Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-21 / 298. (297.) szám

12 2004. DECEMBER 21., KEDD MEGYEI TÜKÖR Összmagyar kultúraközvetítés Több száz szépirodalmi kötettel gyarapodott az ágói könyvtár Versek, prózák, mesék, a magyar és más nemzeti­ségű klasszikus írók szépirodalmi alkotásai­nak legjobbjait összeválo­gatva, több mint négyszáz kötettel gyarapodhatott a Duna Televízió könyv- gyűjtó' akcióját követően a jászágói könyvtár. Banka Csaba Tegnap délelőtt vehette át Mo­zsár Lászlóné polgármester aszszony dr. Csermák Zoltántól, a Duna Televízió marketing- igazgatójától azt az összesen 408 kötetből álló csomagot, amelyet a televíziónak felaján­lott könyvekből állítottak össze a kistelepülés könyvtára szá­mára. A televízió 1995-ben hir­detett először könyvgyűjtő akci­ót, amikor egy kárpátaljai kiste­lepülést, Mezőgecsét segítették ilyen módon. Az akkori akció si­kerén felbuzdulva, immár rend­szeresen ajándékoznak könyve­ket anyaországi, és Kárpát-me­dencei településeknek, intéz­ményeknek. Mint azt az igazga­tótól megtudtuk, mostanra kö­zel egymillió kötetet osztottak már szét. Jászágó és a Duna Televízió között a településről elszárma­zott dr. Dobos László, a Jászok Egyesülete ügyvivőjének kö­szönhetően alakult ki kapcso­lat. A település most olyan köte­teket vehetett át, amelyeket a különböző könyvgyűjtések al­kalmával a televíziónak olyan kikötéssel adták át, hogy azokat anyaországi kistelepülésnek ajándékozzák oda. A könyv­gyűjtés és ajándékozás különle­ges kultúraközvetítő, egyben karitatív tevékenység is a televí­zió részéről. Határainkon túl sok helyen rendkívül ritka por­téka a magyar könyv, határain­kon belül pedig a kistelepülé­sek nehezen tudják megfizetni azokat, így mindenütt szívesen fogadják a segítséget. Bankkártyát kaptak karácsonyra A karcagi Szentannai Sá­muel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gimná­zium és Kollégium végzős diákjai a minap bankkár­tyát kaptak ajándékba. Daróczi Erzsébet Z. Tóth György igazgató köszön­tőjében elmondta, hagyományt szeretnének teremteni azzal, hogy karácsony előtt nem egy tábla csokoládét kapnak a vég­zősök, hanem bankkártyát, melynek költségét az iskola és az egyik bank állja. Az iskola jú­niusig a diákok helyett átvállal­ta a számlavezetési költségeket. A végzősökre nézve a bankkár­tya semmiféle kötelezettséggel nem jár. Az iskola gesztusként, egyfajta nevelési és pedagógiai szándékkal nyitotta meg a bankban a kártyát a diákjainak, akik ha akarják, akkor a kará­csonyi és a szalagavatói pénzük egy részét is már ezen tudják tartani. Az ajándék nem kötelez semmire, hiszen ha nem akar rá pénzt tenni a diák, akkor nyolc hónap után a bankkártya auto­matikusan megszűnik. Az isko­la azt szerette volna ezzel a gesztussal elérni, hogy érettségi után munkába álláskor, vagy a főiskola megkezdése előtt ne j kelljen a diákoknak bankszám­lát nyitni, hiszen ma már a munkabér, az ösztöndíj is a számlára érkezik - hangsúlyoz­ta az iskola igazgatója, s ugyan­ezt erősítette meg Vad István, a bank karcagi igazgatója is. A diákok Z. Tóth György igazgatótól vették át a bankkártya adományo­zásáról szóló oklevelet Felfedezte a levelezés, levélírás szépségét Bozsik István a számítógép előtt. Hátul Oraveczné G. Kiss Magdolna, a felkészítő tanára Néhány emberöltővel ko­rábban ha az emberek, egymástól messze, távol lakó rokonok üzenni sze­rettek volna egymásnak, ennek a legegyszerűbb módja a levelezés volt. Később érkezett a tele­fon, legújabban pedig azok az apró, egy kézben elférő mobilkészülékek, amelyeken üzeneteket, sms-eket lehet küldeni. Igen ám, de ezek igen­igen kurták. D. Szabó Miklós Mi van akkor, ha a barát a ba­rátnak, a fiú a lánynak, a szü­lő a gyereknek bővebben, rész­letesebben szeretne valamit je­lezni, mondani? Akkor újra marad a levélírás, levelezés. Mindez azért érdekes, mert Szolnokon, a Vásárhelyi 13/P osztályában akad egy diák, Bo­zsik István, aki országos győz­tes lett egy olyan versenyen, amelyet a Magyar Posta hirde­tett meg az „Ifjúsági levélírás ösztönzése” címmel. Ezen részt vett a már érettségizett, Cibakházáról bejáró István, aki változatlanul tanul, képezi magát a postai üzleti asszisz­tensi pályán. Vészesen lecsökkent, vissza­esett a magánlevelezések szá­ma, és a pályázaton részt ve­vőknek erre kellett valamilyen ötleteket kitalálni, keresni, ja­vasolni. Nos, István megírta a maga kis szolid, tizennégy ol­dalas fogalmazását, amely az egészen kicsiktől, szóval az ír­ni tudóktól kezdve szól min­den korosztálynak. A legap­róbbaknak levélíróverseiiyt já- vallt, természetesen az iskolák bevonásával. A már nagyob­bak baráti levelezéssel folytat­hatnák ezt a sort, így kifejtve, csiszolva gondolatmenetüket, szellemi képességeiket. A kö­zépiskolásokról sem feledke­zett meg, náluk István szerint háromféle levelezésről is szó lehet. Az egyik a párkapcsola­tok, a fiúk-lányok rendszere, ez a korosztály legintenzívebb levélírási területe. A másik a 14-18 évesek közötti baráti le­velezés. Végül, de nem utolsó­sorban az idősebb rokonok­nak, nagyszülőknek írt külde­mények, hiszen ez az a korosz­tály, amely már nehezen iga­zodik el a mobiltelefonok egy­re fejlettebb, bonyolultabb, töb­bet tudó rendszerében. Temérdeken próbálkoztak a pályázattal az ország minden szegletéből. Egyszer csak érke­zett egy telefon, amely tudatta a szolnoki iskolával, illetve Oraveczné G. Kiss Magdolna fel­készítő tanárnővel, hogy a pá­lyázaton három első helyet ad­tak ki. Kettőt főiskolások nyer­tek, míg a harmadik győztes Bo­zsik István. Mivel angolt tanul, jutalma az oklevélen kívül 300 ezer forint értékű angol nyelvi óra. Ezt a kurzust Angliában szeretné „letudni”, minél jobban elsajátítva ezen világnyelvet Hogy mi lesz vele, ha a nyá­ron itt is végez, meg a nyelv­tanfolyamot is sikeresen befe­jezi? Valószínű, dolgozni fog valahol a postán. Esetleg vala­milyen területen még tovább képezi magát, ha már így bele­jött a tanulásba, versenyzésbe. Táncosnosztalgia tortával 35 éves a jászberényi Lehel Táncklub Táncosjubileumot ültek Jászberényben a hét vé­gén, ugyanis épp 35 éve annak, hogy megalakult a Lehel Táncklub. Régi táncosok; tanítványok, szülők, nagyszülők jöttek el, hogy egy kis nosztalgi­ázással, rövid bemutatók­kal emlékezzenek az el­telt évekre. Banka Csaba Nem csak a jászberényiek szá­mára volt ünnep a hétvége, hi­szen másfél évtizede annak, hogy létrejött a szolnoki Peli­kán Táncklub, illetve tíz éve, hogy létrehozták a Melody Táncklubot. Mindhárom cso­port működésében meghatáro­zó szerepe volt a Molnár test­vérpárnak. Józsefé s Anna a he­rényi klub alakulásának évei­ben kezdte táncospályafutását, majd 1976-tól már ők vették át a csoport irányítását. Táncos­nemzedékek nevelkedtek tánc­pedagógusi tevékenységük nyo­mán. Másfél évtizede Molnár Anna vezetésével alakult meg a Pelikán táncklub, majd a Melo­dy. 2001-től Lehel Melody Tánc­sport Egyesület néven folytat­ták a munkát. Vasárnap a jászberényi DMK Ifjúsági Házba azokat várták, akik az elmúlt három és fél év­tized alatt valamilyen szinten kapcsolódtak a Lehel munkájá­hoz. Sokan eljöttek az invitáló szó­ra, és együtt ünnepelték a te­kintélyt parancsoló évfordulót. Videovetítések, táncbemutatók, s természetesen a vacsora mel- 1 lett folytatott beszélgetések ad- | tak alkalmat az évek alatt tör- § tént sikerek, örömök és bána­tok felidézésére. Táncosnemzedékek kerültek ki a Jászberényi klubból

Next

/
Oldalképek
Tartalom