Új Néplap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-29 / 24. szám

6 2005. JANUAR 29., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR hara elsodorta innen, de bí­zom benne, hogy ezt ő is így érzi. A fiatalok számára az ő díja azt is jelenti, hogy sok ta­nulással, szorgalommal el le­het érni mindent. A magyar értelmiség, tudósaink világhí­rűek. Lehetett volna itt is ilyen Az ünnepség Vasárnap 15 órakor ünnepi önkormányzati ülés kereté­ben, a városháza dísztermé­ben veszi át Avram Hersko Nobel-díjas akadémikus a Karcag Város Díszpolgára cí­met, dr. Fazekas Sándor pol­gármestertől. kutatást végeznie, ha meglet­tek volna a lehetőségek. Az, hogy a magyar tudósok esze, kutatómunkája világhírű, már eddig is több híres tudós ered­ménye bizonyította. A sor most Herskó Ferenc nevével gyarapodott. Ugyan nem itt ér­te el ezt a sikert, mert a lehető­ségei nem voltak meg, én azonban akkor is szép és meg­becsülendő eredménynek tar­tom. A szülői ház Mint a családtól megtudtuk, Herskó Ferenc szülői háza ma is áll a Püspökladányi úton. Az elmúlt évtizedek alatt több tu­lajdonosa volt már, így kisebb- nagyobb belső átalakításokat végeztek rajta, a külseje azon­ban nem változott. Karcag díszpolgári címmel köszönti Nobel-díjas tudósát ünnepség Példaképként tisztelik szülővárosában Avram Herskót A Karcag Városi Önkor­mányzat Képviselő-testü- lete Avram Hersko (Hers­kó Ferenc) professzornak, aki a sejtbiológia terén el­ért alapvető kutatásai eredményéért két társával 2004. október 6-án kémi­ai Nobel-díjban részesült, a Karcag Város Díszpolgá­ra kitüntető címet adomá­nyozta. A tudós a kitünte­tést vasárnap veszi át. Karcagiakat büszkék ar­ra, hogy a városnak ilyen jeles tudósa van. bér 6-ána^ Aaron Ciechanover (Izrael), Avram Hershko (Izrael) és Irwin Ro­se (USA) kémiai Nobel-díjat kapott az ubikvitin által köz­vetített fehérjedegradáció fel­fedezéséért. Daróczi Erzsébet A Nobel-díjat hozó munka A nagyszülőkkel együtt 1950- ben Herskó Mózes és családja kivándorolt Izraelbe. A tanító édesapa Izraelben is folytatta pedagógiai tevékenységét, ma­ga is tudós ember volt. A szü­lői indíttatásnak köszönheti en mindkét Herskó testvérből nemzetközi hírű orvos, kutató lett. Herskó László ma híres hematológus professzor, Hers­kó Ferenc a biokémia profesz- szora. Ő jelenleg a Haifai Egyetem Orvostudományi Tan­szék Biokémiai osztályának - az elérhető legmagasabb tu­dományos fokozattal rendel­kező - professzora. Kiemelke­dő munkásságáért számos rangos kitüntetésben része­sült. Avram Hersko két társával — az izraeli 57 éves Aaron Ciechano- verrel, a haifai Rappaport Inté­zet kutatójával és a 78 éves amerikai Irwin Rose-zal, a kali­forniai Irvine Egyetem orvosi kollégiuma fiziológiai és biofizi­kai osztályának szakértőjével a sejten belüli fehérjelebontás fo­lyamatát tanulmányozva kimu­tatták, hogy egy kisméretű fe­hérje, az ubikvitin megjelöli a leépülésre váró fehérjemoleku­lákat. Felfedezték továbbá azt az enzimrendszert, amely a fehér­je lebontását lehetővé teszi. Ku­tatásaik kiterjedtek a sejtek osz­tódási ciklusait szabályozó fe­hérjék lebontását szabályozó fo­lyamatok megismerésére is, és lehetővé tették olyan új típusú gyógyszerek előállítását, me­lyek egyes daganatok, idegrend­szeri, illetve immunrendszeri megbetegedések kezelésére eredményesen alkalmazhatók. E kutatási eredményért a Svéd Királyi Akadémia a legmaga­sabb tudományos elismerésben, a kémiai Nobel-díjban részesí­tette - társaival együtt - Avram Herskót, Karcag város szülöttét. A gyermekkori szomszéd- Személy szerint én is és a csa­ládom is nagyon örülünk és A Püspökladányi úti szülői ház. A Svéd Királyi Akadémia a legmagasabb tudományos elismerésben, a kémiai Nobel-díjban részesítette Avram Herskót, Karcag város szülöttét. Avram Hersko (Herskó Ferenc) 1937. december 31-én született Karcagon. Nagyapja Herskó Sámuel, az izraelita hitközség kántora volt, Tiszaszászfaluból települt Karcagra. Édesapju­kat 1943-ban az orosz frontra vitték munka- szolgálatra. A csa­lád 1944-ben elő­ször a helyi gettó­ba, majd Szolnok­ra került. A transz­Karcagnak ilyen szülötte van. Amikor a tévében be- mondták, na­gyon örültem, a részleteket a fiamtól tudtam meg, mert ő a kórházban dolgozik műtősként, és ott hallotta Herskó Ferenc két unokatestvérétől, dr. Mol­nár Sándortól és dr. Herskó Gyulától, hogy miért is kapta meg a tudós a Nobel-díjat. Ed­dig minden cikket elolvastam róla, mert jó dolog, hogy ennek a kis Magyarországnak ilyen tudósai vannak. Darák Attila alkalmazott: - Amikor meg­hallottam a hírt én is na­gyon örültem. Büszkeséggel töltött el, hogy egy karcagi születésű tudós kapta a díjat. Ez nem minden­napi esemény. Az elért kutatási eredményüknek is örülök, hi­szen a tudománynak sokat je­lentett az ő felfedezésük. Kívá­nom, hogy Karcagnak legyen még több ilyen nagy tudósa. Székely Ist­ván mentős: - Örülök neki, hogy városunk hírnevét ilyen ismert sze­mély öregbíti. Mindent elol­vastam róla, ami eddig megje­lent. Mondhatni, napi kapcso­latban vagyok a rokonságával, hiszen a kórházban a két orvos unokaöccsével mindennap ta­lálkozom. A róla olvasottak alapján az ember tiszteli Hers­kó Ferencet. Úgy vélem, példa­kép is lehet a mai fiatalok előtt. Bebizonyította, annak ellenére, hogy ilyen kisvárosban szüle­tett, mégis elérte céljait, híres és elismert tudós lett. Farkas Já­nos: - Az ered­ményeinek el­ismerése mel­lett én arra is büszke va­gyok, hogy szülővárosom díszpolgára lesz. Bárcsak több hasonló hírű tu­dós ember lenne Karcagon! Úgy gondolom, Herskó Ferenc példaként szolgál az ifjúság ne­velésében, az itt élőknek, hogy lám-lám, egy kis település is ad­hat nagy tudóst. Az ismert mondás - senki nem lehet pró­féta a saját hazájában - azon­ban rá is igaz, de az a fontos, hogy sikeres lett. Én minden­képpen elmegyek a díjátadó ün­nepségre, hogy személyesen is találkozhassam vele. Ébnerlózsef- né területi tit­kár: - Bár én nem itt szület­tem, de 35 éve itt élek, karca­id ginak vallom magam. Rendkívül büszke va­gyok, hogy egy Nobel-díjas szülötte van a városnak. Talán az itt élő fiatalok előtt is példa lehet az ő munkássága, nagy tudása. S bár a történelem vi­portot, amelyben édesanyjával és testvérével együtt volt, Auschwitz helyett Ausztriá­ba irányították. Ennek köszönhe­tően menekültek nem az emléke, aki nagyon szó­fogadó, jóra hajló kisfiú volt. So­ha nem voltak apróbb csínyte­vései sem. Amikor a deportálás­ból visszakerültek, itt kezdte el az iskolát. Már gyerekként nagy volt benne a tudásszomj, nagyon érdekelte minden, édes­apjától is sokat tanult. Örülök neki, hogy ilyen sikeres ember lett belőle, és nagyon várom már a vasárnapi találkozást. Példaképnek tartják Kirják Józsefné rokkantnyugdí­jas: - Büszke vagyok rá, hogy büszkék vagyunk, hogy Kar­cagról kikerült egy Nobel-díjas. Gyermekkoromban a Püspökla­dányi úton, szemben laktunk Feriékkel - idézi a múltat dr. Cseppentő Ró­za gyermek- gyógyász. - A szüleim na­gyon jó kap­csolatban vol­tak az ő szülei­vel, rendszeresen összejártunk. A Herskó család minden tagja nagyon közvetlen volt, mi gye­rekek is tartottuk a kapcsolatot. Feri akkor még nem járt iskolá­ba. Egy kicsi, vékony, szőke, na­gyon eleven gyerekként él ben­meg. Egy Bécs környéki kisvá­rosban létesült munkatábor­ban túlélték a deportálást és a háború után visszakerültek Karcagra. Édesapja ötévi fog- i ság után \ szintén ha- ! zatért. A14. magyar Nobel-díjas életútja FOTÓ: A SZERZŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom