Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-27 / 301. szám

2004. DECEMBER 27., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Az egyik rendszer ^ elítélte, a másik kitüntette Furcsa sorsuk volt azok­nak az embereknek, akik a XX. században ebben a hazában éltek, és szeret­tek volna magyarok ma­radni. Ez nem mindig volt egyszerű, mert még felfüggesztett börtön is járt érte, legalább is vol­tak olyan korszakok a történelemben. Erről Tí­már János jászkarajenői nyugdíjas szobafestő-má- zoló mester bővebben tudna mesélni. D. Szabó Miklós Kecskeméten érkezett erre a vi­lágra 1936 augusztusában. A szüleiről mit sem tud: az apjá­ról az égvilágon semmit, az anyjáról annyit, hogy négyéves koráig nevelte és akkor men- helybe adta. Az anyjával attól kezdve egyetlen egyszer talál­kozott, 1959. augusztus 20-án. Született egy öccse is, de róla sem hallott évtizedek óta. Hogy ilyen családi, szülői háttérrel János nem kallódott el, abban oroszlánrészt vállaltak nevelő­szülei. Nevelőapja szobafestő­ként dolgozott, mégis a nyolca­dik után mező- gazdasá­gi gép­szerelő­nek adta Gyulára.- Mond­ván, a gé­pész szakma jobb, mint a festés. Akár jobb, akár nem, egy hétig bírtam. így maradt nekem is a szobafestés-mázo­lás - emlékszik vissza azokra az időkre. Ebből lett azután a gubanc, amikor 1956-ban leverték a for­radalmat. Ő továbbra is festege- tett a falakra, az „Éljen a Kádár­kormány” elé egy „F betűt, azután máskor a MŰK (márci­Tímár János nyugdíjas szobafestő mestersége címereivel, karai ottho­nukban usban újra kezdjük) került va­lamelyik oszlopra, kerítésre, házra tőle. Egy szó mint száz, lebukott, és ráadásul egy év fel­függesztett börtönnel sújtották. Meg kitiltották a fővárosból, így került Szolnokra néhány évre és az egész megyét össze­járta. Közben a mestervizsgát is eredményesen letette. Tímár János három dolgot nagyon szeretett életében: a magyarságát, a szakmáját és bizonyos Vízteleki Erzsébetet, akivel 1960- ban esküdtek. Két gyerekük született: a fiuk kilenc évig marketing-me­nedzserként kereste a dollárokat az USA-ban, de a szíve, honvágya haza hozta. A lányuk Kecskemé­ten él, a két unoka közül az egyik főiskolás, a másik középiskolás. A karai szép házukhoz tarto­zik egy jókora, négyszáz négy­szögöles kert, ez inkább Erzsiké reszortja, ő meg besegít neki. Mit hoz az ég, a felfüggesz­tett börtön után telt-múlt az idő, és Göncz Árpád kitüntette őt egy díszes emléklappal. Amelyet a nemzet sorsát, és történetét formáló, nehéz időkben tanúsított magatar­tásáért adtak neki. Lám, lám, ugyanazért lehet kapni bírói elmaraszta­lást, és köztársasági elnö­kitüntetést is!- Ha visszatekintek az életemre, ahhoz képest, hogy a szüleim eldobtak ma­guktól, talpon maradtam, és vittem valamire. Ezt a nevelő- szüleimnek, a páromnak, a családomnak is köszönhetem magamon kívül. Ami a sorso­mat illeti, adódott abban szép is, jó is, kevésbé szép és jó is, de összességében inkább jónak ítélem - sommázza eddigi hat­vannyolc évét Amikor a jövőről faggatom, rejtélyes mosollyal annyit árul el: még jó lenne vagy tíz év. Erőben, egészségben és ami szintén lényeges: minél több­ször együtt a családdal: gyere­kekkel, unokákkal. Az új Vásárhelyi-terv értünk van, nem pedig ellenünk „Megrövidített'' vidékfejlesztés? Civil és gazdálkodói szer­vezetek, köztük megyénk- beliek is tiltakoznak a ha­zai vidékfejlesztésre szánt összeg megkurtítá­sa ellen. B. Gy. Huszonhét vezető természet- és környezetvédelmi (köztük a túr- kevei Nimfea Természetvédelmi Egyesület és a szolnoki Tisza Klub), illetve gazdálkodói szer­vezet tiltakozik az ellen, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) Monitoring Bizottsága, az agrártárca felső vezetésének elő» terjesztését elfogadva, jóváhagy­ta a hazai vidékfejlesztés 2004- re jutó keretének 25 százalékos csökkentésének kezdeményezé­sét, amelyről végül a kormány dönt Ez már a 2004. évi keretet 14 milliárd forinttal rövidítené meg. Kifogásolják, hogy a bizott­ság a kibontakozó társadalmi el­lenállásról nem vesz tudomást. Mint lapunkhoz is eljuttatott tiltakozásukban megfogalmaz­zák, az állattartók képviselői nem kaptak tájékoztatást arról, hogy a vidékfejlesztés olyan for­rásaiból is történik elvonás, ame­lyek a hagyományos kifizetések­nél komolyabb forrásokhoz jut­tatná őket, és amelyekre 2005. április 30-áig pályázhatnának. A döntés értelmében viszont az NVT-ből elvont forrásokból a ha­tályos szabályok szerint az állat­tartók nem részesülhetnek. Sze­rintük az agrártárca figyelmen kívül hagyta a 32 ezer gazda ál­tal már beadott agrár-környezet­gazdálkodási kérelmet is. Mint kifejtik, az EU képvise­lői már jelezték, hogy eljárási hibák esetén az előterjesztést a vidékfejlesztés forrásainak csökkentéséről nagy valószínű­séggel nem fogadják el Brüsszelben. A civilek és több gazdálkodói szervezet pedig az EU Bizottsághoz fordid az eljá­rási hibák miatt. Az előző évek árvízi ta­pasztalataiból kiindulva a kormány olyan program­ról döntött, ami már nem csak az árhullámok leve­zetését segítené, hanem tájgazdálkodási, termé­szetvédelmi, vidékfejlesz­tési projektekkel is kiegé­szítené azt. Ez a Vásárhe­lyi-terv, melynek előkészü­leteiről, a megvalósítás le­hetőségeiről beszélgettünk Herbály Imre országgyűlé­si képviselővel, a megyei közgyűlés alelnökével. Laczi Zoltán- Az utóbbi esztendőkben a Ti­sza rendkívül szeszélyesen visel­kedett, az árhullámok gyorsan követték egymást. Ez irányította a döntéshozók figyelmét a Kö- zép-Tisza vidékére?- Igen, mivel a folyó kisebb esése miatt ezen a tájon lelas­sult az árhullám, nagyon ko­moly veszélybe kerültek a kör­nyező települések, s az ott élő emberek vagyona. Ez a helyzet mindenképpen megoldásért ki­áltott, s eldöntöttük, lépnünk kell a nagyobb katasztrófák megelőzése érdekében. A szak­emberek modellezései alapján láthatóvá vált, hogy a legna­gyobb árhullámokat vésztáro­zók építésével lehet levezetni.- Kezdetben arról volt szó, hogy 7-12 tározó épül a folyó fel­ső szakaszától a Közép-Tisza vi­dékéig. Jelenleg is ez a terv?- Tülajdonképpen igen, csak annyiban módosult, hogy külön kell választani a tározók építé­sének ütemét.- Napjainkban hol tart ez a munka?- A tervek készítése folyik. Nagyon körültekintően kell eze­ket elvégezni, mivel főleg ma­gántulajdonban lévő, művelt földeket érint az építkezés.- Az állam kisajátítja azokat a területeket?- Ezért kell nagyon alaposan tervezni, mivel elsősorban nem kisajátítani akar az ál­lam, hanem megvásárolni, vagy elcserélni azokat a terü­leteket, ahová a műtárgyak — gátak, zsilipek - épülnek.- És mi lesz akkor, ha az összes tulajdonos közül egy-kettő nem egyezik bele, hogy mondjuk az ő földjü­kön menjen a gát?- Ha az állami érdek úgy kívánja, akkor ki kell majd sajátítani azokat a földeket az autópályák építésénél alkalmazott szabályok sze­rint, ami gyorsított eljárást jelent Ami pedig a tározón belüli területeket illeti: nos, ott az állam egyszeri kárta­lanítással oldaná meg a várható kiesések pótlását, egy különleges szabály alapján.-Ez azt jelenti, hogy ha nincs árvíz, akkora gazda dolgozhat a földjén úgy, mint korábban, vi­szont indokolt vízállás esetén pe­dig odaengedik a fölösleges vi­zet. —Nagyjából igen, de mégsem. Valójában a használó szerződést köt az ott gazdálkodóval arról, hogy milyen munkákat végez­het, és miket nem. Például erdőt telepíthet, legeltetést, állattar­tást folytathat, vethet lucernát, kukoricát, és még sorolhatnám. De nem lehetnek építmények a tározón belül, mert akadályoz­hatják annak használatát, és olyan plusz károkat is okozhat­nak, amikért az állam már nem vállal felelősséget Szóval ezek­ben a tározókban lehet gazdál­kodást folytatni, csak korlátozá­sokkal. Ezért kap a tulajdonos egyszeri kártérítésként 6 ezer forintot aranykoronánként, igénybevétel esetén pedig az előre megállapított összeget.- Mekkorák lesznek ezek a vésztározók?- 2500-4500 hektárosak. Ha­talmas területek, ahol első­sorban a tájgazdálkodást lehet jó szívvel ajánlani a gazdáknak. S erre komoly támogatás is igénybe vehető. Ez az összeg a hektáronként 35 ezer forintnyi földalapú támogatással szem­ben elérheti a 100 ezer forintot. Ebből is látszik, hogy ezeken a földeken nem az árutermelés, hanem a biogazdálkodás kerül előtérbe, s a terméskiesést a tá­mogatás fedezi.- Mikor kezdődhet az ár­apasztók építése?- Ez hosszú folyamat, éppen azért, mert közmegegyezésre tö­rekszünk. Tülajdonképpen 2003 közepétől tartanak az egyezteté­sek. Településenként találkoz­nak a tervezők a gazdálkodók­kal, az érdeklődőkkel. A domborzati viszonyok fel­mérése után megkezdő­dött a leendő gátak kijelö­lése. Ezután indul a tervek készítése, amiket újból egyeztetnek a gazdákkal. Majd amikor ez megtör­tént, kezdődhet a valódi tervezés. Az elkészült do­kumentációkat ismételten egyeztetni kell a földtulaj­donosokkal és az illetékes főhatóságokkal. Úgy gon­dolom, hogy a tiszaroffi tá­rozó kiviteli munkálatai a jövő év második felében el is kezdődhetnek.- Milyen nagyságrendű beruházásról van szó?- A jövő évre 8 milliárd forintot tervezett a kor­mány. Ebben benne van a terve­zési költség, a földvásárlások, földcserék költsége is. S akkor még nem beszéltünk a vidékfej­lesztésről, ami még nagyobb összegeket emészt föl, hiszen számtalan infrastrukturális fej­lesztést kell megoldani. Elég, ha a települések szenny- és belvízel­vezetésére gondolunk, mert azo­kon a területeken, ahol a tározó megépül, megemelkedik a talaj­víz. Tehát rengeteg kapcsolódó beruházást is el kell végezni, amelyek 60-70 milliárdot biztos elvisznek. A forrásokhoz pályá­zatok útján juthatnak az önkor­mányzatok, társulások, régiók.- A Vásárhelyi-terv teljes meg­valósításához mennyi időre van szükség?- Úgy látom, a legfontosabb műszaki beruházások 2010 tá­ján elkészülhetnek, az egész program pedig 2013 után feje­ződhet be. De ehhez az kell, hogy mindenki átérezze, megértse en­nek a fontosságát, hogy az itt élőktől nem elvenni akar az ál­lam, hanem pont fordítva: adni szeretne valamit, ami az ő gaz­dálkodásukat, biztonságukat kedvezően érinti. Ez egy nagyívű program, amelyben nem a tech­nológia győz a természet fölött, hanem a technológiát állítjuk a természet szolgálatába. Ha min­dent úgy csinálunk végig, ahogy terveztük, s minden folyamatba bekapcsoljuk a természetvédő­ket, a gazdálkodókat, a szocioló­gusokat, az ott élőket, akkor kö­zösen olyan nagyívű, előremuta­tó programot valósíthatunk meg, amely Magyarország történeté­ben egyedülálló.- Ellenérzést vagy együttérzést tapasztal?- Azt látom, hogy mindenki türelmetlenül várja a tározók építését, mert abban bíznak, hogy a nagy árvizek elkerülik településeiket és csökkentik a katasztrófa veszélyét De sajnos azt is észrevettem, hogy mintha lelassult volna az egyeztetések folyamata. Többet kellene fog­lalkozni a civil szervezeteknek a tagságukkal, a mezőgazdasá­gi, a környezet- és természetvé­dő érdekképviseleteknek a kör­nyéken élő emberekkel, hogy megértessék velük: műiden ér­tük történik és nem ellenük. Herbály Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom