Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-14 / 291. szám

6 2004. DECEMBER 14., KEDD MEGYEI TÜKÖR Az évszázadok alatt sokat változott az általunk ma Is használt naptár Megkezdődött a próbaüzem Befejeződött Jászfénysza- run a város szennyvíztele­pének kapacitásbővítése. Banka Csaba Az önkormányzat a regionális környezetvédelmi célelőirányzat pályázati támogatásának fel- használásával kezdhetett hozzá a beruházáshoz, a munkálatok összköltsége a települési önerő­vel együtt meghaladta a 160 mil­lió forintot. A beruházás kivitele­zését közbeszerzési pályázaton az Akvi Patent Rt nyerte. A sike­res pályázat egyik legfontosabb eleme volt, hogy a kivitelező két és fél hónapos határidőt jelölt meg a munkák elvégzésére. Rendkívül magas szintű szerve­zési munka szükségeltetett ah­hoz, hogy a szoros határidőt tar­tani tudják. A szennyvíztisztító telep napi kapacitása 400 köb­méterrel bővült, amivel megdup­lázhatták a telep teljesítményét. A szerelési munkák befejezését követően a minap megkezdőd­hetett a próbaüzem. A műszaki átadás a szerződésben foglaltak szerint december 15-én lesz. Zajlanak az ünnepi előkészületek Javában folynak már a fa­lukarácsonyi ünnepség előkészületei Abádszaló- kon. Farkas István A kilenc éve hagyományosan visszatérő rendezvény helyszí­ne idén is a polgármesteri hiva­tal előtti főtér lesz, amely a jeles alkalom miatt - a fenyőfához hasonlóan - szintén feldíszítve, ünneplőbe öltözve várja majd a helyieket, S ha már a kará­csonynál tartunk: az üdülőtele­pülésen már hagyomány, hogy minden esztendőben más ajánl­ja fel a szeretet ünnepének ezt a talán legfontosabb szimbólu­mát A tervek szerint idén de­cember 17-én állítják majd fel a község fáját, amely várhatóan mintegy öt-hat méteres lesz. Ami pedig a továbbiakat illeti, a nagy érdeklődésre számot tartó december 20-i falukarácsonyi ünnepséget negyvenöt perces műsor színesíti majd. A rangos programban az abádi óvodások, valamint a Kovács Mihály Álta­lános Iskola növendékei mellett a Csillaghúr népdalkor is tevé­kenyen részt vesz. Vajon hogyan próbálták őseink kezdetben mérni az időt, milyen számítási, számolási rendszereket alkalmaztak? Miért há­romszázhatvanöt napra osztották fel az évet? Ezek olyan kérdések, amelyeket így az eszten­dő vége felé érdemes át­gondolni. Valamikor réges-régen a napi időszámításban a tizenkettes beosztást kezdték alkalmazni, tudtuk meg Újlaki Csabától, a szolnoki^ TIT zonnyal az le­het, hogy egy esztendőben nagyjából tizenkét telihold van. Eleinte az egész napot tizenkettő részre osztot­ták, majd inkább tizenkét nap­pali és tizenkét éjszakai órára tagolták. Akkoriban egy adott nap a napnyugtával kezdődött és azzal is fejeződött be. Az óra és perc felosztásában mára a hatvanas rendszer ho­nosodott meg. Ennek oka az le­hetett, hogy a sumérok a hatos számrendszert használták, amelyre később nagy hatást gyakorolt a tízes. A kettő egybe­olvadásából pedig megszületett a most is érvényes hatvanas rendszer. A hét felosztása törté­nelmi gyökerekre nyúlik visz- sza. Minden istennek megvolt a maga napja. A hétfő a Holdé, a kedd Marsé, a szerda Merkúré, a csütörtök Vénuszé, a péntek Jupiteré, a szombat Szaturnu- szé, míg a vasárnap a Napé volt. A hónap hosszát a két teli­hold közötti időtartam adta, amely mintegy huszonkilenc nap. A legkorábbi csillagászati feljegyzés is éppen holdfázisok­ra vonatkozik, amelyeket egy csontdarabba vésve találtak egy dél-franciaországi barlang­ban. A lelkes ősi csillagász nagyjából tizenhárom ezer év­vel ezelőtt véste bele alkotását a csontdarabba. Az év hosszát már kezdetben is úgy határoz­ták meg, hogy a Föld megközelí­tően 365 nap után látható az ég­bolt ugyanazon pontján. Lénye­gében ez a felismerés lett az alapja a kör 360 fokos felosztásá­nak is. A naptárkészítés egyre sürgetőbbé vált a mezőgazda­sággal foglalkozó népek köré­ben. Annyit ma is tudhatunk, hogy az időszámításunk előtti VIII. században a legtöbb kultúr­körben március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség idején kezdő­dött az esztendő. A mai naptárrendszerünket végül a rómaiaknak köszönhet­jük. Kezdetben tíz hónappal és háromszáznegyven nappal szá­moltak egy évben. A fennmara­dó időszakkal nem foglalkoztak. Március elsején Mars-ünnepsé­gekkel indult az év. Később be­vezették a januárt és a februárt is. Előbbit a kétarcú Janus isten­ről nevezték el, aki egyszerre te­kint az óesztendőre és az újra is. A február egy ruhadarabról kapta a nevét. Fokozatosan át­alakult az évkezdés időpontja. Miután a szenátus január 1-jén kezdte a munkáját, ez vált az egyik legjelentősebb dátummá. A naptárreform fontos lépése volt, amikor Julius Ceasar egy korrekciókra nem szoruló nap­tár kidolgozására utasított egy egyiptomi tudóst. Ez alapján az év már 12, felváltva 30 és 31 na­pos hónapokból állt. A február 29, a december 30 napos volt. Időszámításunk előtt 45-ben ve­zették be ezt a naptárt, amikorra már olyan kaotikus volt a számí­tási mód, hogy rögtön nyolcvan napot ki kellett hagyni az addigi naptárhoz képest A hetedik hó­napot Ceasar magáról nevezte el, míg Augusztus császár ké­sőbb a nyolcadiknak adta a saját nevét. Ám azt akarta, hogy az éppen olyan hosszú legyen, mint a július. Ezért a februárt hosszát 28 napra csökkentette, míg az augusztus 31 napos lett. Szeptemberből és novemberből is elvett egy-egy napot, míg ugyanennyivel megtoldotta az októbert és a decembert. Időszá­mításunk szerint 325-ben azu­tán a niceai zsinaton szentesí­tették a hétnapos hetet, s a nap­nyugta helyett az éjfél lett a nap kezdete. Később már az időszá­mítás kezdetét is igyekeztek meghatározni. A keresztények Jézus születésének időpontját javasolták ennek alapjául. A vé­gül elfogadott időpont azonban nem esik egybe a csillagászok elméletével, amely az időszámí- * tásunk előtti 7. évre teszi ennek dátumát. Gergely pápa azután 1582-ben újabb naptárreformot hajtott végre. Mivel a Julius Ceasar-féle naptár évente 11 percet késett, ez addigra tíz na­pot tett ki, amit ki kellett hagy­ni. Már a rómaiak is használtak szökőnapokat négyévente, feb­ruár 24-én. Gergely pápa azon­ban azt javasolta, a százzal oszt­ható évek közül csak azokban legyenek szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók. Az így el­készített naptár háromezer évig nem szorul módosításra. Molnár G. Attila Újlaki Csaba a naptártörténet egyik érdekességeként rámuta­tott: mindenki nagyon gondolja át, hogy szeretnee a fentiek­hez hasonló forradalmi változtatásokat végrehajtani. Akik ugyanis az emberiség történetében eddig jelentős naptárre­formra adták a fejüket, még mindannyian erőszakos halállal vesztették életüket. Megbízónk a Reca Kft. 10 éve eredményesen tevékenykedik a magyarországi piacon. Nemzetközi konszern leányvállalataként professzionális szerelés- és rögzltéstachnikai cikkeket értékesít ipari vevők részére. Részükre keresünk ÜZLETKÖTŐ - ÉRTÉKESÍTŐT Szolnok megye területére. Feladatok: kötőelemek, szerszámok, segédanyagok eladása ipari vég­felhasználók részére, rendszeres vevőlátogatás, új vevők felkutatása, szak­tanácsadás. Ideális pályázónk: legalább középfokú műszaki végzettséggel vagy 2-3 éves műszaki területen szerzett munkatapasztalattal rendelkezik; eladási érzék, határozottság, dinamizmus, önállóság jellemzi. Következetes, kedveli a felelősséggel, kihívással járó feladatokat. Értékesítésben szerzett tapaszta­lat, Szolnok és vonzáskörzetében, valamint Jászság területén lévő lakhely előnyt jelent. Ajánlatunk: alapfizetés + forgalomarányos jövedelem; megállapodás szerint cégautó vagy saját gépkocsi költségtérítéssel; mobiltelefon, alkalmazotti jogviszony, színvonalas munkakörnyezet, szakmai képzés, jó piaci lehetőségek, nemzetközi háttér. Ha felkeltettük érdeklődését, kérjük, küldje el fényképes önéletrajzát bizonyítványmásolatokkal a megjelenést követő 6 napon belül címünkre: D-TRACE Személyzetfejlesztési tanácsadó Bt., 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 72., tolefon/fox: 06-1/311-2004, e-mail: dtrace@axelero.hu Céginfó: www.reca.hu Mestereket avatott a kamara A megyei kereskedelmi és iparkamara évek óta szívén viseli a mester- képzés ügyét. Idén a köz­testület szervezésében negyvenegy mesterjelölt tett sikeres mestervizs­gát. Az újdonsült meste­rek a napokban ünnep­ség keretében kapták meg mesterleveleiket. Laczi Zoltán A kamara követelményrend­szere szerint a mester nem csupán magas fokú szakmai tudással rendelkezik, hanem tapasztalatát és tudását meg­alapozott pedagógiai és szak­mai módszertani kultúrával adja át tanítványainak, életvi­tele pedig mintaként szolgál a környezete számára - mondta lapunknak Szabó Károly, a ka­mara szakképzési osztályveze­tője. A kézművesszakmák te­rületén jelentős történelmi ha­gyományokkal rendelkező mesterképzést idén is folytatta a kamara: fodrász, kozmetikus, gázvezeték- és készülékszere­lő, kéményseprő és tüzelés- technikai karbantartó, vala­mint szakácsszakmákban szer­vezett mestervizsgákat A mes­terjelöltek közül negyvenegy tett sikeres vizsgát, köztük Bé­kés, Csongrád, Pest, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyeiek is. A mesterleveleket négy éve bensőséges ünnepség kereté­ben adják át, így volt ez most is. A minap megrendezett ese­ményen dr. Sziráki András, a kamará elnöke méltatta a mes­terek tudását és szólt azokról az elvárásokról, amelyekre a megszerzett cím mindig is kö­telezte annak viselőjét. Az* új­donsült mesterek a mesterle­vél mellett Szűts M. Csilla kera­mikusművész által készített, névre szóló emléktárgyakat vehettek át A középkori Magyarországon a céhes szakképzésben kulcssze­replő volt a mester. Később az 1884-ben, törvénnyel létrehozott ipartestületek kaptak lehetőséget és jogosultságot a mesterkép­zésre, bár országosan egységes mesterképzésről ekkor még nem beszélhetünk. A kamarák 1932-től, az ipartestületi országos há­lózat kialakításától kezdve kaptak mesterképzési jogosultságot és-az 1948-1994 közötti időszak kivételével - végzik is ezt a munkát FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Év ezredekre visszanyúló naptártörténet —

Next

/
Oldalképek
Tartalom