Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-28 / 302. szám
4 2004. DECEMBER 28., KEDD HATVANON TÚL Irakban azt tartják, az ő területükön volt a világ kezdetén a Paradicsom, melynek kézzelfogható emléke a (képünkön is látható) bűnbeesés fája, melynek terméséből Éva megkínálta Ádámot. Nagyon sokan zarándokolnak oda. Mint a mellékelt fotó is igazolja, Rozsnyai Imre 'Is felkereste a bűnbeesés fáját, de nem ott találta meg ősanyánk utódját, a feleségét A címfestő álma Annak idején, amikor még Jemen két részből állt, a Honvédelmi Minisztérium Ellátó Szolgálata megbízta a most Zagyvarékason élő Rozsnyai Imrét, hogy társaival utazzon Adenbe, s ott készítsenek tiszti egyenruhákat. Fél évet töltött ott. Először az ottani honvédelmi miniszter egyenruháját készítették el. Derül, amikor ez szoba kerül: - Alacsony, köpcös ember volt. Napóleoni testtartással járkált a szobában. A munka nem töltötte ki minden idejét. Ismerkedett az ottani élettel.- Adenben sok olyan ember volt, aki hóna alatt hordta a lakását, ami mindössze egy laticel volt. Ahol érte az este, ott terítette le. A kikötőben a Szuezi- csatorna lezárása miatt tömegével vesztegeltek, rozsdásodtak a hajók. Az újonnan érkezettek ezért a parttól távolabb vetettek horgonyt, s rakományukat kisebb hajók vitték a városba. Szokatlan élményben is volt része: - A tenger ott olyan sós, hogy szinte nem is kell úszni, a víz fenntartja az embert. Egyszer én is majdnem elszunyókáltam rajta, amikor hirtelen egy nagy sötét test emelkedett ki mellettem a habokból. Azt hittem, cápa, s ijedtemben bizonyára úszási rekordot döntöttem meg. Kiderült, hogy csak delfin volt. Tanultam arabul is. Nem az irodalmi nyelvet, hanem csak azt, amit füllel-szájjal el lehet sajátítani. Bizonyos fokú nyelvismerete is közrejátszott abban, hogy Irakba is kiküldték. Az egyik olaszok által épített ruhagyárban lett gyártáselőkészítő. Előzőleg Milánóban vett részt tanulmányúton, hogy ismerkedjen az akkor Magyarországon még nem használatos gépekkel. Iraki partnerei mérnökök voltak, de nem ruhaipari szakkép- zettségűek. Volt köztük fűtés- technikai, elektromosipari stb. szakember. A ruhagyár termelésének kezdete előtt három hónapig Magyarországon ismerkedtek a ruhaiparral. Rozsnyai Imrének kezdetben meggyűlt velük a baja. Azt gondolták, hogy ők mindent jobban tudnak. Rozsnyai Imre a felesleges vita helyett javasolta: ő is, ők is készítsenek el egy mintadarabot, s majd meglátják, kinek van igaza, bízzák a gyakorlatra a döntést. Ilyen esetek után fogadták el azt, amit a magyarok javasoltak. Még nehezebb helyzetük volt ott a magyar lányoknak. Mivel az arab nőknek korlátozottak a jogaik, Rozsnyaiéknak kellett kezdetben bizonyítani, hogy „a magyar madámnak” igaza van, útmutatása szerint kell végezni a munkát. Nemcsak a gyár beindítása, hanem a nyersanyag beszerzése és a termék értékesítése is gondot okozott a magyaroknak. A nasszíriai szövetgyár nem a szükség, hanem a központi utasítás szerint osztotta el anyagait. Hiába kért egyszer több szövetet Rozsnyai Imre, de észrevette, hogy a szövetgyár raktárában több mint tízezer méter, príma minőségű angol szövet hever. Aztán meg hiába javasolta, hogy ne konfekciót, hanem megrendelésre, egyedi ruhákat készítsenek abból. A minőség ugyanis nem jelent meg a termékek árában. Az áruk nagykereskedelmi értékesítése is megoldatlan volt. A kereskedők kis kocsikban mindössze négyöt ruhát vittek el a gyárból. Az ezres létszám nyolcvanöt százaléka nő volt. Mivel az arab nők szórakozási lehetősége, társadalmi élete korántsem olyan szabad, mint a magyaroké, sokan csak azért vállaltak munkát a gyárban, hogy társadalmi életet éljenek. Ez a munkafegyelemre is kihatott. Egyikük mondta is Rozsnyainak: „Mister Imre! Az sem érdekel, ha levonja az egész fizetésem, mert én nem a pénzért vagyok itt!” így aztán, amikor már fel kellett „pörgetni” a termelést, Rozsnyai Imre inkább a szekcióvezetőkre próbált hatni azzal, hogy idővel nekik is több lesz a fizetésük, ha nő a termelés. Az Iránnal akkor folyó háború miatt a szekcióvezetők besorolt bért kaptak. Ugyanannyi volt a fizetésük, ha nem csináltak semmit, mintha túlteljesítették volna a feladatukat. Ezért Rozs- nyaiék a felsőbb iraki vezetőknek sokszor hangoztatták, hogy az embereket érdekeltté kell tenni a termelésben. S közben apelláltak az emberek hiúságára is: - Ha már ötven százalékot elértek, megdicsértem őket. A következő hónapban már hatvan százalékra teljesítettek. A dicséret szárnyakat adott nekik, s nem került semmibe. Rozsnyaiék akarata, elszántsága végül meghozta a várt javulást a gyár életében. Érthető Rozsnyai Imre vágya: - Szeretnék visszamenni Irakba, megnézni, hogyan élnek most az ottani ismerőseim, s egyáltalán élnek-e, termel-e az a gyár, melyet mi indítottunk útjára. Mindig tevékenykedő, sosem nyugvó, humánus célokért buzgólkodó ember Kállai György, aki a mai szóhasználat szerint a többszörösen hátrányos helyzetű kisgyepi cigánysorról küzdötte fel magát. Igaz, ehhez a szülei is adtak alapot és biztatást azzal, hogy neki (és testvéreinek is) szakmát adtak a kezébe. így aztán villamosipari címfestőként került a hajdani Szovjetuniónak az egyik legzordabb vidéken lévő olajmezejére, melynek beruházásaiban magyar vállalatok is részt vettek. A fizetés jóval nagyobb volt, mint az itthoni, a körülmények viszont jóval rosszabbak. Kállai György állta a sarat. S közben álmodozott. Álmodott arról, hogy ha vége lesz a kinti éveknek, akkor megtakarított pénzét olyan célokra fordítja, melyekben nemcsak megtalálja a számítását, hanem mások javát is szolgálja. S az álma testet öltött. Megvette a szolnoki Vízpart körút elején lévő, régebben idegenforgalmi célokat szolgáló barakkszerű épületeket, és szociális otthont alakított ki bennük. Már akkor azt tervezgette, hogy a barakkok helyén emeletes, a kor vívmányaival felszerelt épületkomplexumot alakít ki. Ez az álma is valóra vált. Egy évvel az első kapavágás után a környéknek városi jelleget adva - elkészült egy hosszú, emeletes épület, melynek központjában, a kupola alatt szökőkút csobog. Onnan ágaznak szét a folyosók. A tágas, erkélyes szobák mindegyikéhez fürdőszoba tartozik. S mindegyikben van a kontrollt jelentő számítógéphez csatolt, nővérhívó telefon. Orvosi és nővérszobák, könyvtárhelyiségek, főzőkonyhák is megtalálhatók ott. Természetesen lift is van. A távolról érkező látogatók számára vendégszobákat is alakítottak ki. A lakóépület mellett a konyhát, az éttermet, a presszót és házimozit magába foglaló, baráti összejöveteleknek is helyet biztosító épület falai már állnak, nemsokára rájuk kerül a tető. Bár a szociális otthon új szárnyának átadása cikkünk írásakor még nem történt meg, néhány jövendőbeli lakó már bepakolta bútorait. Aki nem igényli ezt, annak szobáját az otthon bútorozza be. Kállai György azt mondja terveiről: - Mivel idős korban nehezen mozog az ember, a fodrásztól a vallásgyakorlási lehetőségig kicsiben minden olyat meg akarok itt teremteni, ami a városban megtalálható. Még egy kis tavat is szeretnék kialakítani. Van tehát még tennivaló. Az építkezést akkor tekintem majd befejezettnek, ha a kerítést is átépítjük. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János A szociális otthon új szárnya Azok a szép napok... Ki gondolná, hogy egy jelentéktelen, apró; tucatszámba menő tárgy is determinálhatja valakinek az életútját. Márpedig Be- dő Károllyal ez történt. Gyermekkorában nem dédelgethetett fényes álmokat. Édesapjának egymás után három felesége halt meg. Tizenhét testvér, illetve féltestvér maradt utánuk. Apjának keresete meg nem szökött az égig. Vásárokra fuvarozott árut. Bedő Károly a bakon ülve sokszor elkísérte. Egyszer jutalmul, vásárfiaként kapott egy hatlyukú bádogfurulyát. Varázspálcának, útmutatónak bizonyult ez. Apja halála után Pesten lakó nővéréhez került. Cserkészcsapatának parancsnoka meglátta furulyáját, s megkérdezte, nem akar-e klarinéton játszani a cserkészzenekarban. Hogyne akart volna! Azután, tizenkét évesen a leventezenekafba került.- Legalább nem kellett gyakorlatozni — emlékezik. A zene végképp rabul ejtette. Bővebb ismeretekre törekedett. Járt Váczi Károly zeneiskolájába, majd az Amerikából, a Metropolitanből hazatelepült, Leider nevű klarinétos tanította. Ismereteit gyarapította a Svájcból hazatért Sárközi Miklós is. Katonaidejét — három évig — a piüscsabai páncélos-katonaze- nekarban töltötte.- Sok ragadt ott rám - bizonygatja. A megélhetéshez persze pénz is kellett. Összejött egy kis zenekara, s azzal haknizott. Eleinte csak beugróként játszott a Tabáni, a Holléczi és a többi híres budapesti zenekarban. A margitszigeti Nagyszálló kivételével az Emkétől kezdve a Gellért Szállón át a Béke Szállóig zenélt sok szórakozóhelyen. Azután következett a szolnoki Tisza Szálló.- Bentlakást és a legmagasabb gázsit, huzamosabb állást biztosítottak itt - idézi a régi időket - Ez azért is jól jött, mert Pesten csak két-három hónapra szerződtették a zenészeket Ritka kivételként fél évig alkalmazták a Holléczi zenekart a Béke Szállóban. Merem mondani, jó zenekarom volt A szolnokiak nem is tudják, miért volt az. Én ugyanis felvettem a zenekarba azokat a kiváló képességű embereket - például Búzás Edét, a rádió koncertmesterét -, akiket oktalanul eltávolítottak Budapestről. A zenekar vonzotta a tömeget Sokan ott maradtak ebéd után a Tisza Szállóban, hogy legyen helyük az Ötórai tea nevű műsoron. Ezren is összegyűltek. Az irodákból is le kellett hordanunk a székeket. Mindig jó volt a hangulat. Hetenként Ákos Stefi, Zárai Márta és mások fellépésével műsor volt. Bedő Károly huszonegy évig tartozott a Tisza Szállóhoz, bár közben máshol is zenélt így például Bulgáriában, Ausztriában, az akkori NDK-ban. Mivel a Tisza Szálló országos hálózat láncszeme volt, vállalaton belül sokszor helyezték át egy időre a zenekart Ezáltal került a budapesti Borostyán étterembe, illetve a Gorkij fasori Moszkva-kertbe, ahol Sárosi Kati debütált. Kanadai turnéra készülődtek, a szerződést is aláírták, amikor Bedő Károly zenészi pályája kettétört Még most is elérzékenyül- ve mondja: - A Finnországból hozott fűnyíró levágta az ujjamat. A zenekar kiutazott Kanadába, én meg itthon maradtam. Soha nem tudtam magamhoz térni. Az volt a szerencsém, hogy hivatásos gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkeztem, s a vállalat visszavett árubeszerzőnek. A jövedelmem nagyon megcsappant, ezért kezdtem savanyú káposztával foglalkozni, pedig de szerettem volna a zenekarral utazni, világot látni! így aztán maradt számára a szolnoki hideg piaccsarnok, ahol a káposztáshordó mellett fagyoskodva esetenként nemcsak a huzat kelt könnycseppet a szemében. Bedő Károly hajdani zenekara (archív fotó) Akkor még más volt Irak
