Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-09 / 287. szám

2004. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Világraszóló női vívósikerek A magyar vívósport világraszó­ló sikereihez nemcsak me­gyénk férfi sportolói járultak hozzá, hanem a nők is. Példa erre a kunszentmártoni szüle­tésű Dany Margit tőrvívó pá­lyafutása is. Ő volt Magyaror­szág első női tőrvívóbajnoka. Ez a fénykép az 1928-as baj­nokságról tudósított, és meg­örökítette a teljes magyar él­mezőnyt. A győztes Dany Mar­git, becenevén Baba az ülő sor­ban látható, balról a negyedik. Bal oldalán ül az egyszeres vi­lág- és háromszoros Európa- bajnok Bogáthy (Bogen) Erna, a bajnokság ezüstérmese. Ő ké­sőbb a jászberényi születésű kardvívóhoz, Gerevich Aladár­hoz ment férjhez, aki minden idők legeredményesebb ma­gyar sportolója volt. A hölgyko­szorúban ott van a legendás Elek testvérpár: Margit (balról az ötödik) és Ilona (balról az el­ső, becenevén Csibi), a későbbi kétszeres olimpiai bajnokunk, aki csak a bronzérmet szerezte meg ezen az első magyar baj­nokságon. Dany Baba mind- annyiukat megelőzte. Ugyan­ebben az évben az amszterda­mi olimpián döntőbe jutott, s a hatodik helyet szerezte meg. 1929-ben Nápolyban az Euró­pa-bajnokságon egyéniben harmadik helyezést, 1933-ban és 1934-ben női tőrcsapatban Európa-bajnoki aranyérmesek voltak Elek Csibivel és Bogát­hy Ernával. Varga Ferenc kitű­nő Sport Életrajzi Almanachjá- ból tudjuk, hogy Baba később Athénban telepedett le, és a gö­rög vívószövetség elnöke lett. Itt halt meg 1975-ben. DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Tanácsadás pedagógusoknak - a gyermekekért A Szolnok Megyei Jogú Város Egészségügyi Szol­gálatának iskolavédőnői hálózata „Iskolavédőnői nyitott-komplex-preventív tanácsadás pedagógusok részére” címmel önkor­mányzati támogatást élve­ző programot valósított meg a közelmúltban. Szolnok város általános iskolái­ban, középiskoláiban és óvodái­ban dolgozó védőnőink ismét a pedagógusok egészségmegőr­zése érdekében is dolgoznak. A magas szintű egészségügyi fő­iskolai képzésben végzett isko­lavédőnőink a védőnői kompe­tenciakörbe tartozó szűrővizs­gálatokkal állnak a pedagógu­sok rendelkezésére. Az önkén­tesség elve alapján működő két hónapos program célja között szerepelt a civilizációs megbe­tegedések megelőzését célzó speciális életmódbeli tanács­adás, esetleges elváltozás ese­tén a korai kezelésbe vételt elő­segítő családorvoshoz irányí­tás. Szemnyomásméréssel állt a pedagógusok rendelkezésére, valamint a program teljes ideje alatt komputeres szemvizsgála­tot is biztosított. A program nem titkolt célja a diákok részére szemléletformá­ló és értékátadó jelleggel a ta­nácsadáson és szűrővizsgála­ton való megjelenés és részvé­tel elősegítése a pedagógusok példamutatása által. További cél volt a diákok figyelmének felkeltése az egészségi állapotu­kért való felelősségvállalásra, valamint az egészségkultúrá­juk fejlesztése. A program irán­ti érdeklődés számottevő, és a tanácsadás színvonalának elis­mertsége az eddigiekben is bi­zonyított nagyon jó munkakap­csolatnak is köszönhetően igen jelentős. CZAKÓNÉ MOLNÁR ÁGNES, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövi­dített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. RÖVIDEN FEJLESZTENEK ÉS JUTALMAZ­NAK. A kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskola neve­lőtestülete, szülői közössége a közelmúltban alapítványi bált rendezett. A bál az isko­la tanulóinak, a nevelőtestü­let énekegyüttesének zenés­táncos műsorával indult, amelyet csak fokozott a meg­hívott vendégművészek pro­dukciója. A rendezvény be­vételét az iskola oktatástech­nikai eszközeinek fejleszté­sére és a legeredményesebb tanulók jutalmazására for­dítják. ARI GÉZA, KISÚJSZÁLLÁS eredménytelenül. Megdöb­bentő közönyösség, megdöb­bentő részvétlenség. Mintha nem a mi legbelsőbb, legfon­tosabb ügyeinkről lett volna szó. Nem kellene pedig bi­zonygatni: a kórház mind- annyiunk ügye (persze, aki még nem volt „lakója”, az nem érezheti), a kettős állam- polgárság pedig igen hazafias ügy. Megyénk mindkét eset­ben szépen „levizsgázott”, a részvétel igazán csekély volt. Ha valaki a langyos, közepes helyen végez, senki sem veti a szemére, de az utolsó, utol­sóelőtti hely már megérdemli a nem éppen dicsérő jelzőt: szégyellhetjük magunkat. VARGA BÉLA, SZOLNOK ERDÉLYI ÉLMÉNYEK. Az Eötvös József Általános Iskola né­hány tanulója a közelmúlt­ban erdélyi ki­ránduláson vett részt. Szé- kelykeresztú- ron, a testvér­iskola, az Or­bán Balázs Lí­ceum fogadta a szolnoki vendégeket. Utazá­sunk fő célja egy verseny volt, az anyanyelvi vetélke­dőn, a szépolvasó versenyen, a „szófocin” igen eredménye­sen szerepeltünk. Pihenés­képpen meglátogattuk Far­kaslakán Tamási Áron sírját, majd Korondon nézelődtünk. A kirándulás érdekes él­ményt nyújtott mindannyi­unknak. SZABÓ GABRIELLA, VALLYON VERONIKA Aranylakodalmat ültek m fÉl&i v'- íjÉ»» Jeles évfordulót ünnepelt Vá­gott Ferenc és felesége, Sajó Ilo­na, valamint velük együtt csa­ládjuk a közelmúltban. A nagy- szüleim - akik már dédszülők is - ötven évvel ezelőtt (1954. november 20-án) fogadtak egy­másnak örök hűséget. Az el­múlt fél évszázad alatt született két lányuk, négy unokájuk, két dédunokájuk, ami boldogságu­kat csak növelte. (Beküldött fo­tó) SZABÓNÉ JUHÁSZ ILONA, KUNHEGYES A szolnoki Műszívbillentyűvel Élők Baráti Köre és a Pedagógus Nyugdíjasklub közös fővárosi kiránduláson vett részt a közel­múltban, László Istvánné és dr. Bíró Gyuláné szervezésének kö­szönhetően. Első utunk a Buda­pesti Corvinus Egyetem arboré­tumába vezetett, ahol hosszan gyönyörködtünk a fák, bokrok, cserjék őszi színekbe öltöző lombjaiban. A lelki szépségek után lélekbe markoló élmények következtek a Terror Házában. Csoportunk minden tagja átélte az ’50-es, ’60-as évek rémtetteit, szörnyűségeit A megrázó órák után jó volt ismét a szabadban sétálni, élvezni a napfényt. A két klub tagjai igazán közel kerül­tek egymáshoz, elhatároztuk, hogy a jövőben több közös prog­ramot szervezünk. ALMÁSIIÓZSEFNÉ, SZOLNOK Vannak még csodák Azt hiszem, senkinek sem okoz különösebb problémát, hogy maga elé képzeljen egy idős, városi özvegyasszonyt, aki kicsinyke otthoná­ban tengeti napjait még kisebb nyugdíjából. Oszt, szoroz nap mint nap, még akkor is, ha nincs a kö­zelben valamilyen ünnep, amire illik egy kis dugipénz- zel kirukkolni. Hát Ilyen a mi Rózsika né­nink is, a földszintről. Sokan vannak ők, ahogy mondani szokás, az ilyenből tizenkettő egy tucat. Hogy most mégis tollat vettem a kezembe, nem az ő érdeme. Sőt, inkább pont az ő figyelmetlensége volt az indíték. Történt ugyanis, hogy Rózsika néni elment a boltba, és tárcáját a kosár mellé tette, majd dolga végeztével haza­ballagott. Gondolhatják, mit érzett, mikor otthon észrevet­te, hogy a kis vacsora meg né­hány apróság majd’ nyolcezer forinttal, na meg a kis kopott erszényével került többe, mint gondolta. Az amúgy vidám asszonyság visszaballagott a boltba, persze hogy a bukszá­nak hűlt helyét találta. Elindult hát vissza, és mire hazaért, gondolatban már az étrendjét is átszervezte, hogy azon Is fogjon néhány forintot a következő nyugdíjig. A ka­puhoz érve egy középkorú fér­fi szólította meg, aki egy bizo­nyos asszonyság után érdeklő­dött, akinek azonos a neve az övével. Megkerült a pénztárca is. Mondanom se kell, a becsüle­tes megtaláló még csak egy kávét sem fogadott el. örült, hogy örömet okozhatott. Hogy mi ebből a tanulság? Semmi! Nem ajánlhatom, hogy pénztárcánkba gyűr­jünk minden alkalommal egy postai feladóvényt, amin rajta van a nevünk és címünk, mint az Rózsika néni esetében tör­tént. Sajnos kicsi a valószínű­sége, hogy egy olyan jóravaló embertársunk találja meg, mint történetünk hőse. GARAI GYÖRGY mm mäüä

Next

/
Oldalképek
Tartalom