Új Néplap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-27 / 22. szám
6 2005. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK MŰVÉSZBEJARO Presser-klasszikus a Szigligetiben Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - Bemutató: január 28. Matuz PARA, FICAK, RIÓ Fekete Linda Eszter szerepét játssza a Pop- fesztiválban. —11-14 éves korod között Brazíliában éltél. Egy lány esetében ez elég fontos időszak lehet. — Amikor kikerültem, még Barbie-babáztam. Egy év múlva már nem érdekeltek a babák - csak a fiúk. — Milyen volt ott élni? — Először szörnyű. Egy évig bőgtem minden nap, mert nem beszéltem a nyelvet, pedig imádok beszélni. De ha elég nyitott vagy, az a közeg előbb-utóbb kihozza belőled a legjobbat: rájössz, hogy mindent lehet lazán, nem kell parázni. Náluk az a szokás, hogy valaki becsönget hozzád, hogy megjöttem. Te kinézel, a tag ott áll az ajtóban, lába mellett egy hatalmas bőrönddel. Tényleg megjött, és komolyan is gondolta. Te jó pofát vágsz, ő meg ott dekkol egy hétig. Hol marad itt helye a görcsnek? — Milyen volt hazajönni? — Iszonyat. A lazaságot udvariatlanságnak, a nyitottságot neveletlenségnek nézték, azt javasolták, ne legyek mindenki felé annyira nyitott, legyek inkább hűvös és titokzatos. — Megfogadtad a tanácsokat? — Szerintem soha nem leszek képes „visszaállni”. De ezt köszönhetem az orosz vénámnak is. — Meg tudod fogalmazni az alapvető különbséget az „ott” és az „itt” között? — Azt nem, de egy dolgot nem értek: itt miért a legjobb öröm a káröröm, és miért gondolják azt, hogy minden rossz és rosz- szabb lesz. Ott is szörnyen mennek a dolgok, de az emberek attól még mosolyognak, ha meg valami nem tetszik, megmondják egymásnak „ficakból”. Jelenet az előadásból A KÉNYEZTETETT BEVERLEY Egy összpróba szünetében beszélgettünk a Beverley-t alakító Peller Annával.- Állítólag „mozgalmas” családfával büszkélkedhetsz. .I4EÄ* - Édesapám sváb, édesanyám félig szerb, és a családi legendárium szerint van a családunkban egy eszkimó. — A teljes neved Pilisvörösvá- ri Peller Anna. Miért?- Egyrészt, mert a család a Fekete-erdőből emigrálva ott telepedett le, még az 1600-as években, másrészt, mert édesanyám is Peller Anna néven ismert a művészvilágban.- Ó sem akárki.- Nem bizony. Úgy is nevezik, hogy jódlikirálynő.- Mit jelent a jódli a te életedben?- Egyrészt családi hagyományt, másrészt szerencsét. Tizenhat éves koromban kezdtem el tanulni édesanyámtól, hallás útján. A Színművészeti Egyetemen leendő osztályfőnököm, Kerényi Imre egyszerűen beleszeretett a jódliba, az összes rostán jódliznom kellett. Nem esett nehezemre.- Noha ez a tudás nem feltétlenül kamatoztatható az ope- rett-musical-pályán.- Nem, de Kerényi Imre azt mondta, hogy aki jódlizni tud, az bármire képes a hangjával.- Hogy érzed magad Szolnokon?- Csodásán. Mindenki nagyon kedves. El vagyunk kényeztetve. Még beszélnénk, de folytatódik az összpróba. Van úgy, hogy a színpadon kívüli dolgokra csak ennyi idő jut: 7 szűk perc. SZERELEM A SZEREPPEL Nádasi Veronika Marianne szerepét alakítja. — Életrajz egy mondatban?- Tanulás, küzdelem, várt sikerért siker.- Mélypontok?- Volt sok.- Mondasz egyet?- Ki-Mit-Tud? - gyors siker, gyors zuhanás. Álmok elillannak.-Ok?- Rá kell jönnöd, micsoda illúzió az, hogy csak a tiéd a világ. Pedig csupán egy porszem vagy a gépezetben.- A tapasztalat később hogyan kamatozik?- Megtanulod értékelni a sikert is és a bukást is. A főiskolára hatodszorra vettek fel, és ennek annyi előnye biztosan volt, hogy már nem tudtak ösz- szetörni — az ember képes mindenből kimazsolázni a hasznos, személyre szóló dolgokat. Folyamatosan tanulok és tartom magam egy értékrendhez.- Hullámhegy?- Siker a felvételi, siker, hogy megtalált néhány fontos szerep, és óriási siker most Szolnok.- Gloria Gaynor?- Szerencse. Másfél nappal előtte kértek fel, hogy vokáloz- zak mögötte egy bécsi koncerten. Hihetetlen érzés volt.- Mitől különleges ??- Fantasztikus, ahogyan jelen van, pedig most már konyhaszekrény méretű nagymama. De valami csoda, ahogyan árad belőle a zene.- Szolnok egy mondatban?- Félelem, rossz első két hét, csoda, szerelem a szereppel és a csapattal. Az évad Bodex-gyűrííse: Kaszás Mihály Egy színész számára a legnagyobb elismerést természetesen mindig a közönség tapsa jelenti. Talán csak az igazán hozzáértő „zsűri”, a társak, barátok, kollégák által megszavazott díj lehet hasonlóan értékes. A Bodex-gyűrű, a hagyományosan a Magyar Kultúra Napja alkalmából átadott díj ilyen a szolnoki Szigligeti Színházban. Évről évre titkos szavazással dönti el a társulat, hogy j ki kapja ezt az elismerést. Idén Kaszás Mihálynak ítélték oda a díjat. — Őszintén mondom, nagyon jólesett ez a díj, főként azért, mert a többiek ismerték el ezzel a munkámat — hangsúlyozza Ka- 1 szás Mihály. - Persze nagy meglepetést is jelentett, hiszen nem számítottam rá. Akkor derült ki, hogy én kapom, amikor a díj alapítója, Bodnár József felhívott és elmondta.- Hosszú évek óta játszik Szolnokon, hűséges az itteni színpadhoz. Ez azt is jelenti, hogy jól érzi magát a színházban, a városban?- Az hogy jól érzi-e magát, egy színésznél mindig attól függ, hogy mennyire foglalkoztatják, kap-e tartalmas, szép feladatokat, jó szerepeket. Mikor több a munkám, jobban érzem magam, amikor esetleg kevesebb, akkor legfeljebb más színházakban is vállalok szerepeket.- Akkor mostanában igazán jól érezheti magát itt, hiszen egyszerre több darabban is szerepel.-Valóban így van, ráadásul most készülünk a Képzelt riport premierjére, melyben a bírót alakítom. Hamarosan pedig egy újabb darabot mutatunk be a Szobaszínházban. Egy orosz szerzőpár, a Presznyakov testvérek Terrorizmus című művét. Egymástól merőben eltérő feladatok ezek, így nem panaszkodhatom, épp eléggé változatos az életem. Békától a királylányig A Vízkereszttől húsha- gyókeddig tartó időszak hagyományosan a bálok, a farsangi mulatságok ideje. S a farsang persze elképzelhetetlen jelmezbálok nélkül. Ebben nyújt segítséget bárki számára a színház szinte kimeríthetetlen jelmeztára. A Debreczeni Ildikó által vezetett jelmeztárban valóban szinte A Jelmeztár széles választékot kínál minden megtalálható, hiszen darabok százaihoz készítettek-ké- szítenek kosztümöket Békától a királylányig, törpétől a varázslóig ezernyi féle jelmezre lehet itt rábukkanni, minden korosztály számára. Rég letűnt korok ruhái éppúgy megtalálhatók, mint a legmodernebbek, érthető hát, hogy a jelmeztárat évről évre egyre többen keresik fel Uyenkor farsang tájékán. Kedvező áron, igazán élethű kosztümök között válogathatunk itt a legkülönbözőbb méretekben. A szobaszínházban lévő raktárt bárki felkeresheti, akár konkrét elképzelései vannak, akár a jelmeztár munkatársainak segítségét, szakértelmét, tanácsait szeretné igénybe venni, de a 70/389-67-48-as telefonszámon is lehet információt kérni. Pogánytánc Brian Friel Pogánytánca igazi ír sikerdarab, melyet sokan, sokféleképp feldolgoztak már. A Szobaszínházban nemrégiben bemutatott változata mégis tud újat, mást mutatni ebből a világból. A múlt század harmincas éveiben játszódik, nyár idején, amikor a vidék népe hagyományosan a nagy aratási ünnepre készül, ahol jól kitáncolhatja minden örömét. Mennének a Mundy-lányok is, ha szigorú erkölcsű nővérük nem tiltaná meg nekik. így aztán számukra se ünnep, se bál, se öröm. Pedig nagyon várják, hogy történjen már valami az ő életükben is. Erre emlékszik vissza az egykori kisfiú, immár felnőttként látva a furcsa kettősséget, a tátongó szakadékot a valóság és a vágyak között. Különben a Pogánytánc az eseménytelenség drámája. Mégsem válik unalmassá, mert érzések mozognak benne erőteljesen, és mert Szabó Máté az eltűnt ösztönök nyomában Császár Györgyi és Egri Márta az érzelmek ábrázolására összpontosít rendezésében, azok bemutatására finom gesztusokkal, a részletek pontos kidolgozásával:- Eseménytelen hétköznapokat, a mindennapok állóvizét idézi ez a darab, s egyszer csak történik valami, ami felkavarja ezt, ami sehogy sem illik bele az eddig megszokottba - mondja a rendező. - A Pogány- táncban az emberek lelkivilágára, belső értékeire összpontosítottunk, minden külsőség mellékes, fölösleges. Számomra azért is különleges ez a darab, mert saját gyermekkori emlékeimet is visszaidézi, hasonló dolgokat én is átéltem. A nőkhöz és a zenéhez, tánchoz, mozgáshoz való viszonyomat tükrözi. . Szabó Máté bátran épít a néző képzelőerejére, helyszínt csak jelez, díszlet szinte semmi. A nézők pedig valójában nem is nézők, inkább vendégek; nem a nézőtéren foglalnak helyet, hanem a Mundy család kertjében, ahol a lányok is vannak, s szinte családtagként figyelhetjük őket testközelből, mintegy felnézve rájuk: ahogy az az egykori kisfiú is láthatta őket.
