Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-07 / 43. (45.) Vasárnapi szám
2004. november 7, vasárnap Közelről 3 Ében-Háézer, a segítség köve Badár Balázs különös világú, nagynevű fazekas volt valaha. Messziről megismerhető szín- és formavilágú munkái ma gyűjtemények féltett darabjai. A maga idejében is országosan ismerték a mezőtúri mestert, régi fakult újságok oldalairól tekint le az arcmása az olvasóra. T jass Áront kevesen isme- I / rik. Jellegzetes, magas y alakja a reflektorfénytől távoli helyeken, templomok előtt, múzeumi rendezvényeken bukkan fel kézikocsin húzott kopott bőröndjéből elővarázsolt agyagmunkáival, kicsiny, gonddal formázott edényeivel, szíjon függő keresztjeivel, más apró tárgyaival. Többre nem tud jutni, mivel a két kezén kívül nem sok eszköze van, amivel ki tudja fejezni a benne munkáló dolgokat, és minden törekvése messze kevés ahhoz, hogy megélhetését fedezze. Életének rejtélyes pontja, hogy mi tartja talpon. A fazekassághoz némi kerülővel jutott el, eredetileg géplakatosnak, mechanikai műszerésznek tanult, de végül Budapesten kerámiaformázóként közel kerülhetett ahhoz a hivatáshoz, ami egész életében vonzotta. A Törökszentmiklóson élő Vass Áron ugyanis Badár Balázs dédunokája. Talán születésétől hozta magával génjeiben a nagy elődöt hajtó lelket, s a benne levő késztetés viszi akkor, amikor szinte őskori körülmények között, udvarán épített szerény kemencéjében, fűtetlen falak között, innen-on- nan összeszedett agyagból próbálja utolérni azt a varázslatot, ami dédapjának sikerült egykor. Nem másolja az ismert Ba- dár-formákat, ő egy sokkal egyszerűbb, belülről jövő ar- chaikusabb megformálást alkalmaz, aminek a szemléletbeli különbségen kívül a rendelkezésére álló eszközök hiányos volta is oka. Ettől függetlenül húgával együtt, aki a közNévjegy: Vass Áron 1949. augusztus 29-én született 1967. Géplakatos szakmunkás 1992. Mechanikai szakmunkás 1986. Kerámiaformázó 1964-től mechanikai műszerészként, 1989-től a távközlési üzemnél, majd 1980-ig a Fővárosi Kézműves Vállalatnál dolgozott vélekedés szerint mestere a kerámiák szép mintái festésének, rajzolásának, végcélként a dédapa által megformált világ vonzza. A nagy nehézségek, a betegeskedő test súlya és a reménytelennek látszó küzdelmek alatt gyakran megkeseredik az ember. Áront sokan nehéz természetűnek tartják, értetlenül szemlélve magányos élete burkába zárt öntörvényű haladását, talán befelé fordulásából fakadó sötéten látását. Ő mindenesetre nemcsak ebbe a világba kapaszkodik, úgy érzi, számára mindaz a baj, ami útját állja, nem más, mint a Teremtő próbája, akibe vetett bizalmával felül tud kerekedni, úrrá tud lenni mindenen. Vigaszként néha dédapja munkáihoz is fordul, járja a múzeumokat, minden olyan helyet, ahol Badár-kerámiát őriznek. Megszemléli, számon tartja őket, szeretné egész teljességében megőrizni régi szép színes világukat.Tervei szerint egy emlékkövet szeretne egyszer fölállítani az udvarán, az őt segítő erőnek és csüggedéstől mentes töretlen akaratának kifejezéseként. Ében-Háézer, a segítség köve felirattal. A segítség köve, ami elpusztíthatatlan. Szathmáry A Föld túlsó felére is sugároz Jászberényben alakítják ki hazánk egyetlen rövidhullámú rádióadó-állomását — tudtuk meg az Antenna Hungária Rt. Jászberényi Rádióállomásán, ahol a műsorszóró létesítmény üzembe helyezésének harmincéves jubileumáról emlékeztek meg. A z, hogy a külföldön élő magyarok rádióikon a világ legtávolabbi sarkában is értesülhetnek az anyaországban történtekről, a jászberényi rövidhullámú rádióadó-állomáson dolgozók munkájának köszönhető immár harminc éve. Ugyanis napra ennyi idő telt el azóta, hogy 1974. november 4-én üzembe helyezték a jászberényi határban felállított rádióadó-berendezéseket. A két, 250 kW- os teljesítményű berendezés azóta szolgálja a rádiózás zavartalanságát. A családias hangvételű ünnepségre meghívták azokat, akik az elmúlt három évtizedben munkálkodtak az adóállomás működésének zavartalanságán. Hegyi László , az összesen huszonhat dolgozónak munkát adó állomás vezetője elmondta, hogy a technikai fejlődés előrehaladtával is az egyik legfontosabb, földrészeket is átívelő információforrásként szerepel a rádió, s így az adóállomás munkája is. A föld lakott területeinek jelentős részét rövidhullámú magyar adással ellátó adóállomás fejlesztése lassan elkerülhetetlen, mert berendezései az eltelt évtizedek alatt elavulnak - mutatott rá Kárpáti Rudolf, az Antenna Hungária műsorterjesztési vezérigazgató-helyettese köszöntőjében. Bejelentette, hogy megkezdődött az úgynevezett „egy telephelyes” rövidKárpáti Rudolf, az Antenna Hungária műsorterjesztési vezérigazgató-helyettese az irányítóközpontban hullámú műsorszóró rendszer kialakítása. Ami azt jelenti, hogy a székesfehérvári adó berendezéseit, antennáit a következő év első felében teljes egészében áttelepítik Jászberénybe. Itt alakul ki ezzel az egyetlen hazai rövid- hullámú műsorszóró rádióállomás. Az Antenna Hungária bejelentette: jövő évi privatizációja előtt így jelentős mértékben fejlődhet a herényi rádióállomás. Banka Csaba A tejesdobozok okozzák a gondot? Az egyik szolnoki általános iskola szelektív hulladék- gyűjtőt kért a Rethmann Rt.-tői, ám ezt nem kapta meg. A cég veszélyes anyagra hivatkozik, az iskola finanszírozási nehézségekre. A szelektív hulladékgyűjtés célja, hogy a hulladékot minél nagyobb arányban hasznosítsák, ezzel értékes másodnyersanyagokhoz, energiához juttassák a termelővállalatokat, egyúttal elkerüljék a környezet felesleges terhelését. A hulladékhasznosítási módok közül előnyben részesítendő az újrafeldolgozás, azaz a hulladék anyagának ismételt felhasználása. Ennek a lehetőségnek a hiányában a visszanyerés, azaz a hulladék valamely feldolgozható összetevőjének alapanyaggá alakítása, illetőleg energetikai hasznosítása, azaz a hulladék energiatartalmának kinyerése végezhető. A Rethmann Rt. azért zárkózik el a szelektív hulladék- gyűjtő kihelyezésétől, mert véleményük szerint az ingyenes iskolatejprogram miatt kéri az iskola a konténert. — Szolnokon 83 szelektívhulladék-gyűjtő sziget van, a fővárosban pedig száz, tehát ilyen szempontból elégedettek lehetünk — mondta Poló- nyi János, a Rethmann Rt. ügyvezető igazgatója. — Minden ezer fő felett kell kihelyezni egy ilyet. Ezekhez a konténerekhez pályázat útján jutottunk hozzá az ön- kormányzattal együtt. Az iskola kérése megvalósítható, ha kifizeti a szelektívhulladék-gyűjtő szigetet, melynek az értéke igen magas. Azt azonban érdemes tudni, hogy ha a konténerbe belekerül a sok tejesdoboz, amit mindennap nem tudunk elszállítani, két-három nap múltán már veszélyes hulladéknak minősül a poharakban maradt tej miatt. Ennek az elszállítására viszont nincs jogosítványunk. Az iskolában és annak konyháján, valamint a mellette lévő irodákban igen sok hulladék halmozódik fel. Nemcsak a tejesdobozokról van szó, hanem műanyag flakonokról, üvegekről, és' rengeteg papírszemétről is. Az iskolába kihelyezett konténerbe a hulladékot három intézmény hordja, amelyek összlétszáma meghaladja az ezret. Az iskola igazgatója hozzátette, hogy nincs pénzük egy ilyen hulladékgyűjtő sziget vásárlására, más módon pedig ezek szerint nem juthatnak hozzá, pedig ezernél nagyobb létszámú intézményről van szó. Nem utolsósorban pedig a jövő nemzedékét ebben a korban kellene hozzászoktatni, hogy ne szemeteljenek, és válasszák külön a hulladékot. Ez ugyan pedagógiailag helytálló, tehetjük hozzá, a kérdés csupán az, hogy kinek is van igaza... Letenyei Ágnes Jól termett a lopótök is A 2004-es év mifelénk bizonyára úgy kerül be kis hazánk históriájába, hogy ebben az esztendőben minden bőven fizetett. A búza, a kukorica, a napraforgó, a gyümölcsök meg a szőlő is. Ahogyan a tapasztalt öregek állítják: — Ilyenkor azt szokták mondani, tegyél félre belőle, mert nem egy évre adta a jó Isten. Lehet, esztendő teltével, meg később lesz ennek böjtje is. N incsen ez másképpen Dányi Istvánná Margóéknál sem, akik egy mutatós csatornaőrházban laknak, néhány méterre az úttól, Tomajmonostora meg Új- szentgyörgy között. Szorgos, hajtós emberek, és úgy ismerik őket, hogy ami az asztalukra kerül - a só, a cukor meg a kenyér kivételével -, mindent maguk termelnek, állítanak elő a ház körül, illetve a földeken. Tehén, borjú, liba, pulyka, kacsa, csirke kéri a porciót, és cserébe tojást, húst ad, meg sajtot, túrót, tejfölt készít a tejből a gazdaasz- szony. A tej is annyira kapós, hogy otthonról elviszik a környékbeliek. Akad még néhány érdekesség az udvarban. Az egyik egy • akkora eperfa, hogy a teteje a felhők alját súrolja. Minden évben „terem” rajta néhány liter csodálatos eperpálinka. Elöl meg két sor szőlőlugas gubancolódik. Ellátja érett fürtökkel a családot, ami meg nem fogy el, must lesz belőle. Jókora bekötött demizsonokba kerül, kiforr, és lesz mivel öblögetni az aszályos torkokat kacsavágás, disznóölés után. No már most, ahol száz liter körüli, feletti mennyiség a házibor, azt olykor meg is kell csapolni. A borosgazdák a megmondói: az nem jó, ha oldalra döntik a demizsont, sokkal egyszerűbb kiszívni kancsónyi mennyiséget. Erre „találták ki” már emberöltőkkel korábban a lopótököt. Igaz, legújabban akad ennek üvegből készült válfaja is, de sokan nem szeretik, mert könnyen törik. Helyette maradnak a jó öreg kipróbált lopótöknél. Most is kelt a drótkerítés tövében három egészséges tő. Ennek a gondozása Margit asszony feladata. Kapálja őket, ha tartós szárazság uralja a környéket, öntözi az ártatlanokat. Meg is hálálják a törődést, mert nyolc akkora, egészséges darabot növesztettek, hogy ezek közül akármelyik leér egy kisebb hordó aljára. Még egy kicsit száradnak, érnek, majd bekerülnek a kamrába. A szélesebb és a keskenyebb végén lyukat vág beléjük a gazda, a magot egy behajlított végű dróttal ki kell szedni, majd néhányszor meleg vízzel átmosni, kiöblíteni a belső öblös részt, azután irány a hordó. Ilyenkor a férfiembernek el lehet mondani azt a négysoros versikét, 4melyet Nagykörűben hallottam az egyik öreg borosgazdától: „Hasam a hasadon Tököm a lyukadon Száradjon el a tököm Ha beléd nem lököm.” portáján is DSZM Ebben az évben még a lopétök is jól termett, mint például Dányi Istvánnéék
