Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-01 / 280. szám

13 2004. DECEMBER 1, SZERDA MEGYEI TÜKÖR Bécsben diplomázott a szajoli nyelvtanár A dualizmus koráról és a monarchia kultúrájáról is megosztotta ismereteit külföldi társaival Kun Mi­hály általános iskolai nyelvtanár, aki uniós tá­mogatásból Bécsben vett részt szakmai továbbkép­zésen. Mészáros Géza A 38 esztendős fiatalember a szajoli Kölcsey Ferenc Általá­nos Iskola 4., 5. és 6. osztályá­ban tanít német nyelvet. A kihí­vásokat mindig is kedvelő Kun Mihály még tavaly a Tempus Közalapítvány (www.tka.hu) pályázati lehetőségeit böngész­ve akadt rá a bécsi nyelvtanár-tovább­képzési kurzusra. Ős­szel benyújtotta dolgo­zatát, idén pedig meg­érkezett a válasz: két hétre Bécsbe mehet intenzív tanfolyamra, s ehhez 1500 eurós költőpénz is jár.- Európa tíz országából tizen­hármán vettünk részt a tovább­képzésen - mesélt élményeiről a nagycsaládos apuka, aki há­rom gyermek nevelése mellett is rendre szakít időt önfejlesz­tésre. - A közösség régi tagjai közül francia, ír, spanyol, görög, az újak közül litván, észt, len­gyel és cseh, míg egy leendő uniós államból egy török „hall­gatótársam” is volt, akikkel egyaránt német nyelven, de or­szágukra jellemző akcentussal társalogtunk. Idehazulról egye­dül én érkeztem, ami abban volt előnyös, hogy magyarul egyáltalán nem beszéltem, min­denben rákényszeredtem a né­metre - újságolta. Mihály arról is beszámolt, hogy számos esetben ő értel­mezte társainak az osztrák iro­dalmi, zenei és főleg a dualiz­mus korabeli történel­mi témákat, mivel a többi hallgató inkább a német kultúrából ké­szült fel. A vizsgával záruló tanfolyam költ­ségének 80 százalékát még utazás előtt kapta meg, a maradék 20 százalékot pedig haza­tértekor vehette fel, miután eljut­tatta a Tempushoz az uniós fel­sőfokú nyelvvizsgáról szóló dip­lomáját. Zenei különlegesség a névadó tiszteletére Országos hírű művészek komolyzenei koncertjével folytatódott a Márton Na­pok rendezvénysorozat Kunszentmártonban. Pókász Endre A Körös-parti város kulturális életét sok nagyobb település is megirigyelhetné, a komolyabb és a könnyebb zenei stílus is egyaránt otthonra talált itt. Az országos hírű zenei fesztivál mellett a Márton Napok rendez­vényei ugyancsak igazi művé­szeti csemegét kínálnak az ér­deklődőknek. Ezúttal a valami­kori zsinagógából éppen a szín­vonalas komolyzenei életnek köszönhetően koncertteremmé alakított Bartók Teremben lép­tek fel ismert művészek a ha­gyományos ünnepi hangverse­nyen. Maros Éva hárfa-, illetve Geiger György trombitaművész közös koncertje igazán nagy­szerű zenei élményt jelentett. Az elmúlt napokban tartották a Szent Márton nevű, valamint a tiszazugi települések találko­zóját a városban. A baráti össze­jövetelt kulturális programok­kal, tanulmányi és történelmi vetélkedővel tették emlékezete­sebbé. A hárfa és a trombita művészei léptek a közönség elé ünneplőbe öltöztette a szívét Ez az osztálykép csak az 1981-ben végzetteket ábrázolja. Középen, sötét ruhában az ünnepelt osztályfőnök, Eszes Endréné Eszes Endréné Erdélyi Il­dikó nyugdíjas magyar- ének szakos tanárnő életé­ben kitörölhetetlen emlé­keket hagyott Jánoshida, ámbár ma már a főváros­ban él. A pedagógus, akit rajongásig szerettek a di­ákjai, 1956—1991 között Hidán tanította a tizenéve­seket. Nem csak a szak­órái, de az osztályfőnöki negyvenöt percei is él­ményszámba mentek. Összesen kilenc osztály­nak volt főnöke a har- minc-egynéhány esztendő alatt. D. Szabó Miklós Hetvenedik születésnapjára alapos meglepetésben része­sítették a különböző életkorú, foglalkozású tanítványai. Az egészet Varga Antal találta ki, akinek szintén osztályfőnöke volt 1981-ben, amikor elballa­gott a nyolcadikból. Meghív­ták a tanárnőt azzal az ürüg­gyel, hogy a ’81-ben végzettek osztálytalálkozót tartanak a presszóban, amelyre szeretet­tel várják. Boldogan jelezte, ott lesz, kíváncsi arra, mi tör­tént huszonhárom év után ve­lük. El is jött, jókat beszélget­tek egy-másfél óráig, majd ar­ra kérték, fáradjanak át a tor­naterembe, mondván, gyö­nyörű kiállítás várja. Mert a teljességhez hozzátar­tozik, hogy Ildikó tanárnő sű­rűn vitte a gyerekeit országjáró tanulmányi kirándulásra. Bi­zony megnéztek rengeteg kiál­lítást, múzeumot. Akkor néha már unták, ma azonban felnőtt fejjel értékelik, hogy mennyi mindennel ismertette meg őket akkor osztályfőnökük. A köz­ség tornatermébe kedvesen be­vezették volt osztályfőnöküket, akinek elállt a szava a megle­petéstől. Ugyanis a „kiállítás” azt je­lentette, hogy körben hófehér, megterített asztalok mögött ül­tek azon diákjai, akiknek osz­tályfőnökük is volt. Külön ül­tek az 1962-ben, 1965-ben, 1969-ben és így tovább, a ki­lencvenes évekig végzett diák­jai. Volt, aki az ország másik ré­széből érkezett erre a vacsorá­ra. Nem csoda, hogy a köszöntő szavak után Ildikó tanárnő sű­rűn nyúlt a zsebkendőjéhez, és ezt a napot nevezte élete legvá­ratlanabb napjának, amikor mintegy százötven volt diákja - köztük Jánoshida polgármeste­re is - köszöntötte. És ez azért számított döbbenetes meglepe­tésnek, mert erről egy árva kukkot sem árult el korábban neki senki.- Ezek a percek ünneplőbe öl­töztették a szívemet. Úgy érzem, nem dolgoztam hiába, mert lá­tom, olyan katedrálist építettem, amit a szeretet tart össze. Pedig nem volt könnyű abban a kor­ban pedagógusnak lenni egy szegény országban. Egy ilyen este nagyobb dicséret minden elismerésnél - hangsúlyozta. És utána folyt a beszélgetés, a tánc. Sajnos néhány tanítványa más nem jöhetett el, korán el­szólították őket. Neki is meg­halt a férje, gyermekük nem született, illetve mégis él. Száz és száz, akiket pallérozott, akik szinte édesanyjukként tisztelik, hiszen megjelentek egy olyan találkozón, amelyen a jelenlegi iskolavezetés is képviseltette magát. Jelezve: a tanárnő kated- rálisa ma is létezik az itteniek szívében. Kisújszállás. A képviselők 2003-ban fogadták el a helyi ér­tékek védelméről szóló helyi rendeletüket. Akkor készült el az értékvédelmi kataszter is. A városban számos olyan épü­let, utcakép és településrész található még, amely megőrizte hagyományos formáját, léptékét és hangulatát. Ezen magán- tulajdonban lévő épületeket javasolta most védelemre a na­pokban a városi főépítész. A képviselők támogatták a javas­latot, így újabb kilenc védett épülete lett a kun városnak, de A könyvek egyedül nem teszik vonzóvá a könyvtárakat Szakmai tanácskozást tartottak Jászberényben a jászsági könyvtárosok. A települési közkönyvtárak mellett az iskolai gyűjte­mények könyvtárosai is részt vettek a tanácskozá­son. Mint azt Szabó Já- nosné a Jászberényi Váro­si Könyvtár és Informáci­ós Központ igazgatója el­mondta, sok olyan szak­mai feladat áll előttük amiben együtt kell mű­ködnie a kistérségi könyvtáraknak. Banka Csaba A könyvtárlátogatás szokásai már jó ideje megváltoztak. Egyedül a könyvkölcsönzés már nem jelentene megfelelő vonzerőt, az emberek igényei megváltoztak. Naprakész, hite­les és pontos információk birto­kában szeretnének távozni a könyvtárakból, úgy, hogy a le­hető legrövidebb időt töltötték el ott. A korigényhez fejleszté­sekkel, továbbképzésekkel fel kell nőniük az intézmények munkatársainak is. A Jászságban három intéz­mény (Jászberény, Jászfelső- szentgyörgy, Jászapáti) csatla­kozott az Európai Uniós Tájé­koztatási Programhoz. A könyv­tárak képviselői, illetve külső szakértők mondták el tapaszta­lataikat az uniós gyűjtemények használatáról, fogadtatásáról. A könyvtárvezetők egyelőre nem tervezték együttműködési megállapodások tető alá hozá­sát, azt viszont elhatározták, hogy az elkövetkezőkben na­gyobb rendszerességgel talál­koznak hasonló szakmai fóru­mokon, s megpróbálják össze­hangolni munkájukat. . Országos szövetség helyett megyei egyesületek A Vakok és Gyengén- látók Országos Szövet­sége alapításának a ki­lencvenedik évéhez kö­zeledik. Ennek a közös­ségnek eddig megyei szervezetei voltak. Mos­tanság átmeneti időszakot élnek, hiszen eljött az idő, hogy a megyei szerveze­tek önállósodjanak. D. Szabó Miklós Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben több mint kétezer, súlyosan fogyatékos látássérült ember él, akik közül hétszázan tagjai a szervezetnek is. A megye azért válik ki az or­szágos szövetségtől, mert válto­zik a támogatási rendszer, és a megyei közösségek önállóan igyekeznek működni. Pályáza­tokon ugyan részt vehetnek, amelyek a működést segítik, de ehhez az önállóság kimondása után egy évnek kell eltelnie. A megyei egyesület már megala­kult, és remélik, ebben a tizen­két hónapos átmenetben is lesz központi segítség. Bárányt Imréné megyei elnök Az öttagú megyei elnökség létrehozott egy alapítványt, amelynek célja a vak gyerme­kek korai fejlesztése, a tanulás eszközigényeinek segítése, kép­zés, átképzés, a rászorulók, az időskorúak segítése. Aki bármi­ről bővebben szeretne tudni, in­formációkat Baranyi Imréné el­nöktől kaphat az 56/514-085-ös számon, hétfőn, kedden és csü­törtökön ügyfélfogadási időben. FOTÓ: BAKOS JUDIT FOTÓ: KEREKES JENÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom