jó gyö­kereim vannak a magyar kultú­rában is, amit a szüleimtől kap­tam - mondta szülővárosában, a díszpolgári cím átvételekor Karcagon vasárnap dr. Avram Hershko, azaz Herskó Ferenc Nobel-díjas tudós.- Látta-e a most a Püspökla­tünk, körbementünk Karcagon. Megnéztem a szülőházamat és a zsinagógát is, ahol gyerek­ként sokat imádkoztam. Na­gyon örültem neki, hogy mind­kettő jó állapotban van.- Az izraelita elemi iskola, amelyikbe járt, már sajnos nem áll. Őriz-e gyerekkori emléket Karcagról?- Vannak emlékeim, bár a gyerekkorom meglehetősen rö­gös volt. A holokauszt meglehe­tősen kettétörte, de hatéves ko­romig nagyon szép karcagi em­lékeim vannak, amíg ez a „pa­radicsom” el nem veszett. Na­gyon szép emlékeim vannak a szülői házról is. Az udvaron nagy kert volt,, amit édesapám gondozott. Ő tanító volt az izra­elita iskolában, de amatőr ker­tész is volt. Gyönyörű volt min­dig a kertünk, szívesen játszot­tam ott a bátyámmal és mindig megcsodáltuk az édesapánk ál­tal ültetett és gondozott növé­nyeket is. A zsidóságot sújtó tragédiát, a gyűjtőhelyen töltött időt és a Strasshofban töltött- Mit csinált 2004. október 6-án, amikor bejelentet­ték, hogy megosztott kémiai Nobel-díjban részesült?- Ekkor egy zsidó ünnep van, így az unokáim sem mentek iskolába. Hat unokámból a négy lány ekkor náluk volt, és ott is aludtak. Másnap elmentünk velük az uszodába, így amikor hívtak Svédországból, hogy közöljék velem a hírt, nem találtak senkit az irodámban és otthon sem, így aztán nyilvánosságra hozták a listát A kuzinom hallotta a rádióban a hírt, s rögtön megtele­fonálta. Valójában így én nem kaptam meg azt a híres stochkholmi telefont, de ez így sokkal izgalmasabb volt, mert rögtön megoszthattam a hírt a családdal HIRSAV Fejlesztések a fürdőben tiszaörsön megújuló környe­zet és bővülő szolgáltatás vár­ja majd azokat a vendégeket, akik ellátogatnak az idei sze­zonban a fürdőbe. Csillag Jó- zsefné, a Fürdő 2004 Kft. ve­zetője elmondta, a közeljövő­ben több fejlesztést is végre­hajtanak. A tervek között sze­repel például az étterem fel­újítása, vízforgató kialakítása, valamint a fedett medence vi­zének gyógyvízzé minősítése. A vízjogi engedéllyel már rendelkeznek. Folyamatban van a terület csinosítása, par­kosítása, márciusban pedig várhatóan a parasztházsor korszerűsítése is elkezdődhet. A gyerekeknek játszóteret, míg a sport szerelmeseinek homokfoci-, illetve röplabda- pályát alakítanak ki. A fej­lesztések eredményeképpen várhatóan még több vendég keresi majd fel a létesít­ményt. (FI) Ismét gépekre pályáznak A karcagi Kátai Gábor Kór­ház egészségügyi gép- és mű­szerállományának fejlesztésé­hez céltámogatást nyújt be az önkormányzat. Tavaly elutasí­tották az intézmény hasonló céltámogatási igényét, így most azt ismét benyújtja az önkormányzat. A szükséges saját forrást, mely társult be­ruházás esetén az ossz beke­rülési költség ( 38,3 millió fo­rint) fele, a karcagi és a be­rekfürdői önkormányzat és a kórház biztosítja. Ha sikeres lesz a céltámogatási igénybe­jelentés, akkor az intenzív osztályra egy színes ultra­hang-diagnosztikai készülé­ket, egy vérgázanalizátort és két betegőrző monitort, a köz­ponti laboratórium részére pedig egy laboratóriumi asz­tali centrifugát vásárolhatna a kórház. (de> Iádban. 1965-ben szereztem or­vosi diplomát, de tulajdonkéj> pen mint gyógyító orvos soha nem dolgoztam. A katonai szol­gálat után a biokémiai kutatá­sokkal kezdtem el foglalkozni.- Több mint 35 évig dolgozott ezen a kutatáson, ami most si­kert hozott. A karcagiakra jel­lemző a konok, kun, nyakas ki­tartás. Ez a kun indíttatás végig­kísértem a kutatásokban?- Valóban igaz, hogy konok­nak kellett lenni. Én két részről is kaptam konokságot. Egyrészt a kun gyökerekből, másrészt a zsidó gyökerekből, mert hát a zsidó emberek is eléggé kitartó­ak, úgyhogy nekem dupla adag kitartásom volt.- Gondolta-e hogy ilyen szép díjat kap a kitartó munkáért?- Amikor elkezdtem a fehér­jekutatást, nem gondoltam, hogy ebből Nobel-díj lesz. 25 évvel ezelőtt sikerült nagy áttö­rést elérni a kísérletekben, és akkor már tudtuk, hogy nagyon lényeges dolgot fedeztünk fel. Természetesen folytattuk a munkát, az utóbbi tíz évben sok díjat és elismerést kaptam. Na­gyon sokan kezdtek el dolgozni ezen a területen és mindenki igazolta, milyen jelentős felfe­dezésünk volt. Mivel több világ­hírű díjat is megkaptam, ekkor már gondoltam, hogy köztük a Nobel is előfordulhat. Termé­szetesen ezt senki nem tudhat­ja biztosra.- Gyermekei, unokái mit szól­tak hozzá?- Nagyon érdekes volt, mert az unokák között van négy- és hatéves is. Ők nem tudták még, mi ez a Nobel-díj, de miután több díjat is kaptam már koráb­ban, elmagyaráztam nekik, hogy ez tényleg nagyon fontos. Másnap sajtótájékoztatót tartot­tunk a lakásomban, és rengeteg kamera, újságírók láttán már kezdték elhinni ők is, nagyon fontos ez a díj. Amikor másnap az újságok tele voltak a képeim­mel, már tudatában voltak ab­ban, milyen nagy elismerést ka­pott a nagyapa. A sikerekben a biztos családi háttér, a szeretet is sokat segített. Judith, a felesé­gem tizenöt évig dolgozott mel­lettem a laboratóriumban, így érti a munkámat, és tudja, sok­szor még otthon is a laboratóri­umban járnak a gondolataim. Szabadidőmben édesapám pél­dáját követve kertészkedem, s a klasszikus zene pedig jó kikap­csolódás számomra. Avram Hershko munkaszolgálati történéseket, a sok borzalmat jó lenne elfelej­teni és meg nem történté tenni. Szerencsésnek érzem magam, hogy ma is élek, hiszen hatéve­sen bátyámmal és édesanyám­mal deportáltak, de valami ok­nál fogva véletlenül nem Auschwitzba, hanem Ausztriá­ba irányították vonatunkat. így túléltük. Amikor édesapa, Hers­kó Mózes 1946-ban visszatért az orosz fogságból, Budapestre ke­rültünk, 1950-ben pedig Izrael­be mentünk.- Ön ekkor már a pályaválasz­tás előtt állt. Miért nem az édes­apa példáját követte és lett ta­nár? — A tanári pálya is tetszett, de az orvosi pálya kedvesebbnek tűnt számomra, mert ott az em­berek másik emberen segíte­nek. A gyógyítás, a másokon se­gítés már gyerekként vonzott. Ma 15 orvos van a Herskó csa­— Szülővárosában a diákok elé példaként állították. Mit tanácsolna a fiataloknak?- Azt kívánom a karcagi diákoknak és embe­reknek, hogy folytassák a munkájukat és érje­nek el ők is jó eredményeket. Nagyon örülök a díjnak, és amint lehetséges, visszamegyek a la­boratóriumomba és folytatom a munkát, mert nem akarok a babérjaimon ülni, hiszen renge­teg dolgom van még. Azt hiszem, kevés tudós­nak adatik meg, hogy megélje, hogy a gyakorlatba átkerül az általa végzett kutatási eredmény. Nekem ebben is szerencsém volt, hiszen már egy gyógyszer a betegek gyógyítását szolgálja. Koccanásokkal megúsztak közlekedés Jelentős csapadék hullott az utakra Bár történtek balesetek, mégis sikerült ép bőrrel megúszni a tegnapi hava­zást a közutakon. Hétfőn megyeszerte sok csapa­dék hullott az utakra, emiatt ismét veszélyeseb­bé vált a közlekedés. Horváth Győző Már reggel elkezdett esni a hó, ám akkor még annyira hideg volt, hogy a közútkezelő társa­ság által kiszórt só csak később, a hőmérséklet emelkedésével kezdett el „dolgozni”. Addig az aszfaltra hullott csapadék nem olvadt el, hanem vékony réteget alkotva jelentett veszélyt az óvatlan autósokra. Később azonban a sózás hatására vizes­sé, latyakossá váltak a főutak, a megyei állami közútkezelő kht. központi ügyeletén kapott tájé­koztatás szerint a mellékútvo­nalakon azonban még jégbor­dák is előfordultak. Információink szerint olyan baleset nem volt tegnap, amely­nek sérültjei lettek volna, sze­rencsére kisebb koccanásokkal, árokba csúszásokkal sikerült átvészelni az ismét nehezebbé váló közlekedési körülménye­ket. Szolnokon a Széchenyi-kör- úton kettő, a Pozsonyi úti ben­zinkútnál három autó ütközött össze, Martfű külterületén egy Trabant csúszott az árokba, a Mezőtúr és Szarvas közötti komplejárónál pedig egy ukrán, szállítmány nélküli kamion A megyeszékhelyen a város szélén Is sózták a buszmegállók környékét A közútkezelők jól állják a tél támadását Nem okozott különösebb problémát tegnap a reggeli órákban lehullott néhány centis hó a Jászságban. Az elmúlt napokban csupán a felerősödött szél okozta hóátfúvások adtak több mun­kát a közútkezelő kht. munkatársainak. Mint azt Karádi Ká­roly, a megyei közútkezelő kht. jászberényi üzemmérnökségének helyettes vezetője elmondta, egyelőre semmilyen komolyabb ne­hézséget nem okozott az idén lehullott hőmennyiség. A hétfő reggeli, intenzívebb hóesés nem okozott gondot. Minden út jól járható volt a kistérségben. Hasonló jó hírekről számolt be Nagy Attila, a jászberényi tűzoltóság tűzoltási és műszaki men­tési vezetője. Elmondta, hogy pluszmunkát nem adott számukra a hétfő reggeli havazás, bcs „szánkózott” le a gátoldalon. A jármű kivontatásához már a tűz­oltók segítségére is szükség volt, csakúgy mint a Kisújszállás és Túrkeve között árokba borult kistehergépkocsi esetében. Mint arról a kisújszállási tűzol­tók parancsnokhelyettese, Mé­száros Lajos tájékoztatta lapun­kat, hétfőn délelőtt a két telepü­lés között az árokba borult egy kistehergépkocsi. A kisújszállá­si tűzoltók a járművet talpra állí­tották és kivontatták az árokból. Személyi sérülés nem történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom