Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-02 / 281. szám

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2004. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK A tizenhatodik Nobel-díjasunk Herskó Ferenc (jobbra) unokahúga, és az ő férje társaságában Az idei kémiai Nobel-díjat megosztva két izraeli és egy amerikai kutató kapta. Mind­annyiunk nagy örömére közöt­tük egy magyar származású, karcagi születésű tudóst ünne­pelhettünk: Avram Herskót, azaz Herskó Ferencet. Rokonai Karcagon és Szolno­kon élnek. A haifai egyetem biokémiai professzora a jeles kitüntetést a sejtbiológia terén végzett kutatásáért, a fehérjék lebontásával kapcsolatos ki­emelkedő teljesítményéért kapta. Munkájával jelentős mértékben járult hozzá a rák, az Alzheimer-kór és a Parkin- son-kór gyógyításához. Ő a ti­zenhatodik magyar származá­sú Nobel-díjasunk. Marx György akadémikus szerint ez a szellemi csúcstel­jesítmény azzal magyarázható, hogy a Kárpát-medencében élő népek, különböző vallások és kultúrák keveredése komoly értékek forrása. Dr. Czeizel Endre szerint a zsenialitás fel­színre kerülésében a geneti­kai, társadalmi, történelmi ha­tások is nagyon fontosak. Herskó Ferenc gyermekkora a magyar történelem tragikus időszakát idézi fel. Hatéves volt, amikor szülővárosából, Karcagról édesanyjával és bátyjával együtt a szolnoki Cu­korgyár területén lévő lágerbe, majd Ausztriába deportálták. Hihetetlen szerencsével mind­annyian túlélték a poklot. Az édesapja a háború után két év­vel térhetett haza. A család 1950-ben kivándorolt Izraelbe. A tanulás a Herskó családban prioritást kapott: mindkét fiú orvosi egyetemet végzett. Lász­ló belgyógyász, Ferenc pedig biokémikus kutató lett. A család emlékét a két fiú és a magyarországi rokonaik ada­kozásának köszönhetően dí­szes üvegablak őrzi a karcagi zsinagógában. Karcag város híres szülöttjének 2005-ben díszpolgári címet készül ado­mányozni. Bár a család viszon­tagságai és sikerei egy sokat szenvedett közösség sorsát szimbolizálják, mi úgy érez­zük, a Nobel-díj dicsőség a szü­lőföldnek is. DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Előtérben a dohányzásmentes életmód Az Életesély Kiemelten Közhasznú Mentálhigiénés Alapítvány a Városi Kollégiumok három tagintézmé­nyében a nemdohányzó életmódot népszerűsítő, előse­gítő és a leszokást támogató komplex egészségmegőr­ző mentálhigiénés programot valósít meg. A program négy részprogramból áll. Az első részben előadás-soroza­tot hallhatnak a diákok a do­hányzás történetéről, a családi szocializáció és a kortársnyo- más szerepéről a dohányzás el­kezdésben, valamint a média közvélemény-formáló és szocia­lizáló szerepéről. Megismerked­hetnek a dohányzás pszicholó­giájával, továbbá teljesen újsze­rű megközelítésben a káros ha­tásokkal. A program szervezői a második részben, vers-novel­la író és rajzpályázatot hirdet­tek meg a kollégiumi diákság részére, mellyel cél a kreativi­tás és gondolkodóképesség, a fantáziavilág mobilizálása a do­hányzásmentesség és az egész­ségmegőrzés érdekében. A program harmadik eleme kor- társképzés, a negyedik részben pedig az önkéntesség elvén ala­puló leszokástámogatás, mely a fiatalok „keménymag”-csoport- ját célozza, akik 12-13 éves ko­ruk óta dohányoznak. A prog­ram megvalósítói között men­tálhigiénikusok és dohányzás­ról leszokást támogató kikép­zett védőnőtrénerek szerepel­nek. A programot szeptemberben kezdte az Életesély Alapítvány, társmegvalósítóként közremű­ködik az előadások megtartásá­ban a Szolnoki Iskolavédőnők Egyesületének két kollégája is. A program 2005. május 31-én a „Dohányzásmentes világnap” - pal egy időben ér véget. CZAKÓNÉ MOLNÁR ÁGNES, SZOLNOK RÖVIDEK EMBER, út, JÁRMŰ. Szinte nincs olyan nap, hogy ne számolnának be az újságok különböző közúti balesetek­ről, amelyek emberáldozato­kat követelnek. Vannak pe­dig szabályok, amiket, ha be­tartanának, el lehetne ezeket a tragédiákat kerülni. És van három tényező, melyek meg­határozóak: ember, út, jár­mű. Kifogástalanul kell mű­ködniük, azonban mindig az ember dönt. Ha nem jól mé­rik fel a sebességet, a távol­ságot, az autó állapotát, és nem utolsó sorban saját ve­zetési stílusukat, veszélybe sodorhatja mások és saját életét is. Jó lenne, ha min­denki megszívlelné azt a jel­szót, hogy mindenkit haza­várnak, és ennek érdekében betartaná az előírt szabályo­kat.-MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A CSALÁD TARTOZOTT A NÉP­LAPHOZ. A közelmúltban a Néplap jutalomkirándulásán vettünk részt, mindannyiónk nevében szeretnék köszöne­tét mondani a szervezőknek, hiszen annyi kedvességben és figyelmességben volt ré­szünk. Nem csoda, hogy jól éreztük magunkat. Sok szép mindent láttunk, gazdag él­ményekkel tértünk haza. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem elég csak egyszer látni. Eddig a Néplap tartozott a családhoz, ez most fordítva volt. MOLNÁR FERENCNÉ, NAGYKÖRŰ Az 1960-as évek első felében sorra alakultak a falusi gimná­ziumok egy akkori országos in­tézkedés következményeként. A Jászságban is több helyen in­dult ekkor gimnáziumi oktatás: Jászjákóhalmán, Jászárokszál- láson, Jászladányban, Jászalsó- szentgyörgyön. Közülük néme­lyik megszűnt, némelyik máig is megmaradt. A jászjákóhalmi honismereti szakkör és a polgá­ri kör összehívta az 1963-65 kö­zött két évfolyamot megért gim­názium volt nappali és levelező hallgatóit, akik amellett, hogy találkoztak egymással és visz- szaemlékeztek, meghallgatták Balog János volt jászberényi gimnázium igazgatót, aki emlé­kezett a gimnáziumalapítás kö­rülményeire. (beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hoz­zájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesz­tett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A Széchenyi Körúti Általános Iskola minden évben hagyományosan megrendezi az edzők-nevelők találkozó­ját, ahol az Iskola sportoló tanulóit értékelik az edzők a testnevelő tanárok és az osztályfőnökök, valamint a testi, lelki és szellemi nevelés egységének fontosságát. A közelmúltban megtartott esemény értékét emelte, hogy a meghívott edzők, sportvezetők minden sportágból képviseltették magukat. Éppen haiminc éve... Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés „nyitotta meg” a stadiont Szolnok város 1975-ben ünne­pelte 900 éves évfordulóját méltóképpen: sportesemé­nyek zajlottak, kulturális programok várták az érdeklő­dőket. Ezek mellett hivatalosan ek­kor adták át a Tiszaligeti Sta­diont is. A stadionban azon­ban már 1974. augusztus 11- én megrendezték az első ese­ményt, amikor a Szolnoki MTE NB Il-es csapata a Buda­pesti Spartacust fogadta. Ez a bajnoki mérkőzés, akár sport­történeti dátumnak is számít­hat, de már jóval korábban is­mertté vált, hogy a 900 éves évfordulóra készülő Szolnokot azok közé a kiemelt vidéki vá­rosok körébe sorolták, ahol nemzetek közötti válogatott mérkőzést rendezhetnek. így a Magyarország-Svájc labda­rúgó-mérkőzést Szolnokon tartották. Éppen harminc éve... 1974. december 4-én dél­után egy órakor megszólalt a síp és elrúgták a labdát. A mérkőzésre 17 500 jegyet bocsátottak ki, az ülőhely ára negyven, az állóhely ára 25 (diák- és nyugdíjasjegyek ára 10) forint volt. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a sportlé­tesítmény létrehozásában, a mérkőzés szervezésében résztvevőknek adott „közre­működői egyekkel” mintegy húszezer néző láthatta a Szol­nokon első és azóta sem is­métlődő magyar válogatott nemzetek közötti labdarúgó- találkozóját. Emlékezzünk a harminc­éves Tiszaligeti Stadionra, a benne lezajlott labdarúgó- mérkőzésekre, nemes verse­nyekre. Bizakodjunk, hogy lesz idő, amikor ismét nemzetek közöt­ti labdarúgó-mérkőzésnek ad majd lehetőséget a megye- székhelyünk sportlétesítmé­nye. VARGA FERENC, SZOLNOK Gimnazisták voltak A GYERMEKEK EGÉSZSÉGE ÉRDEKÉBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom