Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-04 / 283. szám

6 2004. DECEMBER 4., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Nehéz méretes gerendákat találni A képen látható mintegy kétszázötven éves, elkorhadt gerendákat ugyanolyan méretűekre cserélik. A műemlék épület tetőzetének felújítása nagy pontosságot és szakértelmet igényel Felújítják Szolnokon a Belvárosi plébánia tetőszerke­zetét. Mivel műemlék épületről van szó, a felújítás nem egyszerű feladat. Bistey Az 1700-as évek kpzepe táján épült tető gerendái elkorhad­tak, csoda, hogy eddig is elbír­ták a rájuk nehezedő súlyt. A Váci egyházmegye beruházá­sában készülő felújításnak azonban akadályai vannak. Mint a munkák menetét fi­gyelemmel kísérő ifi. Sisa Bé­la, a Kulturális Örökségvédel­mi Hivatal Budapesti Regioná­lis Irodájának Jász-Nagykun- Szolnok megyei műemléki fel­ügyelője elmondta, a teljes fel­újítást az eredetivel megegye­ző anyagokkal és az eredeti méreteknek megfelelően kell elvégezni. Jelenleg a szüksé­ges hoszszúságú és vastagsá­gú gerendák beszerzése okoz gondot. Az idő sürgeti az építőket, a csapadékos őszi időben minél hamarabb szeretnék újra tető alatt tudni a barokk műemlék épületet. Védelem a penész ellen Mostantól segítik őket Pénzt kapnak az önkormányzattól B. Gy. A levéltárakban egészséget ve­szélyeztető penészgombák is ronthatják a dolgozók egészsé­gét az anyagok kezelése során, így veszélyességi pótlék illeti meg őket. Nem mindenhol gon­dolták azonban ezt így: a Csongrád Megyei Levéltárban- mint a híradásokból kiderült- a dolgozók csak peres úton juthattak hozzá az őket megille­tő veszélyességi pótlékhoz visz- szamenőlegesen. A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Levéltárban — 1998. július 1-jéig visszamenő hatállyal - 1999 óta kapja meg ezt a pótlé- kot minden dolgozó. Az összeg nagysága jelenleg havonta 18 200 forint - mondta érdeklődé­sünkre dr. Zádomé dr. Zsoldos Mária igazgató. Annak idején egyébként a szakszervezet kez­deményezte a pótlék fizetését, amellyel a vezetőség egyetér­tett. Az ÁNTSZ által készített felmérés jegyzőkönyvével tá­masztották alá a pótlék szüksé­gességét, amelyet aztán meg is szavazott a megyei közgyűlés. Az igazgató asszony elmondta, hogy a dolgozóknak időközben vettek védőmaszkokat, amiket régebbi, poros, szennyezett, pe­nészes iratokkal való munká­nál viselnek. Nemrég azonban sikerült beszerezni egy elszívó­berendezést is, így a kialakítan­dó restaurátorműhelyben - ahol a rosszabb minőségű anya­gokkal végezhető majd a mun­ka - már ez fog működni. Daróczi Erzsébet A berekfürdői önkormányzat, mint a Karcag Városi Önkor­mányzat Hivatásos Tűzoltósága működési körzetében lévő, ah­hoz tartozó település, három év­vel ezelőtt egyszeri, 200 ezer fo­rint vissza nem térítendő támo­gatást biztosított a tűzoltóság költségeihez. Azóta nem kaptak a községtől támogatást a lánglo­vagok. 2004. őszén a tűzoltóság egyeztetést folytatott dr. Hajdú Lajos polgármesterrel, aki a be- reki képviselő-testület előzetes támogatásával , vállalta, hogy a község a tűzoltóság működésé­vel kapcsolatos költségek finan­szírozására, valamint anyagi­technikai eszközeinek fejleszté­se céljára idén 250 ezer forint, 2005-től minden évben, évente 360 ezer forint vissza nem térí­tendő támogatást biztosít Ezt az összeget, az infláció mértékével növelve, minden év április 30-ig a berekiek átutalják a karcagi önkormányzat - mint a tűzoltó­ság fenntartója - részére. A tűzoltók a jogszabályokban meghatározott kötelező felada­tokon túl az anyagi támogatás elismeréseként az általános tűzvédelmi tájékoztatáson és szakhatósági feladaton túl, pót­szolgáltatást nyújtanak a köz­ségben. Ezeket a plusz dolgokat együttműködési megállapodás­ban rögzítik. Minta romaprogram Az országban is egyedül­álló lehet a szolnoki roma integrációs program. A kisebbségi önkormányzat elnöke szerint ehhez per­sze az is kell, hogy meg­felelő forrás is rendelke­zésre álljon az elképzelé- sek megvalósításához. Teleki József A szolnoki önkormányzat leg-» utóbbi ülésén áment mondott a roma integrációs bizottság felál­lítására, márciusban pedig megszülethet cseng ' a ki­sebbségi képviselők által már idén januárban felvázolt prog­ramjavaslattal - állítja Balogh László, a kisebbségi önkor­mányzat elnöke. A Magyar Tüdományos Aka­démia kutatói által készített helyzetelemzés számos kérdés­ben ugyanarra a következtetés­re jutott, mint amit a roma ön- kormányzat már régóta szorgal­maz. így mindenekelőtt azt, hogy nagyobb szerepet kapja­nak a cigányság életét érintő ügyekben. Éppen ezért kérték már korábban, hogy vonják be a kisebbségi képviselőket a szo­ciális bérlakások odaítélésébe, vagy éppen a segélyezésbe. Ba­logh László szerint nem kíván­nak újabb segély-kifizetőhely lenni, csupán beleszólást nyer­ni a döntésekbe. A szociális jut­tatásokra rászorulók többségét jelentő romákat ugyanis jobban aligha ismerik náluk. De évek­kel ezelőtt kezdeményezték már azt is, hogy a telepek felújí­tásában kapjanak szerepet. A kisebbségi önkormányzat által felvázolt elképzelés szerint a házak felújítását olyan roma vállalkozókra kellene bízni, akik vállalnák a telepeken élők alkalmazását. A szociológusok által készí­tett tervet és a kisebbségi ön- kormányzat javaslatait össze­dolgozva olyan program alakul­hat ki, mely az egész országnak példát mutathat - véli a kisebb­ségi vezető. Balogh László szerint ehhez azonban az is kell, hogy már a jövő évi költségvetésben megle­gyen a fedezet a tervek megva­lósítására. Sőt, az önkormány­zatnak a következő évekre ke­zességet kellene vállalnia a szükséges forrásokra. Ellenke­ző esetben csupán papírhalom maradhat a program. „Gallyravágott”(?) akácsor Alaposan visszametszet­ték a szolnoki Konstantin utcai gömbakácokat. Az utca néhány lakója felhá­borodott. anyagi nehézségei okán - díj­mentesen végeztette a munkát, fizetés gyanánt pedig a tüzelő­nek való gallyakat bocsátotta a vállalkozó rendelkezésére. A la­Mészáros Géza A szerkesztősé­günkbe érke­zett, jó néhány aláírással alátá­masztott pa­nasz után jár­tunk. A lakók felháborodtak, hogy soha nem tapasztalt, drasztikus módon vágták visz- sza a gyönyörű akácfákat. Sze­rintük ezzel nem csupán a szépségüket vették el, hanem a létüket is veszélyeztetik. A polgármesteri hivatal illeté­kesétől megtudtuk, az önkor­mányzat egy vállalkozót bízott meg a fametszéssel. A hivatal ­kók szerint a „vaskosabb” tüze­lőfa reményében csonkolták meg ennyire az akácost. A szak­emberek szerint viszont esztéti­kailag ugyan nem, szakmailag viszont eredményesen dolgo­zott a megbízott. Tavaszra kide­rül, sikeres volt-e a beavatko­zás. Ha nem, úgy kezdeménye­zik a fák cseréjét. Hivatása volt a tanítás Szőgyés Györgyné tanító­nő a napokban a karcagi Kováts Mihály Általános Iskolában dr. Fazekas Sán­dor polgármestertől vette át aranydiplomáját. Irénke néni a jászberényi tanító­képzőben szerezte képesí­tését 1953-ban. Munkáját egész pályafutása alatt pre- cízség, lelkiismeretesség és a gyerekek iránti nagy- nagy szeretet jellemezte. Daróczi Erzsébet- Nagykőrösön születtem. Az elemi és a polgári iskola után 1947-ben az Arany János Gim­náziumban érettségiztem. Férj­hez mentem, így Jászberény­ben fejeztem be a tanítóképzőt- idézte fel Irénke néni a kez­deteket, akinek pályaválasztá­sa egyértelmű volt, hiszen már a polgári iskolában az egyik ta­nárnő rábízta a padtársát, se­gítsen neki matematikából. A tanítás, az átadáskészség egy életen át végigkísérte.- Nem voltam egy nagyhírű tanár, az átadás, a megtanítás volt az erősségem. Bizony na­gyon szívesen vettek át kollégák tőlem ötödik osztályban, mert a matematika alapműveletekkel, a helyesírással sosem volt problé­májuk éppúgy, mint az olvasás­készséggel. Hivatásszerűén sze­rettem tanítani, a gyerekek min­dig azt mondták, de jó volt ez az óra, ne menjünk még ki. Nem le­hetett unatkozni az óráimon.- Megszerette--e a Nagykunsá­got?- Nagyon nehezen váltam meg Nagykőröstől, mert na­gyon gazdag, tevékeny város, teljesen más jellegű, mint Kar­cag. A férjem kunmadarasi volt, Nagykőrösön, a Dunamelléki Református Tanítóképzőben végzett, a háború után összehá­zasodtunk. Székesfehérváron kapott állást, de 1948-ban, ami­kor az iskolákat államosították, kihelyezték Karcag-Disznórét- re. Ez annyira megrendítette, hogy olyan betegséget kapott, ami végigkísérte 1982-ben be­következett haláláig. A Szőgyés név nagyon ismert Kunmadara­son, a templomban a harang őr­zi a család nevét, de az úrasztal­terítőn is a Szőgyés név szere­pel. Nagyon sokáig fent fog ma­radni a neve. A Disznóréten na­gyon szerettek bennünket A Zádor-hídtól 10 kilométerre volt az iskola. Bizony a sáron ke­resztül nagyon nehéz volt a közlekedés. A férjemnek 21 ta­nulója volt, én is segítettem ne­ki. Tanítottam kicsiket vagy az ötödikeseket nyelvtanra, osztás­ra. Mindig nagy gonddal csinál­tam. A Kálvin úti iskolába az akkori igazgató, Szalagyi Endre hívott, aki férjemnek osztály­társa volt. Azonnal első osztál­lyal kezdtem. Férjem betegsége miatt az utolsó tíz évben napkö­ziben voltam. Ott is nagyon sze­rettek a gyerekek. A szülőknek mindig azt mondtam, megta­nultunk, elvégeztünk, odahaza ne tessék kérdezni, mi a lecke.- Milyen érzés volt az egykori diákokkal később kollégaként együtt tanítani?- Nagyon jó. Ahogy ma be­szélgettem velük, akkor szembe­sültem azzal, milyen kis aprósá­gokra megtanítottam őket. A szeretet volt a legfőbb dolog. Kaptam olyan fényképet, amely­ben minden tanítványom feje szívbe volt építve. Akkori igaz­gatóm úgy jellemzett a szülők­nek: nyugodjanak meg, kapnak egy olyan tanító nénit, akinek hatalmas szíve van. Az elmúlt három évtized nekem élmény és nem unalom volt Kedvenc tanít­ványom volt Wolf Gyuri, aki ma már külföldön atomfizikus. Ő az egyetlen zseni, akit én tanítot­tam. A férjem Vígh Zoltánt - aki a TV2-nél van - emlegette, mint zseniális irodalmárt, de nagyon sok kedves kollégám is van.- Hogyan telnek a nyugdíjas­évek?- Két éve a fiamnál tartózko­dom, szüksége van rám a mun­kája révén. Közben kézimunká­zom, 28 keresztszemes párnám van, és van egy 110 csillagos te- -rítőm is. Rengeteget olvasok. A férjem könyvtárából azokat a könyveket, amelyek a fiamnak nem kellenek, most a Györffy István Általános Iskola részére - ahol ő tanított - hagyom, ha jó idő lesz, a gyerekek majd el­viszik. Nagyon sok olyan kötet van, amit a gyermekek öröm­mel forgathatnak majd. Nem hi­ányzik más az életemből, csak talán az utazás. Nagyon örülök annak, hogy megélhettem az aranydiploma átvételét Szőgyés Györgynó

Next

/
Oldalképek
Tartalom