Új Néplap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-14 / 37. szám
2005. FEBRUÁR 14., HÉTFŐ 5 MEGYEI TÜKÖR Attila bá% aki nem csak patikus sportos élet Tollaslabdából válogatott játékos volt Tombor Attilát a szíve visszahúzta szülőföldjére, Zagyvarékasra Él Zagyvarékason egy alacsony, jó mozgású úr, Tombor Attila. Hétköznapokon általában hófehér köpenyt visel, velejárója a munkájának, hiszen a település gyógyszerésze. Erről is nevezetes, meg még valami másról, hiszen ifjú védencei csak Attila bá’-nak nevezik. D. Szabó Miklós Jászladányi születésű, ott is érettségizett, majd Szegeden kapott diplomát. Szabolcsban kezdte a szakmát, megnősült, majd a híres búcsújáró. helyen, Máriapócson dolgozott öt és fél évet. Igen ám, de a szíve visszahúzta szülőföldjére, 1987-ben Rékasra pályázott. Azóta itt él. A felesége őt segíti a patikában, a két gyerek közül a lánya követi édesapja útját, tavaly kezdte gyógyszerész tanulmányait. Ennyit a család, a patikus úr mindennapjairól, amelyhez még valami elválaszthatatlanul hozzátartozik: a tollaslabda imádata. Ugyanis aki nem tudná, Tombor Attila valamikor olyan szinten űzte ezen sportot, hogy a válogatottságig is eljutott. Pedig sokan megmosolyogják a fehér labda szerelmeseit, mondván: ez is sport? Hasonlót csak az állít, aki még soha nem rohangászott ezen ötgrammos, villámgyorsan érkező és a nézőnek kiszámíthatatlanul cikázó kis csoda után. — Hihetetlen fizikai felkészültség kell, hogy bejátssza az ember a pályát, óriási állóképesség, remek reflexek, fordu- lékonyság, jó csuklók, könyök. Nem beszélve arról, hogy a komoly erőnléten kívül fej is szükségeltetik, mert aki agyban nincs megfelelő szinten, a döntő pillanatokban mindig veszít. A patikus úr hetven-nyolcvan iskolással foglalkozik hetente több edzésen, rendszeresen. Öt korcsoport van, a megyei döntőket rendszerint védencei nyerik, de voltak már korosztályos országos bajnokai, helyezettjei is. Kispál Mónika, Kispál Zsófi, Csajbók Judit, Tóth Adrienn neve jól cseng a szakma berkeiben. Noha rengeteget követel, dicsérni kurtán szokott, nála a legmagasabb elismerés:- Ez igen! 1997 óta ki tudja hányadszor, de megint rátalált egy tehetségre Kispál Kata személyében, aki ugyan még csak kilencéves, de fölényesen vezeti nem csak korosztálya, de az egy évvel idősebbek listáját is. Mellesleg Tombor urat a helyi honatyák közé is beválasztották, hiszen a képviselő- testület tagja. Természetesen szereti, imádja a szakmáját, aztán a gyerekeket, a tollaslabdát. Szegény felesége nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy férje részt vállal a diákság sportos életre nevelésében is, ami sok szabadidejét elveszi. Hogy ezért mennyi pénzt kap, ezen csak nevet. — Ugyan már, egy fityinget se. Sőt, még nekem kerül pénzbe, de hát nem tehetek mást, imádom a tollaslabdát. Majd ha egyszer valaki megírja a község ezen éveinek a históriáját, minden bizonnyal csóválja a fejét rajtam, miszerint volt, élt itt valamikor egy dilis patikus, aki hosszú ideig úgy foglalkozott a tollaslabdával, hogy inkább még ő fizetett a költségekbe. Ma is indul bajnokságban Noha Tombor Attila már 48 éves, mozgása friss, gyors. Olyany- nyira, hogy legutóbb is indult a tollaslabda országos senior bajnokságán: egyesben, párosban és vegyes párosban, ahol ezüst- és bronzéremmel gyarapította éremgyűjteményét. — Még bírom magam, de a levegő' már hamarabb elfogy, mint húsz éve - kommentálta az országos, dobogós helyezéseket. fegyverneki versírókat felkarolva színvonalas, telt házas estet rendezett a művelődési házban. Életének és a munkájának egyik legfontosabb eleme az egészségkultúra ápolása. A fogápolással kapcsolatos felvilágosító munkájának eredményeképpen a felnövekvő helyi nemzedék fogászati gondja is alacsonyabb az országos átlagnál. A Baldácsy Művészeti Egyesület Pacsirta Citerazenekara tagjai (Gerőcs Eszter, Lipcsei Zsuzsanna, Péter Margit, Szabó Nóra, Szegi Katalin, Vágán Judit, Vásárhelyi Andrea, valamint Kínáért Ferenc zenekarvezető) a „Tüzet viszek, lángot viszek...” dalocskával 1991-ben kezdték elsajátítani a népi hangszer fogásait. Már nagyon fiatalon érzékelhető volt zenei rátermettségük, szorgalmuk, tiszta énekhangjuk. Később játékuk látványosan fejlődött Régóta jelentős szerepet vállalnak a megye kulturális rendezvényein, de a határon túl (Erdély, Kárpátalja) is méltóképpen képviselik a magyar népzenét. A többszörös arany minősítéssel rendelkező művészeti csoport azóta is - szinte változatlan összetételben - folyamatosan működik. Fellépéseikkel mosolyt, tüzet és lángot visznek a színpadra - ahogy az az első dalocskájukban is írva vagyon. A legendás hírű Pacsirta citerazenekar Dr. Kiss Györgyné fogászati asszisztens — férjével karöltve - évtizedek óta a kultúra szolgálatában áll. Egy időben nagy sikerrel szervezte meg a hódmezővásárhelyi festők kiállítását. A helyi képzőművészet egyik képviselőjének, Fo- garasi György naiv festőnek hosszú ideig mecénása volt. Kiállítást szervezett Lévai Csaba amatőr festő munkáiból, de a hagyományos adventi hangverseny előkészületeiből is kivette részét. A költészet napján Mészáros Ildikó és Szabó Tibor Tudományos és kulturális munkáért díjakat adományozott Fegyvernek ön- kormányzata Tukarcs Piroskának, dr. Kiss Györgynének és a Pacsirta citerazenekarnak. Mészáros Géza A Fegyvernek Tudományos és Kulturális Munkájáért Díjat azoknak az elismerésére alapította meg az önkormányzat 1997-ben, akik a nagyközségben a művészeti és tudományos munkában kiemelkedően, a település hírnevét gyarapítva tevékenykednek. Idén két hölgy és egy zenekar kapott kitüntetést. Tukarcs Piroska, a Móra Ferenc Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára a település kulturális rendezvényeiben vállal rendre oroszlánrészt. Esténként műsort tervez, díszletek, jelmezek beszerzésén munkálkodik. A hétvégeken pedig próbál a gyerekekkel. A „Mesél a téli szél...” című sorozat egy részét az általa menedzselt és levezényelt előadások adják. Diákjai eredményesen szerepelnek a magyar- és a történelemversenyeken, óráit, előadásait lebilincselve figyeli lelkes hallgatósága. Pacsirtákat is kitüntettek Fegyverneken Civil Ház: teret kap a sokoldalúság A szolnoki Civil Ház a múlt év áprilisában új helyre költözött, de nem csak ez volt az egyetlen változás a központ életében. A tavalyi és az idei esztendőről egyaránt kérdeztük Zincsenko Tünde programkoordinátort. Letenyei Ágnes — Az elmúlt év során tizenkilenc alkalommal tartottunk képzéseket civileknek, tizennyolc szakmai oktatáson, fórumon vettek részt kollégáink munkájuk hatékony növelése érdekében - tudtuk meg a civil közélet fejlesztőjétől. A Civil Házban működött az öt városi civil kerékasztal. A tavalyi évben mintegy húsz alkalommal találkozó vezetők véleményezték a város gazdaságfejlesztési programját, valamint számos tevékenységük mellett drogellenes programokkal is foglalkoztak. A 2004-es esztendő a pályázatok éve volt a szervezetnél, hiszen a városi önkormányzat támogatása mellett sok eseményt finanszíroztak a megnyert összegekből. Az elmúlt évben a DAN-TON Egyesület és a Civil Ház összefogásával indult az a küzdelem, amelyben egy lélegeztetőgépre gyűjtenek a kórházzal együtt. Ez a projekt idén is folytatódik, hiszen az életmentő készülék árának még csak a fele gyűlt össze.- Idén folytatódnak a tavalyi év legsikeresebb programjai (a civil kavalkád, a nyugdíjasklubok rendezvényei, önkéntes nap stb.) is. Januárban egyeztető fórumot tartottunk a városvezetéssel, ahol együttműködési szándékot fogalmaztunk meg. Fontosnak tartjuk a megye településein is a civil élet fejlődését, ezért pályázati forrásokból finanszírozzuk a kistérségi programjainkat, amelyeken az ország legismertebb civil szakemberei is részt vesznek. A Városi Művelődési és Zenei Központ ideiglenes bezárása miatt jelenleg tíz klub működik a Civil Házban január óta. Folyamatosak a tárgyalások arról, hogy melyek azok a rendezvények, amelyek a nagyteremben megtarthatók — tudtuk meg Zincsenko Tündétől. Nem akart író lenni a Móricz unoka — Állítólag azt mondta a nagyapám, hogy csak kötelező olvasmány ne legyek, mert akkor nem fognak olvasni. És sajnos ez így van - mondta az unoka, Kolos Virág Kisújszálláson, a nagyapja életét bemutató kiállításon. Daróczi Erzsébet- Milyen érzés Móricz Zsigmond unokájának lenni?- Gyerekként számomra két dolgot jelentett ez. Egyik az irodalom-, a magyarórai házi feladat, a másik pedig a nagyapa. Valahol nagyon különvált bennem ez a dolog, kicsit bántott amikor a nagyapámon kérték számon az irodalmat. S bizony elég felnőtteknek kellett lennem ahhoz, amikor már össze tudtam kapcsolni a kettőt, és büszkén tudtam arra gondolni, hogy ő a nagyapám.- Iskolásként akkor nyűgös volt, amikor a nagyapa írását kellett elolvasni?- Sőt nyűgösebb, mint általában a kötelező olvasmány, mert tőlünk, Móricz unokáktól tanár, diák elvárta, hogy ne csak olvassuk, hanem kívülről is tudjuk. Bántott az is, hogy úgy mutattak be, Móricz Zsigmond unokája, holott én én vagyok. Amikor tanárként valahol megjelentem, megelőzött a hírem, és az órákon mindig pusmogás fogadott. S bizony már elmúltam 30 éves, amikor eldöntöttem, változtatok ezen. Bementem az órára, és azt mondtam: gyerekek, a hír igaz, Móricz Zsigmond a nagyapám volt — s ezzel a pusmogás le volt zárva.- Az írással soha nem foglalkozott?- Anyám dolgait rendezgetem, sok érdekes dokumentum került elő, melyből ha író lennék, csudaregényt tudnék írni, de e pillanatban még fogalmam sincs, hogyan kellene egy regényhez hozzáfogni. Esetleg majd az unokáim. Úgy véltem, van a családban Móricz Zsigmond író és Móricz Virág író, a nagy ember tehetséges lánya. Nem is vágytam soha író lenni. Teljes életet éltem így is, ma már boldog nyugdíjas vagyok, két remek lány van mögöttem, és nyáron jön a dédunokám is.- Ön szerint az ifjúság miért nem olvas Móriczot?- Harry Pottert olvasnak, és ezzel az irodalom be van fejezve. Szerintem ez nem szörnyű, mert előbb-utóbb Móriczot is fognak olvasni. Móricz nem a fiataloknak szól, annyira más ma már a világ. Egyszerűen el sem tudják képzelni, miről van a könyvben szó. Meg fog érni a társadalom egy rétege, valamikor fel fogja fedezni Móriczot, mert az olvasó ember felfedezi őt. Kolos Virág legkedvesebb Móricz-műve a Harmatos rózsa: -Ez a nagymamám és az író szerelmi történetéről szól - mondja. - A lányt Kiss Virágnak hívják, róla kapta anyám a nevét. Most én vagyok a családban a legöregebb Virág.
